„Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartátok.” – mutatott rá Jézus egyesítő törekvéseire Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke azon a roma integrációs napon, melyet április 15-én rendeztek Összetartozunk címmel a budapesti Ráday Házban. „Jól mondom?” – kérte azoknak a roma fiataloknak a megerősítését, akik éppen befejezték a virágvasárnaptól a feltámadásig tartó bibliai események megidézését…
Az Összetartozunk című roma integrációs napot azzal a céllal rendezték meg – a Nemzetközi Roma Naphoz kapcsolódva –, hogy láthatóvá váljon a tizenkét évvel ezelőtt létrehozott roma szakkollégiumokban folyó munka megannyi eredménye, beleértve a cigányság társadalmi beilleszkedésén és esélyegyenlőségén munkálkodó többi szereplővel – társadalmi szervezetekkel, szakpolitikai szervekkel, civilekkel, intézményekkel – kialakított együttműködést is. A programot szervező Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat, illetve a Roma Szakkollégiumok Egyesület azt tárta elénk, hogy a roma szakkollégiumokban diplomát szerzett fiatal roma értelmiségiek már ma is a roma és/vagy hátrányos helyzetű közösségek társadalmi integrációjának hiteles és hatékony közreműködői.
Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke köszöntőjében megidézte a roma szakkollégiumok létrehozásának körülményeit – melynek alakításában nemcsak neki magának mint akkori államtitkárnak, hanem Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolitának és Fabiny Tamás elnök-püspöknek is kulcsszerep jutott –, rámutatva, hogy a magyarországi történelmi egyházak között roma ügyben jött létre az első valódi közös szolgálat. Vagyis együtt kell szolgálnunk, hogy egymásra találhassunk, vonta le a legfontosabb következtetést, majd a másodikat is, hogy hiteles keresztyénként úgy kell tekintenünk egymásra, mint Isten teremtményeire.
Ezt követően a Nyíregyházán működő Evangélikus Roma Szakkollégium tagjainak előadása következett, a Passió. A bibliai forrásból, igékből építkező előadás abban különbözik minden más evangélikus interpretációtól, hogy beemeli prológusként azt a cigány legendát, melyet egyébként a magyarországi cigányok himnusza is megénekel, miszerint a Golgotán ott téblábolt volna egy cigány ember, aki ellopott a római katonáktól a megfeszítéshez előkészített szegek közül egyet, ezért van, hogy a Megváltó lábát csak egy szeggel tudták rögzíteni a kereszten. (…Egész világ ellenségünk/ Űzött tolvajokként élünk/ Nem loptunk mi csak egy szöget/ Jézus vérző tenyeréből…) Hogy Isten előtt mindnyájan egyenlők vagyunk, s hogy az ő meghívása minden embernek szól, még egy ponton erősítették fel a nyíregyházi roma egyetemisták: amikor a tanítvány András azzal fordul Jézushoz, hogy „Uram, taníts meg minket imádkozni…”, akkor a nagyecsedi Lakatos Filip Csaba a romani nyelv egyik dialektusában mondta el a Miatyánkot.
A lélekemelő, szép előadás nem maradt hatástalan, így a program szerint köszöntővel következő Fabiny Tamás félretette előkészített beszédét, mert az integráció szó latin eredetének levezetése helyett ott és akkor a Lakatos Filiptől hallott tyúkanyó-csibe metafora kibontása kézenfekvőbbnek mutatkozott a befogadás, az egy közösségbe vonás fontosságának érzékeltetésére a mi korunkra vonatkoztatva is. Baj, veszély közepette, háborúban, földrengéskor, post-Covidban, minden próbatétel idején az integráló Jézus követői lehetünk, így valósággá válhat a konferencia címe, miszerint: összetartozunk. Az előadásban elhangzott Ott, a Via Dolorosán című dalra utalva a püspök rámutatott, hogy a cigányságnak is megvan a maga keresztútja, kikövezve megaláztatással, előítélettel, bántalmazással, kriminalizálással. Ugyancsak az előadáshoz kapcsolódva, az úrvacsora jelenetre utalva Johann Christoph Blumhardtot idézte: „Amint sok-sok gabonaszemből őrlik a lisztet, de egy kenyeret sütnek belőle, és amint sok-sok szőlőszemből bort sajtolnak itallá, ugyanígy kell mindnyájunknak, akik hit által Krisztus testének tagjai vagyunk, a testvéri szeretet által egy testté, egy itallá, egy kenyérré válnunk.” Az integer panis, azaz a teljes kenyér kifejezéssel Fabiny Tamás annak a reményének adott hangot, hogy a jézusi integrációt valamennyi jelenlévő átélheti, majd szimbolikus ajándékként egy kenyeret nyújtott át a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium közösségének.
A szakkollégiumokban végzett munkát jól érzékeltette a konferencia következő blokkjában Stekler Dávid előadása. Az ugyancsak nyíregyházi, szociálpedagógia szakos egyetemista saját sorsának hányattatásaitól inspirálva tudományos igénnyel vizsgálja az állami gondoskodás intézményeiben, illetve nevelőszülőknél nevelkedő gyerekek tanulási motivációit. Kutatási eredményeivel az Országos Tudományos Diákköri Konferencián különdíjas volt, ezen a rendezvényen pedig azért volt releváns a mondanivalója, mert az országban működő 11 roma szakkollégium mindegyikében ott vannak az állami gondoskodásban nevelkedett, nehéz sorsú fiatalok. De a többiek helyzete sem könnyebb, erről pedig az a kerekasztal beszélgetés szólt, amely Bölcsőtől az egyetemig – A társadalmi felzárkózás lépcsőfokai címmel következett. Itt Hajdu Zsolt, az ibrányi Iránytű Tanoda vezetője a nyíregyházi szakkollégisták heti rendszerességű személyes jelenlétének semmivel sem pótolható hatását, a hiteles példa jelentőségét hangsúlyozta. Oláh Róbert, az MEE felzárkózási koordinátora, mint egykori szakkollégista, majd munkatárs és középiskolai mentor, saját életútjának meghatározó mozzanatain túl arról beszélt, hogy a párhuzamosságok kiküszöbölésével az evangélikus oktatási és diakóniai intézményekben meglévő szakértelemmel hogyan építhető tovább az a mentori rendszer, amely célhoz visz.
A Ráday Ház Markusovszky térre nyíló előterében ezen a napon egyébként sátrat vertek azok a szervezetek, amelyek tevékenységükkel kapcsolódnak a roma integrációhoz, mások mellett a Magyarországi Evangélikus Egyház ezirányú tevékenysége, a nyíregyházi Oltalom Szeretetszolgálat sokoldalú munkája is bemutatva.
Megjelent az evangelikus.hu -n
