Tanévnyitó konferenciát tartott a tízéves fennállását ünneplő Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat a zánkai Ezsébet-táborban szeptember 25-26-án. A kétnapos rendezvényre az ország minden tájáról érkeztek a tizenegy intézményből roma egyetemisták és oktatók, szakkollégiumi munkatársak.

A tanévnyitó köszöntők sorát Langerné Victor Katalin, a Belügymi-nisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára kezdte, aki úgy fogalmazott: „Amikor ezt a tizedik tanévnyitót ünnepeljük, akkor nemcsak nosztalgiázni kell, hanem fel kell idézni, honnan indultunk. Megnézni, meddig jutottunk, és mik a céljaink. Tíz évvel ezelőtt elég lett volna két széksor itt a teremben, ma háromszázötven hallgató ül itt és be sem férnénk, ha azok is itt lennének, akik itt végeztek az elmúlt években. Most egy háromnapos felzárkózási konferenciáról jövök, amely a Belügyminisztériumban volt, és bármerre néztem – legyen az akár korai fejlesztés, akár más téma -, mindenhol ott voltak a szakkollégisták. Ez pedig nagy eredménye az elmúlt tíz évnek, mert ti már mindenhol jelen vagytok. […] Tudnia kell a társadalomnak, hogy vagytok! A ti szerepetek, hogy ragasztói, kapocsai legyetek ennek a társadalomnak, és legyetek büszkék erre” – foglalta össze a közös sikereket Langerné Victor Katalin.

Fixl Renáta, a Hanns Seidel Alapítvány elnöke nyitóbeszédében hangsúlyozta: már önmagában az együttlét örömet okoz az elmúlt időszak után, amely a vírusról szólt. A „Jó nekünk együtt” mottó igazán kifejezi a mostani találkozó mondanivalóját. Felszólalásában az elnök megerősítette, hogy az alapítvány továbbra is segítséget kíván nyújtani abban, hogy a hálózat tagjai fejlődjenek, találkozzanak a döntéshozókkal, és érvényesüljenek a világban. Külön örömként vette számba, hogy a szervezet keretében már alumni-program is működik.

Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita, a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat elnöke köszöntőjében azt a példát hozta, hogy nem mindegy, hogyan él az ember, és hogy kel fel reggel. Úgy fogalmazott: „Ehhez nem elég, hogy az ember átrendezi a szobát. Mi kell ahhoz, hogy mindig jobb lábbal keljen fel az ember? Ha úgy indulunk, hogy ezen a napon remek lehetőségek várnak rám, akkor ezeket meg is fogom találni. Most is egy új évet kezdünk, és nem mindegy, hogyan kezdjük el. Ha a magam ura tudok lenni, és én akarom eldönteni, hogy jól fog-e sikerülni ez az év, akkor ez a döntés az én kezemben van. Mert az Isten a kezembe tette a sorsom és rajtam múlik, hogy indulok el ebben az esztendőben, hogy jól sikerüljön. Hinni kell abban, hogy én irányítom az életemet! Az Isten mindig velem van. Ha úgy érzem, hogy az év elején a szívemben lévő lehetőség és lendület elfogyna, akkor jusson eszünkbe, hogy Isten mindent meg fog tenni azért, hogy jól tudjam irányítani az életem” – erősítette szavaival a résztvevőket videóüzenetben a görögkatolikus érsek-metropolita.

Orosz Atanáz görögkatolikus püspök, a Miskolci Görögkatolikus Roma Szakkollégium fenntartójának képviseletében köszöntötte a tanévnyitó konferenciát: „– Tíz év után itt együtt lenni nekem olyan, mint egy családi összejövetel. Tizenegy gyermekes családban nőttem fel, és ehhez tudom ezt hasonlítani. Jó itt lenni, és nem szabad a de vagy pedig szavakkal folytatni a mondatot, annak kell tudnunk örülni, amit éppen átélünk.”


Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke gondolatait Raffaellónak a Krisztus színeváltozása című festményével illusztrálta. Kiemelte, hogy a képen a hegy tetején a Jézussal történő csodát ünneplik a tanítványok, és fürdenek a dicsőség fényében, miközben a hegy lábánál a szegénységben élők épp a beteg gyermeket gyógyítanák, és várnák a csodás gyógyítást. A püspök arra hívta fel a hallgatók figyelmét, hogy a hálózat tagjainak, akik Zánkán összegyűltek, hasonló felelősségük van a társadalomban mint a képen szereplő Péternek, Jakabnak és Jánosnak. El kell mennünk a mélyben élőkhöz, és el kell mondanunk az örömhírt azoknak, akik nehézségek között élnek.

