Jó gyakorlatok nyomában jártunk az áprilisi szakmai műhelymunka során Görögszálláson és Nyírtelken. Az integrációra tett erőfeszítések két különböző példáját tanulmányoztuk, betekintve a mindennapi megküzdés nehézségeibe és sikereibe egyaránt. A görögszállási romák körében végzett evangélikus misszió és a nyírteleki Kedvesház-pedagógia eredményeiben sok év munkája gyümölcsözik.

Szerencsésnek is érezhetjük magunkat, hogy a jövő roma értelmiségét képző nyíregyházi műhelyünk közelében több olyan program is fut, amelyek maradéktalanul alkalmas példát mutatnak, mit lehet tenni helyben, a saját erőforrásokra támaszkodva a leszakadó rétegek felzárkóztatása érdekében, még ha nem is egyik napról a másikra. A Filadelfia Evangélikus Egyházközség roma misszióját és a Kedvesház pedagógiai programját újra és újra megmutatjuk a szakkollégistáknak, tudva, hogy tagságunk néhány évenként kicserélődik – márpedig szakjuktól függetlenül ismerniük kell a mintának állítható, működő megoldásokat.


Április 22-i görögszállási látogatásunk alkalmával Györfi Mihály lelkész fogadott bennünket a korszerű közösségi házban. A Filadelfia gyülekezet alapítója az elején kezdte a történetet: a rendszerváltást követő zavarodottságban hogyan építettek előbb közösséget, aztán templomot a Nyíregyházától alig 10 kilométerre található kisvárosban.

„2005-2006 tájékán pedig nem a célba érést éltük át, annak módját kerestük, hogy amit kaptunk, hogyan adhatnánk át! A fiatalok újságot szerkesztettek, amolyan keresztény családi magazint, amit aztán házhoz is szállítottak, nem csak Nyírtelken, de például Görögszálláson, Belegrádon is. Aztán jöttek, hogy Misi bácsi, Misi bácsi, olyan szívesen fogadják az újságot, kellene velük csinálni valamit! Vasárnap délutánonként harmincan-negyvenen imádkoztunk együtt a görögszállásiakért, Isten útmutatásáért.”

A szegregátumban ezután szervezett árokparti zsíroskenyeres ismerkedés megmutatta, hogy a megélhetési, iskolázottsági problémák jelentik a legfőbb akadályokat, aztán projektek sokaságának megvalósításába kezdett a mind erősebbé váló Filadelfia gyülekezet. Módszeres munkával, államilag is támogatott szolgáltatások sorát tették elérhetővé a sokfunkciós nyírteleki templomban a roma, azaz cigány atyafiak számára is – ahogy Györfi Mihály szereti mondani. A kompetenciafejlesztő, a végzettséget is adó képzésekre, a Biztos kezdet-gyerekházra, az anyák között helyben végzett munkára alapozva beindultak az istentiszteletek, bibliaórák Görögszálláson, az előre haladás pedig újabb dilemmákat hozott.

„A hitre jutás – megélhetés között feszülő erkölcsi dilemmával találtuk szemben magunkat! Lophat-e fát az ember, aki a megfagyástól óvná a családját?” – tette fel a provokatív kérdést a szakkollégistáknak Györfi Mihály. „S ha tiéd az erdő?” – élezte tovább a dilemmát…

Mesélt a szociális földprogram nyújtotta lehetőségekről, az annak alapján mára kiteljesedett helyi biogazdaságról. A felzárkóztató képzések, az itt megszerzett munkatapasztalat sokakat helyezett vissza az elsődleges munkaerőpiacra, őket pedig arra a felismerésre juttatta, hogyan folytassák a gazdálkodást szociális alapon az analfabéta, vagy helyrehozhatatlan egészségkárosodással élők támogatása érdekében, de azért a piaci körülményekre is tekintettel…
A legutóbbi ERSZK-látogatáshoz képest elképesztő fejlődést tapasztalhattunk mind a közösségi házba költöztetett gyerekház körülményeiben, mind pedig az új fólia-sátrakkal működő biogazdaságban, ami persze csak azoknak tűnhetett fel, akik nem először jártak itt.

