Az Egerből, a roma szakkollégiumok országos tanévnyitójáról hazabuszozott társaságnak szusszanásnyi ideje volt csupán, s további – régi és csak most jelentkező társaikkal kiegészülve – siethettek is a K14-be, ahol Hajdu Zsolt, az ibrányi Iránytű Tanoda vezetője, a TanodaOlimpia ötletgazdája és fő szervezője technikai megbeszélést tartott vasárnap este. Az augusztus 29-én megtartandó IV. TanodaOlimpiát kellett előkészítenünk…

 

Az önkéntesek kollégiumi elhelyezését már korábban biztosítottuk, most a fiatalok közlekedésének megszervezése volt az első feladat: kik utaznak kora reggel az Iránytű Tanoda nemrég üzembe helyezett kisbuszával, ki jön gépkocsival és kit szállít… Ki melyik sportág versenybírója lesz, miből lesz „olimpiai sportág”, melyik szolgál csak a gyerekek szórakoztatására, de akkor is felügyelet, irányítás szükséges. Kispályás foci, teqball, streetball, asztalitenisz, sprint-futás, óriás darts-foci, gumihajító verseny, ugróiskola, hullahopp-karika verseny, íjászat, célba dobó verseny, és az újdonságok, a sosem hallott élő-csocsó, air-hockey, az egzotikus szumó-bajnokság… Ki lesz Mignon, ki Szilveszter, ki bújik Csőrike jelmezébe egész napra… Hogyan zajlik a regisztáció, mire figyeljünk az ebédeltetésnél… Huszonnégy szakkollégista készült a másnapra.

Hajdu Zsolt és a főrendezői, mindent is koordináló tisztségbe már korábban belenőtt munkatársunk, Beri Károly türelmesen és okosan készítette fel a reggeltől estig tartó, felelősségteljes munkára a fiatalokat. Egyetlen kérdés maradt nyitva, amire senki sem tudta a választ: a teendők sokasága közben hogyan oldják meg a fiatalok a csak azon a napon lehetséges tárgyfelvételt az éppen gyengélkedő Neptunban, ami – lássuk be – egy egyetemistának létkérdés, s az egész szemeszter sikerességét megalapozza.

Hétfőn a helyi közmunkások által előkészített terep várt minket az ibrányi Városligetben, a felrajzolt pályák megúszták az előző esti esőt, de a sörpadok, asztalok lábra állítása, sátorszerelés, néhány további versenypálya berendezése, a tanodákat azonosító táblák elkészítése, az olimpiai lángot átadó fáklyák előkészítése a szakkolisokra várt. A hétfő reggel mutatta meg azt is, melyik szakkolis melyik két tanoda csapatát fogadja és regisztrálja – a munkának ettől a részétől tartunk a legjobban, van ugyanis tapasztalatunk, milyen az, mikor egyszerre fut be három-négy csapat busza… Hajdu Zsolti előkészített dossziéval várt minden szakkolist – szabályos protokollba rendezte az elvégzendő feladatokat: munka menete, regisztrációs adatlapok, versenyleírások, -szabályok, teljesítménylapok, összesítők, fontosabb telefonszámok…

Aztán a remélt csoda is megtörtént, vidám kurjantás hangzott fel a reggelben: megnyílt a tárgyfelvételi felület a Neptunban! Elő a telókat!

