Az Egerből, a roma szakkollégiumok országos tanévnyitójáról hazabuszozott társaságnak szusszanásnyi ideje volt csupán, s további – régi és csak most jelentkező társaikkal kiegészülve – siethettek is a K14-be, ahol Hajdu Zsolt, az ibrányi Iránytű Tanoda vezetője, a TanodaOlimpia ötletgazdája és fő szervezője technikai megbeszélést tartott vasárnap este. Az augusztus 29-én megtartandó IV. TanodaOlimpiát kellett előkészítenünk…

 

Az önkéntesek kollégiumi elhelyezését már korábban biztosítottuk, most a fiatalok közlekedésének megszervezése volt az első feladat: kik utaznak kora reggel az Iránytű Tanoda nemrég üzembe helyezett kisbuszával, ki jön gépkocsival és kit szállít… Ki melyik sportág versenybírója lesz, miből lesz „olimpiai sportág”, melyik szolgál csak a gyerekek szórakoztatására, de akkor is felügyelet, irányítás szükséges. Kispályás foci, teqball, streetball, asztalitenisz, sprint-futás, óriás darts-foci, gumihajító verseny, ugróiskola, hullahopp-karika verseny, íjászat, célba dobó verseny, és az újdonságok, a sosem hallott élő-csocsó, air-hockey, az egzotikus szumó-bajnokság… Ki lesz Mignon, ki Szilveszter, ki bújik Csőrike jelmezébe egész napra… Hogyan zajlik a regisztáció, mire figyeljünk az ebédeltetésnél… Huszonnégy szakkollégista készült a másnapra.

Hajdu Zsolt és a főrendezői, mindent is koordináló tisztségbe már korábban belenőtt munkatársunk, Beri Károly türelmesen és okosan készítette fel a reggeltől estig tartó, felelősségteljes munkára a fiatalokat. Egyetlen kérdés maradt nyitva, amire senki sem tudta a választ: a teendők sokasága közben hogyan oldják meg a fiatalok a csak azon a napon lehetséges tárgyfelvételt az éppen gyengélkedő Neptunban, ami – lássuk be – egy egyetemistának létkérdés, s az egész szemeszter sikerességét megalapozza.

Hétfőn a helyi közmunkások által előkészített terep várt minket az ibrányi Városligetben, a felrajzolt pályák megúszták az előző esti esőt, de a sörpadok, asztalok lábra állítása, sátorszerelés, néhány további versenypálya berendezése, a tanodákat azonosító táblák elkészítése, az olimpiai lángot átadó fáklyák előkészítése a szakkolisokra várt. A hétfő reggel mutatta meg azt is, melyik szakkolis melyik két tanoda csapatát fogadja és regisztrálja – a munkának ettől a részétől tartunk a legjobban, van ugyanis tapasztalatunk, milyen az, mikor egyszerre fut be három-négy csapat busza… Hajdu Zsolti előkészített dossziéval várt minden szakkolist – szabályos protokollba rendezte az elvégzendő feladatokat: munka menete, regisztrációs adatlapok, versenyleírások, -szabályok, teljesítménylapok, összesítők, fontosabb telefonszámok…

Aztán a remélt csoda is megtörtént, vidám kurjantás hangzott fel a reggelben: megnyílt a tárgyfelvételi felület a Neptunban! Elő a telókat!

