Már nem is emlékszünk, mikor és hogyan kezdődött a kapcsolatunk L. Ritók Nórával és az általa igazgatott Igazgyöngy Alapítvánnyal… Az ERSZK kezdeteitől szervezünk látogatásokat Toldra. Volt, hogy saját készítésű kókuszgolyóval érkeztünk, máskor a nekik gyűjtött ruhaadománnyal, 2018 tavaszán pedig a Passiót, Jézus szenvedéstörténetét mutattuk be a toldi közösségi házban; és volt, hogy L.Ritók Nóra érkezett meghívásunkra a Nyíregyházi Egyetemre, hogy a Másik Magyarországról meséljen nekünk.  

Csak a földrajzi távolság az oka, hogy nem intenzívebb a kapcsolatunk, de így is fontosnak érezzük, hogy a nyíregyházi roma szakkollégium minden generációja megismerkedjen a művészeti nevelésből kisarjadt komplex esélyteremtő modellel. Az értelmiségi pályára készülő fiataloknak tudniuk kell azokról a próbálkozásokról, amelyek az általános tendenciákkal, a körülményekkel dacolva a romák fejlesztésében, integrálásában sikeresnek mutatkoznak. Hogy a saját környezetükben szerzett élettapasztalatok nyomán ne érezzék reménytelennek és kilátástalannak azt, amire egyébként igyekszünk módszeresen felkészíteni őket: tudniuk kell, hogy vannak működő, bizonyított, jó gyakorlatok. Az októberi tematikus hétvégének ez volt az egyik fontos célkitűzése.

A szakmai műhelymunka nyitányaként a fiatal anyák klubjának foglalkozásába csöppentünk bele a toldi közösségi házban: a beszélgetés vezetője, Horváth Mária pillanatok alatt bevonta a szakkolisokat is a befogadásról, csoportba tartozásról szóló polémiába. Amikor az ölben tartott apróságok mind egyértelműbb jelét adták, nekik elég volt a felnőttek komolyságából, Lencse Máté, a tanoda vezetője vette át a szót. A pedagógia szakos bölcsész fiatalember 2012-től van a hajdúsági zsákfaluban, az ELTE oktatói státuszát cserélte le… Nekünk tartott prezentációjában erős érvekkel demonstrálta L.Ritók Nóra évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott felismerését még a művészeti iskolából: a komplex problémára csak művészetpedagógiával, neveléssel nem lehet válaszokat találni. Mivel a család által átörökített szocializációs minták a legmeghatározóbbak az értékrend, a kommunikáció, a konfliktuskezelés, az életstratégia tekintetében, a változtatás szándékának a családi mintázatok megváltoztatására kell irányulniuk.

„Az Igazgyöngy húszéves fejlesztési ciklusának 13. évében járunk” – ezt már Eszenyi Katalin, a toldi projekt igazgatója mondta, aki ismertette a bevett fejlesztési formákat, a munkahelyteremtés vívmányait, a kríziskezelés megannyi módozatát. A sok-sok apró sikert és az időről időre visszatérő kudarcokat. Izgalmas beszélgetés tárta fel ezek okait, a „tanult tehetetlenség”-ből következő folytonos változtatási, megújulási kényszert, az ezekből fakadó felismeréseket. A közösségi házban még kézbe vettük a helyi lakosok által írt és szerkesztett (!) Toldi Hírmondó legutóbbi számait, majd felkerekedtünk, hogy megnézzük az alapítvány különböző egységeit: a tanodát, a Gyöngy 1. és Gyöngy 2. létesítményeit. Nemcsak az Igazgyöngy híressé lett kézműves termékeivel, a Szunó-val (magyarul Álom, és a művészeti iskolában készült gyermekrajzok motívumait felhasználó textil- illetve asztalosmunkákat jelöli) és az Amari-val (jelentése Miénk, a márkanév alatt a saját biokertészetükben termelt és a környéken begyűjtött bogyósgyümölcsök felhasználásával készült befőttek, lekvárok) ismerkedtünk, de közben a kötetlen beszélgetés kiterjedt mindenre, ami a szakkolisok érdeklődését felkeltette.

Azt ugyan sajnáltuk, hogy a messzeföldön is híres projekt kitalálóját, folyamatos fejlesztőjével ezúttal nem találkozhattak a mostani ERSZK-sok, mert L.Ritók Nórának halaszthatatlan okokból el kellett utaznia ezen a napon, ám annál meggyőzőbb az itt folyó munka komolysága: munkatársai az ő távollétében is teljes mélységében számot tudnak adni szerteágazó tevékenységük okairól, céljairól, a meghaladni kívánt helyzet makacs csapdáiról…

 

 

Az októberi szakmai műhelymunkának pénteken még egy célállomása volt: Debrecenben a Wáli István Református Cigány Szakkollégium egy korábbi látogatását viszonoztuk a kapcsolatépítés, a hálózatosodás jegyében. Kellemes hangulatú, könnyen oldottá vált találkozásban volt részünk, hisz fiataljaink nemrég Egerben, a KRSZH-tanévnyitón is találkoztak, de számít az is, hogy a WISZ-nek olyan tagja is van, aki az ERSZK-ban kezdte felsőoktatási tanulmányait, most pedig már a doktorandusz-képzésnél tart… A legfontosabb szempont mégis a kedves és nyíltszívű fogadtatás és vendéglátás volt, amit ezúton is köszönünk debreceni testvérintézményünknek, és vezetőjének, Mózes Áronnak.

