Jó gyakorlatok nyomában jártunk az áprilisi szakmai műhelymunka során Görögszálláson és Nyírtelken. Az integrációra tett erőfeszítések két különböző példáját tanulmányoztuk, betekintve a mindennapi megküzdés nehézségeibe és sikereibe egyaránt. A görögszállási romák körében végzett evangélikus misszió és a nyírteleki Kedvesház-pedagógia eredményeiben sok év munkája gyümölcsözik.

Szerencsésnek is érezhetjük magunkat, hogy a jövő roma értelmiségét képző nyíregyházi műhelyünk közelében több olyan program is fut, amelyek maradéktalanul alkalmas példát mutatnak, mit lehet tenni helyben, a saját erőforrásokra támaszkodva a leszakadó rétegek felzárkóztatása érdekében, még ha nem is egyik napról a másikra. A Filadelfia Evangélikus Egyházközség roma misszióját és a Kedvesház pedagógiai programját újra és újra megmutatjuk a szakkollégistáknak, tudva, hogy tagságunk néhány évenként kicserélődik – márpedig szakjuktól függetlenül ismerniük kell a mintának állítható, működő megoldásokat.


Április 22-i görögszállási látogatásunk alkalmával Györfi Mihály lelkész fogadott bennünket a korszerű közösségi házban. A Filadelfia gyülekezet alapítója az elején kezdte a történetet: a rendszerváltást követő zavarodottságban hogyan építettek előbb közösséget, aztán templomot a Nyíregyházától alig 10 kilométerre található kisvárosban.

„2005-2006 tájékán pedig nem a célba érést éltük át, annak módját kerestük, hogy amit kaptunk, hogyan adhatnánk át! A fiatalok újságot szerkesztettek, amolyan keresztény családi magazint, amit aztán házhoz is szállítottak, nem csak Nyírtelken, de például Görögszálláson, Belegrádon is. Aztán jöttek, hogy Misi bácsi, Misi bácsi, olyan szívesen fogadják az újságot, kellene velük csinálni valamit! Vasárnap délutánonként harmincan-negyvenen imádkoztunk együtt a görögszállásiakért, Isten útmutatásáért.”

A szegregátumban ezután szervezett árokparti zsíroskenyeres ismerkedés megmutatta, hogy a megélhetési, iskolázottsági problémák jelentik a legfőbb akadályokat, aztán projektek sokaságának megvalósításába kezdett a mind erősebbé váló Filadelfia gyülekezet. Módszeres munkával, államilag is támogatott szolgáltatások sorát tették elérhetővé a sokfunkciós nyírteleki templomban a roma, azaz cigány atyafiak számára is – ahogy Györfi Mihály szereti mondani. A kompetenciafejlesztő, a végzettséget is adó képzésekre, a Biztos kezdet-gyerekházra, az anyák között helyben végzett munkára alapozva beindultak az istentiszteletek, bibliaórák Görögszálláson, az előre haladás pedig újabb dilemmákat hozott.

„A hitre jutás – megélhetés között feszülő erkölcsi dilemmával találtuk szemben magunkat! Lophat-e fát az ember, aki a megfagyástól óvná a családját?” – tette fel a provokatív kérdést a szakkollégistáknak Györfi Mihály. „S ha tiéd az erdő?” – élezte tovább a dilemmát…

Mesélt a szociális földprogram nyújtotta lehetőségekről, az annak alapján mára kiteljesedett helyi biogazdaságról. A felzárkóztató képzések, az itt megszerzett munkatapasztalat sokakat helyezett vissza az elsődleges munkaerőpiacra, őket pedig arra a felismerésre juttatta, hogyan folytassák a gazdálkodást szociális alapon az analfabéta, vagy helyrehozhatatlan egészségkárosodással élők támogatása érdekében, de azért a piaci körülményekre is tekintettel…
A legutóbbi ERSZK-látogatáshoz képest elképesztő fejlődést tapasztalhattunk mind a közösségi házba költöztetett gyerekház körülményeiben, mind pedig az új fólia-sátrakkal működő biogazdaságban, ami persze csak azoknak tűnhetett fel, akik nem először jártak itt.

Hasonló élményről számolt be Malik Péter is, aki végzős teológushallgatóként kapcsolódott be először az itteni misszióba, majd csodálkozott rá 2017-es visszatérését követően a folyamatos munka áldásaira. Most, hogy a nyugalmazott lelkész, Györfi Mihály nyomdokaiba lépett, látva a szakadatlan változás tanulságait, így fogalmaz:
„Sokan gondolják úgy, hogy majd Isten nélkül is menni fog, amit vele és általa megtapasztaltak. De örülünk mindenkinek, aki lábra tud állni, elég erőt érez, hogy felkerekedjen innen, hogy munkahelyet keres és talál. Mi pedig folytatjuk a gyerekmunkát, a hittan-oktatást, a roma lányok közti munkát, a felnőttek bibliaóráit.”

