Felszabadító, hatalmas élménnyel indult a május: elfogadtuk a társintézmények Jerusalema-tánckihívását! A hónap másik meghatározó élménye a szokásos szakmai műhelymunkához kapcsolódik: a Független Színház Békamesék c. workshopját szerveztük meg, megint nagyot léptünk a szakkollégistákat sokat gyötrő identitás-kérdés feloldásában.


Már egészen jól alkalmazkodunk a Covid-járvány szabta feltételekhez! „Azelőtt” megbeszélésen érleltük ki a közös döntést, a probléma felvetését vita követte, érvelés, győzködés hatására jutottunk elhatározásra. A távoktatás viszonyai közepette manapság szavazást indítunk az Fb-csoportban. A csoportdinamika ugyan csak korlátozottan érvényesül, a döntését ki-ki egyénileg hozza meg, de a többség-kisebbség gyorsan dűlőre visz minden kérdést. Második lépésként előkerültek a koreográfiát tanító oktatóvideók a csoportban, közben indult a szervezés, hogy hozzáértő operatőrt találjunk, beszerezzük a forgatási engedélyeket, alkalmas időpontot találjunk, hisz a hallgatók otthonról csak ezért utaznak be minden egyéb kötelezettségük mellett. Azt nem állíthatjuk, hogy a folyamat ezen szakaszában biztosak lettünk volna a dolgunkban, borítékolni nem mertük volna a vállalkozás sikerét!


A Jerusalema örömtánc mozgalma április végén már itthon is hódított. Az Index beszámolója szerint: „A dél-afrikai Master KG és Nomcembo dala már egy éve tarol. A 24 éves előadó a dél-afrikai house műfaj egyik legnagyobbja. A Jerusalema című dalban a gyönyörű hangú Nomcembóval énekel együtt, a végeredmény pedig igencsak népszerű lett: fülbemászó afropopdallam és magával ragadó lüktetés, zseniális vokál hármasa.
A kihívás pedig rémesen egyszerűen hangzik: megmutatni a boldogságot, az afrikaiak, köztük is az angolaiak egyszerűségét. Azt, hogy az élet szép, még a világjárvány idején is. És akkor is, ha semmid nincs.” Ehhez nem volt nehéz kapcsolódniuk az Evangélikus Roma Szakkollégium tagjainak. Az életigenlő, reményteli mondanivaló saját képünkre formálásáról azért volt mit megbeszélni. A valódi vitát nagyon is szükségesnek éreztük, és nem akartuk megspórolni, teret nyitottunk hát neki a Fb-csoportban. Ki kellett találni, hogyan lesz a miénk, a saját életérzésünkkel, gondolatainkkal gazdagítva a Jerusalema üzenete – nem spóroltuk meg a konfliktusokat és jól tettük!


Május 7-én fantasztikus napot töltöttünk együtt a Jerusalema kihívásnak köszönhetően a NYE különböző helyszínein. A csetlő-botló első próbát/próbálkozást újabb megbeszélés követte, s aztán jött a kiteljesedés. Jó kedvvel, odaadással, felszabadultan, de bámulatos fegyelmezettséggel tette mindenki a dolgát egyre összehangoltabban, olyan szuper munkát végzett a csapat, amivel még a sokat látott operatőrök elismerését is kivívták. Apropó: a sikerhez nagyon kellett Kohut Árpád és Gyöngyösi Bence profi munkája és nyitottsága is – köszönet érte. De a szakkolisok odaadásának és elkötelezettségének érzékeltetésére maradjon itt az emlékezetnek: volt olyan résztvevője az ügynek, aki egyszer rövid időre eltűnt, hogy a kocsiból lenyomjon egy kiselőadást az egyetemi tanulmányi kötelezettségei szerint! Előadta, válaszolt a kérdésekre online, aztán feltűnés nélkül visszaállt a koreográfiába – hát nem csodás?! Azon az esős május eleji napon még a nap is kisütött, mikor arra volt szükségünk…
A kitalált és együtt kiérlelt koncepció szerint a következő héten még egy forgatási nap következett a Huszár-telepi Sója Miklós általános iskolában, hogy aztán mohón, izgatottan várjuk a klip első verzióját! A végeredmény mindenkit meghódított: az Evangélikus Roma Szakkollégium Fb-oldalán bőven túl vagyunk a 10 000 elérésen, a Youtoob-csatornánkon 1000-hez közelít a megtekintések száma. Okkal gondoljuk, hogy a Jerusalema-kihívással minden eddiginél több családhoz juttattuk el az üzenetet, hogy az Evangélikus Roma Szakkollégium képes érdemi segítséget adni a továbbtanulásra gondoló hátrányos helyzetű fiataloknak: gyertek! Megmutattuk, milyen oldott hangulatú, együttműködő közösség a miénk, s nem mellékesen ritmusérzékért se járunk a szomszédba…

