Németországi tanulmányúton jártak az Evangélikus Roma Szakkollégium dolgozói, a tanárok, mentorok. A Wittenbergből csillagtúra-szerűen szervezett, augusztus utolsó napjaiban megtartott program lehetőséget nyújtott arra, hogy tapasztalatokat nyerjenek az integráció német gyakorlatáról, bepillantsanak a reformáció 500. évfordulóját megelőző ünnepi készülődésbe, illetve megismerkedjenek a Luther-emlékhelyekkel.
Mint Deme Dórától, az ERSZK tanulmányi vezetőjétől megtudtuk, mindegyik cél egyformán fontos volt, de az utazás előkészítése, megszervezése során az integráció területén elért eredmények, az ebben szerzett tapasztalatok feltárására illetve megismerhetőségére helyezték a hangsúlyt. Biztosra vették ugyanis, hogy a másik kettőért egyszerűen elég csak odautazni Wittenbergbe, Berlinbe, Lipcsébe… Épp csak jól meg kell szervezni- tegyük hozzá.
Azért ehhez az a dr. Barabás László is kellett, aki a szakkollégium diákjaival kompetencia-fejlesztőként dolgozik, de egyébként a Nyíregyházi Főiskola egykori német tanszékének volt vezetője, tiszteletbeli osztrák konzul, a német történelem, kultúra kitűnő ismerője, egyszóval nem mindennapi idegenvezető és tolmács. Tőle tudjuk, hogy Németország már 1953-ban kötött olyan államközi szerződést – mégpedig Olaszországgal –, amely vendégmunkások alkalmazásához teremtett szabályozott kereteket. A második világháborút követően, a Marshall-segély által támogatott gazdasági csodához kellettek ugyanis a munkáskezek, de még akik túl is élték a vesztes háborút, csak 1955-ben tértek vissza a szovjet hadifogságból…
-A munkaerőhiánnyal küzdő Németországban az olasz, majd spanyol és portugál vendégmunkások tervezett éves rotációja elmaradt, inkább a letelepedés vált jellemzővé. A két Németország megalakulásával a nyugatnémet alaptörvény is a befogadást tette kötelezővé – tudtuk meg Barabás tanár úrtól az összefüggéseket, kitérve az 1960-as években megindult török beáramlásra, majd a balkáni háborúk következményeire, az EU bővítési hullámainak ilyen jellegű mellékhatásaira. Jóllehet az egyes bevándorlási ciklusok időben is széthúzódtak és a motiváció is különböző volt, ezek eredménye összességében egy lassan, de biztosan bővülő bevándorlási-hátterű lakosságszám. A kb. 82 milliós Németországban a Német Statisztikai Hivatal szerint csaknem 16 millió ember ebbe a kategóriába esik.
Németországban ugyanis nem idegeneket, jöttmenteket emlegetnek, a politikai korrektség jegyében bevándorlási hátterű emberekről beszélnek.
-A bevándorlókra szükségük van a németeknek, a helyi társadalom és gazdaság javára igyekeznek fordítani ezt a társadalmi folyamatot – mutat rá dr. Bojti István, belgyógyász, családterapeuta, a roma szakkollégisták tanára. – Támogatják a bevándorlók eredeti kultúrájának, anyanyelvének a megőrzését, közben pedig a honosításra buzdítják őket, hogy jogalapot szerezzenek a sajátos érdekeik képviseletére és érvényesítésére. Toborozzák a bevándorlókat a logisztikai, a szociális munka területére, igyekeznek a közigazgatásban is elhelyezni őket. Az egyik vendéglátónk, a lipcsei városháza migrációs és integrációs osztályának referense is bolgár származású, ami hitelesítette az ezzel kapcsolatos állítását. A szakmai út egy másik helyszínén, a berlini Südost Europa Kultur e.V. egyesületnél azt tapasztalhattuk meg, hogy a támogatottakat partnernek tekintik. Ezt várja el a német közgondolkodás is. Első hallásra ez közhelynek tűnik, de elmondták, hogy ez milyen tartalmat nyer. Eszerint nem alárendelt, lenézett, csökkent értékű embernek tekintik őket, hanem olyanoknak, akik képesek a problémáikat megoldani. Ezzel az attitűddel lehet a legjobban elejét venni a segítő és segített között kialakuló romboló játszmáknak. Ez az attitűd számomra is fontos. Megerősítette azt a szemléletemet, hogy a romák nagy értéket képviselnek a társadalmunkban. Ezt így kimondani, leírni bizarr, hiszen nyilvánvaló. Ha leírjuk, az olyan, mintha lehetne másként is. Az előítéletekre tekintve mégis jó ezt a szemléletet erősíteni, még ha Németországig utazunk is érte – mondja a családi kohéziót erősítő foglalkozásokat vezető Bojti doktor.