Hasonló élményről számolt be Malik Péter is, aki végzős teológushallgatóként kapcsolódott be először az itteni misszióba, majd csodálkozott rá 2017-es visszatérését követően a folyamatos munka áldásaira. Most, hogy a nyugalmazott lelkész, Györfi Mihály nyomdokaiba lépett, látva a szakadatlan változás tanulságait, így fogalmaz:
„Sokan gondolják úgy, hogy majd Isten nélkül is menni fog, amit vele és általa megtapasztaltak. De örülünk mindenkinek, aki lábra tud állni, elég erőt érez, hogy felkerekedjen innen, hogy munkahelyet keres és talál. Mi pedig folytatjuk a gyerekmunkát, a hittan-oktatást, a roma lányok közti munkát, a felnőttek bibliaóráit.”

A mintegy 300 lakosú Görögszálláson szinte csak romák élnek, eddig egy lány jutott el az érettségiig, de az OKJ-s képzéseken végzettséget szerzetteket hosszan lehetne sorolni. Ez a magyarázata, hogy a biogazdaságba most alig jut munkáskéz. A gyönyörűen gondozott kertészetben, ahol egyébként a csepegtető öntözéssel megerősített ezer négyzetméteres fólia mögött szabadföldi művelés is folyik, Bánszki István volt a kalauzunk. Az év tizenkét hónapjából 8-9 hónapon át termelnek irányításával a vetésforgó, a vegyszermentesség összes praktikáját bevetve.
Útban hazafelé még betértünk a nyírteleki templomba is, ahol vendéglátóink szavai nyomán arra csodálkozhattunk rá, hogy a hagyományos templomépítéshez képest milyen lehetőségek tárulnak fel a célszerűen végig gondolt tér-szervezéssel, a modern épületgépészettel, a fenntarthatóság eszményének módszeres megvalósításával Isten XXI. századi házában…


Április 26-án tértünk vissza ismét Nyírtelekre, de a 38-as főútról ezúttal nem balra a templomhoz, hanem jobbra, a Szent István utcán található Kedvesházhoz kanyarodtunk, ahol Batári Zsolt igazgató várt ránk. Míg a gyerekek a földszinti ebédlőben tanulással, leckeírással töltötték az időt, mi a tetőtérben berendezett előadóban ismerkedtünk az itt folyó munkával. A Lázár Péter – állami gondoskodásban, intézetben nevelkedett – roma pedagógus nevéhez kötődő intézmény és nevelési mód, a Gyermekekért SOS Alapítvány küldetése több szakkollégista számára lehetett ismerős, ennek elméleti alapjairól, módszertanáról a karantén idején online-kurzust szerveztünk az akkori szakkollégistáknak. Batári Zsolt, aki a kezdetektől részese volt az itt folyó munkának, a jelen valóságában mutatta be az elmúlt 24 év, az eddig itt megfordult 130 gyerek, a sok-sok szakmai elismerés, kisebb-nagyobb egyéni, pedagógiai siker jellegzetességeit.

Nyírtelekhez 18 bokortanya tartozik, köztük a már említett Görögszállás és Belegrád is. A környékbeli elszórt településekről megoldhatatlan nehézséget jelent a napi iskolába járás, ez a szükség hívta életre annakidején Nyírtelken a hétközbeni kollégiumot. Az itteni gyerekekre kifejlesztett alternatív pedagógiai módszerek mellett az intézmény legkarakteresebb sajátossága a partnerségi kapcsolatrendszerben keresendő, s a legfontosabb partnerek a szülők:

„A Kedvesház lakóinak első generációja már szülőként van jelen az életünkben. Vannak olyan szülővé lett egykori növendékeink, akik azt mondják, nem adják a Kedvesházba a gyereküket, mert már ők maguk akarják mindazt megadni nekik, amit ők itt, tőlünk kaptak meg annak idején. Ez óriási öröm és siker! Vannak a környező bokortanyákon aztán olyan szülők is, akik bár komoly erőfeszítéseket tettek az életük jobbá tétele érdekében, ma már műanyagablakos, komfortossá tett házban élnek, de ha fenn akarják tartani, a munkába járással együtt megoldhatatlan, hogy a gyerekükkel megfelelően törődni tudjanak. Ők meg épp azért kérik a gyerekük felvételét, hogy kapják meg ők is, ami a fejlődésükhöz szükséges. Ez is siker.”

A szülőkkel való kapcsolattartás a siker legfőbb záloga, s ez még Lázár Péter felismerése volt: ebben a szociokulturális közegben a mindennél is többet kell tenni az ő bizalmuk és együttműködésük megszerzéséért, mert csak így lehet a gyerekekkel dolgozni. Szociális munkás hozza-viszi a híreket, rendszeresek a családi délutánok, amikor kisbusz utaztatja be a szülőket, s a közös vacsorát követően jót is, rosszat is megbeszélnek. „A jót is” – hangsúlyozza Batári Zsolt az együttműködés alapját. Az intézménynek hét munkatársa van, de igénybe veszik pszichológus, fejlesztőpedagógus, nyelvtanár szolgáltatásait is az előmenetel érdekében.