Szombaton a résztvevők ezt követően interaktív workshopokon, közösségi játékokon vehettek részt, majd Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, korábban az emberi erőforrások minisztere, a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat alapító tagja hirdette az igét ökumenikus istentiszteleten Molnár Erzsébet evangélikus lelkész (az Evangélikus Roma Szakkollégium intézményvezetője) és Makkai László görörgkatolikus atya ( a miskolci Görögkatolikus Roma Szakkollégium intézményvezetője) liturgikus közreműködésével. Este a szakkollégiumok gálaműsorával folytatódott a program, majd a Khamoro Partyval zárult.

 

 

 

 

 

Sok ragyogó ötletet, rendezvénytervet tett zárójelbe a Covid-járvány, melyek a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat megalakulásának 10. évfordulóját lettek volna hivatottak ünnepélyessé és emlékezetessé tenni. Belátva a járványhelyzet komolyságát és az eredeti elképzelések tarthatatlanságát, az online térben tűnnek fel a jubileumi év jelentőségét nyomatékosító alkalmak, tartalmak. 2021. március 26-án, péntek délután online kerekasztal-beszélgetést szerveztek a tíz évvel ezelőtti intézményalapítókkal, a roma szakkollégiumokat létrehozó szándéknyilatkozatot aláíró személyiségekkel, négy egyház elöljáróival.

2021-be fordulva a roma szakkollégiumok diáksága igyekezett érvényes válaszokat találni a felvetésre, mit nyújt számukra ez a sehol máshol, csak Magyarországon létező intézményi forma, melyet 2011-ben hívott életre az állam és négy történelmi egyház. Az egyes intézmények videóiból elkészült a közös film, az ERSZK hála-videója megtekinthető itt:

http://https://www.youtube.com/watch?v=nD2TQzvLlOw

A konkrét évfordulóhoz közeledve újabb figyelemfelhívó híradás indult vándorútra a közösségi médiában: 2011. március 17-én írta alá az alapító szándéknyilatkozatot a kormány részéről Balog Zoltán, akkori Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkár, valamint a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya részéről  P. Forrai Tamás tartományfőnök, Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház püspöke, Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspöke, és Kocsis Fülöp, a Magyar Görögkatolikus Egyház püspöke. Videóüzenetben köszöntötte a jubileumot kevéssel ezután Balog Zoltán, immár a reformátusok püspökeként, és a többi aláírók közül az MEE képviseletében Fabiny Tamás elnök-püspök, P. Forrai Tamás SJ, valamint Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek, a KRSZH jelenlegi elnöke.

 

Járvány nélkül bizonyosan szebb ívét rajzolhatnánk a 10. évfordulónak emléket állító rendezvényeknek, de mert most ebben élünk, így jutottunk el ahhoz az online kerekasztal-beszélgetéshez, melynek az egyházi alapítókon kívül Langerné Victor Katalin, a BM Társadalmi Felzárkózásért Felelős Helyettes Államtitkára volt a résztvevője. Közönsége pedig az intézmények vezetői, munkatársai, mai és egykori szakkollégisták, akik immár 11 intézményt képviseltek.

Történt pedig, hogy a 2011-es tanévkezdésre létrejött első négy roma szakkollégiumot újabbak követték. A budapesti jezsuita fenntartású, a debreceni református, a miskolci görögkatolikus és a nyíregyházi evangélikus szakkollégium után 2012-ben Szegeden a Magyar Katolikus Egyház alapított roma szakkollégiumot, majd 2015-ben újabb görögkatolikus fenntartású intézmény jött létre Debrecenben, 2016-ban még egy református alapítású intézmény Budapesten. 2019-ben a Pécsi Tudományegyetem hatókörében jöhetett létre a második evangélikus intézmény, miközben 2011-ben és 2012-ben egyetemi fenntartású roma szakkollégiumok szerveződtek: az egri Eszterházy Károly Egyetem után a Kaposvári Egyetemen és a Debreceni Egyetem Hajdúböszörményben működő Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Karán döntöttek újabb roma szakkollégiumok alapításáról. Elegyengetve a fenntartók szerinti különbségeket és a célok egyetemességére figyelve létrehozták a Roma Szakkollégiumok Egyesületét, a Nyíregyházán tett 2015-ös kezdeményezésből 2018-ra lett bejegyzett szervezet Laborczi Géza, akkori KRSZH-elnök, evangélikus lelkész áldozatos munkája révén. Tiszteletre méltó fejlődés ez röpke tíz esztendő alatt, s még inkább indokolt a kezdeteket felidézni.

Az online kerekasztal-beszélgetés moderátora, Varró Szilvia elsőként Kocsis Fülöp érsek-metropolitát szólította meg a kérdéssel: Mit mondana annak a 19 éves hodászi roma lánynak, aki az érettségit követően a továbbtanuláson gondolkodik?