Idén egyébként 25 településről 28 tanoda képviseltette magát a rendezvényen. Borsod megyéből fogadhattuk a visszatérő sátoraljaújhelyieket, az évek óta velünk tartó múcsonyiakat, és négy új résztevőt, Girincs, Miskolc-Pereces, Kazincbarcika és Hernádkak település tanodásait is. Érkeztek a Békés megyei Gyomaendrődről, a legtávolabbi Battonyáról, akik nélkül már nem is rendeznénk Olimpiát, mert a kezdetektől velünk vannak. Hajdú Bihar megyét Nyíracsád, Nyírmártonfalva, Nyíradony és Hajdúdorog képviselte. Jász-Nagykun-Szolnok megyéből Tiszaburát azért vártuk rettentően, mert jól tudjuk, hogy a Felzárkózó Települések program ottani oszlopa, a tanodások vezetője Túró Vanda, aki védőnő-szakos egyetemistaként, az ERSZK önkénteseként tolta végig az első TanodaOlimpiát! Aztán ne felejtsük el a szabolcsi-szatmár-beregieket sem: Kisszekeres csapatát, a Nyíregyháza-Huszártelep, az evangélikus kötelékben repülő Nyíregyháza-Benkőbokori tanodát. De képviseltette magát Tiszavasvári, a rendszeres résztvevő Kántorjánosi, befutott a hodászi, az újfehértói, az ugyancsak régi ismerős rozsályi, a nagyhódosi csapat, Tuzsér mind két tanodája (az állandó résztvevő Mustármag és az újonnan induló Tasak Tanoda is), Kállósemjén dámajátékos tanodája, Nyíradony, Porcsalma tanodája és nem utolsó sorban a rendező település, Ibrány tanodásai töltötték a napot a Városligetben. Néhány tanoda egyébként már vasárnap este megérkezett, a nyíregyházi Luther Kollégiumból lett “olimpiai falu” erre az éjszakára. A Vidor fesztivál vasárnapi koncertjein is részt vettek, izgultunk is a mellettük önkénteskedő szakkolisokért, mikorra terelik védenceiket a helyszínre, hogy itt is felvegyék a feladataikat az élen Lakatos Pistivel, már végzett szakkolisunkkal, aki ugyancsak főrendezői megbízást kapott erre a napra. Már javában érkeztek a gyerekek, amikor még tartott a pályaépítés, a figyelem elterelésére azonban gyorsan akcióba lépett a két Mignon, valamint Szilveszter és Csőrike! Mágnesként vonzották a gyerekeket, s hősiesen állták a szeretet-rohamot, noha előre tudták, a kicsiknek kedves figurák ruhája igen nehéz viselet: meleg és fojtó. Öleltek, vicceltek, fotózkodtak mégis kitartóan.

A megnyitó ceremónia 10 órakor elindult, fantasztikus élmény volt látni a felsorakozott tanodákat, az izgatott gyermekarcokat! Az idei eseményt Vinnai Győző, a térség országgyűlési képviselője és Trencsényi Imre, Ibrány polgármestere nyitotta meg – ők gyújtották meg az olimpiai lángot is. Aztán Hajdu Zsolt köszöntötte a sportoló gyerekeket és a nevezésig sok-sok nehézséget legyűrt tanodai munkatársakat, pedagógusokat. 560 regisztációról adott számot, ennyien nyüzsögtek egész nap az ibrányi Városligetben! Miután megvolt az Y2K Nyír1Danc fellépése (Mignon vicces igyekezetétől kísérve) és a tó körbefutása, indulhatott a verseny.

A hatalmas területen jól eloszlott a sokaság, ez mondjuk csak Beri Karcsinak és Lakatos Pistinek jelentett kihívást: kilométereket gyalogoltak egyik versenyszámtól a másikig és vissza, meg össze-vissza, hogy meggyőződjenek róla, mindenütt minden rendben. A versenyszámokban annyi szünetet tartottunk, amíg két tanoda játékbemutatója tartott. Olyan játékok ezek, amelyek a tapasztalat szerint jól hasznosíthatók a speciális, hátrányos helyzetű gyerekek fejlesztésére, erősítik a szabálytudatot, a gondolkodást. A Miskolc-perecesieknek a Kama, míg a kállósemjénieknek a Dáma vált be, ezért ajánlották, mutatták be a többi tanodának kedvcsinálóként. Aztán gond nélkül lement az ebédeltetés, a versenyek pedig folytak tovább, nem fogytak el a nevezők, jelentkezők. A szumó szőnyeg ugyan nem volt verseny-helyszín, de hihetetlen sor állt egész nap előtte: az ott önkénteskedő szakkollégista egész nap fáradhatatlanul adta fel – vette le a speciális ruhát a lelkes gyerekekről, megállás nélkül. De minden helyszínben volt valami kihívás az önkénteskedő szakkolisok számára, erről azonban szó sem esett: ki-ki képességei szerint, a tőle telhető módon és derűsen helyt állt az egész napi önkéntes munkában – úgy, hogy még azt sem tudta, szakkollégista lesz-e idén. A felvételink ugyanis csak másnap kezdődött!

