Nehéz időket élünk. Az ERSZK közössége még erőteljesen hordozza a pandémia miatt elrendelt korlátozások következményeit. Akik 2020 szeptemberében, vagy azóta lettek egyetemisták, személy szerint is megszenvedték a körülményeket: úgy kellett egyetemi polgárrá válniuk, hogy számos magától értetődő mozzanata az egyetemi életnek kimaradt a fejlődésükből. Az együttlétek szigorú korlátozása közepette nehéz a közösségi lét fejlesztése, az együvé tartozás érzésének kimunkálása. Noha, szerencsére magunk mögött tudjuk az online oktatás megannyi nehézségét, szó sincs arról, hogy visszatértünk volna a normalitás keretei közé. A személyes kontaktussal járó játékok, feladatok, a maszk nélküli meghitt együttlétek még mindig kerülendők, pedig ezek elengedhetetlenek lennének, hogy a mieink jól tudják magukat érezni a szakkollégium közösségében. Nem lehet gúzsba kötve táncolni! Amit lehet, azt azért megpróbáljuk, ezért a 2021/22-es tanév második szemeszterét egy jó kis bowling-partival nyitottuk!

 

Ezt a hagyományunkat különösképpen szeretjük. A várakozás izgalma, az egymásra figyelő gondoskodás, a meglepetés csodája együtt van benne…


2017 adventjében szerveztük meg először, hogy sorsolás útján dőljön el, ki kinek készít személyre szóló ajándékot Jézus megszületésének örömére várva. Azóta őrizzük a szokást, amely karácsonyi együttlétünket hivatott meghittebbé, személyesebbé tenni. Külön öröm, hogy a kezdeményező, ötletadó szakkollégistánk, az akkori elsőéves tanító-szakos Lazók Szabina azóta is velünk van, csak már Msc-s, neveléstudomány-szakos hallgatóként. De már nem ő mozgatja a szálakat, a szokások átörökítéséhez az is hozzátartozik, hogy időben át kell adni a stafétát: december elején Lakatos Magdolna koordinálta a nevek kihúzását, az izgatott készülődés első mozzanatát.

Karácsonyi ünnepségünket külső helyszínen, a közeli Ungvár sétányon szerveztük meg. Az előrehozott vizsgákról, vagy már a készülődés jegyében otthonról visszautazó szakkollisok izgatottan gyülekeztek: Molnár Erzsébet intézményvezető rövid igei áhítatát és az alkalomnak szóló köszöntőjét követően előbb az intézményi ajándékok átadására került sor. Ezúttal minden szakkollégistánk személyre szabottan olyan keretbe foglalt fotót kapott a könyv mellé, amely az ő, közösségbe ágyazott szerepét hivatott megörökíteni… Hogy a személyre szóló fotók betaláltak, azt illusztrálják az alábbi megörökített pillanatok. Ezt követően az „egymás angyalai” –játék volt soron, aminek lényeges mozzanata, hogy az ajándékozó verses körülírása alapján kell magára ismernie a megajándékozottnak. Vidám, szeretetteli együttlétünket a karácsonyi vacsora zárta.

A tanév végeztével érzékeny veszteségeket szenved az Evangélikus Roma Szakkollégium: tagságunk harmada, tíz fiatal ér tanulmányai végére. A siker felett érzett örömbe, büszkeségbe, a Gondviselő iránt érzett hálába szomorúság is keveredik, mert útjukra kell bocsátanunk őket, s az elválás sosem jó érzés! Hogy ne fájjon annyira, háromnapos közösségfejlesztő együttlétbe ékeltük a tanévzárót, helyszínül pedig egyik kedvencünket, a bodrogkeresztúri Betlehem Evangélikus Pihenőházat választottuk.