A mintegy 300 lakosú Görögszálláson szinte csak romák élnek, eddig egy lány jutott el az érettségiig, de az OKJ-s képzéseken végzettséget szerzetteket hosszan lehetne sorolni. Ez a magyarázata, hogy a biogazdaságba most alig jut munkáskéz. A gyönyörűen gondozott kertészetben, ahol egyébként a csepegtető öntözéssel megerősített ezer négyzetméteres fólia mögött szabadföldi művelés is folyik, Bánszki István volt a kalauzunk. Az év tizenkét hónapjából 8-9 hónapon át termelnek irányításával a vetésforgó, a vegyszermentesség összes praktikáját bevetve.
Útban hazafelé még betértünk a nyírteleki templomba is, ahol vendéglátóink szavai nyomán arra csodálkozhattunk rá, hogy a hagyományos templomépítéshez képest milyen lehetőségek tárulnak fel a célszerűen végig gondolt tér-szervezéssel, a modern épületgépészettel, a fenntarthatóság eszményének módszeres megvalósításával Isten XXI. századi házában…


Április 26-án tértünk vissza ismét Nyírtelekre, de a 38-as főútról ezúttal nem balra a templomhoz, hanem jobbra, a Szent István utcán található Kedvesházhoz kanyarodtunk, ahol Batári Zsolt igazgató várt ránk. Míg a gyerekek a földszinti ebédlőben tanulással, leckeírással töltötték az időt, mi a tetőtérben berendezett előadóban ismerkedtünk az itt folyó munkával. A Lázár Péter – állami gondoskodásban, intézetben nevelkedett – roma pedagógus nevéhez kötődő intézmény és nevelési mód, a Gyermekekért SOS Alapítvány küldetése több szakkollégista számára lehetett ismerős, ennek elméleti alapjairól, módszertanáról a karantén idején online-kurzust szerveztünk az akkori szakkollégistáknak. Batári Zsolt, aki a kezdetektől részese volt az itt folyó munkának, a jelen valóságában mutatta be az elmúlt 24 év, az eddig itt megfordult 130 gyerek, a sok-sok szakmai elismerés, kisebb-nagyobb egyéni, pedagógiai siker jellegzetességeit.

Nyírtelekhez 18 bokortanya tartozik, köztük a már említett Görögszállás és Belegrád is. A környékbeli elszórt településekről megoldhatatlan nehézséget jelent a napi iskolába járás, ez a szükség hívta életre annakidején Nyírtelken a hétközbeni kollégiumot. Az itteni gyerekekre kifejlesztett alternatív pedagógiai módszerek mellett az intézmény legkarakteresebb sajátossága a partnerségi kapcsolatrendszerben keresendő, s a legfontosabb partnerek a szülők:

„A Kedvesház lakóinak első generációja már szülőként van jelen az életünkben. Vannak olyan szülővé lett egykori növendékeink, akik azt mondják, nem adják a Kedvesházba a gyereküket, mert már ők maguk akarják mindazt megadni nekik, amit ők itt, tőlünk kaptak meg annak idején. Ez óriási öröm és siker! Vannak a környező bokortanyákon aztán olyan szülők is, akik bár komoly erőfeszítéseket tettek az életük jobbá tétele érdekében, ma már műanyagablakos, komfortossá tett házban élnek, de ha fenn akarják tartani, a munkába járással együtt megoldhatatlan, hogy a gyerekükkel megfelelően törődni tudjanak. Ők meg épp azért kérik a gyerekük felvételét, hogy kapják meg ők is, ami a fejlődésükhöz szükséges. Ez is siker.”

A szülőkkel való kapcsolattartás a siker legfőbb záloga, s ez még Lázár Péter felismerése volt: ebben a szociokulturális közegben a mindennél is többet kell tenni az ő bizalmuk és együttműködésük megszerzéséért, mert csak így lehet a gyerekekkel dolgozni. Szociális munkás hozza-viszi a híreket, rendszeresek a családi délutánok, amikor kisbusz utaztatja be a szülőket, s a közös vacsorát követően jót is, rosszat is megbeszélnek. „A jót is” – hangsúlyozza Batári Zsolt az együttműködés alapját. Az intézménynek hét munkatársa van, de igénybe veszik pszichológus, fejlesztőpedagógus, nyelvtanár szolgáltatásait is az előmenetel érdekében.

