Decemberben úgy lett vége a szorgalmi időszaknak, hogy jelentősen átszervezték a tanév rendjét a felsőoktatásban. Tudtuk, hogy a télihez a tavaszi szünetet is hozzácsapták, hogy a hideg hónapok magas rezsijét csökkenthessék – így csak azok maradhattak a Campus Kollégiumban, akik ezt külön indokkal kérvényezték, tőlünk viszonylag sokan, de mégsem mindenki.  Az ERSZK-nak azonban terve volt, mégpedig a szakkolisok többszöri megkérdezése, szavaztatása nyomán az, hogy húsvétra szeretnénk elkészülni Jézus szenvedéstörténetének, a Passiónak a bemutatásával… Kockázatosnak éreztük bevárni, hogy akkor kezdjük a munkát, amikor mindenki újra beköltözik a 2. szemeszter munkarendje szerint a Campusba, saját ritmus szerint láttunk tehát munkához.

 

A február 10-12-i hétvégére a Nyíregyházához közeli Verba-tanyára hívtuk a szakkollégistákat. A korábban ismertetett és tudatosan alakított szereposztás szerint, a forgatókönyvet előre megküldve gondoltuk a munka megkezdését, és – túl azon, hogy a bibliaköri alkalmakon már korábban is téma volt a bibliai eseménysor – filmvetítéssel, a Mell Gibson által rendezett Passion (2004) megtekintésével alapoztuk meg a közös munkát. Azon a hétvégén, Verba-tanyán sikerült a lényeget jól megragadva elkezdeni a közös alkotást, világossá válhatott minden résztvevőnek mire is vállalkozunk. Filmnézés, megbeszélés, olvasópróba, egy próba már mozgással – de szövegkönyvvel a kézben… És már levettük a méreteket a jelmezekhez…

Február 20-án nyitott újra a Nyíregyházi Egyetem, de az azt megelőző vasárnap este, a fiatalok beutazását követően nyomban munkához láttunk, s aztán heteken át minden kedd és vasárnap esténként a K14-ben ért bennünket a nagy közös vállalás, a Passió próbája. A dolgok rendje szerint hullámvasúton utazva! Valaki mindig hiányzott a sokféle „egyéb” elfoglaltság miatt;  volt, hogy ígéretesnek, és volt, hogy teljesen reménytelennek és hiábavalónak tűntek a találkozások… Volt, aki „pillanatok alatt” megtanulta a hosszú, veretes bibliai szöveget, mások hetek múltával is a telefonjukról olvasták az egyetlen mondatukat… Akadtak nehézségek, melyeket csak a szereplők cseréjével tudtunk kezelni, máskor objektív okok miatt kellett másra bízni egy-egy karaktert. 

Az Evangélikus Roma Szakkollégium fennállása óta háromszor jártuk már meg ezt az utat – 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban –, de a mai szakkolisok közül már senki sem volt részese az akkori eseményeknek, a tagság teljes mértékben kicserélődött. Kezdetben azzal számoltunk mégis, hogy a korábban Jézust alakító Balázs Dávidnak ez lehet az utolsó jelentős aktivitása az ERSZK-ban 2015 szeptemberétől tartó tagsága keretében, hogy még egyszer beleáll Jézus szerepébe: ám eljött a kijózanodás, hogy a végzés küszöbén szakdolgozattal, portfólióval, megannyi kötelezettséggel a Neveléstudomány Msc-diplomát kockáztatná a vállalással.  Így lépett nyomdokába kissé vonakodva Lakatos Filip Csaba, aki a vártnál is tehetségesebbnek bizonyult a feladatban. Sőt, nem csak a Passió-projektet vitte a vállán, de az egész önszerveződést is, mint választott diákönkormányzati vezető. Kiváló ötlettel álltak elő közben irányítása alatt néhányan, hogyan kellene megújítani a szakkollégisták teljesítményértékelésének rendszerét: meg fog történni hamarosan, amint EZT a keresztet letesszük! (Megihlette a társaságot a szövegkönyv, az elmúlt hetekben megannyi részlet, idézet lett szállóige a szájukon a felmerülő helyzetekre reagálva, pl: Segíts neki, szent ember! ) Nehéz helyzetből pedig nem volt hiány, mert még az is történt közben, hogy kulcsszereplők tűntek el egy teljes hétre a roma szakkollégiumi hálózat közös brüsszeli útja, az Európai Parlamentbe szervezett látogatás miatt…

Így jött el március 31, péntek, amikor az előzetes elképzeléseknek megfelelően a medgyesegyházi tantestület előtt tartottunk „nyilvános főpróbát”. Ők, mint a közelmúltban evangélikus fenntartásúvá vált Schéner Mihály Általános Iskola nevelőtestülete, továbbképzésre érkeztek a Luther Márton Evangélikus Kollégiumba Nyíregyházára. Az EPSZTI-vel ápolt jó együttműködés jegyében könnyű volt ráismerni a kölcsönös előnyökre – a mi szempontunk az volt, hogy a pedagógusokból álló közönség számunkra barátságos, elfogadó, jó közönség, ők hivatásukból fakadóan úgy se fogják hagyni, hogy megbukjunk… Helyesen, de feleslegesen spekuláltunk: mire közönség elé került az előadás, csodák-csodája, már mindenki emlékezett a szövegére is, és minden másra is, amit a közös próbák során kiérleltünk! Vastapssal jutalmazták a fiatalok teljesítményét, s az utóbb következő beszélgetésből az is kiderült, nem udvariasságból.