Az eredmények összesítése alatt Lakatos Pisti szerepet váltott: a szervezői után énekesi tehetségét vette elő, remek mini-koncertet rögtönzött a színpadon, fantasztikus hangulatot varázsolt és a dolognak az a része is hibátlanul működött, hogy produkciója odacsalogatta a versenyzőket a liget legtávolabbi pontjairól is a színpad elé… Sok gyereknek okozott örömöt a tombola-sorsolás! Noha Hajdu Zsolt panaszkodott a szűkös költségvetés korlátaira, remek iskolakezdéshez időzített tombolanyereményekkel örvendeztette meg a gyerekeket. Végül irdatlan mennyiségű érmet szórtunk ki az eredményhirdetésen, a versenyszámok első-harmadik helyezettjei (a csapatok minden tagja!) nyakába kapta a megfelelő színű olimpiai érmet! Aztán itt rövid időre ledermedtünk: a korrekten előkészített, a tűzoltókkal egyeztetett habpartyra várnunk kellett, ugyanis tűzhöz riasztották őket! A helyzetben lévő bizonytalanság volt a legnehezebb, senki sem tudhatta, meddig tart az oltás. Színtiszta szerencse, hogy gyorsan végeztek, akik tehát nagyon vágytak erre a kuriózumra, türelmesen kivárták, amíg a tűzoltóautó habot készített a városliget zöld gyepére.

A terület ezt követően gyorsan kiürült. Csak a szervezők maradtak, hogy lebontsák a pályákat, a sátrakat, összehajtogassák és gúlába rendezzék az asztalokat, sörpadokat, összegyűjtsék a szemetet… Gyors önszerveződéssel mindenkinek fuvar került, de még odakiabáltuk egymásnak: Holnap 1-re mindenki legyen Verba-tanyán, kezdődik a Bevonótábor!

 

Egerben, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Roma Szakkollégiumának szervezésében került sor idén a roma szakkollégiumok országos tanévnyitójára 2022. augusztus 27-28-án. Nyolc egyházi fenntartású és két egyetemi roma szakkollégium élvezte az egriek vendégszeretetét, akik egyébként 2011-ben még egyetemi fenntartásban alakultak meg, majd egyetemükkel együtt kerültek a katolikus egyház fennhatósága alá a közelmúltban. Az intézményrendszer életre hívása óta hagyomány a közös tanévnyitó ünnepség, mely egyúttal remek alkalom a hálózat fejlődésének demonstrálására is: az első, esztergomi rendezvényen négy intézmény képviseletében alig haladta meg az ötvenet a részvevők száma, most a 11 szakkollégiumot több mint háromszázan képviselték, de nem lehetett ott mindenki…

 

Előre megfontolt szándékkal a hivatalos programnál egy nappal hamarabb érkeztünk Egerbe, hogy a hosszú nyár és távollét után szakkollégistáink saját időt kapjanak az ismételt egymásra találásra. Augusztus 26-án, pénteken ebéddel kezdtük az egri kirándulást, majd a délutánt a Gárdonyi-ház és az egri vár felfedezésével töltöttük. Nagyszerű idegenvezetőnk, Jakabné Jakab Katalin hangulatossá, könnyen átélhetővé tette a történelmi barangolást. Míg őt hallgattuk, a hegyre kaptatás sem zavarta annyira az Alföldhöz szokott társaságot.