Az ERSZK Jerusalema-klipje itt:

Májusban folytatódott az új helyzethez igazított rutin: bibliaórák, kommunikációs foglalkozások, angol kezdő és haladó online… Az ugyancsak rendszeres szakmai műhelymunka ezúttal a hónap utolsó hétvégéjére csúszott, okkal, és érdemes volt kivárni!

Korábbi kiváló együttműködésünkre alapozva és ismét csak hallgatói kezdeményezésre vettük fel a kapcsolatot a Független Színház csapatával. Épp jókor, mert mint kiderült, a veszélyhelyzetet követő óvatos nyitás jegyében május 25-én tartják legújabb saját fejlesztésű darabjuk, a Békamesék című punkopera premierjét. Az Illés Márton novellája alapján készült darab egy család generációról-generációra kimutatható fejlődéséről, az integrációért, előre jutásért tett erőfeszítéseiről és az ezzel együtt járó külső és belső konfliktusairól szól. A 13 etűdből álló előadást stílszerűen az ebek harmincadjára jutott egykori Roma Parlament épülete, a Tavaszmező utca 6. szám előtt adták elő Oláh Norbert képzőművész „A cigány művész szorongása” című kiállításának zárásaként. A több kamerával rögzített előadás streamjét kis bemelegítés előzte meg a számunkra már ismerős trénerekkel, Balogh Viviennel és Szegedi Tamással. Milyen kihívásokkal szembesül az első generációs értelmiségi? Mit kell tennie annak, aki sikereket akar elérni egy új területen? – tették fel a kérdést. Vivi és Tamás nagy körültekintéssel, mindenki véleményének utat nyitva terelte végig a társaságot azon a gondolatmeneten, amit szükségszerűen végig kell járnia annak – élete során többször is –, aki a társadalmi mobilitást választja. A Zoom-felületén nem volt akadálya, hogy kiscsoportokba szerveződve „műhelymunkázzunk” egy-egy karakter, főleg Béla, Béci és (Bé)Luka motivációinak megértése érdekében. Sok-sok fontos gondolat megszületéséhez és kimondásához segítette hozzá a roma egyetemistákat a Független Színház legújabb produkciójához kapcsolódó workshop. Ismét igazolva láthatjuk, hogy bizonyos mély és alapvető dilemmák leghatásosabban a művészet eszközein keresztül ragadhatók meg, és csak úgy van esélyünk ezek őszinte feltárására, hogy biztosítjuk a kereteket ahhoz, hogy „maguk között” vitassák meg a szakkollégisták. Nagy köszönet illeti a Független Színházat, hogy ezúttal is elkötelezett partnerek, szövetségesek voltak a munkában!

Szép együttléttel nyitottuk az áprilist: Nagypénteken (április 2-án) Passió-olvasásra gyűltünk a képernyők elé. A szakkollégisták önszerveződésével emlékeztünk meg 8-án a Nemzetközi Roma Napról. A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat 10 éves évfordulója tiszteletére hálaadó ökumenikus istentiszteletet tartottak Debrecenben, ennek is részesei lehettünk. A szokásos szakmai műhelymunka a segítségnyújtás sajátos nehézségeit járta körül április utolsó szombatján.

2020 tavaszán, épp a Passió olvasópróbája idején csukták rá a világra a karantént, idén meg sem fordulhatott a fejünkben, hogy előadnánk Jézus szenvedésének történetét. Húsvétra készülve a közös olvasás mellett döntöttünk. Nagypénteken úgy gyülekeztünk a meet-en, hogy mindenki előtt ott volt a bibliai történet szövege, s mindenki tudta, melyik résznél kell bekapcsolnia a mikrofont. Különleges együttlét volt, mert a leírt szövegen kívül nem sok egyéb hangzott el – mindannyian a lényegre, a megfeszített és feltámadt Jézusra figyeltünk. Az elköszönés után ki-ki egyénileg tekintette meg a János Passiót a Youtoobon.