A tematikus műhelymunka második napján, szombaton Szilágyi Esztert hívtuk segítségül intézményünkbe, hogy segítsen megragadni az ujjaink közül kifolyó időt! A debreceni Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium tanulmányi vezetője intenzív időmenedzsment tréninget tartott. A cél az időkezelés hatékonyságának a növelése, emellett a tudatos, célorientált tervezés és priorizálási képesség fejlesztése volt. A tréning általánosságban célozta az énhatékonyság, produktivitás, tudatosság, szervezett életvitel fejlődését, de konkrétan a tanulási hatékonyság növelését is. Rögös utat jártak végig a fiatalok a halogatás, túlvállalás, nemet-mondás nehézségeinek felismerésén keresztül a tudatos tervezés kihívásáig, majd az Eisenhower-mátrixig: Mit kezdjünk a nem fontos és nem sürgős, illetve a nem fontos, de sürgős feladatokkal? Szilágyi Eszter számos egyéni, páros és kiscsoportos játékos feladaton keresztül igyekezett eszközt adni a szakkolisok kezébe, melyek intellektuálisan, mentálisan, de fizikailag is igénybe vették a társaságot. Az egésznapos intenzív munka gyümölcsei még érlelődnek… együtt reménykedünk a gazdag termésben.

 

 

 

 

Olyan missziók megismerésével foglalkoztunk a márciusi szakmai műhelymunka során, melyek mindegyike a hazai cigányság felemelését, sorsának jobbra fordítását tűzte célul. A szombati program könnyebben körül írható, ugyanis három magyarországi egyház romák között végzett tevékenységéről szólt, a misszió szó ebben az összefüggésben nagyon is a helyén van. De a pénteken megismert pedagógiai törekvéshez is komoly elhivatottság, odaszánás szükséges…

Minden magyar állampolgárnak joga van az anyanyelvén tanulni – rögzíti az alaptörvény, de ezt nem tudják érvényre juttatni azok a kisgyerekek, akik a romaninak valamelyik dialektusába születnek bele, azt tanulják meg elsőként otthont. A családi körben használt nyelvet gyermekintézménybe kerülve tilalom lengi körbe: maguk a szülők is azzal a jó tanáccsal adják be gyereküket óvodába, iskolába, hogy csakis magyarul szólaljanak meg! Az ott dolgozóknak is – kimondva vagy kimondatlanul – ez az elvárása, bölcs dolog akkor engedelmeskedni, akkor is, ha az lényegesen nehezebben megy, ha nem az a természetes a cigány kisgyermek számára… Vajon nem ez-e az (egyik) oka iskolai sikertelenségüknek?

Nem a lovári, vagy egyéb cigány dialektus iskolai oktatásáról van szó, a transzlingválás, mint módszer egészen mást jelent. Heltai János Imre egyetemi adjunktus, a Károli Gáspár református Egyetem szociolingvisztika tanára és kutatója, valamint Kerekesné Lévai Erika, a tiszavasvári Magiszter alapítványi iskola igazgatója közös munkájukról számoltak be a roma szakkollégistáknak. Ebben az iskolában órán és szünetben is szabad használni a cigány nyelvet, annak ellenére, hogy tanáraik nem beszélik.

Az anyanyelv használatától azt várják a pedagógusok, hogy könnyebbé válik a tananyag megértése, hogy a korábban csendesen üldögélő gyerekek is bátran megszólalnak, bekapcsolódnak a tanulás folyamatába. A beszélés nem az egyes nyelvekhez kötődik a kisgyermek szocializációja során – magyarázta Heltai János -, az információszerzés, az önkifejezés lényegesebb mozzanatok. Kerekesné Lévai Erika azzal sietett kiegészíteni, alapvetés lenne, hogy a gyereknek sikerélményt adjon az iskolai munka, s tapasztalatuk szerint a transzlingválás eléri ezt a célt. Az iskolából kitiltott anyanyelv üzenete az, hogy alacsonyabb státuszú nyelv, mint a többségé: önmagában a nyelvhasznált sérült identitást eredményez – Tiszavasváriban pedig máris érzik a módszer identitáserősítő szerepét. 

Vendégeink nem titkolták a dilemmákat, kétségeket, azokat az aspektusokat, melyekre egyelőre nincs válasz, de a beszélgetésbe torkolló együttlét végeredménye az lett, hogy máris több előnye látszik a transzlingválásnak, mint amennyi hátránya.

A pénteki együttlét ezt követően jelentősen átalakult. A hallgatói önkormányzat kezdeményezésére közösen ünnepeltük a nőnapot, majd vidám farsang következett a K14-ben.