Az estét a Szépasszony-völgyében töltöttük, mégpedig dunántúli barátainkkal, a közben Egerbe érkezett Pécsi Evangélikus Roma Szakkollégium tagjaival közösen. A négy tételből álló borkóstoló közben folytatódott a két intézmény tagjainak júniusban Nyíregyházán kezdődött ismerkedése… Hogy pontosan hogyan, az az egri éjszaka jótékony homályába vész, legyen elég annyi, hogy szombaton mindenki frissen, fitten, időben ott volt, ahol lennie kellett: az országos tanévnyitó helyszínén, az egri bazilikában.

A megújuló egri bazilikában Ternyák Csaba érsek vezette az ökumenikus istentiszteletet, az igehirdetés szolgálatát pedig Kondor Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház déli egyházkerületének püspöke végezte. Pál filippiekhez írott levele alapján ( „Megragadott engem a Krisztus Jézus” ) arról beszélt fiatal hallgatóságának, mit jelent a megragadottság állapota:

– Nektek küldetésetek van! Ahhoz, hogy szeress, szolgálj, hogy áldás légy, hogy új reményt vigyél a sajátjaidnak, nem elég a magad lelkesedése. Egész keresztény életünk azon fordul meg, mennyire ragadott meg Isten. Kikényszeríteni nem lehet, de adj minél több alkalmat Istennek, hogy megragadhasson. Ahhoz, hogy szeressünk egy gyűlölettel teli világban, hogy szolgáljunk, amikor mindenki a maga hasznát keresi, nem elég a lelkesedés, az is kell, hogy az embert megragadja Jézus Krisztus – hirdette az egri bazilikában az evangélikus püspök.

Az ünnepség a történelmi hangulatot árasztó Líceumban folytatódott, a díszteremben Balázs Sándor énekelte a cigány himnuszt, Balázs Achilles gitározott. Majd Sztojka Attila roma kapcsolatokért felelős kormánybiztos arra emlékeztetett, hogy a kezdetek óta hatszorosára nőtt a roma szakkollégisták száma, akik jellemzően első generációs értelmiségiek lesznek, küldetésük pedig az öröklött hátrányok, társadalmi béklyók feloldása. Köszöntötte a tanévnyitót Marcus Ehm, a roma felzárkóztatás ügyét évtizedek óta támogató Hanns-Seidel Alapítvány regionális projektvezetője, majd Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita, a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat elnöke, valamint Fülöp Attila gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár. Az elmúlt tíz esztendő alatt 450 roma szakkollégista szerzett alap- vagy mesterképzésen oklevelet, s 90 százalékuk dolgozik – mondta az államtitkár, és bejelentette, hogy épp előző nap tették közzé a 2,5 milliárd forint keretösszegű Útravaló Ösztöndíj program felhívását, ez a forrás középiskolába jutáshoz, érettségi, diploma vagy szakma megszerzéséhez segíti a rászorulókat.

A hivatalos ünnepséget követően nem pontosan tudtuk, mi következik! A szervezők arra kértek mindenkit, libasorban hagyják el a Líceum épületét, az egri szakkolisok pedig fantasztikus bravúrt hajtottak végre a közreműködésünkkel: addig vezetgettek bennünket körbe-körbe a bazilikával és a Líceummal határolt téren, míg látványos, élő cigánykereket alkottunk közösen. A flashmob-ot Bóder Elemér és Svéd Mátyás előadásában a Fekete fehér (Oláh Gergő emblematikus dala) tette igazán átélhetővé. Nem csak a flashmobért, de az egész tanévnyitó konferenciért is hálás köszönettel tartozunk az Eszterházi Károly Katolikus Egyetem Roma Szakkollégiumának: kreatív rendezők, remek szervezők, jó emlékezetünkbe véssük az egri napokat.

A délutáni programot Pléh Csaba akadémikus előadása nyitotta a díszteremben, majd a népes társaság szétszéledt a Líceum termeibe, ahol alumni szakkollégisták vezetésével workshop beszélgetéseken vettek részt. Az este felhőtlen szórakozást hozott: a Ham Ko Ham koncertje és roma táncház zárta a napot.