Húsvét után különleges bibliaórán vehettünk részt. Nem példátlan, hogy olykor összekapcsolódunk a kertvárosi gyülekezet alkalmaival – ezen a szerdán is így történt, ugyanis különlegesen izgalmas témája és előadója volt az együttlétnek: A zsidó pészah, a keresztyén húsvét és a különböző mitológiák meghaló és feltámadó istenségeiről tartott lebilincselően érdekes előadást Dr. Gábor György, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára.

Aztán egy felszabadult együttlét következett a húsvét utáni héten. Április 8-án a Nemzetközi Roma Nap miatt gyűltünk a virtuális térbe. A hallgatók kezdeményezésére, a HÖK koordinálásával először online vetélkedőt tartottak a fiatalok a témához kapcsolódva. A roma népismereti, műveltségi feladatok megoldása közben fesztelen csevegés és a vetélkedés izgalma dobta fel a hangulatot. A tét különleges volt: a nyertes annyi önkéntes órát kapott jutalomból, amennyire éppen szüksége volt a követelmény teljesítéséhez, s lássuk be, karanténos időkben ez komoly ajándék rögtön a hónap elején. A díjat Lakatos Filip Csaba zsebelte be, hozzá csipkelődésbe bújtatott gratulációk sora járt. Az online-vetélkedő után együtt néztük meg a Cigánytörvény/Romani Kris című filmet.

Folytatódott a KRSZH megalakulásának jubileumi eseménysora is áprilisban. Hálaadó ökumenikus istentiszteletet tartottak Debrecenben, az Attila téri Görögkatolikus Főszékesegyházban. Az istentiszteletet Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezette, igét pedig Balog Zoltán református püspök, a Zsinat elnöke hirdetett. Az intézményünket fenntartó evangélikus egyházat Fabiny Tamás elnök-püspök, Kondor Péter püspök, valamint Laborczi Géza, az igazgatótanács elnöke és Molnár Erzsébet intézményvezető képviselte. Az istentiszteletet élő közvetítésen követhettük nyomon.

A virtuális térbe kényszerült megemlékezéshez közös videofilm is készült, illetve hónapról-hónapra a KRSZH-ban együttműködő intézmények vezetői emlékeznek vissza a megtett útra, a sort áprilisban Molnár Erzsébet, az ERSZK vezetője nyitotta.

A hónap utolsó hétvégéjére szerveztük a szakmai műhelymunkát. Dr.Hüse Lajos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Felzárkózó települések modellprogramjának fenntartói koordinátora a segítő tevékenységek pszichológiai, társadalomlélektani mozgatóit tárta fel előadásában. Szó volt a segítő és az aktivista attitűd találkozásáról, valamint a család és az egyetem közötti átmenet nehézségeiről, reflektálva sok szakkollégista megélt élményeire, tapasztalataira. A témaválasztás előzményeként említhetjük még azt a polémiát, ami a közösségi médiában kapott szárnyra, hogy a roma reprezentáció szempontjából mi számít korrekt segítésnek. Ezzel nem, de a segítéshez szükséges személyiségjegyek megerősítésével, a megsegítettek lehetséges reakcióival feltáróan foglalkoztunk a szakmai műhelymunka során, amihez hozzájárult Meggyesi János lelkész, mentálhigiénés szakember, a szakkollégisták egy csoportjának mentora is. A program további részében a ppt-készítés, illetve a prezentáció fortélyaiba vezette be a fiatalokat Beri Károly. Ehhez a programponthoz egyébként házi feladat is kapcsolódott, előre megadott vicces, de legalábbis komolyan nem vehető témákról kértünk ppt-ket részben a gyakorlás, részben a felmérés kedvéért.


Egyébként ez a hónap már a megalapozott reménykedés időszaka a Covid-járvány okozta bezárkózás lelki sokkjában. Az idősek, krónikus betegek, illetve más preferált csoportok után kinyílt a lehetősége, hogy minden regisztrált állampolgár védőoltást kapjon. Szakkollégistáink, a mentőtisztnek tanuló 2. éves Bódi Gyula és az 1. évfolyamos Here Mihály, akik önkéntes Covid-tesztelőként bőséges tapasztalatot gyűjtöttek a betegség veszélyeiről, súlyos kockázatairól az OMSZ kötelékében, szívesen működtek közre az oltásra buzdító kampányban is a Roma Produkciós Iroda szervezésében. Kampányvideójuk itt tekinthető meg, büszkék vagyunk kiállásukra!

