Októberben az időt, novemberben a pénzt igyekeztünk megragadni! Legalábbis ráirányítani a szakkollégisták figyelmét, és eszközt adni a kezükbe, hogyan viszonyuljanak, bánjanak, gazdálkodjanak ezekkel a fontos feltételekkel… A novemberi szakmai műhelymunka második napját pedig a vallás- és egyházismeretnek szántuk, hogy szakirányuktól függetlenül birtokában legyenek azoknak a kultúrtörténeti ismereteknek, melyek az értelmiségi léthez hozzátartoznak, de tapasztalataink szerint hiányoznak a felnövekvő generációk műveltségéből.
A kevés pénzt nem lehet jól beosztani, szoktuk mondani, máskor pedig döbbenetes nagyvonalúságot látunk, mire megy el az a kevés is… Hogy Magyarországon a pénzügyi kultúra, a pénzügyi tudatosság fejlesztésre szorul, már-már közhely, de alig látunk próbálkozásokat a felismert problémák kezelésére. A felnövekvő generációk nem kapnak segítséget ahhoz, hogy hogyan kell jól gazdálkodni a rendelkezésre álló anyagiakkal, hogyan kell okosan bánni a pénzzel, még a gyermekükről megfelelően gondoskodó családokban sem kap hangsúlyt ez a téma. „A piszkos anyagiakat” a tabu körébe utaljuk, aztán nem értjük, miért képtelenek a beosztásra, miért nem tudják mérlegelni, megéri-e az árát egy vágyott valami…
Dr. Magyar Zoltán, az NYE Gazdálkodástudományi Intézetének mb.vezetője valóban az alapoknál kezdte, amikor arra világított rá, hogy életünk minden, de minden döntése anyagi konzekvenciákkal jár, a pénz, mint szempont nem maradhat ki semmiből. Megerősítette a fiatalokat abban, hogy az ő életszakaszukban a lehető legjobb helyzetben/állapotban vannak, mert tanulnak! Ennél jobb befektetés nincs, mert a tudásuk lesz az, ami a munkaerőpiacon alkupozícióba helyezi őket. A hallgatóságának gondolkodásmódját, dilemmáit és problémáit nyilvánvalóan jól ismerő kiváló előadó levezette az életpályánkat jellemző folyamatokat, azok pénzügyi vonatkozásait, az egyéni felelősség fontosságát. Szó volt a bankok szerepéről, a pénz „természetéről”, az öngondoskodás megkerülhetetlen tényezőjéről, a megtakarítások, befektetések formáiról. Ez utóbbi látható izgalomba hozta a szakkolisokat, számos kérdés firtatta a tőzsde, a részvény mibenlétét… Legközelebb valahol itt folytatjuk majd dr.Magyar Zoltánnal, amint lehetőség nyílik rá, s úgy tűnt, ehhez előadónknak is kedve lenne!
A rövid szünet csak arra kellett, hogy megérkezzenek a pizza-hegyek – melyeket egyébként dr.Magyar Zoltán honoráriumából finanszíroztunk az Ő kifejezett kérésére! Ezúton is nagy köszönet, még külön ezért is!
Aztán meghallgattuk Stekler Dávid félig-kész TDK-előadását… Szociálpedagógia szakos, másodéves hallgatónk komoly tudományos kutatást végzett az elmúlt hetekben a Szent Miklós Gyermekvédelmi Központ intézményeiben, az erről készült dolgozatával pedig benevezett a Tudományos Diákköri Konferenciára. Mivel ilyen jellegű szereplése korábban még nem volt, ragaszkodtunk ahhoz, hogy a szakkoli közössége előtt tesztelje előadói képességeit, a ppt-ben szerzett eddigi jártasságát. Mindenki számára nagy izgatottságot hozott ez az epizód, a közösség nagy jóindulattal, de kellően kritikus hozzáállással igyekezett jobbító tanácsokkal ellátni Dávidot. A végeredményt azóta tudjuk: Dávid megfogadva és alkalmazva az ERSZK közösségében szerzett tapasztalatokat és visszajelzéseket, a Nyíregyházi Egyetem házi fordulójából továbbjutott az OTDK fordulójába a lakásotthonokban és a nevelőszülőknél nevelkedő – állami gondoskodásba vett gyermekek – értékrendjében, jövőképében, tanulási motívumaiban mutatkozó különbségek tudományos igényű kutatásával. Büszkék vagyunk rá és örülünk, hogy elfogadta azt a segítséget, amit csak egy ilyen szeretetteli közösség tud nyújtani…
A nap a bowling pályán ért véget – oldott, kellemes együttléttel. Az átszervezett egyetemi élet – az extra terhelést jelentő tömbösített órarendekkel, sok-sok beadandóval, zh-kal, szeszélyesen rögtönzött gyakorlatokkal – azt jelezte, hogy szüksége van a társaságnak a lazulásra, töltekezésre, rekreációra! Nem tévedtünk.
A szakmai hétvége második napját komoly és nehéz témának szántuk. Az ERSZK intézményvezetője, Molnár Erzsébet evangélikus lelkész a kereszténység történetét igyekezett megtanítani szombaton. A szerdánkénti bibliaórák témái, az igehelyek kapaszkodót adtak, de ebből a perspektívából, történetiségében megközelítve újnak hatott a legtöbb szakkolisnak a téma. Az előadás nemcsak az események, fordulatok egymás utáni sorrendjére fókuszált, de az egyháztörténet fordulópontjainak okaira, a mélyben meghúzódó motivációk, konfliktusok lényegére, a szellemi és lelkiségi irányzatok között feszülő viták mibenlétére is magyarázatot adott – számolva a máig ható következményekkel is. A Hegyi beszédtől az őskeresztények történetén, a keresztény ókor eseményein, a dogmaikus viták, majd a középkor fordulatain át – a Mária-kultusztól a szerzetesség, a keresztes háborúk, a pápaság intézményének fordulatos kalandjain át az egyházszakadások okait is érintve a reformáción is túl – jutottunk az újkori kereszténységig, a ma is létező keresztény egyházak közötti lényegi különbségekig. Ezt követően Laborczi Géza, az igazgatótanács elnöke a nyíregyházi roma szakkollégium fenntartójáról, az evangélikus egyházról igyekezett érvényes, hiteles képet rajzolni a fiatalok számára. Korábbi, meglévő tudásukat feltárva leszögezte: nem az a kérdés, hányan vagyunk, bár a többséghez tartozni mindig kényelmesebb… Tovább beszélgetve a beleszületettség avagy a döntés/választás lehetőségét vitatta meg a szakkollégistákkal, a jézusi meghívást emelve ki a hitre jutás leglényegesebb mozzanataként. A Luther Márton által kirobbantott reformációról hangsúlyozta, annak célja nem másik, új egyház létrehozása volt, csupán annak kinyilatkoztatása és érvényesítése, hogy elvétették a jó irányt. A jó irányt ugyanis a jézusi meghívás adja meg.
