A szeptemberi szakmai műhelymunka vezetésére Lázár Pétert, a Kedvesház-pedagógia megalkotóját hívtuk meg, hogy workshopon, tréningmódszerekkel segítsen a szeptembertől új tagokkal bővült közösségünk kialakításában, újraépítésében.


Pénteken – a hallgatók egyetemi elfoglaltságaira is tekintettel – délelőtti és délutáni csoportban kezdődött meg a munka, de azonos tartalommal. A megismerkedést, egymás elfogadását, de az identitást is megerősítő gyakorlatok, játékok vidám együttlétbe ágyazódtak, sok közös énekléssel. Lázár Péternél hitelesebben pedig senki sem tud szólni a szakkollégistákhoz, ha a gyökerek, az önazonosság vállalásának dilemmájáról, a motiváció megerősítéséről, a küzdeni tudás képességéről, a hitből táplálkozó erőről van szó. Az állami gondozásban felnőtt, majd tanári diplomát szerzett és a roma gyerekek neveléséhez, oktatásához bizonyítottan sikeres pedagógiát alkotott roma értelmiségi magától értetődő természetességgel kapcsolódik a nehéz sorsból érkezett, de a diplomaszerzést célzó fiatalokhoz. Katartikus élmény volt tőle hallani Lakatos Menyhért Füstös képek című regényének részletét a megküzdés szükségszerű vívódásairól, a kiérlelt döntésről… A Kedvesház-pedagógia alapját adó KETHANO-kból kiindulva hozzá láttunk a szakkoli saját szabályainak kimunkálásához is: megfogalmazódtak az alapvetések, de egyetértettünk abban, hogy a KÖZÖS-t tovább kell finomítanunk, hogy jól segíthessék a szakkollégisták együttélését és minél zavartalanabb fejlődését. Aztán a nagyszámú társaságot négy csoportra osztva egy-egy izgalmas történetet kaptunk azzal a feladattal, hogy dramatizált formában mutassuk be másnap!


Szombaton újabb gyakorlattal kaptunk eszközt a kezünkbe ahhoz, hogy elmélyítsük személyes kapcsolatainkat a szakkollégiumon belül. Tenyerünket összeillesztve, egymás szemébe nézve sok szép percet adtunk egymásnak ezekkel a vallomásokkal… Aztán egy-egy óránk volt az előző napon kiosztott történetek bemutatásának előkészítésére, a csoportok külön helyszínre vonultak próbálni.

Fergeteges bemutatók következtek!
Az első csoport Se cigány – se magyar címmel a Mária-Terézia nevéhez kötődő – már tudjuk – kudarcos kísérletet dolgozta fel, amikor a háromévesnél idősebb cigány családból származó gyerekeket azért adták kényszerítve magyar paraszt-családokhoz, hogy előmozdítsák a romák beilleszkedését.

A második csoport bírósági tárgyalás formájában tárta elénk azt a családon belüli konfliktust – a különböző értékrendek ütközését – , amikor azért tagadnak meg a szülők egy fiút, mert az a tanulást választotta.

A harmadik csoport rádiójáték formájában mutatta be a hagyományokban mélyen gyökerező babonákhoz, átkokhoz fűződő sztereotípiákat, egy szerelmi háromszög drámáját.

A negyedik csoport pedig tényfeltáró riportban jelenítette meg annak a nehéz sorsból indult kisfiúnak a küzdelmeit, akit – bár az oktatási rendszer mindent is megtett ellene – óvónénije szeretete új életpályára állított.

Az előadások fantasztikus élményt hoztak mindenkinek: a szereplés izgalmát, a színre vitt karakterek azonosításának, a felismerésnek az örömét, a problémák megjelenítésének felszabadító érzését, a játék boldogságát és a sok-sok humort! A felszínre tört kreativitás, a sokakban megcsillant tehetség, a meglepetésként ható erények, nemismert képességek és tulajdonságok csodás együttlétet hoztak. A történetekben rejlő és az előadásokat követően kibontott, megfogalmazott tanulságokról nem is beszélve!

