Már nem is emlékszünk, mikor és hogyan kezdődött a kapcsolatunk L. Ritók Nórával és az általa igazgatott Igazgyöngy Alapítvánnyal… Az ERSZK kezdeteitől szervezünk látogatásokat Toldra. Volt, hogy saját készítésű kókuszgolyóval érkeztünk, máskor a nekik gyűjtött ruhaadománnyal, 2018 tavaszán pedig a Passiót, Jézus szenvedéstörténetét mutattuk be a toldi közösségi házban; és volt, hogy L.Ritók Nóra érkezett meghívásunkra a Nyíregyházi Egyetemre, hogy a Másik Magyarországról meséljen nekünk.  

Csak a földrajzi távolság az oka, hogy nem intenzívebb a kapcsolatunk, de így is fontosnak érezzük, hogy a nyíregyházi roma szakkollégium minden generációja megismerkedjen a művészeti nevelésből kisarjadt komplex esélyteremtő modellel. Az értelmiségi pályára készülő fiataloknak tudniuk kell azokról a próbálkozásokról, amelyek az általános tendenciákkal, a körülményekkel dacolva a romák fejlesztésében, integrálásában sikeresnek mutatkoznak. Hogy a saját környezetükben szerzett élettapasztalatok nyomán ne érezzék reménytelennek és kilátástalannak azt, amire egyébként igyekszünk módszeresen felkészíteni őket: tudniuk kell, hogy vannak működő, bizonyított, jó gyakorlatok. Az októberi tematikus hétvégének ez volt az egyik fontos célkitűzése.

A szakmai műhelymunka nyitányaként a fiatal anyák klubjának foglalkozásába csöppentünk bele a toldi közösségi házban: a beszélgetés vezetője, Horváth Mária pillanatok alatt bevonta a szakkolisokat is a befogadásról, csoportba tartozásról szóló polémiába. Amikor az ölben tartott apróságok mind egyértelműbb jelét adták, nekik elég volt a felnőttek komolyságából, Lencse Máté, a tanoda vezetője vette át a szót. A pedagógia szakos bölcsész fiatalember 2012-től van a hajdúsági zsákfaluban, az ELTE oktatói státuszát cserélte le… Nekünk tartott prezentációjában erős érvekkel demonstrálta L.Ritók Nóra évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott felismerését még a művészeti iskolából: a komplex problémára csak művészetpedagógiával, neveléssel nem lehet válaszokat találni. Mivel a család által átörökített szocializációs minták a legmeghatározóbbak az értékrend, a kommunikáció, a konfliktuskezelés, az életstratégia tekintetében, a változtatás szándékának a családi mintázatok megváltoztatására kell irányulniuk.

„Az Igazgyöngy húszéves fejlesztési ciklusának 13. évében járunk” – ezt már Eszenyi Katalin, a toldi projekt igazgatója mondta, aki ismertette a bevett fejlesztési formákat, a munkahelyteremtés vívmányait, a kríziskezelés megannyi módozatát. A sok-sok apró sikert és az időről időre visszatérő kudarcokat. Izgalmas beszélgetés tárta fel ezek okait, a „tanult tehetetlenség”-ből következő folytonos változtatási, megújulási kényszert, az ezekből fakadó felismeréseket. A közösségi házban még kézbe vettük a helyi lakosok által írt és szerkesztett (!) Toldi Hírmondó legutóbbi számait, majd felkerekedtünk, hogy megnézzük az alapítvány különböző egységeit: a tanodát, a Gyöngy 1. és Gyöngy 2. létesítményeit. Nemcsak az Igazgyöngy híressé lett kézműves termékeivel, a Szunó-val (magyarul Álom, és a művészeti iskolában készült gyermekrajzok motívumait felhasználó textil- illetve asztalosmunkákat jelöli) és az Amari-val (jelentése Miénk, a márkanév alatt a saját biokertészetükben termelt és a környéken begyűjtött bogyósgyümölcsök felhasználásával készült befőttek, lekvárok) ismerkedtünk, de közben a kötetlen beszélgetés kiterjedt mindenre, ami a szakkolisok érdeklődését felkeltette.