A félév egyik legértékesebb hónapja – hisz az egyetemen sínre kerültek az új tárgyak, az új tanárok dolgai, de szorgalmi időszakban még semmi rendkívüli, épp csak valamicske beadandó, már ha… –, sok energiát tudnak ilyenkor a szakkolis-életbe tolni a fiatalok… Máskor. De a távoktatás, a karantén, a Covid-járvány harmadik hullámának elrettentő hírei lefojtanak minden aktivitást. Képernyők előtt zajlik az életünk, fékezett habzással. Már hozzászoktunk, de nemigen szerettük meg, inkább alkalmazkodunk. Online bibliaóra, online kommunikáció, online angol, online szakmai műhelymunka, online önkéntesség… És a virtuális térbe került a 10 évvel ezelőtt megalapított Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat jubileumi eseménysora is.

A hónap szakmai műhelymunkájának vendége Lankó József alsószentmártoni katolikus plébános volt, akiről már sok izgalmas, különleges dolgot hallottunk a pécsi testvérintézmény tagjaitól. A pécsi szakkollégisták előszeretettel végeznek ugyanis önkéntes munkát Lankó atya, vagy ahogyan ő szereti a megszólítást, Józsi diakóniai intézményeiben. Az alsószentmártoni központtal tevékenykedő Szent Márton Caritas Alapítvány számos intézményt tart fenn: Alsószentmártonban tanodát, Oldon és Siklósnagyfalun közösségi házat, Drávaszabolcson, Kémesen és Kovácshidán játszóházat működtetnek, de évtizedes múltja van a népkonyhának is. Azaz, a Gondviselés konyhájának, ami eredetileg egyházmegyei támogatással a paplakon indult, s a 20 adagos szükségletből gyorsan lett 90…

1980-ban szentelte pappá a pécsi püspök, de már az ezt megelőző nyáron végigmotorozta az egyházmegyét, hogy lássa, hol van nagy szükség káplánra. Lankó József végül Siklóson kezdte meg szolgálatát, ahol az idős plébánost segítve a város mellett kilenc – többségében rendkívül hátrányos helyzetű – falu lelkipásztori szolgálatát is ellátta. Hét évnyi kápláni szolgálat után 1987-ben a nagyharsányi plébániára helyezték, majd 1989 augusztusában végleg a horvát határtól három kilométerre fekvő, 1200 lélekszámú, romák lakta Alsószentmártonba költözhetett. Tekintettel arra, hogy a nyolcvanas évek második felétől a hazai és az európai cigány pasztorációs mozgalom egyik előmozdítója lett, 1990 júniusában Mayer Mihály püspök kinevezte az egyházmegye cigányokért felelős lelkészévé.