Lázár Péter workshopja összességében mindenki elégedettségét hozta! Élvezetes és építő együttlét volt, bizonyosan azon alkalmak egyike, melyet meghatározó szakkolis együttlétnek minősít majd az idő.

 

 

 

 

Lázár Péter „régi ismerőse” a szakkollégistáknak. Ez akkor is igaz, ha a legfiatalabbak a november-decemberre megszervezett “Roma Mentor” online műhelysorozat alkalmával találkoztak vele először. A régiek azonban nagyon is emlékeznek a korábbi, erős nyomot, benyomást hagyó alkalmaira és sűrűn felemlegették, hivatkoztak rá. De olyan, pedagóguspályára készülő hallgató is van, akinek egy vizsgatétel elevenedett meg ezzel a találkozással!

Lázár Péter cigány pedagógus, pedagógia szakos bölcsész, aki állami gondozásban nőtt fel, nevelői hatására pedagógus lett. Nevelőtanárként kimagasló sikereket ért el tanítványaival (zenekart alapított, színjátszóversenyeket, országos szertorna versenyeket nyertek). A 90-es évek elején 10 állami gondozott gyereket vett magához, nevelte őket saját családjában nagykorúságukig, létre hozva ezzel egy új típusú gyermekvédelmi ellátási formát, az akkor még hazánkban ismeretlen lakásotthon intézményét. 1993-2000 között, a Nyírteleki Általános Iskola tanítójaként a „korrekciós cigány osztály” tanítása során kifejlesztett egy innovatív pedagógiai gyakorlatot, ami később Kedvesház-pedagógia néven vált ismertté a közoktatásban. A roma gyerekek fejlesztésében hatékony módszer sajátossága a kultúraazonos megközelítés, az előzetes tudásra építés, az élményszerző, tevékenykedtető tanulás, közösségépítés és a szülőkkel való együttműködés.

1995-ben létrehozta a Kedvesház Kollégiumot, vezetőjeként kidolgozta az intézmény esélyteremtő programját. A Kedvesház 25 éve működik Nyírtelken, egyedülálló a gyermek-és család jólléti intézmények sorában; hiánypótló esélyteremtő szolgáltatásokat és feltételeket nyújt a (preventív) gyermekvédelmi, szociális, családvédelmi, valamint oktatási területeken a hátrányos helyzetű gyerekeknek és családjainak. 2000-től feleségével és alkotótársával, Bordács Margittal dolgozta ki a Kedvesház-pedagógia akkreditált pedagógus-továbbképzési programját, majd megírták és megjelentették a módszer elméletét és gyakorlatát leíró módszertani kézikönyvüket, a Kedveskönyvet (Dinasztia Könyvkiadó 2002. Bp.) Az alkotópáros 20 éve terjeszti misszióként a Kedvesház-pedagógiát akkreditált képzések formájában; több száz oktatási intézményben 6000-nél is több szakember alkalmazza módszereiket a roma/hátrányos helyzetű gyerekek nevelésében a szülőkkel való kapcsolat kiépítésében itthon és külhonban. Jelenleg a Gyerekesély Program (EFOP-1.4.1) országos szakértőjeként dolgozik, módszertani segítséget nyújt a járási projektek szakembereinek a célcsoport bevonása és megtartása terén.

