Úgy elbújunk, hogy még a Covid se talál ránk – és úgy is lett! Szombaton legalábbis. A szeptemberi tematikus hétvége lényegi elemét egy kukorica-táblákkal övezett, kacskaringós és porzó földúton megközelíthető, világtól elzárt idilli helyszínen, a Piros-tanyán szerveztük meg. Pénteken azonban még maradtunk az egyetemi bázisunkon, és ott igyekeztünk mindent megtenni a biztonság érdekében…

Nehéz tervezni koronavírussal terhelt napjainkban – így először attól a gondolattól kellett búcsút vennünk, hogy tanévnyitó ünnepséget rendezünk. Semmilyen feltétel nem volt biztosítható az ünnepélyhez, ezért nyomban a közepébe vágtunk: pénteken csoportbontásban szerveztük a programot, hogy egyebek mellett a járványügyi előírásoknak is megfeleljünk, de saját szakmai szempontjainkat is érvényre juttassuk. Az első-másodéves szakkollégisták dr.Hüse Lajossal tanulásmódszertani foglalkozáson vettek részt, míg a „haladó”-szakkollégistákkal a K14-ben, vagyis az ERSZK klubhelyiségében a szakdolgozat-írásra hangolódtunk – a közös tudáskincset osztották meg a legtapasztaltabbak azokkal, akik most állnak a nagy kihívás előtt. Az együttlét önkiszolgáló szendvicsvacsorával zárult, közben a másnap szervezési feladatait is tisztáztuk. A kérdés az volt, hogyan jutunk el mindannyian a Piros-tanyára, amit még a Googl sem ismer, és busz oda ki nem jut?


Szombat reggel az első logisztikai feladatot a biciklisek útnak indítása jelentette, néhányan saját kerékpárral jelentkeztek be, másoknak pedig a szakkolis bringákat kellett útrakészre spécizni. Miután eltekert a kis csapat, konvojba szerveződtünk a gépkocsikkal, gondosan vigyázva, hogy mindenkinek helye legyen az autókaravánban. A járatlanoknak néha egészen kilátástalannak tűnhetett a helyzet, kukorica-, napraforgó- és parlagon hagyott földtáblák között: mégis, hová megyünk itt Nyíregyháza határában úttalan utakon? Megmaradtak a kétségek egészen a leparkolásig, amikoris egy ligetes, kellemes tanyán találtuk magunkat, ahol több filagória, foci-, kosárlabda-, röpi- és lábtengó-pálya, hangulatos tavacska, kényelmi bútorokkal övezett úszómedence, hangulatos fedett ebédlő-helyiség fogadott bennünket… épp csak belaktuk a helyet, máris kezdődhetett az első program.


A területileg illetékes Toborzóiroda, vagyis az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 6. Katonai Igazgatási és Érdekvédelmi Iroda fiatal szakemberei szerveztek számunkra programot. Az egyszerre szórakoztató, izgalmas és a katonaéletbe is betekintést nyújtó csapatjátékok egészen felvillanyozták a társaságot, láthatóan beleadott mindenki anyait-apait, semmi kétség, mindenki élvezte a kihívást. Magas térdemeléssel gumigyűrűk között vágtázni, hordágyon társunkat cipelni, „hernyótalpon” együtt haladni, kézigránátot dobni időre – nem is hinnénk, milyen remekül összerántja a társaságot az ilyen feladat! Az eredményhirdetés és a jutalmak átadását követően a Toborzóiroda munkatársai arról tájékoztatták a szakkollégistákat, hogy mit tud kínálni a Magyar Honvédség számukra, milyen karrierlehetőségek nyílnak a különböző szakokon tanuló egyetemisták számára egyenruhában. A szakkollégisták érdeklődve hallgatták a honvédség által kínált lehetőségeket, számos kérdéssel igyekeztek pontosítani az elhangzottakat, amiből az derült ki, hogy komolyan mérlegre tették a kínálatot. Dönteni minden esetre nem most kellett…

Közben a teraszon csodás illatok keltek szárnyra a kondér irányából. Mire tálalni kellett, megérkezett Balogh Melissza, nagykállói szakkollégistánk édesanyjának konyhájából a bodag és a bokolyi, még melegen. A különböző változatban elkészített cigány kenyér tökéletes kiegészítője volt a kondérban, gazdagon készült babgulyásnak, és külön élmény volt, hogy ezzel a gasztronómiai érdekességgel szolgáltunk, mert bár a szakkollégisták túlnyomó többsége roma származású, egyáltalán nem természetes, hogy mindenki ismerné a cigány kenyeret. Régi tervünk vált valóra azzal, hogy Melissza édesanyja eleget tett a kérésünknek, megsütötte két változatban is, köszönet érte!


