Decemberben úgy lett vége a szorgalmi időszaknak, hogy jelentősen átszervezték a tanév rendjét a felsőoktatásban. Tudtuk, hogy a télihez a tavaszi szünetet is hozzácsapták, hogy a hideg hónapok magas rezsijét csökkenthessék – így csak azok maradhattak a Campus Kollégiumban, akik ezt külön indokkal kérvényezték, tőlünk viszonylag sokan, de mégsem mindenki. Az ERSZK-nak azonban terve volt, mégpedig a szakkolisok többszöri megkérdezése, szavaztatása nyomán az, hogy húsvétra szeretnénk elkészülni Jézus szenvedéstörténetének, a Passiónak a bemutatásával… Kockázatosnak éreztük bevárni, hogy akkor kezdjük a munkát, amikor mindenki újra beköltözik a 2. szemeszter munkarendje szerint a Campusba, saját ritmus szerint láttunk tehát munkához.
A február 10-12-i hétvégére a Nyíregyházához közeli Verba-tanyára hívtuk a szakkollégistákat. A korábban ismertetett és tudatosan alakított szereposztás szerint, a forgatókönyvet előre megküldve gondoltuk a munka megkezdését, és – túl azon, hogy a bibliaköri alkalmakon már korábban is téma volt a bibliai eseménysor – filmvetítéssel, a Mell Gibson által rendezett Passion (2004) megtekintésével alapoztuk meg a közös munkát. Azon a hétvégén, Verba-tanyán sikerült a lényeget jól megragadva elkezdeni a közös alkotást, világossá válhatott minden résztvevőnek mire is vállalkozunk. Filmnézés, megbeszélés, olvasópróba, egy próba már mozgással – de szövegkönyvvel a kézben… És már levettük a méreteket a jelmezekhez…
Február 20-án nyitott újra a Nyíregyházi Egyetem, de az azt megelőző vasárnap este, a fiatalok beutazását követően nyomban munkához láttunk, s aztán heteken át minden kedd és vasárnap esténként a K14-ben ért bennünket a nagy közös vállalás, a Passió próbája. A dolgok rendje szerint hullámvasúton utazva! Valaki mindig hiányzott a sokféle „egyéb” elfoglaltság miatt; volt, hogy ígéretesnek, és volt, hogy teljesen reménytelennek és hiábavalónak tűntek a találkozások… Volt, aki „pillanatok alatt” megtanulta a hosszú, veretes bibliai szöveget, mások hetek múltával is a telefonjukról olvasták az egyetlen mondatukat… Akadtak nehézségek, melyeket csak a szereplők cseréjével tudtunk kezelni, máskor objektív okok miatt kellett másra bízni egy-egy karaktert.
Az Evangélikus Roma Szakkollégium fennállása óta háromszor jártuk már meg ezt az utat – 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban –, de a mai szakkolisok közül már senki sem volt részese az akkori eseményeknek, a tagság teljes mértékben kicserélődött. Kezdetben azzal számoltunk mégis, hogy a korábban Jézust alakító Balázs Dávidnak ez lehet az utolsó jelentős aktivitása az ERSZK-ban 2015 szeptemberétől tartó tagsága keretében, hogy még egyszer beleáll Jézus szerepébe: ám eljött a kijózanodás, hogy a végzés küszöbén szakdolgozattal, portfólióval, megannyi kötelezettséggel a Neveléstudomány Msc-diplomát kockáztatná a vállalással. Így lépett nyomdokába kissé vonakodva Lakatos Filip Csaba, aki a vártnál is tehetségesebbnek bizonyult a feladatban. Sőt, nem csak a Passió-projektet vitte a vállán, de az egész önszerveződést is, mint választott diákönkormányzati vezető. Kiváló ötlettel álltak elő közben irányítása alatt néhányan, hogyan kellene megújítani a szakkollégisták teljesítményértékelésének rendszerét: meg fog történni hamarosan, amint EZT a keresztet letesszük! (Megihlette a társaságot a szövegkönyv, az elmúlt hetekben megannyi részlet, idézet lett szállóige a szájukon a felmerülő helyzetekre reagálva, pl: Segíts neki, szent ember! ) Nehéz helyzetből pedig nem volt hiány, mert még az is történt közben, hogy kulcsszereplők tűntek el egy teljes hétre a roma szakkollégiumi hálózat közös brüsszeli útja, az Európai Parlamentbe szervezett látogatás miatt…
Így jött el március 31, péntek, amikor az előzetes elképzeléseknek megfelelően a medgyesegyházi tantestület előtt tartottunk „nyilvános főpróbát”. Ők, mint a közelmúltban evangélikus fenntartásúvá vált Schéner Mihály Általános Iskola nevelőtestülete, továbbképzésre érkeztek a Luther Márton Evangélikus Kollégiumba Nyíregyházára. Az EPSZTI-vel ápolt jó együttműködés jegyében könnyű volt ráismerni a kölcsönös előnyökre – a mi szempontunk az volt, hogy a pedagógusokból álló közönség számunkra barátságos, elfogadó, jó közönség, ők hivatásukból fakadóan úgy se fogják hagyni, hogy megbukjunk… Helyesen, de feleslegesen spekuláltunk: mire közönség elé került az előadás, csodák-csodája, már mindenki emlékezett a szövegére is, és minden másra is, amit a közös próbák során kiérleltünk! Vastapssal jutalmazták a fiatalok teljesítményét, s az utóbb következő beszélgetésből az is kiderült, nem udvariasságból.