-Lipcsében 16 különböző nemzetiség, etnikum él, s annak az osztálynak az a feladata a városi önkormányzatban, hogy segítse a beilleszkedésüket – Ezt már Jenei Terézia, a Nyíregyházi Főiskola tanítóképző intézetének vezetője, az ERSZK romológiatanára teszi hozzá. – Az osztály egy nyolc pontból álló akcióprogram alapján dolgozik. Az integrációt segítő tevékenység mellett legfontosabb feladatuknak a rasszizmus elleni küzdelmet tartják. Ennek érdekében minden évben tematikus hetet rendeznek a városban. Ha valamilyen politikai szélsőség rasszista megmozdulást szervez, azonnal ellentüntetéssel válaszolnak, ahol mindig többen vannak. A kisebbségekkel való kapcsolattartást az integrációs tanács segíti, amelyet úgy állítanak fel, hogy lehetőleg minden nemzetiség képviseltesse magát.

A Südost-nál végzett munkáról mindenki felsőfokú jelzőkkel beszél az útitársak közül, s különösen hálásak a szervezőknek, hogy megismerkedhettek a dél-európai menekülteket, köztük sok romát segítő civil szervezettel. Tukacsné dr.Károlyi Margit főiskolai tanár, a Nyíregyházi Főiskola esélyegyenlőségi és romaügyi rektori tanácsadója az Integráció és sokféleség elnevezésű projektet, mint jó gyakorlatot jegyezte meg magának- annak minden elemét kiválónak és mintaadónak látja.
A szakkollégium projektjének megvalósítói megerősíthették Németországban azt a korábbi vélekedésüket, hogy rendkívül fontos a többségi társadalom által mutatott bizalom: ahol az integrációval professzionális szinten foglalkoznak, minden esetben olyan (vezető) munkatársakat alkalmaznak, akik maguk is a célcsoporthoz tartoznak, annak a nyelvét tudják, értékrendszerét és szokásait belülről is ismerik.
Az ibrányi telep-rehabilitációs projekt vezetője, a szakkollégisták nyári terepgyakorlatának szakmai irányítója, Hajdu Zsolt különösen nagyra tartja az ott dolgozó szakemberek beállítódását:
– A horvátországi, és ezért magyarul is beszélő Pavao Hudik szerint csak felkészült, nyugalmat árasztó, szakmailag kompetens módon cselekvő, bátor és biztonságot sugárzó szakemberekkel lehet sikert elérni, akiknél a megértésnek, az emberi értékek álláspontját képviselő attitűdnek, az igazságosan ítélésnek alapvetőnek kell lennie. Tudniuk kell elismerést mutatni a másikkal szemben és tilos számukra a kulturális relativizálás, vagyis a szubkultúra jelentőségének csökkentése. Fontos, hogy a szakember el tudja magyarázni a megfelelő viselkedési és tanulási módokat, tudjon több generációt felvilágosítani, fel tudja tárni a családok pszichikai erőforrásait, legyen empatikus, de ne haverkodjon, mert fontos a távolságtartás is. Mindezek mellett ebben a munkában szükséges, hogy rendelkezzen a segítő összehasonlító ország ismerettel, hiszen a kulturális különbségeket csak így tudja figyelembe venni munkája során. Mint elmondták, bár nyomás alá helyezik a beköltözötteket, hogy alkalmazkodjanak az ott lét szabályaihoz, de fontos számukra, hogy ne felejtsék el honnan jöttek, s nem titkolt céljuk az, hogy a saját kultúrájukon keresztül szeretnék „megfogni őket”. Ez a mentalitás nagyon más, mint amit a magyar szociális programokban tapasztalhatunk.