A program elejére kis kitérőt illesztettünk: Tokajnál Tarcal felé vettük az irányt, hogy felkapaszkodjunk az Áldó Krisztus szobrához. A vizsgaidőszak és az online oktatás idején mozgásszegény életmódhoz szokott egyetemistáknak jelentős kihívás volt a rövid, de kétségkívül meredek kapaszkodó! Annál nagyobb megelégedettséget éreztünk a monumentális szobor lábánál, a közeli bányató környezetében és a csodás panorámában is gyönyörködve. Mindezt áthatotta az egymással való személyes találkozás öröme is – párosával, kis csoportokban tárgyalták a rég nem látott kedves társak az elmúlt időszak gyötrelmeit, a bezártság, a betegség, a tanulmányi kihívások terheit, majd a vacsorát követően irányított beszélgetésen közösen is igyekeztünk feldolgozni az átélt élményeket, tapasztalást. Ahogyan az már nálunk lenni szokott, még sötétedés előtt előkerültek a gitárok, a cajon, és még egy születésnap is hozzájárult, hogy igazán jó hangulatban ünnepeljük meg a találkozást.

A program második napjára a hallgatók jó előre benyújtották igényüket: Balogh Melissza, Balázs Dávid és Orgován Lilla alumni irányításával közösségépítő játékos feladatokkal telt az idő jelentős része. Az, hogy a szakkollégisták teljes odaadással, felszabadultan, nagy aktivitással és sok nevetéssel töltötték ezeket az órákat, egyáltalán nem jelenti azt, hogy haszontalan elfoglaltságban lett volna részük. A közösség tagjainak kapcsolatait is érintő, máskor pedig önismereti feladványok nagyon is hasznosnak bizonyultak a hosszú távollét után. A Mi napunk címmel megvalósított tréning kifejezetten jó szolgálatot tett a csoportkohézió erősítése, a közösség együvé tartozásának fejlesztése szempontjából. Talán ettől is vált különlegesen széppé, átélhetővé az idei tanévzárónk.

Molnár Erzsébet intézményvezető evangélikus lelkész rövid igei szolgálatában az útnak indulókhoz szólt: Ne háborogjatok az úton! (I Móz 45:24.) József szavaira reflektálva felidézte, olykor rögös utakat járunk be, még ha magunk választottuk is: lehet akár kátyús, kanyargós, keserves is. Alapszabály, hogy mindig az útviszonyoknak megfelelően kell azt bejárni, s az egyik „viszony”, amit egymástól és felülről is kapunk, az a szeretet! Egy másik, ami ugyancsak az emberi kapcsolatokból/viszonyokból fakad, s megalapozásának épp ezekben a fiatal években van itt az ideje, mert később szinte lehetetlen, az pedig a barátság. E két érték fontosságát helyezte a szakkollégisták szívére, majd az áldást követően a végzősök búcsúztatása következett.

Az államvizsgán már túljutott tíz szakkollégista mindegyike személyre szóló emléklapot, könyvjutalmat vehetett át, majd a többiek megajándékozása következett. Elbúcsúztunk Gyóni Martintól is, aki hatodéves teológus hallgatóként a Nyíregyháza-kertvárosi gyülekezetben töltötte gyakorlatát, így a mi életünkbe is bekapcsolódott és közel kerültünk egymáshoz. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy megosztotta velünk gyülekezeti ajándékát: hobbija minden, ami vasút, így a mozdonyt formázó tortacsodát a fiatalok együtt költhették el.
E nap történéseit egyébként videón is megörökítettük, a szakkollégiumi életbe bepillantást engedő kisfilmet is megosztjuk majd követőinkkel, ha elkészül.

A 2020/21-es tanévben 10 szakkollégista ért tanulmányai végére, szeretettel gratulálunk oklevelet, diplomát szerzett tagjainknak:
Balogh Melissza Dóra (NYE, gazdaság és menedzsment)
Haga Boglárka (NYE, gazdaság és menedzsment)
Lakatos Filip Csaba (NYE, gazdaság és menedzsment)
Lazók Szabina (NYE tanító)
Kiss Levente (DE Szociológia Msc)
Kovács Richárd (NYE, Testnevelés- történelemtanár)
Orgován Vivien (DE Neveléstudomány Msc)
Pilling Szabina Flóra (NYE, gazdaság és menedzsment)
Rézműves Norbert (SZAHF hittanár – nevelőtanár)
Szanyi Sándor (NYE túrizmus-vendéglátás)

Örömmel és nyugodt szívvel bocsátottunk útra további két szakkollégistát, mert köztünk ismerték fel, éreztek rá, hogy pályakorrekcióra van szükségük: Varga Tünde Eliza egy visszautasíthatatlan állásajánlat miatt levelező tagozaton folytatja tanulmányait, Lakatos Ezékiel pedig az ELTE tanító szakára vált az eddigi felsőfokú szakképzés helyett.
Jó utat, Fiatalok!