A megtapasztalás bizonyosságával készültünk rá, hogy virágvasárnap, április 2-án a Nyíregyháza-kertvárosi gyülekezet előtt szolgáljunk a Bolyai téren a Passió bemutatásával. Hálával fogadtuk a lehetőséget, hogy egy tradicionális evangélikus gyülekezetben mutathatják meg a roma szakkollégium tagjai az evangélium legfontosabb üzenetét: Jézus értünk halt meg a kereszten mindnyájunk, a világ összes bűne miatt. Húsvét, a feltámadás ünnepe előtt a legfontosabb gondolattal érkeztünk, előadásunkkal pedig felerősítettük a nyilvánvalót, az evangéliumi meghívás minden embernek szól.

A legnagyobb kihívás, az Összetartozunk című roma integrációs nap fővárosi eseményei következtek húsvét után, április 15-én, de még virágvasárnap délután Felsőőrsre utazott két kulcsemberünk, hogy a Snétberger Tehetségközpont tavaszi kurzusában helytálljanak a hátrányos helyzetű gyerekek mellett. Emlékeztető próbákról tehát szó sem lehetett, ráadásul új kihívás elé állította közösségünket, hogy tömegközlekedéssel szerveztük meg az utazást. Aggodalommal tekintettünk a helyzetre, hogyan evickélünk vonatról metróra a személyes holmik mellett a jelmezeket rejtő hatalmas bőrönddel, a méretes kereszttel, az egyéb kényes kellékkel együtt; s valóban olyan flottul megy-e a Felsőőrsről érkezőkkel a találkozás a Ráday Házban; ki mennyit felejtett két hét alatt, és a konferenciateremben hogyan oldjuk meg a szereplők mozgását… Az csak utólag derül ki mindig, mi a jogos és mi a felesleges aggodalom.

Az újabb szolgálat újabb jó érzéssel tölthette el közösségünk tagjait. Közben megtapasztalhatták fiataljaink a nyilvánosság rokonszenvét, a médiamegjelenések visszaigazolták a Passió bemutatásának jelentőségét. Külön köszönet az Evangélikus Pedagógiai Intézet figyelméért. A jól végzett munka öröme minden egyes szereplőt megerősített, növelte önbizalmukat, formálta önismeretüket, építette identitásukat. A közösen megküzdött helyzetek összecsiszolták a társaságot, mindenkinek kijár a köszönet igyekezetéért, fegyelmezettségéért, az egymásra figyelésért. Megkülönböztetett köszönettel tartozunk az alumni Lakatos Istvánnak, aki az első hívó szóra átsegítette közösségünket egy újabb nehézségen, mikor a darab szempontjából oly fontos dal, a Via Dolorosa eléneklésére három év után ismét vállalkozott! S vele a záró dal is meggyőzőbben szólt, hisz még aktív szakkolisként ott volt a stúdiófelvételen. Azzal tudjuk ugyanis a legjobban kifejezni: Hálát adunk, Uram!

És köszönjük!

 

Jelenlét

Evangélikus nevelés

 

„Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartátok.” – mutatott rá Jézus egyesítő törekvéseire Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke azon a roma integrációs napon, melyet április 15-én rendeztek Összetartozunk címmel a budapesti Ráday Házban. „Jól mondom?” – kérte azoknak a roma fiataloknak a megerősítését, akik éppen befejezték a virágvasárnaptól a feltámadásig tartó bibliai események megidézését…

 

 

Az Összetartozunk című roma integrációs napot azzal a céllal rendezték meg – a  Nemzetközi Roma Naphoz kapcsolódva –, hogy láthatóvá váljon a tizenkét évvel ezelőtt létrehozott roma szakkollégiumokban folyó munka megannyi eredménye, beleértve a cigányság társadalmi beilleszkedésén és esélyegyenlőségén munkálkodó többi szereplővel – társadalmi szervezetekkel, szakpolitikai szervekkel, civilekkel, intézményekkel – kialakított együttműködést is. A programot szervező Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat, illetve a Roma Szakkollégiumok Egyesület azt tárta elénk, hogy a roma szakkollégiumokban diplomát szerzett fiatal roma értelmiségiek már ma is a roma és/vagy hátrányos helyzetű közösségek társadalmi integrációjának hiteles és hatékony közreműködői.

Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke köszöntőjében megidézte a roma szakkollégiumok létrehozásának körülményeit – melynek alakításában nemcsak neki magának mint akkori államtitkárnak, hanem Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolitának és Fabiny Tamás elnök-püspöknek is kulcsszerep jutott –, rámutatva, hogy a magyarországi történelmi egyházak között roma ügyben jött létre az első valódi közös szolgálat. Vagyis együtt kell szolgálnunk, hogy egymásra találhassunk, vonta le a legfontosabb következtetést, majd a másodikat is, hogy hiteles keresztyénként úgy kell tekintenünk egymásra, mint Isten teremtményeire.