Idén egyébként 25 településről 28 tanoda képviseltette magát a rendezvényen. Borsod megyéből fogadhattuk a visszatérő sátoraljaújhelyieket, az évek óta velünk tartó múcsonyiakat, és négy új résztevőt, Girincs, Miskolc-Pereces, Kazincbarcika és Hernádkak település tanodásait is. Érkeztek a Békés megyei Gyomaendrődről, a legtávolabbi Battonyáról, akik nélkül már nem is rendeznénk Olimpiát, mert a kezdetektől velünk vannak. Hajdú Bihar megyét Nyíracsád, Nyírmártonfalva, Nyíradony és Hajdúdorog képviselte. Jász-Nagykun-Szolnok megyéből Tiszaburát azért vártuk rettentően, mert jól tudjuk, hogy a Felzárkózó Települések program ottani oszlopa, a tanodások vezetője Túró Vanda, aki védőnő-szakos egyetemistaként, az ERSZK önkénteseként tolta végig az első TanodaOlimpiát! Aztán ne felejtsük el a szabolcsi-szatmár-beregieket sem: Kisszekeres csapatát, a Nyíregyháza-Huszártelep, az evangélikus kötelékben repülő Nyíregyháza-Benkőbokori tanodát. De képviseltette magát Tiszavasvári, a rendszeres résztvevő Kántorjánosi, befutott a hodászi, az újfehértói, az ugyancsak régi ismerős rozsályi, a nagyhódosi csapat, Tuzsér mind két tanodája (az állandó résztvevő Mustármag és az újonnan induló Tasak Tanoda is), Kállósemjén dámajátékos tanodája, Nyíradony, Porcsalma tanodája és nem utolsó sorban a rendező település, Ibrány tanodásai töltötték a napot a Városligetben. Néhány tanoda egyébként már vasárnap este megérkezett, a nyíregyházi Luther Kollégiumból lett “olimpiai falu” erre az éjszakára. A Vidor fesztivál vasárnapi koncertjein is részt vettek, izgultunk is a mellettük önkénteskedő szakkolisokért, mikorra terelik védenceiket a helyszínre, hogy itt is felvegyék a feladataikat az élen Lakatos Pistivel, már végzett szakkolisunkkal, aki ugyancsak főrendezői megbízást kapott erre a napra. Már javában érkeztek a gyerekek, amikor még tartott a pályaépítés, a figyelem elterelésére azonban gyorsan akcióba lépett a két Mignon, valamint Szilveszter és Csőrike! Mágnesként vonzották a gyerekeket, s hősiesen állták a szeretet-rohamot, noha előre tudták, a kicsiknek kedves figurák ruhája igen nehéz viselet: meleg és fojtó. Öleltek, vicceltek, fotózkodtak mégis kitartóan.

A megnyitó ceremónia 10 órakor elindult, fantasztikus élmény volt látni a felsorakozott tanodákat, az izgatott gyermekarcokat! Az idei eseményt Vinnai Győző, a térség országgyűlési képviselője és Trencsényi Imre, Ibrány polgármestere nyitotta meg – ők gyújtották meg az olimpiai lángot is. Aztán Hajdu Zsolt köszöntötte a sportoló gyerekeket és a nevezésig sok-sok nehézséget legyűrt tanodai munkatársakat, pedagógusokat. 560 regisztációról adott számot, ennyien nyüzsögtek egész nap az ibrányi Városligetben! Miután megvolt az Y2K Nyír1Danc fellépése (Mignon vicces igyekezetétől kísérve) és a tó körbefutása, indulhatott a verseny.

A hatalmas területen jól eloszlott a sokaság, ez mondjuk csak Beri Karcsinak és Lakatos Pistinek jelentett kihívást: kilométereket gyalogoltak egyik versenyszámtól a másikig és vissza, meg össze-vissza, hogy meggyőződjenek róla, mindenütt minden rendben. A versenyszámokban annyi szünetet tartottunk, amíg két tanoda játékbemutatója tartott. Olyan játékok ezek, amelyek a tapasztalat szerint jól hasznosíthatók a speciális, hátrányos helyzetű gyerekek fejlesztésére, erősítik a szabálytudatot, a gondolkodást. A Miskolc-perecesieknek a Kama, míg a kállósemjénieknek a Dáma vált be, ezért ajánlották, mutatták be a többi tanodának kedvcsinálóként. Aztán gond nélkül lement az ebédeltetés, a versenyek pedig folytak tovább, nem fogytak el a nevezők, jelentkezők. A szumó szőnyeg ugyan nem volt verseny-helyszín, de hihetetlen sor állt egész nap előtte: az ott önkénteskedő szakkollégista egész nap fáradhatatlanul adta fel – vette le a speciális ruhát a lelkes gyerekekről, megállás nélkül. De minden helyszínben volt valami kihívás az önkénteskedő szakkolisok számára, erről azonban szó sem esett: ki-ki képességei szerint, a tőle telhető módon és derűsen helyt állt az egész napi önkéntes munkában – úgy, hogy még azt sem tudta, szakkollégista lesz-e idén. A felvételink ugyanis csak másnap kezdődött!

Az eredmények összesítése alatt Lakatos Pisti szerepet váltott: a szervezői után énekesi tehetségét vette elő, remek mini-koncertet rögtönzött a színpadon, fantasztikus hangulatot varázsolt és a dolognak az a része is hibátlanul működött, hogy produkciója odacsalogatta a versenyzőket a liget legtávolabbi pontjairól is a színpad elé… Sok gyereknek okozott örömöt a tombola-sorsolás! Noha Hajdu Zsolt panaszkodott a szűkös költségvetés korlátaira, remek iskolakezdéshez időzített tombolanyereményekkel örvendeztette meg a gyerekeket. Végül irdatlan mennyiségű érmet szórtunk ki az eredményhirdetésen, a versenyszámok első-harmadik helyezettjei (a csapatok minden tagja!) nyakába kapta a megfelelő színű olimpiai érmet! Aztán itt rövid időre ledermedtünk: a korrekten előkészített, a tűzoltókkal egyeztetett habpartyra várnunk kellett, ugyanis tűzhöz riasztották őket! A helyzetben lévő bizonytalanság volt a legnehezebb, senki sem tudhatta, meddig tart az oltás. Színtiszta szerencse, hogy gyorsan végeztek, akik tehát nagyon vágytak erre a kuriózumra, türelmesen kivárták, amíg a tűzoltóautó habot készített a városliget zöld gyepére.