A roma szakkollégiumok országos tanévnyitójának második napján, vasárnap, interaktív városnézést, helytörténeti vetélkedőt szerveztek az ifjúságnak a vendéglátók, közben a Roma Szakkollégium Egyesület szakmai megbeszélést tartott. A program zárásakor derült ki, hogy a helytörténeti vetélkedőt az ERSZK nyerte!

 

További beszámolók: 

Magyar Kurír

Szent István TV

Flashmob

Újabb diplomákat hozott a 2021/22-es tanév! Ötöt! Mindegyikre határtalanul büszkék vagyunk. Amelyik épp időre született, annak azért örülünk, amelyiknek kicsit hosszabb kihordási ideje volt, s már aggódtunk is érte, meglesz-e valaha, annak meg azért…

 

Nálunk jobban talán csak Hajdúhadházon, a Lakatos-családban örvendeztek az idei diplomaosztó-szezonban: a korán megözvegyült édesanya öt gyermeket nevel, s közülük kettő szerzett most éppen felsőfokú végzettséget, mindketten szakkollégiumunk tagjai. Szeretettel gratulálunk a gyermekeiért minden áldozatra és erőfeszítésre kész édesanyának, s kívánjuk, hogy még sok öröme teljen lányaiban és fiaiban. Közülük a legidősebb, Lakatos Magdolna Tünde, aki kiterjesztett hatáskörű ápoló MSc végzettséget szerzett a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Karán. Magdi az alapszakon megkezedett tanulmányainak elejétől, 2016 szeptemberétől volt tagja az ERSZK-nak. A törődő, a gondoskodó, a csapatért mindig cselekvésre kész kiváló szakkollégistánkat fájó szívvel, de boldogan bocsátjuk útjára. Alapembere volt közösségünknek, köszönjük a velünk töltött éveket és sok sikert a folytatáshoz! Öccse, Lakatos Ádám gazdaság és menedzsment asszisztensi végzettséget szerzett a Nyíregyházi Egyetemen. A nyugodt erő és a derű, a megbízhatóság és az aktivitás példaképe, akire bármilyen foglalkozást lehet építeni, mert garantáltan van mindenről véleménye, ezért is nagy öröm, hogy Ádám Bsc-n folytatja tanulmányait, így semmi akadálya, hogy továbbra is közösségünk tagja legyen.

Ugyanez elmondható Bardi Rékáról, jeles eredménnyel, gazdaság és menedzsment asszisztensi végzettséggel Bsc-n folytatja tanulmányait, akinek színes egyénisége és hiperaktivitása megpezsdítette az ERSZK életét. Elkötelezett jelenléte és buzgó önkéntes aktivitása hiányozna, tehát örülünk a folytatásnak.

A „fontolva haladás” technikájával ugyan, de célba ért az első szemeszter végén Agócs József és Balogh Csaba, mindketten a Nyíregyházi Egyetem Sportszervező és rekreáció-szakos hallgatói. 2018 óta tagjai a közösségünknek, akik azonban még a Bsc-végzés előtt újabb felsőfokú tanulmányokba kezdtek gazdaság és menedzsment szakon… Joci még egy remek szakmát is szerzett közben, így ebben az évben azzal lepett meg mindenkit, hogy fodrász szalont nyitva önálló vállalkozásba kezdett! Erre eddig nem volt példa a szakkolisok között, pedig 2012 óta összesen mintegy 140 fiatal fordult meg intézményünkben.