Magyarország berlini nagykövetségén az is kiderült, hogy Németország számára az ún. őshonos cigányok, a szintik nem jelentenek különösebb problémát. A gondot a kelet-közép-dél-európai bevándorló romák jelentik.
-Meglepetés volt számunkra, hogy Horvát Erika konzul asszony maga is roma származású, ennek következtében igen alaposan ismeri a németországi és a magyarországi romák helyzetét. Mind a nagykövet helyettes, mind a konzul felajánlották támogatásukat a roma szakkollégium németül beszélő hallgatói számára. Ígéretet tettek arra is, hogy önkéntes munkalehetőséget kutatnak fel a hallgatóink számára, amely a nyelvtanulás szempontjából is igen hasznos volna – meséli Molnár Erzsébet evangélikus lelkész, a szakkollégium vezetője.
– A konzul asszony megígérte, hogy meglátogatja hallgatóinkat és a személyes példájával, valamint információkkal motiválja őket. Több rendezvényen való hallgatói részvétel konkrétumait beszéltük meg. A nagykövetség és a szakkollégiumunk későbbi együttműködését is körvonalaztuk, melyet a következő időszak pályázatába beillesztünk. Összességében a nagykövetség munkatársai igen készségesek voltak, és a nemzetközi nyitás irányába hathatós támogatás ígérkezik részükről.
Az utazás harmadik napján Wittenbergben maradt a csoport, hogy Chistian Beuchel-lel, a helyi protestáns egyházkerület főintendánsával találkozzanak, aki az egyházkerület bemutatása során egyebek között elmondta, hogy Wittenbergben a lakosságnak mindössze 10%-a vallásos. Az egyházkerület vezetője ezt elsősorban az egykori NDK egyházellenességével, a vallásos embereket diszkrimináló intézkedéseivel indokolta. Különösen sajnálatos, hogy a fiatalok között igen alacsony a hívők létszáma. A nyíregyházi szakembereknek ettől függetlenül életre szóló élményt jelentett a Luther-háznak, a világ mára legnagyobb reformációtörténeti múzeumának bejárása. Talán legnagyobb hatást a 95 tétel 1517-ből származó nyomata, a nagy reformátor dolgozószobája, az asztali beszélgetések szentélye, illetve annak a toronynak a maradványa tette a látogatókra, ahol saját bevallása szerint „Isten igazságosságának valódi jelentése megnyílt előtte” – idézi fel Tukacsné dr. Károlyi Margit.
Hogy az utazás az új ismeretek mellett spirituális élménnyé is válhatott, abban a csoport lelkész-résztvevőinek, a szakkollégium igazgató tanácsát vezető Laborczi Gézának is szerepe volt.
A szakmai programot minden helyszínen városnézés egészítette ki: Berlinben a Reichstag, a Brandenburgi kapu, a Koncentrációs táborok áldozatainak emlékműve, a Roma emlékmű, Lipcsében a Régi Tanácsháza, a Thomas templom,a Népek csatája emlékmű, Potsdamban a Cecilienhof, Sanssouci kastély, Wittenbergben a már említett Luther-múzeumon kívül a templom, a Lucas Cranach emlékház kápráztatta el a csoportot.
Veszprémi Erzsébet