Kis pihegés, szabad idő után újabb körben folytatódtak a csapatjátékok, ahol a hullahopp-karikák és a szakkolis pólók ügyes-gyors átadása mellett kevés elmetorna is szerepelt a programban, végül pedig a szabadon szervezett sportolás – röpi-tollas-asztalitenisz mérkőzések – ideje következett. Épp addig maradtunk, amíg jól éreztük magunkat – a végén ismét komoly logisztikai „hadművelet” – csak így, katonásan! – kellett a vissza út megszervezéséhez: újabb műszaki szemle a bicikliknél (persze, hogy volt defekt!), és újabb ültetési rend az autókban.

Remek napot töltöttünk együtt, csoda klassz volt tapasztalni, ilyen rövid idő alatt mennyire összeszokott közösséggé vált az új társaság. Szükségünk van erre az erőre, erre a bizonyosságra, hisz ebből fogunk erőt meríteni, ha a helyzet úgy hozza, hogy megint mindenkinek haza kell mennie. De egyelőre szerencsére együtt lehetünk és élvezzük minden percét!

 

Egyetlen valódi szakmai hétvégét tudtunk megszervezni ebben a szemeszterben, februárban. Már a márciusra tervezett programot is törölte a járványveszély, érthető hát az a felfokozott türelmetlenség, amivel az ERSZK tagjai várták az újbóli találkozás lehetőségét. Mivel az egyetemeken még érvényben vannak a szigorú korlátozások, a helyzethez igazítva Bodrogkeresztúrra, a Betlehem Pihenőházba szerveztünk tanévzáróval egybekötött közösségi programot június 19-22. között.

A helyzethez igazítva március második felétől online-szakkollégistákká változtak az ERSZK tagjai, de amint lehetővé vált a személyes találkozás lehetősége, lelkesen jelentkeztek be a bodrogkeresztúri rendezvényünkre. A vizsgák teljesítését, a szemeszter lezárását követően ugyan sokaknak keletkeztek más irányú kötelezettségeik – munka, szakmai gyakorlat –, aki csak tehette, jött. Volt, aki később érkezett, más hamarabb távozott, akadt, aki közben kicsit elment, de visszajött – az azonban érzékelhető volt, hogy a szakkollégisták minden nehézséget – lerobbanó autók, családi elvárások, munkahelyi kötöttségek – elhárítva keresték a módját a találkozásnak, a közösséggel való együttlétnek. Csodás napokat töltöttünk együtt!

Pénteken ebéddel kezdődött a program, majd az egész délutánt játékkal töltöttük. Bevezetésként semmi más célt nem tűztünk magunk elé, mint hogy végre újra élvezhessék egymás társaságát, közelségét a szakkollégisták. A Beri Karcsi – ex-szakkolis munkatársunk – által szervezett műanyag-poharas, pingponglabdás partyjátékok egyszerre hozták a versengés izgalmát és a vidámságot a csapatokba szerveződött fiatalok számára. Csak a vacsora után komolyodtunk meg, amikor Laborczi Géza evangélikus lelkész, az igazgatótanács elnöke köré gyűltünk. Elmélyült, súlyos, de léleksimogató beszélgetés részesei lehettünk, amely ismét közel hozott egymáshoz bennünket, miközben ki-ki leszűrhette az önmaga számára fontos következtetéseket.

Szombaton útra keltünk. Autóbuszos kirándulásunk első állomása még szakadó esőben Mádon a zsinagóga és a rabbiház volt. A zsidó kultúra és hitvilág tanulmányozása után Vizsoly következett, ahol pedig az első, Károlyi Gáspár által fordított magyar nyelvű Biblia előállítását, a Gutenberg-galaxis hazai nyitányát bemutató kiállítást és az Árpád-házi időkből fennmaradt műemléktemplomot tekintettük meg. A kultúrtörténeti barangolás után – mivel az időjárás végre kegyeibe fogadta csapatunkat – hagytuk, hogy a természeti szépségek hassanak ránk: Háromhuta térségében a buszt előre engedve bevállaltunk mintegy 3,5 km gyaloglást! Este a Naár-pincészet borkóstolója kényeztette a szakkollégistákat, Tokaj-Hegyalja borkultúrájának bemutatása egyúttal bevezetés volt a kulturált borfogyasztásba is…