A Roma mentor műhelysorozatot az online térre adaptálva szerveztük meg, csoportbontásban. Biztosra mentünk, amikor azt vártuk, hogy Lázár Péter személyes példáján keresztül megerősítést kap a szakkollégisták identitása, inspirációt, motivációt kapnak a belső értékeik kiteljesítésére; megerősítést a hit, cél, akarat vezérelte kitörési hajtóerőben, ami által nagy dolgokra képes az ember.
Ebben a korban is működik a Kedvesház-pedagógia, ugyanakkor az önismereti, én-erősítési, közösségépítési, tanulási – módszerek megismertetése nem csak a szakkollégista egyéni fejlődését szolgálja, de a jövőre nézve is alkalmazható módszertani eszközt, tudást jelent az életvezetéshez, vagy a roma/hátrányos helyzetű gyerekekkel, családokkal való – szociális- és gyermekvédelmi, oktatási, közösségi – munkához.

Négy héten át keddi és szerdai csoportok találkoztak újra és újra a meeten. A négy alkalmas műhelysorozat tematikája egymásra épült.
Az első találkozás nagy kérdése az volt, Kik vagyunk, honnan jövünk, merre tartunk? Lázár Péter önbemutató szuggesztív előadása nyomán megnyíltak a fiatalok is. A következő találkozás középpontjában egy örökérvényű igazság állt: „Te is más vagy, Te sem vagy más!” avagy: a „pettyetlen katicák is tudnak repülni!” Szécsi Magda meséje alaposan megmozgatta a fiatalok fantáziáját, és erős motivációt kaptak az online házi feladatok elkészítéséhez: ki-ki önálló kutatómunkával egy híres roma ember bemutatását vállalta. Ennek megfelelően a következő találkozás során, „Gyökerek nélkül elvisz a szél!” mottóval izgalmas kiselőadások hangzottak el többek között Lakatos Menyhért, Choli Daróczi József, Bari Károly, Kovács József Hontalan, Snétberger Ferenc, Karamell, Mága Zoltán, Szakcsi Lakatos Béla, Balázs János, Czifra György, Rostás-Farkas György, Péli Tamás, Szentandrássy István életútjáról és munkásságáról, avagy a Kalyi Jag, az Ando Drom együttes művészetéről. Lakatos Menyhért Füstös képek című regényéből megindító felolvasást hallottunk, katartikus élményt adva a fiataloknak. Kiváló előkészítése volt ez az utolsó műhelymunkának, melynek mottója „Kitörés a tanuláson át”. Itt a Kethano-k jelentőségével, tanulásmódszertani sajátosságokkal foglalkoztak a fiatalok, és erre különösen érvényes volt – az egyébként végig megfigyelhető tendencia –, hogy amit Lázár Péter csinált a fiatalokkal, az egyszerre volt önfejlesztő és módszertani felkészítés a kisebb gyerekek körében végzendő mentori munkához.
Az utolsó házi feladat egyben útravaló is a programban részt vevő szakkollégisták számára: a kedves tárgyak bemutatása megjelöli a kapaszkodót…

Lázár Péter hiteles szakember a megélt tapasztalataival, megküzdött harcaiból kimunkált és tudományosan is kellően alátámasztott eszközrendszerével. Nagy élmény a vele való találkozás, az ERSZK-ban pedig törekszünk rá, hogy a szakkollégisták minden generációjának lehetővé tegyük megismerését.

 

 

 

A tolerancia és az empátia fájó hiánya? Az is. De még ha csak az lenne! A helyzetet nehezíti itt-ott a súlyos előítéletesség: hogy mifelénk előszeretettel folyamodnak az emberek a stigmák, matricák szerinti eligazodáshoz. Oly bonyolult a világ, hát egyszerűsítenek sokan a döntéskényszereken, ahogy csak lehet… És akkor még a rettenetes rasszizmus okozta a „tömegbalesetekről” nem is szóltunk…

Elolvasom

avagy szakmai hétvége a roma-magyar identitás megerősítése jegyében

A Kedvesház-pedagógia megismerésével töltöttük az októberi szakmai műhelymunkát. A kettős identitást erősítő modul részeként Lázár Péter pedagógiai programját, illetve életének olyan fontos fordulópontjait ismertük meg, melyek a roma és hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztésének módszertanát kiérlelték.

Elolvasom