Mint együttlétünkkor mesélte, nagy igyekezettel, de kevés tudással látott munkához a cigányok között – tanácsot is kért a hodászi munkában akkor már igen elmélyült Sólya Miklóstól. „Ha van irgalmas, jó szíved, akkor az megmondja, mit kell csinálnod, ha nincs, akkor nem tudok neked tanácsot adni” – jött a válasz.
      – A másik ilyen fontos segítőm André Barthelemy, egy francia pap, akit Jóska néven ismertek a cigányok Magyarországon. Ő járt Csatkára, a cigányok búcsújáró helyére, ott ismerkedtem meg vele. Mikor meglátogatott, fiatal papként feltettem neki azt a nagy kérdést, hogy merre vezessem a cigányokat? Erre ő azt mondta, ne vezessél te senkit sehova, legyél ott, figyeljél, és ha tudsz valakinek segíteni, akkor segítsél – nyilatkozta erről a SZEMlélek blogon Szőke Tibornak még 2019-ben.
Velünk való találkozásakor sem feledkezett meg másik meghatározó segítőjéről, Lothar Weissről, akit egy nemzetközi találkozón ismert meg, s akinek révén komoly német adományokban részesült a baranyai cigánymissziós munkában.
     – Nyári táborokat szervezett, amikben voltak német középosztálybeli cserkészgyerekek, román árvaházi gyerekek, balkáni menekült cigányok és a mi cigány gyerekeink. Azt mondta, hogy „lehetőséget kell adnunk a fiataloknak, hogy megismerjék egymást. Hogy kapcsolatok, barátságok szövődjenek: ha megismerik egymás kultúráját, ha esznek egymás ételéből, ha megtapasztalják, hogy a másik csókja jó, akkor nem lehet őket egymás ellen uszítani, akkor nem fognak soha fegyvert egymásra.” Létrehozott egy egyesületet, amin keresztül rengeteg támogatást kaptunk. Volt olyan időszak, amikor csak rájuk tudtunk számítani – mesélte Józsi, rátérve egy másik fontos közös misszóra, mely akár a mai KRSZH előképeként is felfogható. Ugyanis részt vett a Gandhi Gimnázium létrehozásában, majd 1996-ban – Derdák Tibor szociológussal és a paderborni érsekség cigányokért felelős papjával, Lothar Weiss-szel – megalakította a Collegium Martineum Középiskolai Tehetséggondozó Kollégiumot. A Pécshez közeli Mánfán létrehozott intézmény azon kevesek egyike volt, amely a többszörösen hátrányos helyzetű, elsősorban cigány származású gyermekeket minőségi középfokú oktatáshoz és érettségihez segítette. Az intézmény alapelve az volt, hogy a kollégisták integrált oktatási körülmények között szerezzenek érettségit. A Martineum önigazgató, önszerveződő közösségként, amolyan demokrácia-iskolaként is működött, a megfelelő támogatások hiánya miatt azonban az intézmény tizenkét év után, 2008-ban megszűnt.

Lankó József a nyíregyházi szakkollégisták kérdéseire válaszolva mesélt a baranyai cigányok etnikai, nyelvi sajátosságairól, az argyelánok, muncsányok sajátosságairól, majd arról is, hogy az agapé, a „mindennek ellenére való szeretet” jegyében hogyan lett gyámja, pótpapája, pótnagypapája krízishelyzetben született gyermekeknek ott, a közösségben.
Mint a pécsi testvérintézmény vezetőjétől, Békési Andreától, Lankó atya régen elköteleződött munkatársától megtudtuk, nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében közösen, hogy a pécsi egyetemisták bekapcsolódjanak az itt folyó munkába. De megtudhattuk azt is, hogy a szakkollégisták között két szentmártoni, és egy gilvánfai fiatal is van ma már…

A márciusi műhelymunka másik vendége dr. Ujhelyi János gyermekgyógyász főorvos, sportorvos volt. Őt kifejezetten a hallgatók kérése nyomán hívtuk, ugyanis erőteljes igény mutatkozott rá a Covid-járvánnyal kapcsolatos alapvető ismeretek értelmezése, illetve a téves információk tényszerű feldolgozása, cáfolata érdekében. A tudományos ismeretterjesztő előadás után a szakkollégisták konkrét problémákkal, kérdésekkel ostromolták a szakembert, praktikus tudáshoz juthattak a fiatalok a megelőzésről, a kockázatokról, a különböző vakcinákról. Természetesen az volt a végső summázat, hogy aki csak teheti, mielőbb oltassa be magát, és az a legjobb vakcina, amit már beadtak.


Jobb időkben fényes eseménysor lett volna hivatott megemlékezni a Keresztény Roma Szakkollégiumi hálózat megalakulásának 10. évfordulójáról. A szervezet készült is erre nagyon, ám a realitások ezt az eseménysort is az online térbe száműzték! Március 26-án online konferenciát rendeztek, melyen az ERSZK mai és egykori hallgatói közül is számosan részt vettek. Az erről szóló tudósításunk itt olvasható.

A szakkollégisták márciusban is meg tudták oldani az önkéntes munkát. A legbüszkébbek természetesen azokra a mentőtiszt-hallgatóinkra vagyunk, akik közreműködnek az Országos Mentőszolgálat Covid-tesztelő szolgálatában: Bódi Gyula és Here Mihály – köszönjük az áldozatvállalást mindannyiunk egészségének érdekében.

 

2020 novembere óta ismét korlátok között élünk a Covid 19 újabb hulláma miatt, s ez erős nyomot hagyott a szakkollégiumi léten is. Voltak olyan programjaink, melyeknek tartalmán, lényegén nem sokat változtatott, hogy jelenléttel vagy online szerveztük-e meg: a mondanivaló, az „anyag”, mármint tanári értelemben a tudásanyag, vagyis az információ átmegy a virtuális téren is.