Szombatra három magyarországi egyház képviselőjét hívtuk meg, hogy egyházuk cigányok/romák körében végzett missziójáról beszéljen.
A baptista közösség tevékenységét Puporka Gusztáv ismertette, aki elöljáróban nehéz, hányatott gyermekkoráról mesélt: akkori társai mára börtönviselt, drogfüggő emberek lettek. Az ő sorsát megtérése változtatta meg, a Jászberényben szociálpedagógiát végzett fiatalember most a tuzséri baptista közösségben végzi elkötelezett szolgálatát. A hit emberformáló erejéről Sztojka Károly és felesége tett bizonyságot, mint elmondták, legkisebb gyermeküknek, a még általános iskolás Virágnak már ezt a mintát tudják átadni. Puporka Gusztáv a baptista cigánymisszió legfontosabb céljáról szólva elmondta, az első és legfontosabb, Isten útjára vezetni a cigány embereket. Fontosnak tartják, hogy ennek érdekében vezetőket képezzenek, tovább képezzenek, megerősítsék a gyülekezeteket, de leghangsúlyosabbnak a gyerekek, fiatalok között végzett munkát tekintik. Nem csak Isten igéjére tanítják a misszióba vont gyerekeket, de arra is, hogyan kell kezet mosni… Mint megtudtuk, a Magyarországi Baptista Egyházban is a cselekvő szeretet jelenti a szolgálat alapját, rengeteg szociális feladatot vállalnak magukra. 

Ez az alapvetés vezeti azt az evangélikus misszót is, melyet Kiss Attila, szociális munkás a nyírteleki Filadelfia Gyülekezetről és szociális központról megosztott a szakkollégistákkal. Györfi Mihály evangélikus lelkész kezdeményezésére 2006-ban kezdődött Görögszálláson, illetve a környező mintegy tizenöt bokortanyában a gyülekezet missziós munkája, amely mára a szociális ellátás minden területére kiterjed. Sok szakkollégista személyesen is megtapasztalta az itteni jó gyakorlatot, hisz több alkalommal látogattunk már Nyírtelekre, valamint a görögszállási Biztos Kezdet Gyerekházba is. „Egyek vagyunk, mégis egytől-egyig mások. Szemre különbözünk, de legbelül egyformák vagyunk.” – tudatta a szolgálat mottóját Kiss Attila, aki egyértelmű szavakkal minősítette a misszióval kapcsolatban fenntartásokat megfogalmazó híveknek a magatartását: ha mégis ki meri jelenteni, hogy elfogadja Jézust, akkor sohasem értette meg a Bibliát! 

Hogy az Istennek való elköteleződés, a hitbeli szilárdság mennyire fontos a cigány/roma misszió nehézségei közepette, arról leghitelesebben, hatásosabban mégis az a Balogh Róbert beszélt, aki 2011-ben, a KRSZH indulásakor még szakkollégista volt Debrecenben, ma pedig már felszentelt református lelkész Jánoshalmán. Az elhivatottságáról itt legyen elég annyi, hogy a mélységes nyomorban élők szolgálatát éppen a genfi magyar gyülekezet lelkipásztori állásából hazatérve maga kérte püspökétől… Mesélt a jánoshalmai missziójáról, ahol nem csak – az ő munkája révén mára önálló egyházközségbe szerveződött – cigányok lelkipásztora, de a többségi társadalomhoz tartozóké is. Még fontosabbak voltak azonban azok a gondolatai, melyeket kortársként, a szakkollégiumi intézményrendszerből nemrég kiröppent értelmiségi roma fiatalként tudott megfogalmazni:
        – Nehézségek sokasága vár rátok, amikre nem készítenek fel: nem    szokványos, hogy cigány emberek magas pozícióban legyenek, mert képességük, végzettségük lehetővé teszi. Képzeld csak el annak a doktorandusz cigánynak a helyzetét Budapesten, akivel senki nem áll szóba a templomban… Legyen erős hátad, amivel elbírod a mögötted állókat! Nem is tudom, mi lesz, ha ti rövid időn belül nem álltok bele! Iszonyú nagy szükség van rátok, mert hívőként, elkötelezett cigányként, szakemberként tudtok tenni!

Sajókaza, Szalonna, Hernádszentandrás, Bódvalenke, Alsózsolca – olyan borsodi településnevek, amelyekhez a romák mélységes nyomorán kívül mára hozzátapadt valami innováció is. A romák felzárkózásával foglalkozó szakembereknek, a leszakadó társadalmi csoportok sorsa iránt nyitott és szolidáris érdeklődőknek ezek a településnevek többletjelentést hordoznak: egy-egy próbálkozást a megoldásra.

Elolvasom

Az Evangélikus Roma Szakkollégium szakmai programjának fontos része a havonként sorra kerülő tematikus hétvégék sorozata. A korábbi, TÁMOP által támogatott projekt gyakorlatától eltérően most az aktuális hétvége programját mindig egy-egy modul tartalma határozza meg. Ennek megfelelően a szemeszter első tematikus hétvégéjén februárban a közismereti modul részeként a közösségfejlesztés, márciusban – Húsvéthoz közeledve – a spiritualitás, keresztény értékrend, míg áprilisban a cigány-magyar identitást erősítő modulra épült az együttlét.

Elolvasom