A terület ezt követően gyorsan kiürült. Csak a szervezők maradtak, hogy lebontsák a pályákat, a sátrakat, összehajtogassák és gúlába rendezzék az asztalokat, sörpadokat, összegyűjtsék a szemetet… Gyors önszerveződéssel mindenkinek fuvar került, de még odakiabáltuk egymásnak: Holnap 1-re mindenki legyen Verba-tanyán, kezdődik a Bevonótábor!

 

Tavaly kezdeményezték először a szakkollégisták, hogy gyűjteni szeretnének advent idején nehéz sorsú roma közösségek megsegítésére. 2018-ban a nyírteleki Kedvesház, az Oltalom Szeretetszolgálat hajléktalanok ellátásáért felelős szervezete, valamint az Iránytű Tanoda közössége volt a szakkollégisták kiválasztottja. Az idei tanév elején feltettük a kérdést: „Akarjátok-e újra? Ez a Ti ügyetek, önkéntes vállalásotok lehet csak. Mi segítünk mindenben, de csak ha Ti akarjátok!”


December elején indítottuk el az adománygyűjtő akciót, azzal a céllal, hogy az – évek óta kiváló partner – ibrányi Iránytű Tanodába járó gyermekeknek és családjuknak, valamint a nagycserkeszi roma közösség rászoruló családjainak juttassunk segítséget. Főleg jó állapotú ruhaneműt és játékokat, gyerekkönyveket gyűjtöttünk, de a szakkollégisták némi pénzt is összeadtak, hogy tartós élelmiszerrel is támogassák a még tőlük is rászorultabbakat…

December 10-én a gyűjtés felét juttattuk el Ibrányba, igazodva a tanodai programtervhez. A gyermek-, női- és férfiruhákat gondosan szétválogattuk, és ide szántuk az olajból, lisztből, cukorból, száraztésztából, rizsből álló, magunk vásárolta élelmiszeradományt is. Úgy intéztük, hogy a tanodai karácsony előtt raktárba kerüljön a holmi, tudva, hogy Hajdu Zsolt csapata gondoskodik a továbbiakról.

Nagycserkeszre az evangélikus gyülekezet adventi sorozatához kapcsolódva egyeztettünk időpontot december 20-ra. A két időpont között azonban tovább folyt a gyűjtés, komoly segítség jött még például Mezőladányból és Debrecenből, a Kenézy kórház jószándékú munkatársaitól – látható és láthatatlan kezek szőtték azt a kapcsolati hálót, amely megerősítette a szakkollégisták szeretetakcióját…

Újabb szortírozás után – zsákokba, dobozokba rendezve -, az első szállítmánynál nagyobb mennyiségű adománnyal indultunk a nagycserkeszi evangélikus templomba péntek este. Három munkatárs három autóval, de a sok csomag miatt csak hat szakkollégistával, noha az egyetem udvarán még jóval többen szorgoskodtak a bepakolás körül. Az adventi sorozat alkalmából ezen az estén Molnár Erzsébet, a szakkollégium intézményvezetője hirdette az igét, hallgatóink – Balázs Achilles, Balogh Roland és Lakatos Filip – adott zenei szolgálatot, a harmadik dicsőítést cigány nyelven énekelve. Kovács Erzsébet, a nagycserkeszi gyülekezet lelkésze köszönve a lelket melengető zenét, bemutatkozásra kérte a szakkollégistákat. A nagycserkeszi testvérek őszinte rácsodálkozással és örömmel fogadtak bennünket, ennek a község polgármestere, Kiss Józsefné adott hangot az áhítat után. Mint mondta, nagy szolgálatot tennénk, ha a község iskolájába is ellátogatnánk, vinnénk a példánkat azoknak a családoknak, gyerekeknek, akik egyelőre hírből sem ismerik azt a lehetőséget, melyet az Evangélikus Roma Szakkollégium képvisel.