Azt ugyan sajnáltuk, hogy a messzeföldön is híres projekt kitalálóját, folyamatos fejlesztőjével ezúttal nem találkozhattak a mostani ERSZK-sok, mert L.Ritók Nórának halaszthatatlan okokból el kellett utaznia ezen a napon, ám annál meggyőzőbb az itt folyó munka komolysága: munkatársai az ő távollétében is teljes mélységében számot tudnak adni szerteágazó tevékenységük okairól, céljairól, a meghaladni kívánt helyzet makacs csapdáiról…

 

 

Az októberi szakmai műhelymunkának pénteken még egy célállomása volt: Debrecenben a Wáli István Református Cigány Szakkollégium egy korábbi látogatását viszonoztuk a kapcsolatépítés, a hálózatosodás jegyében. Kellemes hangulatú, könnyen oldottá vált találkozásban volt részünk, hisz fiataljaink nemrég Egerben, a KRSZH-tanévnyitón is találkoztak, de számít az is, hogy a WISZ-nek olyan tagja is van, aki az ERSZK-ban kezdte felsőoktatási tanulmányait, most pedig már a doktorandusz-képzésnél tart… A legfontosabb szempont mégis a kedves és nyíltszívű fogadtatás és vendéglátás volt, amit ezúton is köszönünk debreceni testvérintézményünknek, és vezetőjének, Mózes Áronnak.

A tematikus műhelymunka második napján, szombaton Szilágyi Esztert hívtuk segítségül intézményünkbe, hogy segítsen megragadni az ujjaink közül kifolyó időt! A debreceni Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium tanulmányi vezetője intenzív időmenedzsment tréninget tartott. A cél az időkezelés hatékonyságának a növelése, emellett a tudatos, célorientált tervezés és priorizálási képesség fejlesztése volt. A tréning általánosságban célozta az énhatékonyság, produktivitás, tudatosság, szervezett életvitel fejlődését, de konkrétan a tanulási hatékonyság növelését is. Rögös utat jártak végig a fiatalok a halogatás, túlvállalás, nemet-mondás nehézségeinek felismerésén keresztül a tudatos tervezés kihívásáig, majd az Eisenhower-mátrixig: Mit kezdjünk a nem fontos és nem sürgős, illetve a nem fontos, de sürgős feladatokkal? Szilágyi Eszter számos egyéni, páros és kiscsoportos játékos feladaton keresztül igyekezett eszközt adni a szakkolisok kezébe, melyek intellektuálisan, mentálisan, de fizikailag is igénybe vették a társaságot. Az egésznapos intenzív munka gyümölcsei még érlelődnek… együtt reménykedünk a gazdag termésben.

 

 

 

 

Szerveződnek az alumnik

Hatalmas utat kell megtennie a mai Magyarországon annak a fiatalnak, aki romaként diplomás állásra, jobb életminőségre, társadalmi elfogadásra vágyik. Hihetetlenül sok nehézséggel találják szemben magukat, bőven van ok elbizonytalanodásra, megtorpanásra, a cél feladására. Hálózatba szerveződésük lehetővé teszi, hogy példát mutassanak egymásnak, felerősítheti a társadalomnak szóló üzenetet, hogy a roma kisebbség felzárkózását ne problémának, hanem feladatnak lássa. E cél érdekében szervezte meg július 17-19-én Nyíregyházán a Roma Szakkollégiumok Egyesület (RSZE) a Nemzeti Tehetség Program támogatásával az alumni-találkozót. Az RSZE-ben 8 egyházi fenntartású és 3 egyetemi roma szakkollégium tömörül, a támogatásukkal diplomához jutott halmozottan hátrányos helyzetből indult fiatalok száma az elmúlt évtizedben elérte a 400-at szerte az országban. Őket invitálták a hétvégi nyíregyházi szimpóziumra, a Luther Márton Evangélikus Kollégiumba.

A péntek délutáni megnyitón Sörös Iván, a Belügyminisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Helyettes Államtitkárságának (TFFÁ) főosztályvezetője köszöntötte a résztvevőket. Emlékeztetett rá, hogy a roma szakkollégiumok 2011-es létrejötte óta további szakpolitikai szolgáltatások sora segíti a nehéz sorsba született fiatalok előre jutását, a TFFÁ azon munkálkodik, hogy ezek – tanodák, gyerekházak, felzárkóztató programok – a Covid ellenére is zavartalanul működjenek. Egymásra támaszkodva, együttműködésben mindig eredményesebbek és hatékonyabbak vagyunk, mint amikor magunkra maradunk a problémáinkkal – érvelt a hálózatosodás mellett.

Wolfhart Pannenberg német teológusra hivatkozva Laborczi Géza, a roma szakkollégiumok ügye iránt kezdettől elhivatott evangélikus lelkész négy feltétel együtt állására hívta fel hallgatósága figyelmét: a személyes elkötelezettségre és a szakmai, tudományos igényességre, valamint az értékek megőrzésére és a dolgok újra fogalmazásának képességére egyszerre van szüksége az embernek integritása megőrzéséhez. Az új típusú szerveződés ideje van, az alumni-szervezet önállósodásának, a csapat megindulásának kell következnie, s ehhez a szervezeti kultúra kialakítása az első lépés.