Vasárnap rövid áhítatot követően családias tanévzárót tartottunk. Molnár Erzsébet intézményvezető értékelte a mögöttünk hagyott időszakot, majd az ajándékok átadása következett és egyúttal megünnepeltük azokat a szakkollégistákat, akik eredményes záróvizsgát tettek: tanító lett Balázs Dávid és Balogh Roland, diplomás ápoló Lakatos Magdolna; korábbi társaink közül pedig sikeres államvizsgát tett Horváth Péter mentőtiszt, Lakatos István szociálpedagógus. Itt is szeretettel gratulálunk! Aztán „kincskeresésre” indultunk! Ismét csapatokba szerveződve, rendkívüli leleményről bizonyságot téve, különböző módon jutottak a híres bodrogkeresztúri kilátóhoz a fiatalok, s ki-ki meg is kapta fent a maga „kincsét”. Délután dr. Bojti István családterapeuta, az emberi kapcsolatok szakértője volt a vendégünk. Izgalmas foglalkozást vezetett, melynek végső tanulsága, hogy életünk során kizárólag az fontos, hogy feltegyük önmagunk számára a helyes kérdéseket. A válasszal már megbirkózunk, de a kérdéseket nem úszhatjuk meg, ha tudatos életvezetésre vágyunk… Közben jöttek-mentek a felhők felettünk, s a végére kiderült! Hangulatos grillezéssel zártuk utolsó együttlétünket a 2019/20-as tanévben.

Már közreadtuk a következő tanévre szóló felvételi felhívásunkat, találkozunk augusztus végén a bevonótáborban. Úgy búcsúztunk tehát, hogy viszontlátásra!

A spirituális modul részeként készültünk a karácsonyra idén is. Hagyományaink szerint ünnepi ebédre gyűltünk össze, ahol megajándékozttuk egymást. Meghitt, szeretetteljes együttlétünket rövid áhítat vezette be. Szokásunk szerint sorshúzással döntöttük el, hogy ki -kinek készít személyre szóló ajándékot, melyet olyan köszöntő versikével nyújtunk át, amiből a kiválasztott magára ismerhet. Könnyes-nevetős, szívmelengető együttlét volt!

József Attila: Naphimnusz

A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mennyit ér a fénye
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mit kap majd cserébe
A Napsugár nem mérlegel,
Csak tündökölve árad.
Simogat és átölel,
de nem kér érte árat.

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.

Minden ember fénysugár,
a mindenségnek része
Azt hiszi, hogy porszem,
pedig a mindennek egésze.
Minden ember fénysugár,
egy a végtelennel.
Minden ember fénysugár,
de ebben hinni nem mer.

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.
Szeress áldást teremtve!

Meséljenek a fotók:

Hálatelt szívvel várják a karácsonyt a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium tagjai. A nyíregyházi felsőoktatási intézményekben tanuló hátrányos helyzetű fiatalok pár hete azzal az ötlettel rukkoltak elő, hogy karácsonyi szeretetakciót szerveznének a még tőlük is hátrányosabb helyzetűeknek. Egyhónapos intenzív szervező munka után a napokban célba juttatták adományaikat: jutott az Oltalom Szeretetszolgálat hajléktalan klienseinek, az ibrányi Iránytű tanodába járó gyerekeknek és családjaiknak, valamint a nyírteleki Kedvesház heteskollégium lakóinak. A szakkollégisták boldogsága határtalan!