S ha már a korábbi szakkollégistáinknál tartunk: megszerezte diplomáját a DE Egészségtudományi Karán Balázs Bianka, aki 2020-ban családi okokból volt kénytelen elhagyni kötelékünket, de sikeres záróvizsgájával minden bizonnyal újabb lendületet kapott tanulmányai folytatásához… Az olcsvai Felzárkózó települések projektben, az Oltalom Szeretetszolgálat kötelékében dolgozó Vargáné Orgován Vivien Phd-tanulmányai közben idén a harmadik diplomáját vette át, pedagógia-tanári Msc-végzettséget szerzett. Örvendetes híreink vannak az alumni Balogh Dzseniferről is: ugyancsak első éves doktorandusz, ám 2022 februárjától oktató is a Debreceni Egyetem Nevelésszociológia kurzusán, junior kutató a MTA-DE-CSAládok és TanárOK Kooperációja Kutatócsoportban, s ebben a minőségében idén elnyerte az “Overall Best Presenters for FOE 2022” előadói díját. Tudomásunk szerint három további doktori cím érlelődik az ERSZK-alumnik körében. Doktorandusz a Debcereni Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Doktori Programjában Beriné Varga Dóra, ugyanitt neveléstudományban Beri Károly, míg az ELTE-n szociológiából doktoráló Virág Ádám már disszertációja belső védésén, az abszolutóriumon is túljutott.

 

Csak szuperlatívuszokban beszélhetünk legutóbbi szakmai kirándulásunkról: folytatva a „jó gyakorlatok” megismerését, május 7-én a szatmári tájegységbe látogattunk. Mátészalkán a Képes Géza Általános Iskola pedagógiai programjával, míg Nagyecseden a helytörténettel, benne a többség-kisebbség békés együttélésének példájával ismerkedtünk. Élményekkel teli, feledhetetlen nap volt!

 

A lakótelepi közegbe simuló, 40 éve épített „szabvány iskola” kívülről semmi különlegeset nem hirdet magáról, de már az előtérbe lépve sejtéseink támadhatnak. Itt Vastag Andrea intézményvezető-helyettes előbb rólunk tájékozódott, hogy aztán jó pedagógushoz illőn ránk szabja mondanivalóját.

A mátészalkai Képes Géza Általános Iskola néhány éve nehéz helyzetbe került, amikor a város másik három felekezeti fenntartású iskolája határozott szempontok alapján válogatni kezdett a gyerekek között: az összes hátrányos helyzetű, állami gondoskodásban nevelkedő, problémás vagy egyszerűen csak roma származású gyerek egyszerre zúdult az egyetlen állami intézményre, melynek épp nyugdíjba ment korábbi igazgatója. Így került helyzetbe a városszerte ismert és köztisztelettel övezett Pénzes Ottó, aki az iskola történelemtanára tankönyvfejlesztőként, civil szervezet vezetőjeként Mátészalka kulturális életének szervezőjeként, és helytörténetének kutatójaként, mindig is karakteres személyiség volt. Bár az igazgatósághoz sok ambíciót nem érzett, saját felelősségével szembe nézve, értelmiségiként nem tehetett mást, mint hogy tesz egy kísérletet a hajdani elitiskola feltámasztására. Személyében fantasztikus pedagógust, koncepciózus vezetőt ismerhettünk meg, mikor pedig végigvezetett bennünket iskoláján, egyik ámulatból a másikba estünk: „Van ilyen állami iskola Magyarországon?” Koncepciójának ismertetése kereteinket szétfeszítené, ezért hivatkozásokkal élünk: (Pénzes Ottó
Képes Géza Általános Iskola ) , de ami a ránk gyakorolt hatást illleti, van miről beszámolni.

A nálunk tanuló egyetemi hallgatók meghatározó élménye, mennyire nincs összhangban manapság – az iskolában sem -, a szó és a tett! A hangzatos programnyilatkozat és a mindennapi valóság! A Képes Géza Általános Iskola fantasztikusan attraktív és esztétikus megjelenése, a minden szegletben megnyilvánuló kreativitás és az iskolaközösség pedagógiai elkötelezettsége tökéletes összhangot mutatott, a legkiábrándultabb, fásult és szkeptikus szakkollégisták is őszinte odaadással és figyelemmel, lelkesülten hallgatták az itteni élet bemutatását. Mit jelent a rendpártiság, a pedagógusközpontúság ott, ahol egyébként az első szabály minden iskolai polgár számára, hogy a gyermekek emberi méltósága, önbecsülése mindenek előtt védendő érték… A pedagógusok autonómiájának, szakmaiságának védelméből mi következik? Hogyan nevel a környezet? Mit ad a Csak-csoport a leghátrányosabb, esélytelenebb gyerekeknek? A látottak alapján számunkra nem volt kétséges, amit egyébként felmérések is igazolnak, hogy a környék iskolái közül a legtöbb pedagógiai hozzáadott értéket a Képesben produkálják! Bármeddig hallgattuk volna Pénzes Ottót, különösen is a saját szaktantermében a végére hagyott elképzelését a mostani cigánytelep helyén létrehozandó majdani Cigánykertről, de Nagyecseden már vártak ránk…