A megtapasztalás bizonyosságával készültünk rá, hogy virágvasárnap, április 2-án a Nyíregyháza-kertvárosi gyülekezet előtt szolgáljunk a Bolyai téren a Passió bemutatásával. Hálával fogadtuk a lehetőséget, hogy egy tradicionális evangélikus gyülekezetben mutathatják meg a roma szakkollégium tagjai az evangélium legfontosabb üzenetét: Jézus értünk halt meg a kereszten mindnyájunk, a világ összes bűne miatt. Húsvét, a feltámadás ünnepe előtt a legfontosabb gondolattal érkeztünk, előadásunkkal pedig felerősítettük a nyilvánvalót, az evangéliumi meghívás minden embernek szól.
A legnagyobb kihívás, az Összetartozunk című roma integrációs nap fővárosi eseményei következtek húsvét után, április 15-én, de még virágvasárnap délután Felsőőrsre utazott két kulcsemberünk, hogy a Snétberger Tehetségközpont tavaszi kurzusában helytálljanak a hátrányos helyzetű gyerekek mellett. Emlékeztető próbákról tehát szó sem lehetett, ráadásul új kihívás elé állította közösségünket, hogy tömegközlekedéssel szerveztük meg az utazást. Aggodalommal tekintettünk a helyzetre, hogyan evickélünk vonatról metróra a személyes holmik mellett a jelmezeket rejtő hatalmas bőrönddel, a méretes kereszttel, az egyéb kényes kellékkel együtt; s valóban olyan flottul megy-e a Felsőőrsről érkezőkkel a találkozás a Ráday Házban; ki mennyit felejtett két hét alatt, és a konferenciateremben hogyan oldjuk meg a szereplők mozgását… Az csak utólag derül ki mindig, mi a jogos és mi a felesleges aggodalom.
Az újabb szolgálat újabb jó érzéssel tölthette el közösségünk tagjait. Közben megtapasztalhatták fiataljaink a nyilvánosság rokonszenvét, a médiamegjelenések visszaigazolták a Passió bemutatásának jelentőségét. Külön köszönet az Evangélikus Pedagógiai Intézet figyelméért. A jól végzett munka öröme minden egyes szereplőt megerősített, növelte önbizalmukat, formálta önismeretüket, építette identitásukat. A közösen megküzdött helyzetek összecsiszolták a társaságot, mindenkinek kijár a köszönet igyekezetéért, fegyelmezettségéért, az egymásra figyelésért. Megkülönböztetett köszönettel tartozunk az alumni Lakatos Istvánnak, aki az első hívó szóra átsegítette közösségünket egy újabb nehézségen, mikor a darab szempontjából oly fontos dal, a Via Dolorosa eléneklésére három év után ismét vállalkozott! S vele a záró dal is meggyőzőbben szólt, hisz még aktív szakkolisként ott volt a stúdiófelvételen. Azzal tudjuk ugyanis a legjobban kifejezni: Hálát adunk, Uram!
És köszönjük!
