Felszabadító, hatalmas élménnyel indult a május: elfogadtuk a társintézmények Jerusalema-tánckihívását! A hónap másik meghatározó élménye a szokásos szakmai műhelymunkához kapcsolódik: a Független Színház Békamesék c. workshopját szerveztük meg, megint nagyot léptünk a szakkollégistákat sokat gyötrő identitás-kérdés feloldásában.
Már egészen jól alkalmazkodunk a Covid-járvány szabta feltételekhez! „Azelőtt” megbeszélésen érleltük ki a közös döntést, a probléma felvetését vita követte, érvelés, győzködés hatására jutottunk elhatározásra. A távoktatás viszonyai közepette manapság szavazást indítunk az Fb-csoportban. A csoportdinamika ugyan csak korlátozottan érvényesül, a döntését ki-ki egyénileg hozza meg, de a többség-kisebbség gyorsan dűlőre visz minden kérdést. Második lépésként előkerültek a koreográfiát tanító oktatóvideók a csoportban, közben indult a szervezés, hogy hozzáértő operatőrt találjunk, beszerezzük a forgatási engedélyeket, alkalmas időpontot találjunk, hisz a hallgatók otthonról csak ezért utaznak be minden egyéb kötelezettségük mellett. Azt nem állíthatjuk, hogy a folyamat ezen szakaszában biztosak lettünk volna a dolgunkban, borítékolni nem mertük volna a vállalkozás sikerét!
A Jerusalema örömtánc mozgalma április végén már itthon is hódított. Az Index beszámolója szerint: „A dél-afrikai Master KG és Nomcembo dala már egy éve tarol. A 24 éves előadó a dél-afrikai house műfaj egyik legnagyobbja. A Jerusalema című dalban a gyönyörű hangú Nomcembóval énekel együtt, a végeredmény pedig igencsak népszerű lett: fülbemászó afropopdallam és magával ragadó lüktetés, zseniális vokál hármasa.
A kihívás pedig rémesen egyszerűen hangzik: megmutatni a boldogságot, az afrikaiak, köztük is az angolaiak egyszerűségét. Azt, hogy az élet szép, még a világjárvány idején is. És akkor is, ha semmid nincs.” Ehhez nem volt nehéz kapcsolódniuk az Evangélikus Roma Szakkollégium tagjainak. Az életigenlő, reményteli mondanivaló saját képünkre formálásáról azért volt mit megbeszélni. A valódi vitát nagyon is szükségesnek éreztük, és nem akartuk megspórolni, teret nyitottunk hát neki a Fb-csoportban. Ki kellett találni, hogyan lesz a miénk, a saját életérzésünkkel, gondolatainkkal gazdagítva a Jerusalema üzenete – nem spóroltuk meg a konfliktusokat és jól tettük!
Május 7-én fantasztikus napot töltöttünk együtt a Jerusalema kihívásnak köszönhetően a NYE különböző helyszínein. A csetlő-botló első próbát/próbálkozást újabb megbeszélés követte, s aztán jött a kiteljesedés. Jó kedvvel, odaadással, felszabadultan, de bámulatos fegyelmezettséggel tette mindenki a dolgát egyre összehangoltabban, olyan szuper munkát végzett a csapat, amivel még a sokat látott operatőrök elismerését is kivívták. Apropó: a sikerhez nagyon kellett Kohut Árpád és Gyöngyösi Bence profi munkája és nyitottsága is – köszönet érte. De a szakkolisok odaadásának és elkötelezettségének érzékeltetésére maradjon itt az emlékezetnek: volt olyan résztvevője az ügynek, aki egyszer rövid időre eltűnt, hogy a kocsiból lenyomjon egy kiselőadást az egyetemi tanulmányi kötelezettségei szerint! Előadta, válaszolt a kérdésekre online, aztán feltűnés nélkül visszaállt a koreográfiába – hát nem csodás?! Azon az esős május eleji napon még a nap is kisütött, mikor arra volt szükségünk…
A kitalált és együtt kiérlelt koncepció szerint a következő héten még egy forgatási nap következett a Huszár-telepi Sója Miklós általános iskolában, hogy aztán mohón, izgatottan várjuk a klip első verzióját! A végeredmény mindenkit meghódított: az Evangélikus Roma Szakkollégium Fb-oldalán bőven túl vagyunk a 10 000 elérésen, a Youtoob-csatornánkon 1000-hez közelít a megtekintések száma. Okkal gondoljuk, hogy a Jerusalema-kihívással minden eddiginél több családhoz juttattuk el az üzenetet, hogy az Evangélikus Roma Szakkollégium képes érdemi segítséget adni a továbbtanulásra gondoló hátrányos helyzetű fiataloknak: gyertek! Megmutattuk, milyen oldott hangulatú, együttműködő közösség a miénk, s nem mellékesen ritmusérzékért se járunk a szomszédba…
Az ERSZK Jerusalema-klipje itt:
Májusban folytatódott az új helyzethez igazított rutin: bibliaórák, kommunikációs foglalkozások, angol kezdő és haladó online… Az ugyancsak rendszeres szakmai műhelymunka ezúttal a hónap utolsó hétvégéjére csúszott, okkal, és érdemes volt kivárni!
Korábbi kiváló együttműködésünkre alapozva és ismét csak hallgatói kezdeményezésre vettük fel a kapcsolatot a Független Színház csapatával. Épp jókor, mert mint kiderült, a veszélyhelyzetet követő óvatos nyitás jegyében május 25-én tartják legújabb saját fejlesztésű darabjuk, a Békamesék című punkopera premierjét. Az Illés Márton novellája alapján készült darab egy család generációról-generációra kimutatható fejlődéséről, az integrációért, előre jutásért tett erőfeszítéseiről és az ezzel együtt járó külső és belső konfliktusairól szól. A 13 etűdből álló előadást stílszerűen az ebek harmincadjára jutott egykori Roma Parlament épülete, a Tavaszmező utca 6. szám előtt adták elő Oláh Norbert képzőművész „A cigány művész szorongása” című kiállításának zárásaként. A több kamerával rögzített előadás streamjét kis bemelegítés előzte meg a számunkra már ismerős trénerekkel, Balogh Viviennel és Szegedi Tamással. Milyen kihívásokkal szembesül az első generációs értelmiségi? Mit kell tennie annak, aki sikereket akar elérni egy új területen? – tették fel a kérdést. Vivi és Tamás nagy körültekintéssel, mindenki véleményének utat nyitva terelte végig a társaságot azon a gondolatmeneten, amit szükségszerűen végig kell járnia annak – élete során többször is –, aki a társadalmi mobilitást választja. A Zoom-felületén nem volt akadálya, hogy kiscsoportokba szerveződve „műhelymunkázzunk” egy-egy karakter, főleg Béla, Béci és (Bé)Luka motivációinak megértése érdekében. Sok-sok fontos gondolat megszületéséhez és kimondásához segítette hozzá a roma egyetemistákat a Független Színház legújabb produkciójához kapcsolódó workshop. Ismét igazolva láthatjuk, hogy bizonyos mély és alapvető dilemmák leghatásosabban a művészet eszközein keresztül ragadhatók meg, és csak úgy van esélyünk ezek őszinte feltárására, hogy biztosítjuk a kereteket ahhoz, hogy „maguk között” vitassák meg a szakkollégisták. Nagy köszönet illeti a Független Színházat, hogy ezúttal is elkötelezett partnerek, szövetségesek voltak a munkában!