Együttlétünk harmadik napjára az Oltalom Szeretetszolgálat egyik részlegének vezetőjét hívtuk körünkbe. Kemenes Erika a kertvárosi gyülekezet szociális intézményeinek rendszerébe avatta be a fiatalokat, külön is ismertetve a közelmúltban megszervezett, tehát legújabb szolgáltatási ágat, a nevelőszülői hálózatot. Ismerve a szakkollégisták családi hátterét, fontos információnak, hasznos tudásnak ítéljük, ha megismerkednek ezzel a tevékenységgel.

A tanév utolsó együttléte 2021. június 21-től 23-ig tartott Bodrogkeresztúron, aztán a szakkollégistáknak is kitört a vakáció. Úgy persze, hogy sokan közülük egyenesen munkába igyekeztek: vagy az új állásukba, vagy nyári diákmunkára…

Úgy elbújunk, hogy még a Covid se talál ránk – és úgy is lett! Szombaton legalábbis. A szeptemberi tematikus hétvége lényegi elemét egy kukorica-táblákkal övezett, kacskaringós és porzó földúton megközelíthető, világtól elzárt idilli helyszínen, a Piros-tanyán szerveztük meg. Pénteken azonban még maradtunk az egyetemi bázisunkon, és ott igyekeztünk mindent megtenni a biztonság érdekében…

Nehéz tervezni koronavírussal terhelt napjainkban – így először attól a gondolattól kellett búcsút vennünk, hogy tanévnyitó ünnepséget rendezünk. Semmilyen feltétel nem volt biztosítható az ünnepélyhez, ezért nyomban a közepébe vágtunk: pénteken csoportbontásban szerveztük a programot, hogy egyebek mellett a járványügyi előírásoknak is megfeleljünk, de saját szakmai szempontjainkat is érvényre juttassuk. Az első-másodéves szakkollégisták dr.Hüse Lajossal tanulásmódszertani foglalkozáson vettek részt, míg a „haladó”-szakkollégistákkal a K14-ben, vagyis az ERSZK klubhelyiségében a szakdolgozat-írásra hangolódtunk – a közös tudáskincset osztották meg a legtapasztaltabbak azokkal, akik most állnak a nagy kihívás előtt. Az együttlét önkiszolgáló szendvicsvacsorával zárult, közben a másnap szervezési feladatait is tisztáztuk. A kérdés az volt, hogyan jutunk el mindannyian a Piros-tanyára, amit még a Googl sem ismer, és busz oda ki nem jut?


Szombat reggel az első logisztikai feladatot a biciklisek útnak indítása jelentette, néhányan saját kerékpárral jelentkeztek be, másoknak pedig a szakkolis bringákat kellett útrakészre spécizni. Miután eltekert a kis csapat, konvojba szerveződtünk a gépkocsikkal, gondosan vigyázva, hogy mindenkinek helye legyen az autókaravánban. A járatlanoknak néha egészen kilátástalannak tűnhetett a helyzet, kukorica-, napraforgó- és parlagon hagyott földtáblák között: mégis, hová megyünk itt Nyíregyháza határában úttalan utakon? Megmaradtak a kétségek egészen a leparkolásig, amikoris egy ligetes, kellemes tanyán találtuk magunkat, ahol több filagória, foci-, kosárlabda-, röpi- és lábtengó-pálya, hangulatos tavacska, kényelmi bútorokkal övezett úszómedence, hangulatos fedett ebédlő-helyiség fogadott bennünket… épp csak belaktuk a helyet, máris kezdődhetett az első program.


