Csak szuperlatívuszokban beszélhetünk legutóbbi szakmai kirándulásunkról: folytatva a „jó gyakorlatok” megismerését, május 7-én a szatmári tájegységbe látogattunk. Mátészalkán a Képes Géza Általános Iskola pedagógiai programjával, míg Nagyecseden a helytörténettel, benne a többség-kisebbség békés együttélésének példájával ismerkedtünk. Élményekkel teli, feledhetetlen nap volt!

 

A lakótelepi közegbe simuló, 40 éve épített „szabvány iskola” kívülről semmi különlegeset nem hirdet magáról, de már az előtérbe lépve sejtéseink támadhatnak. Itt Vastag Andrea intézményvezető-helyettes előbb rólunk tájékozódott, hogy aztán jó pedagógushoz illőn ránk szabja mondanivalóját.

A mátészalkai Képes Géza Általános Iskola néhány éve nehéz helyzetbe került, amikor a város másik három felekezeti fenntartású iskolája határozott szempontok alapján válogatni kezdett a gyerekek között: az összes hátrányos helyzetű, állami gondoskodásban nevelkedő, problémás vagy egyszerűen csak roma származású gyerek egyszerre zúdult az egyetlen állami intézményre, melynek épp nyugdíjba ment korábbi igazgatója. Így került helyzetbe a városszerte ismert és köztisztelettel övezett Pénzes Ottó, aki az iskola történelemtanára tankönyvfejlesztőként, civil szervezet vezetőjeként Mátészalka kulturális életének szervezőjeként, és helytörténetének kutatójaként, mindig is karakteres személyiség volt. Bár az igazgatósághoz sok ambíciót nem érzett, saját felelősségével szembe nézve, értelmiségiként nem tehetett mást, mint hogy tesz egy kísérletet a hajdani elitiskola feltámasztására. Személyében fantasztikus pedagógust, koncepciózus vezetőt ismerhettünk meg, mikor pedig végigvezetett bennünket iskoláján, egyik ámulatból a másikba estünk: „Van ilyen állami iskola Magyarországon?” Koncepciójának ismertetése kereteinket szétfeszítené, ezért hivatkozásokkal élünk: (Pénzes Ottó
Képes Géza Általános Iskola ) , de ami a ránk gyakorolt hatást illleti, van miről beszámolni.

A nálunk tanuló egyetemi hallgatók meghatározó élménye, mennyire nincs összhangban manapság – az iskolában sem -, a szó és a tett! A hangzatos programnyilatkozat és a mindennapi valóság! A Képes Géza Általános Iskola fantasztikusan attraktív és esztétikus megjelenése, a minden szegletben megnyilvánuló kreativitás és az iskolaközösség pedagógiai elkötelezettsége tökéletes összhangot mutatott, a legkiábrándultabb, fásult és szkeptikus szakkollégisták is őszinte odaadással és figyelemmel, lelkesülten hallgatták az itteni élet bemutatását. Mit jelent a rendpártiság, a pedagógusközpontúság ott, ahol egyébként az első szabály minden iskolai polgár számára, hogy a gyermekek emberi méltósága, önbecsülése mindenek előtt védendő érték… A pedagógusok autonómiájának, szakmaiságának védelméből mi következik? Hogyan nevel a környezet? Mit ad a Csak-csoport a leghátrányosabb, esélytelenebb gyerekeknek? A látottak alapján számunkra nem volt kétséges, amit egyébként felmérések is igazolnak, hogy a környék iskolái közül a legtöbb pedagógiai hozzáadott értéket a Képesben produkálják! Bármeddig hallgattuk volna Pénzes Ottót, különösen is a saját szaktantermében a végére hagyott elképzelését a mostani cigánytelep helyén létrehozandó majdani Cigánykertről, de Nagyecseden már vártak ránk…

A Rákóczi Ferenc Városi Művelődési Ház és Könyvtárban Zoltán-Borzován Eszter néprajzkutató, a Berey József Helytörténeti Gyűjtemény tagintézményvezetője és régi kedves ismerősünk, Balogh Mariann óvodapedagógus, a Lippai Balázs Roma Szakkollégium alumni diákja fogadott bennünket. A közös ebédre befutott a nagyecsedi Lakatos Filip szakkollégistánk családja, csak hogy saját készítésű bodaggal járuljanak hozzá az asztali örömökhöz – ezúton is hálásan köszönjük!