A siker egyértelmű mutatója, hogy megszűnt a korai iskolaelhagyás, mindenki középiskolában folytatja a tanulást, s még akkor sem kell elhagyni a Kedvesházat, 7-től 19 évesig laknak együtt most is.
A hallgatókat különösen érdekelte a vegyes korosztály együttélése, az együttműködés mikéntje, de kérdeztek a mindennapok rutinjáról is, majd a példásan rendben tartott szobákba kukkantottunk be, hogy már az udvaron érjük utol a gyerekeket. A tanulást követő udvari játék során voltak, akik a kosárpalánk körül csoportosultak, néhány szakkolis a futballpályán nyargalt a gyerekekkel, az udvari edzőgépeken csimpaszkodva pedig spontán beszélgetőkörök alakultak. Már láthatóan oldódott az első találkozás megilletődöttsége, mikor a kedvesházi napirend visszazökkentett mindenkit a teendők fogságába: vendéglátóinkat a vacsorához terített asztal várta, minket pedig az autóbusz.

A jó gyakorlatok megismerését a májusi szakmai műhelymunka során folytatjuk újabb szabolcs-szatmár-beregi települések meglátogatásával.

 

 

 

Eseményekben és fordulatokban gazdag tematikus hétvégét állítottunk össze októberre, a nemzeti ünneppel egy időre esett szakmai műhelymunka több ponton is kapcsolódott a forradalom emlékéhez, de a programnak voltak egyéb vonatkozásai is…

A havonta egy hétvégére rendszeresített tematikus műhelymunkának inkább csak bevezetője volt – és önkéntes – az öntvenhatos hősök előtt tisztelgő koszorúzás. Péntek délelőtt az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziummal, a XXI. századi roma nők egyesülettel, a kisebbségi önkormányzat és számos más társadalmi szervezet képviselőivel közösen az ERSZK tagjai is megkoszorúzták annak a Dandos Gyulának az emléktábláját, aki nyíregyházi diákvezetőként vált az 56-os forradalom mártírjává. Történelmi kutatások támasztják alá, hogy a forradalom eseményeiben a cigányok, romák nagy számban vettek részt megyénkből is, többségük azonban névtelen hős. A Kossuth Gimnázium egykori negyedikesének nevét, történetét megőrizték a feljegyzések, az alma mater pedig példaadó módon gondoskodik arról, hogy az utókor számára is fennmaradjon. A hajdani Petőfi Kollégium helyén épült evangélikus óvoda falán elhelyezett emléktábla előtt rendezett megemlékezésen átélhető közelségbe került az árván maradt, ezért állami gondozásba került fiú megrendítő sorsa… Az ERSZK tagjai elhelyezték a tisztelet koszorúját néhány házzal odébb, a Magyar Rádió egykori Nyíregyházi Stúdiójának falán, a református lelkészként bebörtönzött és üldözött Bán István emléktábláján is.


Az októberi tematikus hétvége péntekjét azok a szakkollégisták töltötték meg tartalommal, akik a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán tanulnak. A majdani védőnők, ápolók és mentőtisztek adtak ízelítőt hivatásukból, illetve tartottak felvilágosító előadásokat, képzést a más szakokon tanuló társaiknak.

A program nyitányaként csecsemősírás verte fel a K14-et! Az Egészségügyi Kar két tanára, Barabás Ágota és Kruták Nikoletta Anita ugyanis elhozta azt a két programozható bébit, Anasztáziát és Armandot, akik bár műanyagból és mikrochipekből készültek, épp úgy viselkednek, mint a valódi csecsemők: sírással jelezték, ha tele lett a pelus, vagy a cumisüvegre vágytak, vagy csak egy kis dédelgetést szerettek volna az ölelő karoktól. A szakkollégisták kézről-kézre adták a két „picit”, és nyilvánvalóan élvezték a kihívást. A felvilágosító előadás közben bemutatta, milyen az alkoholista anya újszülöttje, egy másik demonstációs szerkezet pedig azt mutatta meg, milyen helyrehozhatatlan károsodást szenved egy csecsemő, ha a türelmét vesztett szülő megrázza…