A közösségi lét megvonása, egymás társaságának nélkülözése azonban komoly veszteség. Átütő erővel ez a hagyományos decemberi spirituális alkalomnál mutatkozott meg.
Angyalkázással kötjük össze a karácsonyt megelőző együttlétünket, amióta Lazók Szabina szakkollégistánk kitalálta és először megszervezte (talán 2017-ben?). Hagyománnyá lett nálunk is az a réges régen felfedezett módszer, hogy sorsolással döntjük el, ki kinek készít személyes ajándékot, a szervezés lényege, hogy garantáltan mindenkit bevonjunk a láncolatba. Így az ERSZK szerény intézményes, de azért mindig jelképes, tehát a tárgyiasságon túlmutató jelentéssel bíró ajándéka kiteljesedhet a közösség tagjainak egymás iránt tanúsított figyelmességével.

Karácsonyi spirituális együttlét online: 

Az egyéni szükségletekre, igényekre is reflektáló ajándékozás az Angyalkázásban most először már csak a személyes figyelemre csupaszodott. A december 21-re meghirdetett meetingen mégis megvalósult a karácsony csodája: összejöttünk, tanúságát adtuk az egymásra figyelésnek. Versek, zenék, rajzok, videók révén köszöntötték egymást a szakkollégisták – csak az ölelés, a szemkontaktus hiányzott, meg a közösen elköltött ünnepi estebéd…
A szemeszter lezárultával, a vizsgaidőszak után azzal szembesültünk, hogy változik a névsorunk. Két fiatal élethelyzete változott meg úgy, hogy szabályzatunk szerint nem folytathatja a szakkollégiumi tagságot, s mivel itt toporogtak a küszöbön az új jelentkezők, hamar elrendeződött a kapacitás feltöltése…
A tanév második szemeszterét megint csak online meetinggel indítottuk.

Szemeszterindító online:

A diverSEN group workshop élményekkel teli alkalom volt, de ennek részleteiről csak a szakkollégisták beszélhetnének. A tréningszabályok szerint, ami a csoportban történik, az a csoportban marad!

Tréning, februári szakkolis program: 

 

 

Közben újra indult a nyelvi képzés, a bibliaóra és a kommunikációs foglalkozás is online… Csak látnánk már a végét a karanténnak!

Lázár Péter „régi ismerőse” a szakkollégistáknak. Ez akkor is igaz, ha a legfiatalabbak a november-decemberre megszervezett “Roma Mentor” online műhelysorozat alkalmával találkoztak vele először. A régiek azonban nagyon is emlékeznek a korábbi, erős nyomot, benyomást hagyó alkalmaira és sűrűn felemlegették, hivatkoztak rá. De olyan, pedagóguspályára készülő hallgató is van, akinek egy vizsgatétel elevenedett meg ezzel a találkozással!

Lázár Péter cigány pedagógus, pedagógia szakos bölcsész, aki állami gondozásban nőtt fel, nevelői hatására pedagógus lett. Nevelőtanárként kimagasló sikereket ért el tanítványaival (zenekart alapított, színjátszóversenyeket, országos szertorna versenyeket nyertek). A 90-es évek elején 10 állami gondozott gyereket vett magához, nevelte őket saját családjában nagykorúságukig, létre hozva ezzel egy új típusú gyermekvédelmi ellátási formát, az akkor még hazánkban ismeretlen lakásotthon intézményét. 1993-2000 között, a Nyírteleki Általános Iskola tanítójaként a „korrekciós cigány osztály” tanítása során kifejlesztett egy innovatív pedagógiai gyakorlatot, ami később Kedvesház-pedagógia néven vált ismertté a közoktatásban. A roma gyerekek fejlesztésében hatékony módszer sajátossága a kultúraazonos megközelítés, az előzetes tudásra építés, az élményszerző, tevékenykedtető tanulás, közösségépítés és a szülőkkel való együttműködés.