Ajándékaink egyébként – melynek kis részét vittük be a templomba, épp csak mutatóba – az önkormányzat kisbuszába kerültek, ugyanis a családsegítő szakemberek közreműködésével, a szükségnek megfelelően juttatják el a rászoruló családokhoz még az ünnep előtt. A pakolás logisztikai feladatára azonban csak a szeretetvendégséget követően került sor. A nagycserkeszi gyülekezet tagjai sok-sok finomsággal fogadták szeretetükbe a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium képviselőit.

Hinni, remélni szeretnénk, hogy ez az adventi találkozás nyomot hagy Nagycserkeszen: többség és kisebbség összebékülhet Isten házában…

A többi egyetemista még a nyári szünet utolsó cseppjeit élvezte, a frissen felvett szakkollégistákat azonban fontos feladat várta szeptember 4-én. Régi együttműködő partnerünk, az ibrányi Iránytű tanoda – ahol évek óta rendszeresen önkénteskednek az ERSZK-tagjai – a II. Országos Tanodaolimpia megrendezését sem tudta elképzelni a közreműködésünk nélkül. Ezúttal is lelkes, hozzáértő csapattal járultunk hozzá, hogy az ország minden részéből érkezett, mintegy 300 tanodás gyerek jól érezze magát az ibrányi városligetben.

 

Az Iránytű tanoda 2018 júniusában szervezte meg első ízben a tanodaolimpiát közreműködésünkkel. Ezúttal is a testnevelőnek, sporszervező-rekreáció szakon tanulóknak a szakértelmére építettük közreműködésünket, azzal a lényegi különbséggel, hogy Beri Károly időközben diplomát szerzett, s ezúttal az Evangélikus Roma Szakkollégium új munkatársaként látott feladathoz! 16 önkéntes szakkollégista tevékenységét irányította az ibrányi városligetben, kezdve a gyermekcsoportok fogadásától, a nevezések pontosításától az egyes versenyszámok lebonyolításán át, a versenybírói feladatokig, a rendezvény legelejétől a végééig..

Az eredmények összesítésének idején Balogh Roland minikoncertje lelkesítette a kicsiket.

A nap élményeiről, a jólvégzett munka öröméről meséljenek a fotók és azok a sajtóbeszámolók, melyekből valóban megismerhető az esemény:

szon.hu

szon-galéria

Kölcsey-tv

FrissMédia

Hálatelt szívvel várják a karácsonyt a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium tagjai. A nyíregyházi felsőoktatási intézményekben tanuló hátrányos helyzetű fiatalok pár hete azzal az ötlettel rukkoltak elő, hogy karácsonyi szeretetakciót szerveznének a még tőlük is hátrányosabb helyzetűeknek. Egyhónapos intenzív szervező munka után a napokban célba juttatták adományaikat: jutott az Oltalom Szeretetszolgálat hajléktalan klienseinek, az ibrányi Iránytű tanodába járó gyerekeknek és családjaiknak, valamint a nyírteleki Kedvesház heteskollégium lakóinak. A szakkollégisták boldogsága határtalan!