A fiatalok kérdésekkel ostromolták az előadókat, miközben sorban vették magukra a terhespocakot, pár perc erejéig megtapasztalva a gyermekvárás fizikai nehézségét. A vidám, interaktív bevezető után a védőnő szakon tanuló Bódi Patrícia és Erdei Fanni tartott előadást a szexuális úton terjedő betegségekről, Balogh Piroska ápoló szakos egyetemista pedig a mérgezésekről, a mérgezéseket követő elsősegély lehetséges módjairól. Aztán újabb interaktív szakasz következett, amit Bódi Gyula harmadéves és Here Mihály másodéves mentőtiszt hallgató prezentált. Először is azt tudtuk meg, hogyan kell a mentőkkel kommunikálni, milyen információkra van szükségük a szakembereknek, hogy jól tudjanak segíteni, megismerkedtünk az Országos Mentőszolgálat életmentő-app-jával, majd az újraélesztés tudnivalói következtek. A Covid-veszélyre tekintettel a szájon át lélegeztetés bemutatása kimaradt, de ennek kivitelezését is elmagyarázták a leendő mentőtisztek, ahogy a stabil oldalfekvést is, a mellkas kompressziót pedig később bárki kipróbálhatta az AMBU-babán. Köszönjük a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karának, hogy eszközökkel segítették programunk megvalósítását!

Szombaton az Evangélikus Luther Márton Kollégiumban folytatódott a programunk. Már az előző tanévben kísérletet tettünk az evangélikus egyházban elkezdett integráció jegyében az ott tanuló középiskolások mentorálására, tantárgyi korrepetálására. Az új tanévvel új szereplőkkel szervezzük meg a rendszeres kapcsolatot, ennek megalapozására tartottunk közös programot a gimisekkel. Előbb a Luther koli kápolnájában ismerkedtek a leendő mentorok és mentoráltak, illetve két történelemtanárnak készülő szakkollégista előadását hallgattuk meg az 1956-os forradalomról: a történelmi esemény előzményeiről, okairól, fordulatairól és nemzetközi összefüggéseiről beszélt Mihalik Martina és Tóth Csaba. Az ezt követő beszélgetésben újabb adalékokkal, személyes élményekkel, illetve családi történetekkel egészítették ki az elhangzottakat a jelen lévő idősebbek. A közös ebédet és rövid sziesztát követően hatalmas rangadóra került sor az evangélikus általános iskola sportudvarán: négy vegyes csapatba szervezve – fiúk, lányok, középiskolások és szakkolisok együtt – ügyességi játékokokban mérkőzött egymással Agócs József és Balogh Csaba leendő sportszervezők irányításával, a diákvezető Balogh Melissza közreműködésével. Az eredményhirdetés, és a díjként kiosztott nasi után a gimnazisták és szakkollégisták között hatalmas kidobós derbi zárta az együttlétet.

Vasárnap közös színházlátogatással folytatódott a program. Az Evangélikus Luther Márton Kollégium és az Evangélikus Roma Szakkollégium közössége együtt utazott a budapesti Vígszínházba, a méltán híres musical, A Pál utcai fiúk előadásának megtekintésére. Molnár Ferenc klasszikusa kötelező olvasmány, a cselekményt mindenki ismeri, és akinek jó magyartanára volt, azt is megjegyezhette, hogy ez a gyerektörténet, azaz ifjúsági regény, mely az 1880-as évek végén játszódik és 1906-ban jelent meg először, bizony végsősoron a hazaszeretetről, a közösség érdekében való önfeláldozás nagyszerűségéről szól. Kulcs-szavai, az einstand, a gittegylet, a grund, fogalommá váltak, önálló életre keltek. A történetből több filmes feldolgozás, számos színházi adaptáció készült, 2016-ban pedig Marton László rendezésében a Dés László – Geszti Péter – Grecsó Krisztián nevéhez kapcsolódó musicallel kapott új kifejezési formát. A Vígszínház produkciója időnként megújuló szereposztással már a 300. előadáshoz közelít (mi Ertl Zsomborral /Boka/ Dino Jenjáminnal /Nemecsek/ Brasch Bencével /Áts Feri/ láttuk). A közönség érdeklődése, lelkesedése töretlen az előadás iránt, nagyon elszántnak kell lennie, aki jegyhez akar jutni! Páratlan élményben volt tehát részük azoknak, akik részesei voltak a színházlátogatásnak: a finálét állva tapsolta végig a legnagyobb budapesti kőszínház zsúfolásig telt nézőtere, a ráadásként kapott fő dalt – Mi vagyunk a grund – pedig együtt énekelte a közönség a társulattal. Köszönjük, hogy ott lehettünk!