-Először is gratulálnék a sikeres érettségihez, különösen, ha nem is volt különösebb segítsége az eddig elért sikerhez – válaszolta Fülöp atya, nem titkolva a további tanulás várható nehézségeit. – Küzdeni kell, de mi bizonyosan mellette állunk ebben.

Hogy ez mekkora jelentőséggel bír a hazai legnagyobb kisebbség köréből kitörni készülő, a nehéz, hátrányos sorsból a tanulás révén jobb életet remélő fiatalok számára, arra Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár reflektált: meglehet, a tantárgyi, szakmai előmenetel feltételei még csak adottak az érintett fiatalok számára a felsőoktatásban is, de jelentős közösségi kapcsolati hiánnyal érkeznek, már pedig a sikeres életút épp ezen múlik. A felnőtté válás periódusában a legnagyobb kincs a közösség, a másik pedig a hit!

Balog Zoltán falusi gyermekkorának azokat a meghatározó élményeit elevenítette fel, melyek ennek az intézménytípusnak a szükségességét kiérlelték benne, ahogyan az eredeti ötletadó, a Torontóból bejelentkező Forrai Tamás is múltbeli – bár már a szerzetesi közösségben szerzett – tapasztalataival indokolta az új intézmények, a szakkollégiumok életre hívásának szándékát. A nyomor, a szociális indokok mellett Fabiny Tamás a végletes-végzetes megosztottság leküzdésének szempontját tette ezek mellé, nem a berlini az egyetlen fal, melyet le kell bontanunk…

Anyagi támogatás, személyes mentorálás, nyelvtanulás, lakhatás – sorolta Varró Szilvia a szakkollégium által biztosított támogatási formákat, és a beszélgetés résztvevői nem nagyon tudtak fontossági sorrendet felállítani, inkább megtoldották még a szeretetközösség fogalmával. Ezt hangsúlyozta egyébként Balogh Tibor politológia szakon végzett egykori szakkollégista is, aki úgy tekint a szakkollégiumra, mint motiváló önképzőkörre a közösségkeresés szakaszában.

Voltak-e, mik voltak a gyermekbetegségek a szakkollégiumokban – haladt tovább a beszélgetés, s erről a romák – nem romák helyes aránya körüli polémia jutott először a püspökök eszébe. Kezdettől egyetértés volt abban, hogy nem romáknak is helyük van a szakkollégiumban, hisz az együttélés szempontja fontos, de nem kérdés, hogy a romák jobban rászorulnak a szakkollégium eszközrendszerére, arányuk 70 % körül stabilizálódott az évek során. A KRSZH-nak szellemi műhelynek kell lennie, ahol előtérbe kerül az egyéni támogatás, amit a tömegképzés nem tud megadni, s akkor vajon helyes-e a növekedésre helyezni a hangsúlyt, erről is sokat töprengtek együtt – idézte vissza Forrai Tamás. És miért az egyházak a fenntartók? – ötlött fel a régi kérdés Balog Zoltánban. – A társadalommal meg kellett értetni, hogy a kereszténység nem fosztóképző és nem más ellen van. Fabiny Tamás pedig az egyházon belül végzendő munkára emlékezett, meg kellett harcolni, hogy mindenki tekintse saját ügyének a cigányok körében végzett missziót. A megtett utat jól jellemzi, hogy az MEE országos irodájának két munkatársa van a nyíregyházi intézményből, a helyi evangélikus diakóniai intézményekben alkalmazott diplomásokról nem is beszélve.

-Lemorzsolódás? – lendítette tovább a visszaemlékezést a moderátor. Volt, mindenütt volt -értettek egyet a beszélgetők, egyre kevesebb, ahogy az intézmények saját kultúrája megerősödött. – Gyászként éltük meg, vetette közbe Kocsis Fülöp. A papnevelésben is van és ismerjük a „kapunyitási pánik” jelenségét – fűzte tovább Fabiny Tamás. És mennyi lett volna a roma fiatalok lemorzsolódása szakkollégium nélkül! – mutatott rá a probléma viszonylagosságára Langerné Victor Katalin, aki szerint jelenleg 1,4 %-ra tehető a felsőoktatásban tanuló cigány hallgatók aránya. Minden szakkollégium elindult a középiskolák irányába, jelentős erőfeszítéseket tesznek az utánpótlás biztosítása, a tanulási motiváció felkeltése érdekében. Az intézmények 30-35 körüli létszámmal tudnak jól működni, nehéz lenne megbecsülni azokat a jövőbeni folyamatokat, amelyek eldöntik, hogy ez tartható-e, csökkenni vagy nőni fog a jelentkezők száma.

