Már nem is emlékszünk, mikor és hogyan kezdődött a kapcsolatunk L. Ritók Nórával és az általa igazgatott Igazgyöngy Alapítvánnyal… Az ERSZK kezdeteitől szervezünk látogatásokat Toldra. Volt, hogy saját készítésű kókuszgolyóval érkeztünk, máskor a nekik gyűjtött ruhaadománnyal, 2018 tavaszán pedig a Passiót, Jézus szenvedéstörténetét mutattuk be a toldi közösségi házban; és volt, hogy L.Ritók Nóra érkezett meghívásunkra a Nyíregyházi Egyetemre, hogy a Másik Magyarországról meséljen nekünk.  

Csak a földrajzi távolság az oka, hogy nem intenzívebb a kapcsolatunk, de így is fontosnak érezzük, hogy a nyíregyházi roma szakkollégium minden generációja megismerkedjen a művészeti nevelésből kisarjadt komplex esélyteremtő modellel. Az értelmiségi pályára készülő fiataloknak tudniuk kell azokról a próbálkozásokról, amelyek az általános tendenciákkal, a körülményekkel dacolva a romák fejlesztésében, integrálásában sikeresnek mutatkoznak. Hogy a saját környezetükben szerzett élettapasztalatok nyomán ne érezzék reménytelennek és kilátástalannak azt, amire egyébként igyekszünk módszeresen felkészíteni őket: tudniuk kell, hogy vannak működő, bizonyított, jó gyakorlatok. Az októberi tematikus hétvégének ez volt az egyik fontos célkitűzése.

A szakmai műhelymunka nyitányaként a fiatal anyák klubjának foglalkozásába csöppentünk bele a toldi közösségi házban: a beszélgetés vezetője, Horváth Mária pillanatok alatt bevonta a szakkolisokat is a befogadásról, csoportba tartozásról szóló polémiába. Amikor az ölben tartott apróságok mind egyértelműbb jelét adták, nekik elég volt a felnőttek komolyságából, Lencse Máté, a tanoda vezetője vette át a szót. A pedagógia szakos bölcsész fiatalember 2012-től van a hajdúsági zsákfaluban, az ELTE oktatói státuszát cserélte le… Nekünk tartott prezentációjában erős érvekkel demonstrálta L.Ritók Nóra évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott felismerését még a művészeti iskolából: a komplex problémára csak művészetpedagógiával, neveléssel nem lehet válaszokat találni. Mivel a család által átörökített szocializációs minták a legmeghatározóbbak az értékrend, a kommunikáció, a konfliktuskezelés, az életstratégia tekintetében, a változtatás szándékának a családi mintázatok megváltoztatására kell irányulniuk.

„Az Igazgyöngy húszéves fejlesztési ciklusának 13. évében járunk” – ezt már Eszenyi Katalin, a toldi projekt igazgatója mondta, aki ismertette a bevett fejlesztési formákat, a munkahelyteremtés vívmányait, a kríziskezelés megannyi módozatát. A sok-sok apró sikert és az időről időre visszatérő kudarcokat. Izgalmas beszélgetés tárta fel ezek okait, a „tanult tehetetlenség”-ből következő folytonos változtatási, megújulási kényszert, az ezekből fakadó felismeréseket. A közösségi házban még kézbe vettük a helyi lakosok által írt és szerkesztett (!) Toldi Hírmondó legutóbbi számait, majd felkerekedtünk, hogy megnézzük az alapítvány különböző egységeit: a tanodát, a Gyöngy 1. és Gyöngy 2. létesítményeit. Nemcsak az Igazgyöngy híressé lett kézműves termékeivel, a Szunó-val (magyarul Álom, és a művészeti iskolában készült gyermekrajzok motívumait felhasználó textil- illetve asztalosmunkákat jelöli) és az Amari-val (jelentése Miénk, a márkanév alatt a saját biokertészetükben termelt és a környéken begyűjtött bogyósgyümölcsök felhasználásával készült befőttek, lekvárok) ismerkedtünk, de közben a kötetlen beszélgetés kiterjedt mindenre, ami a szakkolisok érdeklődését felkeltette.

Azt ugyan sajnáltuk, hogy a messzeföldön is híres projekt kitalálóját, folyamatos fejlesztőjével ezúttal nem találkozhattak a mostani ERSZK-sok, mert L.Ritók Nórának halaszthatatlan okokból el kellett utaznia ezen a napon, ám annál meggyőzőbb az itt folyó munka komolysága: munkatársai az ő távollétében is teljes mélységében számot tudnak adni szerteágazó tevékenységük okairól, céljairól, a meghaladni kívánt helyzet makacs csapdáiról…

Az októberi szakmai műhelymunkának pénteken még egy célállomása volt: Debrecenben a Wáli István Református Cigány Szakkollégium egy korábbi látogatását viszonoztuk a kapcsolatépítés, a hálózatosodás jegyében. Kellemes hangulatú, könnyen oldottá vált találkozásban volt részünk, hisz fiataljaink nemrég Egerben, a KRSZH-tanévnyitón is találkoztak, de számít az is, hogy a WISZ-nek olyan tagja is van, aki az ERSZK-ban kezdte felsőoktatási tanulmányait, most pedig már a doktorandusz-képzésnél tart… A legfontosabb szempont mégis a kedves és nyíltszívű fogadtatás és vendéglátás volt, amit ezúton is köszönünk debreceni testvérintézményünknek, és vezetőjének, Mózes Áronnak.

A tematikus műhelymunka második napján, szombaton Szilágyi Esztert hívtuk segítségül intézményünkbe, hogy segítsen megragadni az ujjaink közül kifolyó időt! A debreceni Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium tanulmányi vezetője intenzív időmenedzsment tréninget tartott. A cél az időkezelés hatékonyságának a növelése, emellett a tudatos, célorientált tervezés és priorizálási képesség fejlesztése volt. A tréning általánosságban célozta az énhatékonyság, produktivitás, tudatosság, szervezett életvitel fejlődését, de konkrétan a tanulási hatékonyság növelését is. Rögös utat jártak végig a fiatalok a halogatás, túlvállalás, nemet-mondás nehézségeinek felismerésén keresztül a tudatos tervezés kihívásáig, majd az Eisenhower-mátrixig: Mit kezdjünk a nem fontos és nem sürgős, illetve a nem fontos, de sürgős feladatokkal? Szilágyi Eszter számos egyéni, páros és kiscsoportos játékos feladaton keresztül igyekezett eszközt adni a szakkolisok kezébe, melyek intellektuálisan, mentálisan, de fizikailag is igénybe vették a társaságot. Az egésznapos intenzív munka gyümölcsei még érlelődnek… együtt reménykedünk a gazdag termésben.