Ezt követően a Nyíregyházán működő Evangélikus Roma Szakkollégium tagjainak előadása következett, a Passió. A bibliai forrásból, igékből építkező előadás abban különbözik minden más evangélikus interpretációtól, hogy beemeli prológusként azt a cigány legendát, melyet egyébként a magyarországi cigányok himnusza is megénekel, miszerint a Golgotán ott téblábolt volna egy cigány ember, aki ellopott a római katonáktól a megfeszítéshez előkészített szegek közül egyet, ezért van, hogy a Megváltó lábát csak egy szeggel tudták rögzíteni a kereszten. (…Egész világ ellenségünk/ Űzött tolvajokként élünk/ Nem loptunk mi csak egy szöget/ Jézus vérző tenyeréből…) Hogy Isten előtt mindnyájan egyenlők vagyunk, s hogy az ő meghívása minden embernek szól, még egy ponton erősítették fel a nyíregyházi roma egyetemisták: amikor a tanítvány András azzal fordul Jézushoz, hogy „Uram, taníts meg minket imádkozni…”, akkor a nagyecsedi Lakatos Filip Csaba a romani nyelv egyik dialektusában mondta el a Miatyánkot.

A lélekemelő, szép előadás nem maradt hatástalan, így a program szerint köszöntővel következő Fabiny Tamás félretette előkészített beszédét, mert az integráció szó latin eredetének levezetése helyett ott és akkor a Lakatos Filiptől hallott tyúkanyó-csibe metafora kibontása kézenfekvőbbnek mutatkozott a befogadás, az egy közösségbe vonás fontosságának érzékeltetésére a mi korunkra vonatkoztatva is. Baj, veszély közepette, háborúban, földrengéskor, post-Covidban, minden próbatétel idején az integráló Jézus követői lehetünk, így valósággá válhat a konferencia címe, miszerint: összetartozunk. Az előadásban elhangzott Ott, a Via Dolorosán című dalra utalva a püspök rámutatott, hogy a cigányságnak is megvan a maga keresztútja, kikövezve megaláztatással, előítélettel, bántalmazással, kriminalizálással. Ugyancsak az előadáshoz kapcsolódva, az úrvacsora jelenetre utalva Johann Christoph Blumhardtot idézte: „Amint sok-sok gabonaszemből őrlik a lisztet, de egy kenyeret sütnek belőle, és amint sok-sok szőlőszemből bort sajtolnak itallá, ugyanígy kell mindnyájunknak, akik hit által Krisztus testének tagjai vagyunk, a testvéri szeretet által egy testté, egy itallá, egy kenyérré válnunk.” Az integer panis, azaz a teljes kenyér kifejezéssel Fabiny Tamás annak a reményének adott hangot, hogy a jézusi integrációt valamennyi jelenlévő átélheti, majd szimbolikus ajándékként egy kenyeret nyújtott át a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium közösségének.

A szakkollégiumokban végzett munkát jól érzékeltette a konferencia következő blokkjában Stekler Dávid előadása. Az ugyancsak nyíregyházi, szociálpedagógia szakos egyetemista saját sorsának hányattatásaitól inspirálva tudományos igénnyel vizsgálja az állami gondoskodás intézményeiben, illetve nevelőszülőknél nevelkedő gyerekek tanulási motivációit. Kutatási eredményeivel az Országos Tudományos Diákköri Konferencián különdíjas volt, ezen a rendezvényen pedig azért volt releváns a mondanivalója, mert az országban működő 11 roma szakkollégium mindegyikében ott vannak az állami gondoskodásban nevelkedett, nehéz sorsú fiatalok. De a többiek helyzete sem könnyebb, erről pedig az a kerekasztal beszélgetés szólt, amely Bölcsőtől az egyetemig – A társadalmi felzárkózás lépcsőfokai címmel következett. Itt Hajdu Zsolt, az ibrányi Iránytű Tanoda vezetője a nyíregyházi szakkollégisták heti rendszerességű személyes jelenlétének semmivel sem pótolható hatását, a hiteles példa jelentőségét hangsúlyozta. Oláh Róbert, az MEE felzárkózási koordinátora, mint egykori szakkollégista, majd munkatárs és középiskolai mentor, saját életútjának meghatározó mozzanatain túl arról beszélt, hogy a párhuzamosságok kiküszöbölésével az evangélikus oktatási és diakóniai intézményekben meglévő szakértelemmel hogyan építhető tovább az a mentori rendszer, amely célhoz visz.

A Ráday Ház Markusovszky térre nyíló előterében ezen a napon egyébként sátrat vertek azok a szervezetek, amelyek tevékenységükkel kapcsolódnak a roma integrációhoz, mások mellett a Magyarországi Evangélikus Egyház ezirányú tevékenysége, a nyíregyházi Oltalom Szeretetszolgálat sokoldalú munkája is bemutatva.

 

Megjelent az evangelikus.hu -n