Innen a Berey József helytörténeti múzeumba vezetett utunk, Zoltán-Borzován Eszter pedig elkötelezett és nagytudású idegenvezetőnek bizonyult, mikor a hajdani Báthory-birtok múltját, az ecsedi láp, az egykori vár sajátosságait, a helyi földesurak viselt dolgait, a helyi életformát és annak ránk maradt tárgyait ismertette meg velünk. Mint megtudtuk, az itteni cigányoknak már egy 1703-ban kelt Bercsényi-levélben nyoma van, s talán az egykori láp okozta elszigeteltség, elzártság az oka, hogy messzire nyúlnak a békés együttélés hagyományai. 2017-ben a nagyecsedi táncok – magyar és cigány – együtt lett a szellemi örökség része! Megnéztük a helyi cigány-szobát, melyet az itt élő roma családok féltve őrzött relikviáival, ruhadarabokkal, berendezési tárgyakkal és fotókkal gazdagítottak.


Aztán a közeli és nagyon impozáns, 1900-ban felszentelt református nagy-templomba vezetett az utunk, majd közös fagyizással rövid pihenőt iktattunk a programba, hogy újult erővel és kíváncsisággal tekintsük meg a nagyecsedi vízügy-technikatörténeti múzeumot. Az 1888-as nagy árvíz nyomán létesített gőzüzemű átemelő szivattyútelep még úgy is lehengerlő látvány volt, hogy szakkollégistáink között kevés a műszaki pályára készülő fiatal.

 

A második szemeszterbe fordulva megtartottuk az első szakmai műhelymunkát. A roma kultúra értékei felé fordulva pénteken a példaadó életutak sorozatban vendégünk volt Arató Miklósné főnővér. Este cigány táncházat rendeztünk, melyre érdeklődő vendégek is érkeztek. Szombaton Debrecenbe utaztunk, a V. Protestáns Cigánymissziós Találkozóra.

Rendszeresen hívunk olyan előadót az Evangélikus Roma Szakkollégium tematikus hétvégéinek programjába, aki személyes életútjával, megküzdött sikerével tud példát és hitet adni a fiataloknak.

A nagykállói Arató Miklósné Rózsa, a Sántha Kálmán Szakkórház Gerontopszichiátriai Osztályának főnővére nehéz sorsban nevelkedett, amikor annak lett volna az ideje, szó sem lehetett tanulásról – a kisebb testvéreit nevelte, vezette a háztartást. Már háromgyermekes édesanya volt, amikor ráismert rég elnyomott álmaira. Előbb segédápoló lett, nagy nehézségek árán álláshoz jutott, majd lépésről-lépésre haladt tovább. Az érettségit követte az alapdiploma a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán, majd egyszerre két Msc-diplomát is szerzett. De nem a végzettségeinek köszönheti csupán főnővéri állását: azért külön keményen meg kellett harcolnia. Szorgalommal, szakértelemmel, megbízhatósággal kellett megvédenie a pozícióját. Harcairól, küzdelmeiről is őszintén, egyenesen beszélt a szakkollégistáknak, arra intve őket, hogy egyetemistaként és a munka világában a hozzáértés, a szakmaiság legyen az első, de otthon, a családjuk körében ne próbáljanak azon a nyelven megszólalni, amit tanulmányaik során sajátítanak el. Arató Miklósné nem tekinti befejezettnek tanulmányait – hajlik rá, hogy lánya, egyik első és kiváló szakkollégistánk, Arató Andrea példáján felbuzdulva Phd-fokozatot szerezzen. Arató Miklósné arra mutatott példát szakkollégistáinknak, hogyan lehetséges a roma identitás teljes megóvása mellett családanyaként, nagymamaként, kiváló háziasszonyként a többségi társadalom elismerését és tiszteletét kivívva karriert építeni olyan hierarchizált és tekintélyelvű szervezetben, mint az egészségügy.