– Megfontolandó, hogy akinek érettségije van, olyan nagy tragédia már nem érheti a munkaerőpiacon, az általános iskolai végzettség viszont nem elég. A középiskolák, a szakképzés szintjén lenne további feladat az egyházak számára is – szőtte tovább a gondolatot Balog Zoltán, amit Forrai Tamás azzal egészített ki, hogy minden oktatási szinten a maga komplexitásában kell közelíteni a megoldáshoz, nem egyszerűen csak kollégiumi lakhatásra kell gondolni.

A beszélgetők eljátszottak a gondolattal, hogy 10 év múlva háromszor nagyobb hálózat működjön, legyen a szakkollégiumoknak országos lefedettsége – nem volt ellenzője a felvetésnek. A beszélgetés végéhez közeledve szó esett az alumni-hálózatról: tudatosan igyekeznek hálózatba szervezni a különböző szakokon, intézményekben diplomát szerzett fiatalokat. Az ő személyes példájuk lehet a legjobb motiváció a fiatalabbak számára, illetve ez az informális kapcsolati háló nyújthatja a leghatékonyabb segítséget a pályakezdéshez, álláskereséshez. A roma diplomások elhelyezkedése nem egyszerű ugyanis. Az alumnik érzelmi kötődésére mondott példát Fabiny püspök, megemlítve azt az inkognitóját őrző fiatalt, aki a tudományos pályán kapott díjával járó összeg egy részét az őt egykor felkaroló nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégiumnak adományozta.

A kerekasztal beszélgetés végén a szakkollégisták kérdéseire válaszoltak az alapítók.

A 10. évforduló jegyében egyébként a közelmúltban látott napvilágot Sorsfordítók címmel az az interjúkötet, mely a Szemlélek blogon megjelent videók, beszélgetések szerkesztett változatát tartalmazza. A Roma Szakkollégiumok Egyesület kiadásában megjelent könyvet itt mutatták be a szakkollégiumi közösségnek. 22 diplomás fiatal vall életéről, az előítéletek ellenére, a felemelkedés érdekében tett erőfeszítéseiről. A 22 sorsfordító történet megindító társadalmi látlelet.

https://www.evangelikus.hu/10-eves-krszh

 

Eredetileg csak Fabiny Tamás elnök-püspök Nyíregyháza-kertvárosi programjával terveztünk: részt veszünk a gyülekezet orgonájának megáldásán, majd azt követően a Testvéreim és a nyáj című, nem rég megjelent három kötetes mű könyvbemutatóján… A program azonban alaposan kigömbölyödött…

 

Az Élim Evangélikus Szeretetotthon régi partnere az ERSZK-nak. Teret enged a szakkolisok önkéntes munkájának, de egy pályázati program keretében a fogyatékossággal élők iránti érzékenyítésbe is bevonják a fiatalokat. Így alakult, hogy szeptember utolsó péntekjén az Élimbe voltunk hivatalosak a szakkollégium fiatalabb felével. Az első és másodéves hallgatók számára tartottuk fontosnak bemutatni ennek a nagy múltú evangélikus diakóniai intézménynek a munkáját. Sipos Ilona intézményvezető és munkatársa, Sándorné Hargita Edit prezentációja után a foglalkoztatóban időztünk azokkal a lakókkal, akik már lelkesen vártak ránk. Közös színezéssel hangolódtunk egymásra az értelmi sérült lakókkal.


A szakkolisoknak ez a csapata a Bolyai téri közösségi házban még önismereti, személyiségfejlesztő foglalkozáson vett részt, míg a többiek a protestáns és a katolikus liturgia leglényegesebb különbségeiről hallgattak előadást az ERSZK termében, az egyetem. A két felünk az esti programon egyesült, az erről szóló részletes képes beszámoló az evangelikus.hu-n olvasható.

 

Az esztendő utolsó, decemberi szakmai műhelymunkáját már hagyományosan a spirituális modulba illesztve szervezzük: az advent jegyében készülünk karácsonyra, valamelyik evangélikus gyülekezettel keressük a közösséget. Idén ez budapesti kirándulásba ötvözve jelent meg, igyekeztünk kihozni belőle a legtöbbet. A Gondviselés alakította nyilván, hogy épp ezen a hétvégén a Független Színház produkciójában – Balogh Rodrigó rendezésében és Dömötör Edina előadásában – a Kugler Art Szalonban Richard O’Neill színdarabját, a Legnehezebb szó című előadást tűzték műsorra, s tekintettel a korábban már bemutatott Roma Hősök projektünkre, nem hagyhattuk ki a lehetőséget… No, de a Kugler Art Szalon egy új világot tárt elénk, amit muszáj volt behatóbban is megismerni!

Elolvasom