Az elmúlt évtizedben mintegy 400 fiatal diplomázott a roma szakkollégiumokban. Mint ismeretes 2011-ben a történelmi egyházak négy ilyen intézményt hoztak létre: Miskolcon görögkatolikus, Nyíregyházán evangélikus, Debrecenben református, Budapesten pedig jezsuita fenntartásban. A Keresztény Roma Szakkollégiumok Hálózata azóta jelentősen bővült, Szegeden a katolikusok, Debrecenben a görögkatolikusok, Budapesten a reformátusok, Pécsett az evangélikusok hoztak létre újabb intézményeket, közben az egyetemek is aktivizálódtak Egerben, Kaposváron, Hajdúböszörményben, intézményenként minden évben 25-30 roma hallgatót tudnak segíteni felsőfokú tanulmányaikban. Az első végzősök színrelépésétől kezdve volt törekvés az öregdiákok szerveződésének támogatására, volt olyan tanév, amikor a TFFÁ két alumni-találkozót is kezdeményezett, ám időre volt szükség, hogy maguk az érintettek ráismerjenek az ebben rejlő lehetőségekre – erről Virág Ádám, a 2018-ban alakult Alumni Bizottság legaktívabb tagja beszélt a megnyitón. Az ötletelés megkezdődött, de az a munka még hátra van, hogy miről is kellene szólnia az alumni közösség tevékenységének.

A megnyitót követően ehhez láttak hozzá a fiatalok abban a reményben, hogy majd érkezik az erősítés és valóban odaérnek azok is, akik egyébként bejelentkeztek a szimpózium szervezőinél. A 30-nál több várt résztvevő végül nem érkezett meg a rendezvény végéig sem. Némi csalódottságra adhat okot, hogy néhány szakkollégium egyáltalán nem képviseltette magát, de a jelenlévő mintegy 15 fiatal annál nagyobb odaadással és lelkesedéssel vett részt azon a szervezetfejlesztési tréningen, melyet a Hanns Seidel Alapítvány támogatásával az Explosive Consulting Kft trénerei, Hajós Flóra és Urgyán Csaba tartott. A tervszerű gondolkodás, a döntések és cselekvések sorozatának megalapozása érdekében a küldetés és a célrendszer meghatározása jelentette az első lépést. A jól végzett munka jutalmaként este a Sugalló zenekar moldvai táncházában szórakoztak a résztvevők – természetesen nem véletlen, hogy a zenekar oszlopos tagja is alumni: Uhrin Klára a Zeneakadémián végzett Msc-tanulmányai idején volt az Evangélikus Roma Szakkollégium (ERSZK) tagja.


Az egyéni életutak megismerése, a személyes példák, az elért eredmények tanulságai erősíthetik egymás közt a roma fiatalokat – mutatott rá még a rendezvény elején Molnár Erzsébet evangélikus lelkész, a nyíregyházi ERSZK intézményvezetője, a program házigazdája. Ennek megfelelően szombat délelőtt olyan programok váltották egymást, melyek ezt támasztották alá.
Gulyás Klára már öt diplomával a zsebében az Eszterházy Károly Egyetem állami-, és Nemzeti Kiválóság-ösztöndíjas kulturális antropológia Phd-hallgatója. Sorsában a hajdúböszörményi Lippai Balázs Roma Szakkollégiumnak volt meghatározó jelentősége. Az oda kötődő találkozások és hatások felvillantását követően azokból a kutatási eredményeiből adott ízelítőt, melyeknek egyébként korszakos jelentősége van a hazai cigányság életében, legyen szó a Nemzeti Alaptanterv történelem tantárgyi követelményeinek szükséges változtatásairól a roma jelenlét tudatosítása szempontjából, vagy a női identitás tudományos leírásának fehér foltjairól. A roma értelmiségről szólva rávilágított, hogy vannak köztük művészek, újságírók, illetve szociális munkások, védőnők és tanítók, de feltűnően hiányoznak a magas társadalmi presztízst képviselő orvosok, jogászok. Rámutatott, hogy a szociológiai vizsgálatok eredménye szerint a cigányságból kiemelkedők sorsa szükségszerűen az asszimiláció, így mindig az marad cigány/roma, aki szegény. Az új roma értelmiségnek ezzel szembesülnie kell, s ez felveti a többi (többségi társadalomhoz tartozó) értelmiségivel való kapcsolat keresésének fontosságát.