A területileg illetékes Toborzóiroda, vagyis az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 6. Katonai Igazgatási és Érdekvédelmi Iroda fiatal szakemberei szerveztek számunkra programot. Az egyszerre szórakoztató, izgalmas és a katonaéletbe is betekintést nyújtó csapatjátékok egészen felvillanyozták a társaságot, láthatóan beleadott mindenki anyait-apait, semmi kétség, mindenki élvezte a kihívást. Magas térdemeléssel gumigyűrűk között vágtázni, hordágyon társunkat cipelni, „hernyótalpon” együtt haladni, kézigránátot dobni időre – nem is hinnénk, milyen remekül összerántja a társaságot az ilyen feladat! Az eredményhirdetés és a jutalmak átadását követően a Toborzóiroda munkatársai arról tájékoztatták a szakkollégistákat, hogy mit tud kínálni a Magyar Honvédség számukra, milyen karrierlehetőségek nyílnak a különböző szakokon tanuló egyetemisták számára egyenruhában. A szakkollégisták érdeklődve hallgatták a honvédség által kínált lehetőségeket, számos kérdéssel igyekeztek pontosítani az elhangzottakat, amiből az derült ki, hogy komolyan mérlegre tették a kínálatot. Dönteni minden esetre nem most kellett…

Közben a teraszon csodás illatok keltek szárnyra a kondér irányából. Mire tálalni kellett, megérkezett Balogh Melissza, nagykállói szakkollégistánk édesanyjának konyhájából a bodag és a bokolyi, még melegen. A különböző változatban elkészített cigány kenyér tökéletes kiegészítője volt a kondérban, gazdagon készült babgulyásnak, és külön élmény volt, hogy ezzel a gasztronómiai érdekességgel szolgáltunk, mert bár a szakkollégisták túlnyomó többsége roma származású, egyáltalán nem természetes, hogy mindenki ismerné a cigány kenyeret. Régi tervünk vált valóra azzal, hogy Melissza édesanyja eleget tett a kérésünknek, megsütötte két változatban is, köszönet érte!


Kis pihegés, szabad idő után újabb körben folytatódtak a csapatjátékok, ahol a hullahopp-karikák és a szakkolis pólók ügyes-gyors átadása mellett kevés elmetorna is szerepelt a programban, végül pedig a szabadon szervezett sportolás – röpi-tollas-asztalitenisz mérkőzések – ideje következett. Épp addig maradtunk, amíg jól éreztük magunkat – a végén ismét komoly logisztikai „hadművelet” – csak így, katonásan! – kellett a vissza út megszervezéséhez: újabb műszaki szemle a bicikliknél (persze, hogy volt defekt!), és újabb ültetési rend az autókban.

Remek napot töltöttünk együtt, csoda klassz volt tapasztalni, ilyen rövid idő alatt mennyire összeszokott közösséggé vált az új társaság. Szükségünk van erre az erőre, erre a bizonyosságra, hisz ebből fogunk erőt meríteni, ha a helyzet úgy hozza, hogy megint mindenkinek haza kell mennie. De egyelőre szerencsére együtt lehetünk és élvezzük minden percét!

 

Egyetlen valódi szakmai hétvégét tudtunk megszervezni ebben a szemeszterben, februárban. Már a márciusra tervezett programot is törölte a járványveszély, érthető hát az a felfokozott türelmetlenség, amivel az ERSZK tagjai várták az újbóli találkozás lehetőségét. Mivel az egyetemeken még érvényben vannak a szigorú korlátozások, a helyzethez igazítva Bodrogkeresztúrra, a Betlehem Pihenőházba szerveztünk tanévzáróval egybekötött közösségi programot június 19-22. között.