A hallgatói önkormányzat tisztújításán, a HÖK-elnöki posztra pályázó Varga Ákos kortesbeszédében fogalmazódott meg a karácsonyi szeretetakció gondolata. Élénken emlékezett ugyanis egy korábbi közös élményre, amikor mélyszegénységben, szegregátumban élő romákat látogattak a szakkollégisták, s még a buszon, úton hazafelé felébredt bennük a késztetés, jó lenne segíteni. Mert a rossz helyzetnél is van még rosszabb, a szegénynél is szegényebb – ott és akkor azt érezték, muszáj lenne tenni valamit. Valamit, amire már ők is képesek.
Ákos megválasztásával az is eldőlt, hogy akkor ennek neki látnak – az ERSZK vezetője, Molnár Erzsébet és munkatársai pedig készségesen a vállalkozás mellé álltak, noha most is meg vannak róla győződve, hogy a szakkollégisták között is sokan vannak rendkívül nehéz helyzetben, s bizony két ösztöndíj-fizetés között sokuknak hosszú a hónap, pláne, ha a családnak is küldenek belőle…
„Adjatok és néktek is adatik” (Luk 6.38) posztolták a szakkollégium közösségi oldalán, „Fogjunk össze a gyengékért, mert együtt erősek vagyunk” – nyomatékosították még az üzenetet, a klubban pedig gyűlni kezdtek az adományok. Otthonról, az ismerősöktől, az ismerősök ismerőseitől érkeztek a jó minőségű ruhaneműk, játékok, iskolaszerek. Egyre határozottabban körvonalazódott, hogyan lenne hatékony az akció.
A fiatalok úgy döntöttek, a nyírteleki Kedvesház kollégium lakóinak egy-egy megpakolt cipősdobozt készítenek. Több szakkollégista is vállalta, maga elkészíti egy-egy kislány vagy kisfiú meglepetését, de hogy kijöjjön a 23, néhány dobozt még közösen, az addigra bőséggel érkező adományokból töltöttek meg plüssökkel, más játékokkal, egy-egy sállal, kesztyűvel, zoknival, bögrével, édességgel. A válogatáskor külön csomagba kerültek a téli, meleg holmik, főleg a férfiruhákat szánták az Oltalom Szeretetszolgálat hajléktalan klienseinek. De az érkező zsákok, táskák tartalmából egész családok ruhatárát fel lehet frissíteni, ki lehet egészíteni, így az ibrányi tanodás gyerekek kis- és nagytestvéreinek, szüleinek is örömöt lehet vele szerezni.
Az elmúlt héten célba értek az ajándékok. A Kertvárosi Gyülekezet adventi sorozatának keretében kedden adták át a szakkollégisták a hajléktalanoknak szánt holmikat Laborczi Géza igazgatólelkésznek, illetve az Oltalom munkatársainak, hisz ők tudják a legjobban, a rájuk bízott emberek közül kinek mire van szüksége. Csütörtökön Ibrányba mentek, a gyűjtés nagy része a szombati ruhabörzén talált új gazdára az Iránytű Tanoda projektzáró hosszú hétvégéje keretében. A becuccolásban segédkező tanodás gyerekek azonban jó érzékel szúrták ki a csomagok közül azokat, melyek játékot rejtettek, nem is voltak hajlandók a raktárba vinni kincseiket!
Szerdán a Kedvesház családi napján, a kedvesházi gyerekek szülei és testvérei körében kézből kézbe adták a cipősdobozokat az ünnepi műsor és a karácsonyfa közös feldíszítését követően. Ez volt az az alkalom, amikor az átadásra vállalkozott 11 szakkollégista személyesen átélhette az ajándékozás örömét: gyönyörködhettek a sugárzó gyermekarcokban, a megajándékozottak boldogságában.
Adni jó – adjatok, és néktek is adatik! A sokaknak magától értetődő igazság tartalmat nyert azoknak a fiataloknak az életében is, akik nagyjából ugyanabból a helyzetből igyekeznek kitörni, amiben a megajándékozottak vannak. Mintha a saját árnyékukat lépték volna át: nélkülözéseik közepette is képesek voltak lemondani a juttatásuk, ösztöndíjuk egy részéről, de – ami ugyan ennyire fontos – idejüket, energiáikat, és a szeretet erejének bizonyságát adták az akció megszervezésével, a logisztikával a siker érdekében, hogy örömöt szerezzenek a még náluk is nehezebb helyzetben élő embereknek, családoknak.
A szakkollégium képzési programja révén egyébként azzal is tisztában vannak, hogy adni szerényen és hivalkodás nélkül illendő, hogy könnyű legyen elfogadnia annak, akinek nincs más választása… Egy népe boldogulásáért, felemelkedéséért küzdő szakkollégistának azonban másik küldetése is van: rést ütni az előítéletek falán. Előállítani a „pozitív váratlant”, a nyilvánosságnak megmutatni az ajándékozó, adakozó, a másokkal együtt érző roma példáját – ezt nem lehet diszkrét csendességben! Majd csak akkor, ha a dolgok nem azáltal dőlnek el a legtöbbek szemében, hogy kinek milyen színű a bőre.

Beszámoló még itt evangelikus.hu!

és itt:

EVANGÉLIKUS FÉLÓRA

és

A második évezredben Sydney-ben, Pekingben, Londonban, Rio de Janeiroban rendeztek Olimpiát. No, és Ibrányban. És ott voltunk mi is, nemcsak amikor fellobbant az olimpiai láng, amikor a vizet és szárazföldet megkerülve hirdette a békét, a sportszerű küzdelem szellemét…  Az Evangélikus Roma Szakkollégium tagjainak közreműködésével valósult meg Ibrányban a Tanoda Olimpia, ahol mintegy háromszáz kisiskolás érzett rá a jelmondatra: Citius, Altius, Fortius, azaz Gyorsabban, Magasabbra, Erősebben! Szakkollégistáink fáradhatatlan munkával, gyermekfelügyelőként, versenybíróként, szervezőként biztosították, hogy a kicsik feledhetetlen élményeket szerezzenek.

Elolvasom