Oláh Róbert, a Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai osztályának gazdasági-, illetve Nevelési és Oktatási osztályának felzárkózási referense „Hosszú még az út” címmel összegezte mondandóját. A Szabolcsveresmartról indult fiatalembernek meghatározó élménye volt a napszámos lét kiúttalansága, majd az ERSZK tagjaként, később 4 éven át munkatársaként, közgazdászként gyűjtötte az inspirációt mostani munkájához. Tapasztalata szerint az evangélikus egyház „színvak”, mert úgy érzi, mint szakemberrel, és nem a cigánnyal beszélnek. Lehetőséget kapott az antiszegregációs stratégia kidolgozására, ami lehetővé teszi az evangélikus oktatási intézmények inkluzív pedagógiai gyakorlatának fejlesztését. Úgy látja, számos jó gyakorlat van az evangélikus intézményekben, de most alig tudnak egymásról. Az egyháznak missziója van, de a munkaágak tevékenységét átfogó szakmai programja nincs jelenleg. A Máltai Szeretetszolgálat koordinálásával megvalósuló település-felzárkózási programba az evangélikusok révén, Laborczi Géza áldozatos szervezőmunkája nyomán most bekapcsolódhat Nagycserkesz. Nagyon fontos, hogy itt olyan minta-programot legyünk képesek megvalósítani, aminek tapasztalatai hosszútávra irányt mutatnak az MEE számára.
   – Itt olyan szakértelem van, ami sehol másutt! – mutatott az alumni hallgatóságra végül Oláh Róbert, a különböző szakokon végzett diplomások közös felelősségére és az ebből következő sokrétű feladatra utalva.

Beri Ilona, a debreceni Szent Miklós Görögkatolikus Szakkollégium alumnija, négygyermekes ajaki roma család legkisebb lánya. Szakkollégista létének legnagyobb jelentőségét abban látja, hogy általa önmaga lehetett, s nem feledve saját erőfeszítéseinek fontosságát, minden eredményéért, sikeréért, öröméért az Úrnak ad hálát: minden okkal történik… A népegészségügyi ellenőr azt láttatta hallgatóságával, hogyan lényegült át benne a foglalkozása hivatássá.

Virág Ádám Pro Scientia-aranyéremmel, a legkiválóbb hallgatói karriert jutalmazó akadémiai díjjal fejezte be Msc-tanulmányait, az ERSZK-ból szociális munka-szakon indult gávavencsellői fiatalember a Petőfi Sándor-program ösztöndíjasaként a dél-nyugat erdélyi unitárius szórványegyházközségben végzett szolgálata után kezdett szociológiából Phd-tanulmányokat az ELTE-n. Fordulatokban gazdag és eredményes hallgatói pályájának bemutatását követően, doktori disszertációjának témáját ismertetve a szociális szövetkezetek munkaerőpiacra gyakorolt hatásáról beszélt. A hátrányos helyzetű, periférára szorult roma emberek munkaerőpiaci integrációja szempontjából fontos szervezeti forma jövője, társadalmi hatásai, a működésben tapasztalható érdekviszonyok meghatározóak, ezek tudományos igényű feltárása tehát nagy jelentőségű.

Nagy hatású, katartikus előadással zárult a délelőtt. Arató Miklósné pótanyaként kezdte életét legidősebbként a hétgyermekes nagykállói családban: anyám mindig szült nekem egy kistestvért, hogy legyen kiről gondoskodnom, mostam, főztem, takarítottam – mesélte. Már a saját három gyermekét nevelte, amikor átengedte lelkét az álmodozásnak, egy jobb élet reményének. Ez nem szólt többről, mint külön szobáról a kislányának, és egy hűtőről, amiben mindig van ennivaló! A ládagyári segédmunkás innen nyert erőt, hogy hátrányait ledolgozva, megaláztatásaiból és könnyeiből újabb elszánást gyűjtve, ápolási asszisztensként – etet, mosdat, ágytálaz – megküzdjön az érettségivel, a diplomás ápoló oklevél után pedig, hogy egészségügyi szociális munka Msc-végzettséggel az első roma főnővér lehessen! A Sántha Kálmán Szakkórház gerontopszichiátriai osztályának osztályvezető ápolója mára maga mögött hagyta a sok-sok hátrányos megkülönböztetést, a Semmelweis-díjas, miniszteri oklevéllel elismert szakembernek a transzkulturális ápolás a szakterülete. Úttörő vállalkozás ez is Magyarországon, különösen abból az aspektusból, hogy a hazai ápolástan jelenleg hamarabb figyel a muszlimok, zsidók vagy akár a Jehova tanúinak kulturális sajátosságaira és szükségleteire, mint a legnagyobb hazai kisebbség szokásrendszerére. Ápolókat tanít, személy szerint legalább tíz közeli családtagot segített hozzá a szükséges végzettséghez, de legnagyobb büszkesége kétségkívül a lánya: Arató Andrea eredetileg szülésznőnek tanult nyíregyházi szakkollégistaként, most a SOTE Phd-hallgatója.