A helyzethez igazítva március második felétől online-szakkollégistákká változtak az ERSZK tagjai, de amint lehetővé vált a személyes találkozás lehetősége, lelkesen jelentkeztek be a bodrogkeresztúri rendezvényünkre. A vizsgák teljesítését, a szemeszter lezárását követően ugyan sokaknak keletkeztek más irányú kötelezettségeik – munka, szakmai gyakorlat –, aki csak tehette, jött. Volt, aki később érkezett, más hamarabb távozott, akadt, aki közben kicsit elment, de visszajött – az azonban érzékelhető volt, hogy a szakkollégisták minden nehézséget – lerobbanó autók, családi elvárások, munkahelyi kötöttségek – elhárítva keresték a módját a találkozásnak, a közösséggel való együttlétnek. Csodás napokat töltöttünk együtt!

Pénteken ebéddel kezdődött a program, majd az egész délutánt játékkal töltöttük. Bevezetésként semmi más célt nem tűztünk magunk elé, mint hogy végre újra élvezhessék egymás társaságát, közelségét a szakkollégisták. A Beri Karcsi – ex-szakkolis munkatársunk – által szervezett műanyag-poharas, pingponglabdás partyjátékok egyszerre hozták a versengés izgalmát és a vidámságot a csapatokba szerveződött fiatalok számára. Csak a vacsora után komolyodtunk meg, amikor Laborczi Géza evangélikus lelkész, az igazgatótanács elnöke köré gyűltünk. Elmélyült, súlyos, de léleksimogató beszélgetés részesei lehettünk, amely ismét közel hozott egymáshoz bennünket, miközben ki-ki leszűrhette az önmaga számára fontos következtetéseket.

Szombaton útra keltünk. Autóbuszos kirándulásunk első állomása még szakadó esőben Mádon a zsinagóga és a rabbiház volt. A zsidó kultúra és hitvilág tanulmányozása után Vizsoly következett, ahol pedig az első, Károlyi Gáspár által fordított magyar nyelvű Biblia előállítását, a Gutenberg-galaxis hazai nyitányát bemutató kiállítást és az Árpád-házi időkből fennmaradt műemléktemplomot tekintettük meg. A kultúrtörténeti barangolás után – mivel az időjárás végre kegyeibe fogadta csapatunkat – hagytuk, hogy a természeti szépségek hassanak ránk: Háromhuta térségében a buszt előre engedve bevállaltunk mintegy 3,5 km gyaloglást! Este a Naár-pincészet borkóstolója kényeztette a szakkollégistákat, Tokaj-Hegyalja borkultúrájának bemutatása egyúttal bevezetés volt a kulturált borfogyasztásba is…

Vasárnap rövid áhítatot követően családias tanévzárót tartottunk. Molnár Erzsébet intézményvezető értékelte a mögöttünk hagyott időszakot, majd az ajándékok átadása következett és egyúttal megünnepeltük azokat a szakkollégistákat, akik eredményes záróvizsgát tettek: tanító lett Balázs Dávid és Balogh Roland, diplomás ápoló Lakatos Magdolna; korábbi társaink közül pedig sikeres államvizsgát tett Horváth Péter mentőtiszt, Lakatos István szociálpedagógus. Itt is szeretettel gratulálunk! Aztán „kincskeresésre” indultunk! Ismét csapatokba szerveződve, rendkívüli leleményről bizonyságot téve, különböző módon jutottak a híres bodrogkeresztúri kilátóhoz a fiatalok, s ki-ki meg is kapta fent a maga „kincsét”. Délután dr. Bojti István családterapeuta, az emberi kapcsolatok szakértője volt a vendégünk. Izgalmas foglalkozást vezetett, melynek végső tanulsága, hogy életünk során kizárólag az fontos, hogy feltegyük önmagunk számára a helyes kérdéseket. A válasszal már megbirkózunk, de a kérdéseket nem úszhatjuk meg, ha tudatos életvezetésre vágyunk… Közben jöttek-mentek a felhők felettünk, s a végére kiderült! Hangulatos grillezéssel zártuk utolsó együttlétünket a 2019/20-as tanévben.

Már közreadtuk a következő tanévre szóló felvételi felhívásunkat, találkozunk augusztus végén a bevonótáborban. Úgy búcsúztunk tehát, hogy viszontlátásra!