A siker egyértelmű mutatója, hogy megszűnt a korai iskolaelhagyás, mindenki középiskolában folytatja a tanulást, s még akkor sem kell elhagyni a Kedvesházat, 7-től 19 évesig laknak együtt most is.
A hallgatókat különösen érdekelte a vegyes korosztály együttélése, az együttműködés mikéntje, de kérdeztek a mindennapok rutinjáról is, majd a példásan rendben tartott szobákba kukkantottunk be, hogy már az udvaron érjük utol a gyerekeket. A tanulást követő udvari játék során voltak, akik a kosárpalánk körül csoportosultak, néhány szakkolis a futballpályán nyargalt a gyerekekkel, az udvari edzőgépeken csimpaszkodva pedig spontán beszélgetőkörök alakultak. Már láthatóan oldódott az első találkozás megilletődöttsége, mikor a kedvesházi napirend visszazökkentett mindenkit a teendők fogságába: vendéglátóinkat a vacsorához terített asztal várta, minket pedig az autóbusz.

A jó gyakorlatok megismerését a májusi szakmai műhelymunka során folytatjuk újabb szabolcs-szatmár-beregi települések meglátogatásával.

 

 

 

A második szemeszterbe fordulva megtartottuk az első szakmai műhelymunkát. A roma kultúra értékei felé fordulva pénteken a példaadó életutak sorozatban vendégünk volt Arató Miklósné főnővér. Este cigány táncházat rendeztünk, melyre érdeklődő vendégek is érkeztek. Szombaton Debrecenbe utaztunk, a V. Protestáns Cigánymissziós Találkozóra.

Rendszeresen hívunk olyan előadót az Evangélikus Roma Szakkollégium tematikus hétvégéinek programjába, aki személyes életútjával, megküzdött sikerével tud példát és hitet adni a fiataloknak.

A nagykállói Arató Miklósné Rózsa, a Sántha Kálmán Szakkórház Gerontopszichiátriai Osztályának főnővére nehéz sorsban nevelkedett, amikor annak lett volna az ideje, szó sem lehetett tanulásról – a kisebb testvéreit nevelte, vezette a háztartást. Már háromgyermekes édesanya volt, amikor ráismert rég elnyomott álmaira. Előbb segédápoló lett, nagy nehézségek árán álláshoz jutott, majd lépésről-lépésre haladt tovább. Az érettségit követte az alapdiploma a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán, majd egyszerre két Msc-diplomát is szerzett. De nem a végzettségeinek köszönheti csupán főnővéri állását: azért külön keményen meg kellett harcolnia. Szorgalommal, szakértelemmel, megbízhatósággal kellett megvédenie a pozícióját. Harcairól, küzdelmeiről is őszintén, egyenesen beszélt a szakkollégistáknak, arra intve őket, hogy egyetemistaként és a munka világában a hozzáértés, a szakmaiság legyen az első, de otthon, a családjuk körében ne próbáljanak azon a nyelven megszólalni, amit tanulmányaik során sajátítanak el. Arató Miklósné nem tekinti befejezettnek tanulmányait – hajlik rá, hogy lánya, egyik első és kiváló szakkollégistánk, Arató Andrea példáján felbuzdulva Phd-fokozatot szerezzen. Arató Miklósné arra mutatott példát szakkollégistáinknak, hogyan lehetséges a roma identitás teljes megóvása mellett családanyaként, nagymamaként, kiváló háziasszonyként a többségi társadalom elismerését és tiszteletét kivívva karriert építeni olyan hierarchizált és tekintélyelvű szervezetben, mint az egészségügy.

Este a Khamoro Cigány Tánc Egyesület elnöke, Farkas Zsolt és a Romano Glaszo együttes alapítója, Lakatos György volt a vendégünk. Az ERSZK zenészeivel – Balázs Achillesszel, Beri Károllyal és Lakatos Filip Csabával – együtt muzsikálva fantasztikus estét varázsoltak! Lényegesen több volt ez, mint cigány tánc! Vendégeink nem csak táncot akartak tanítani, de a roma kultúrából minden mást is, ami kapcsolódik: viselkedést, viszonyulást, magatartást, tartást – és persze ritmust, mozdulatokat, a táncrendet, lépéseket is… Jó volt megtapasztalni, hogy a szakkollégisták közül többen is birtokában vannak annak a hagyománynak, amelyet vendégeink is képviselnek, ellentétben a divattá tett populáris megjelenítéssel. (Balogh Melissza és Lakatos Filip Csaba, illetve Cozma Patrícia táncát vendégeink elégedetten nyugtázták.)