Délután folytatódott a szervezetfejlesztési tréning, az alumnik hatalmas munkát végeztek annak érdekében, hogy teljes konszenzusra jutva megfogalmazzák az öregdiák-szervezet küldetését. „Elkötelezettek vagyunk az iránt, hogy olyan végzett roma szakkollégiumi hallgatókból álló közösséget működtessünk, amely szerepet vállal a társadalmi egyenlőtlenségeket fenntartó előítéletek csökkentésében. Missziónk, olyan összetartó közösség építése, melynek tagjai folyamatos kapcsolattartással, mentorálással segítséget nyújtanak egymásnak és a szakkollégistáknak céljaik elérésében.” Az alapértékek, a pontos célrendszer és a hozzárendelt eszközök meghatározását szeptemberre tolták a résztvevők, abban a reményben, hogy a most elköteleződött alumnik megerősítést és további aktivistákat kapnak a munkához, hogy aztán a gyakorlati megvalósításhoz is hozzáláthassanak. Este a – főleg a jezsuita szakkollégiumhoz kötődő – diplomás roma származású fiatalokból álló, magyar és cigány komoly-, illetve világzenei műveket repertoárján tartó Gypsy Soloists adott csodálatos koncertet.


Vasárnap délelőtt tanulmányútra indultak a szimpózium résztvevői. Nagycserkeszen, a helyszínen ismerkedtek a település-felzárkózási program terveivel. A július 1-én indult projektről egyelőre valóban csak jövő időben lehet beszélni, de a templom-iskola-óvoda-pedagóguslakásból kialakítandó majdani Jelenlétpont négyszögében, az út mellett megálló kis társaság képet nyerhetett a jövőről. Laborczi Géza betekintést nyújtott Nagycserkesz múltjába, a sajátos szerkezetű település sajátos életformájának válságából következő problémákba. A „Fogantatástól a foglalkoztatásig” mottóval kidolgozott központi program helyi elemeiről pedig a nagycserkeszi projekt vezetésével megbízott, ugyancsak nyíregyházi alumni, a szociális munka és közgazdász diplomával rendelkező Jéri János beszélt, akit kicsivel később a templomban, a gyülekezetnek is bemutatott Laborczi Géza az istentisztelet előtt. A helyzethez igazodva az igehirdetés szolgálatát ezen a vasárnapon Molnár Erzsébet, az ERSZK intézményvezetője látta el, a Zsolt8. 5-6 alapján egyszerre fogalmazva meg a Szentírás üzenetét a helyi testvéreknek és a vendégeknek is.

Az alumni-találkozó a nyíregyházi szegregátumok tanulmányozásával zárult. A Huszár-telepi Sója Miklós Görögkatolikus Általános Iskolában Szilágyi Tiborné és Vincze Sándor igazgatók ismertették azokat az erőfeszítéseket, melyeket a mélyszegénységben élő megyeszékhelyi emberek helyzetének jobbra fordításáért tesz a görögkatolikus egyház. A 2013-ban elkezdett területi és társadalmi reintegrációs program a sokféle nehézség és buktató dacára a folyamatos bizalomépítés révén halad előre, az itt dolgozó szakemberek a hatalmas kulturális hátrány ledolgozásáért fáradoznak. Az előítéletekbe ütköző, sokféle bántást elszenvedő emberek megértésére törekszenek, s az a céljuk, hogy tartást adjanak a több mint 2000 lelket számláló, sokféle szempontból megosztott roma közösségnek. Mint megtudtuk, ezt most tetézi, hogy a város másik roma szegregátumának felszámolása a Keleti-telepi lakók beköltöztetését jelenti.

A jellemzően kistelepülésekről származó roma fiataloknak sok új ismeretet adott a városi gettók megismerése, s legyenek is bármilyen szakma vagy hivatás képviselői, a rájuk váró sokféle feladat miatt tisztában kell lenniük a hazai legnagyobb kisebbség helyzetével.
 

nyiregyhaza.hu

szon.hu

Találkozásokban gazdag, tartalmas hétvége van mögöttünk, melynek izgalmait az év végi zárás, a vizsgaidőszak közelsége fokozta.

Elolvasom