Este a Khamoro Cigány Tánc Egyesület elnöke, Farkas Zsolt és a Romano Glaszo együttes alapítója, Lakatos György volt a vendégünk. Az ERSZK zenészeivel – Balázs Achillesszel, Beri Károllyal és Lakatos Filip Csabával – együtt muzsikálva fantasztikus estét varázsoltak! Lényegesen több volt ez, mint cigány tánc! Vendégeink nem csak táncot akartak tanítani, de a roma kultúrából minden mást is, ami kapcsolódik: viselkedést, viszonyulást, magatartást, tartást – és persze ritmust, mozdulatokat, a táncrendet, lépéseket is… Jó volt megtapasztalni, hogy a szakkollégisták közül többen is birtokában vannak annak a hagyománynak, amelyet vendégeink is képviselnek, ellentétben a divattá tett populáris megjelenítéssel. (Balogh Melissza és Lakatos Filip Csaba, illetve Cozma Patrícia táncát vendégeink elégedetten nyugtázták.)

A szakmai hétvége második napján, szombaton Debrecenbe utaztunk, a Református Nagytemplomban egész napos rendezvényen vettünk részt. “Teremts bennem tiszta szívet” – az ötödik protestáns cigánymissziós konferencia címéül választották ki Dávidnak ezt a könyörgését. Több mint ezer résztvevő között meghallgattuk Kurdi Zoltán metodista cigánymissziói lelkész, Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Langerné Victor Katalin, a Belügyminisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára, Dr. Puskás István debreceni alpolgármester, Durkó Albert, a pünkösdi egyház cigánymissziójának vezetője, dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet nemzetiségi ombudsman-helyettes, Gábor Rupi, a korondi baptista cigány gyülekezet lelkésze gondolatait, délután pedig a cigány/roma testvérek bizonyságtételét.


Szakkollégistánk, Pilling Szabina Flóra így számol be a debreceni cigánymissziói találkozó nyomán ébredt érzéseiről és gondolatairól:

Mély érzéseket keltett bennem az, hogy részt vehettem az V. Protestáns Cigánymissziós Gyűlésén, magyar emberként és az Evangélikus Roma Szakkollégium tagjaként.

A mise, amin részt vettem, megmutatta számomra, hogy mennyire is nehéz a romáknak beilleszkedni a társadalomba, hiszen a legtöbb ember kirekeszti, lenézi és elítéli őket. Ezen szeretnék változtatni, mert úgy gondolom, hogy minden ember megérdemli az egyenlőséget, hiszen senki nem tehet arról, milyen körülmények közé születik. A tiszteletes asszony által elmondott dolgok, hogy Isten segít mindenkinek megtalálnia az útját – szívemhez szólt, valamint láttam magam körül az Istenhez fohászkodó sok megtört arcot, akiknek segítségre van szükségük a helyzetük javításának érdekében. Úgy éreztem, Isten most mutatta meg az én utamat, hogy minden tőlem telhetőt meg kell tennem, ezzel biztosítva a segítségemet embertársaimnak.

Azt tapasztaltam, hogy a kisebbséghez tartozó személyek nem elég tájékozottak a lehetőségeikkel kapcsolatban, hiszen gyakra megkülönböztetés áldozataivá válnak.

Ezért is jelentkeztem a szakkollégiumba, mivel én is hasonló helyzetben vagyok, de szeretnék kiállni a rászorulók érdekeiért, hiszen mindenkinek egyenlő esélyeket kell biztosítanunk.                              

Meg fogok tenni mindent annak érdekében, hogy elérjem ezt.

A roma irodalom jelenléte a 21. századi Magyarországon címmel Kerekasztal beszélgetést rendezett a Váci Mihály Kulturális Központ Choli Daróczi József költővel és Nótár Ilona író, költővel.

Elolvasom