1995-ben létrehozta a Kedvesház Kollégiumot, vezetőjeként kidolgozta az intézmény esélyteremtő programját. A Kedvesház 25 éve működik Nyírtelken, egyedülálló a gyermek-és család jólléti intézmények sorában; hiánypótló esélyteremtő szolgáltatásokat és feltételeket nyújt a (preventív) gyermekvédelmi, szociális, családvédelmi, valamint oktatási területeken a hátrányos helyzetű gyerekeknek és családjainak. 2000-től feleségével és alkotótársával, Bordács Margittal dolgozta ki a Kedvesház-pedagógia akkreditált pedagógus-továbbképzési programját, majd megírták és megjelentették a módszer elméletét és gyakorlatát leíró módszertani kézikönyvüket, a Kedveskönyvet (Dinasztia Könyvkiadó 2002. Bp.) Az alkotópáros 20 éve terjeszti misszióként a Kedvesház-pedagógiát akkreditált képzések formájában; több száz oktatási intézményben 6000-nél is több szakember alkalmazza módszereiket a roma/hátrányos helyzetű gyerekek nevelésében a szülőkkel való kapcsolat kiépítésében itthon és külhonban. Jelenleg a Gyerekesély Program (EFOP-1.4.1) országos szakértőjeként dolgozik, módszertani segítséget nyújt a járási projektek szakembereinek a célcsoport bevonása és megtartása terén.

A Roma mentor műhelysorozatot az online térre adaptálva szerveztük meg, csoportbontásban. Biztosra mentünk, amikor azt vártuk, hogy Lázár Péter személyes példáján keresztül megerősítést kap a szakkollégisták identitása, inspirációt, motivációt kapnak a belső értékeik kiteljesítésére; megerősítést a hit, cél, akarat vezérelte kitörési hajtóerőben, ami által nagy dolgokra képes az ember.
Ebben a korban is működik a Kedvesház-pedagógia, ugyanakkor az önismereti, én-erősítési, közösségépítési, tanulási – módszerek megismertetése nem csak a szakkollégista egyéni fejlődését szolgálja, de a jövőre nézve is alkalmazható módszertani eszközt, tudást jelent az életvezetéshez, vagy a roma/hátrányos helyzetű gyerekekkel, családokkal való – szociális- és gyermekvédelmi, oktatási, közösségi – munkához.

Négy héten át keddi és szerdai csoportok találkoztak újra és újra a meeten. A négy alkalmas műhelysorozat tematikája egymásra épült.
Az első találkozás nagy kérdése az volt, Kik vagyunk, honnan jövünk, merre tartunk? Lázár Péter önbemutató szuggesztív előadása nyomán megnyíltak a fiatalok is. A következő találkozás középpontjában egy örökérvényű igazság állt: „Te is más vagy, Te sem vagy más!” avagy: a „pettyetlen katicák is tudnak repülni!” Szécsi Magda meséje alaposan megmozgatta a fiatalok fantáziáját, és erős motivációt kaptak az online házi feladatok elkészítéséhez: ki-ki önálló kutatómunkával egy híres roma ember bemutatását vállalta. Ennek megfelelően a következő találkozás során, „Gyökerek nélkül elvisz a szél!” mottóval izgalmas kiselőadások hangzottak el többek között Lakatos Menyhért, Choli Daróczi József, Bari Károly, Kovács József Hontalan, Snétberger Ferenc, Karamell, Mága Zoltán, Szakcsi Lakatos Béla, Balázs János, Czifra György, Rostás-Farkas György, Péli Tamás, Szentandrássy István életútjáról és munkásságáról, avagy a Kalyi Jag, az Ando Drom együttes művészetéről. Lakatos Menyhért Füstös képek című regényéből megindító felolvasást hallottunk, katartikus élményt adva a fiataloknak. Kiváló előkészítése volt ez az utolsó műhelymunkának, melynek mottója „Kitörés a tanuláson át”. Itt a Kethano-k jelentőségével, tanulásmódszertani sajátosságokkal foglalkoztak a fiatalok, és erre különösen érvényes volt – az egyébként végig megfigyelhető tendencia –, hogy amit Lázár Péter csinált a fiatalokkal, az egyszerre volt önfejlesztő és módszertani felkészítés a kisebb gyerekek körében végzendő mentori munkához.
Az utolsó házi feladat egyben útravaló is a programban részt vevő szakkollégisták számára: a kedves tárgyak bemutatása megjelöli a kapaszkodót…

Lázár Péter hiteles szakember a megélt tapasztalataival, megküzdött harcaiból kimunkált és tudományosan is kellően alátámasztott eszközrendszerével. Nagy élmény a vele való találkozás, az ERSZK-ban pedig törekszünk rá, hogy a szakkollégisták minden generációjának lehetővé tegyük megismerését.