A szakmai hétvége második napján, szombaton Debrecenbe utaztunk, a Református Nagytemplomban egész napos rendezvényen vettünk részt. “Teremts bennem tiszta szívet” – az ötödik protestáns cigánymissziós konferencia címéül választották ki Dávidnak ezt a könyörgését. Több mint ezer résztvevő között meghallgattuk Kurdi Zoltán metodista cigánymissziói lelkész, Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Langerné Victor Katalin, a Belügyminisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára, Dr. Puskás István debreceni alpolgármester, Durkó Albert, a pünkösdi egyház cigánymissziójának vezetője, dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet nemzetiségi ombudsman-helyettes, Gábor Rupi, a korondi baptista cigány gyülekezet lelkésze gondolatait, délután pedig a cigány/roma testvérek bizonyságtételét.


Szakkollégistánk, Pilling Szabina Flóra így számol be a debreceni cigánymissziói találkozó nyomán ébredt érzéseiről és gondolatairól:

Mély érzéseket keltett bennem az, hogy részt vehettem az V. Protestáns Cigánymissziós Gyűlésén, magyar emberként és az Evangélikus Roma Szakkollégium tagjaként.

A mise, amin részt vettem, megmutatta számomra, hogy mennyire is nehéz a romáknak beilleszkedni a társadalomba, hiszen a legtöbb ember kirekeszti, lenézi és elítéli őket. Ezen szeretnék változtatni, mert úgy gondolom, hogy minden ember megérdemli az egyenlőséget, hiszen senki nem tehet arról, milyen körülmények közé születik. A tiszteletes asszony által elmondott dolgok, hogy Isten segít mindenkinek megtalálnia az útját – szívemhez szólt, valamint láttam magam körül az Istenhez fohászkodó sok megtört arcot, akiknek segítségre van szükségük a helyzetük javításának érdekében. Úgy éreztem, Isten most mutatta meg az én utamat, hogy minden tőlem telhetőt meg kell tennem, ezzel biztosítva a segítségemet embertársaimnak.

Azt tapasztaltam, hogy a kisebbséghez tartozó személyek nem elég tájékozottak a lehetőségeikkel kapcsolatban, hiszen gyakra megkülönböztetés áldozataivá válnak.

Ezért is jelentkeztem a szakkollégiumba, mivel én is hasonló helyzetben vagyok, de szeretnék kiállni a rászorulók érdekeiért, hiszen mindenkinek egyenlő esélyeket kell biztosítanunk.                              

Meg fogok tenni mindent annak érdekében, hogy elérjem ezt.

A második évezredben Sydney-ben, Pekingben, Londonban, Rio de Janeiroban rendeztek Olimpiát. No, és Ibrányban. És ott voltunk mi is, nemcsak amikor fellobbant az olimpiai láng, amikor a vizet és szárazföldet megkerülve hirdette a békét, a sportszerű küzdelem szellemét…  Az Evangélikus Roma Szakkollégium tagjainak közreműködésével valósult meg Ibrányban a Tanoda Olimpia, ahol mintegy háromszáz kisiskolás érzett rá a jelmondatra: Citius, Altius, Fortius, azaz Gyorsabban, Magasabbra, Erősebben! Szakkollégistáink fáradhatatlan munkával, gyermekfelügyelőként, versenybíróként, szervezőként biztosították, hogy a kicsik feledhetetlen élményeket szerezzenek.

Elolvasom

 

A tolerancia és az empátia fájó hiánya? Az is. De még ha csak az lenne! A helyzetet nehezíti itt-ott a súlyos előítéletesség: hogy mifelénk előszeretettel folyamodnak az emberek a stigmák, matricák szerinti eligazodáshoz. Oly bonyolult a világ, hát egyszerűsítenek sokan a döntéskényszereken, ahogy csak lehet… És akkor még a rettenetes rasszizmus okozta a „tömegbalesetekről” nem is szóltunk…

Elolvasom

Az októberi szakmai hétvége középpontjában a cigány-magyar kettős identitás megerősítése állt. Céljaikért tenni, küzdeni képes, nagyszerű emberekkel ismerkedtek meg a szakkollégisták. Pénteken a nyírteleki Filadelfia Gyülekezet cigány pasztorációs tevékenységébe, a görögszállási szegregátumban élő roma közösség életébe nyertünk betekintést. Szombaton két kiváló emberrel találkoztunk. Káló Norbert Szendrőládon a Bhim Rao Egyesület kötelékében dolgozik a sajátjaiért, míg a tuzséri születésű Jónás Tímea, Aranypánt díjas osztályvezető főnővér Budapesten, a Nyírő Gyula Kórházban cáfol rá mindennapi munkájával a cigányokkal kapcsolatos előítéletekre.

Elolvasom