A hallgatói önkormányzat tisztújításán, a HÖK-elnöki posztra pályázó Varga Ákos kortesbeszédében fogalmazódott meg a karácsonyi szeretetakció gondolata. Élénken emlékezett ugyanis egy korábbi közös élményre, amikor mélyszegénységben, szegregátumban élő romákat látogattak a szakkollégisták, s még a buszon, úton hazafelé felébredt bennük a késztetés, jó lenne segíteni. Mert a rossz helyzetnél is van még rosszabb, a szegénynél is szegényebb – ott és akkor azt érezték, muszáj lenne tenni valamit. Valamit, amire már ők is képesek.
Ákos megválasztásával az is eldőlt, hogy akkor ennek neki látnak – az ERSZK vezetője, Molnár Erzsébet és munkatársai pedig készségesen a vállalkozás mellé álltak, noha most is meg vannak róla győződve, hogy a szakkollégisták között is sokan vannak rendkívül nehéz helyzetben, s bizony két ösztöndíj-fizetés között sokuknak hosszú a hónap, pláne, ha a családnak is küldenek belőle…
„Adjatok és néktek is adatik” (Luk 6.38) posztolták a szakkollégium közösségi oldalán, „Fogjunk össze a gyengékért, mert együtt erősek vagyunk” – nyomatékosították még az üzenetet, a klubban pedig gyűlni kezdtek az adományok. Otthonról, az ismerősöktől, az ismerősök ismerőseitől érkeztek a jó minőségű ruhaneműk, játékok, iskolaszerek. Egyre határozottabban körvonalazódott, hogyan lenne hatékony az akció.
A fiatalok úgy döntöttek, a nyírteleki Kedvesház kollégium lakóinak egy-egy megpakolt cipősdobozt készítenek. Több szakkollégista is vállalta, maga elkészíti egy-egy kislány vagy kisfiú meglepetését, de hogy kijöjjön a 23, néhány dobozt még közösen, az addigra bőséggel érkező adományokból töltöttek meg plüssökkel, más játékokkal, egy-egy sállal, kesztyűvel, zoknival, bögrével, édességgel. A válogatáskor külön csomagba kerültek a téli, meleg holmik, főleg a férfiruhákat szánták az Oltalom Szeretetszolgálat hajléktalan klienseinek. De az érkező zsákok, táskák tartalmából egész családok ruhatárát fel lehet frissíteni, ki lehet egészíteni, így az ibrányi tanodás gyerekek kis- és nagytestvéreinek, szüleinek is örömöt lehet vele szerezni.
Az elmúlt héten célba értek az ajándékok. A Kertvárosi Gyülekezet adventi sorozatának keretében kedden adták át a szakkollégisták a hajléktalanoknak szánt holmikat Laborczi Géza igazgatólelkésznek, illetve az Oltalom munkatársainak, hisz ők tudják a legjobban, a rájuk bízott emberek közül kinek mire van szüksége. Csütörtökön Ibrányba mentek, a gyűjtés nagy része a szombati ruhabörzén talált új gazdára az Iránytű Tanoda projektzáró hosszú hétvégéje keretében. A becuccolásban segédkező tanodás gyerekek azonban jó érzékel szúrták ki a csomagok közül azokat, melyek játékot rejtettek, nem is voltak hajlandók a raktárba vinni kincseiket!
Szerdán a Kedvesház családi napján, a kedvesházi gyerekek szülei és testvérei körében kézből kézbe adták a cipősdobozokat az ünnepi műsor és a karácsonyfa közös feldíszítését követően. Ez volt az az alkalom, amikor az átadásra vállalkozott 11 szakkollégista személyesen átélhette az ajándékozás örömét: gyönyörködhettek a sugárzó gyermekarcokban, a megajándékozottak boldogságában.
Adni jó – adjatok, és néktek is adatik! A sokaknak magától értetődő igazság tartalmat nyert azoknak a fiataloknak az életében is, akik nagyjából ugyanabból a helyzetből igyekeznek kitörni, amiben a megajándékozottak vannak. Mintha a saját árnyékukat lépték volna át: nélkülözéseik közepette is képesek voltak lemondani a juttatásuk, ösztöndíjuk egy részéről, de – ami ugyan ennyire fontos – idejüket, energiáikat, és a szeretet erejének bizonyságát adták az akció megszervezésével, a logisztikával a siker érdekében, hogy örömöt szerezzenek a még náluk is nehezebb helyzetben élő embereknek, családoknak.
A szakkollégium képzési programja révén egyébként azzal is tisztában vannak, hogy adni szerényen és hivalkodás nélkül illendő, hogy könnyű legyen elfogadnia annak, akinek nincs más választása… Egy népe boldogulásáért, felemelkedéséért küzdő szakkollégistának azonban másik küldetése is van: rést ütni az előítéletek falán. Előállítani a „pozitív váratlant”, a nyilvánosságnak megmutatni az ajándékozó, adakozó, a másokkal együtt érző roma példáját – ezt nem lehet diszkrét csendességben! Majd csak akkor, ha a dolgok nem azáltal dőlnek el a legtöbbek szemében, hogy kinek milyen színű a bőre.

Beszámoló még itt evangelikus.hu!

és itt:

EVANGÉLIKUS FÉLÓRA

és

Csodás programmá kerekedett a novemberi szakmai műhelymunka!

Elolvasom