A Rákóczi Ferenc Városi Művelődési Ház és Könyvtárban Zoltán-Borzován Eszter néprajzkutató, a Berey József Helytörténeti Gyűjtemény tagintézményvezetője és régi kedves ismerősünk, Balogh Mariann óvodapedagógus, a Lippai Balázs Roma Szakkollégium alumni diákja fogadott bennünket. A közös ebédre befutott a nagyecsedi Lakatos Filip szakkollégistánk családja, csak hogy saját készítésű bodaggal járuljanak hozzá az asztali örömökhöz – ezúton is hálásan köszönjük!

Innen a Berey József helytörténeti múzeumba vezetett utunk, Zoltán-Borzován Eszter pedig elkötelezett és nagytudású idegenvezetőnek bizonyult, mikor a hajdani Báthory-birtok múltját, az ecsedi láp, az egykori vár sajátosságait, a helyi földesurak viselt dolgait, a helyi életformát és annak ránk maradt tárgyait ismertette meg velünk. Mint megtudtuk, az itteni cigányoknak már egy 1703-ban kelt Bercsényi-levélben nyoma van, s talán az egykori láp okozta elszigeteltség, elzártság az oka, hogy messzire nyúlnak a békés együttélés hagyományai. 2017-ben a nagyecsedi táncok – magyar és cigány – együtt lett a szellemi örökség része! Megnéztük a helyi cigány-szobát, melyet az itt élő roma családok féltve őrzött relikviáival, ruhadarabokkal, berendezési tárgyakkal és fotókkal gazdagítottak.


Aztán a közeli és nagyon impozáns, 1900-ban felszentelt református nagy-templomba vezetett az utunk, majd közös fagyizással rövid pihenőt iktattunk a programba, hogy újult erővel és kíváncsisággal tekintsük meg a nagyecsedi vízügy-technikatörténeti múzeumot. Az 1888-as nagy árvíz nyomán létesített gőzüzemű átemelő szivattyútelep még úgy is lehengerlő látvány volt, hogy szakkollégistáink között kevés a műszaki pályára készülő fiatal.

 

Jó gyakorlatok nyomában jártunk az áprilisi szakmai műhelymunka során Görögszálláson és Nyírtelken. Az integrációra tett erőfeszítések két különböző példáját tanulmányoztuk, betekintve a mindennapi megküzdés nehézségeibe és sikereibe egyaránt. A görögszállási romák körében végzett evangélikus misszió és a nyírteleki Kedvesház-pedagógia eredményeiben sok év munkája gyümölcsözik.

Szerencsésnek is érezhetjük magunkat, hogy a jövő roma értelmiségét képző nyíregyházi műhelyünk közelében több olyan program is fut, amelyek maradéktalanul alkalmas példát mutatnak, mit lehet tenni helyben, a saját erőforrásokra támaszkodva a leszakadó rétegek felzárkóztatása érdekében, még ha nem is egyik napról a másikra. A Filadelfia Evangélikus Egyházközség roma misszióját és a Kedvesház pedagógiai programját újra és újra megmutatjuk a szakkollégistáknak, tudva, hogy tagságunk néhány évenként kicserélődik – márpedig szakjuktól függetlenül ismerniük kell a mintának állítható, működő megoldásokat.


Április 22-i görögszállási látogatásunk alkalmával Györfi Mihály lelkész fogadott bennünket a korszerű közösségi házban. A Filadelfia gyülekezet alapítója az elején kezdte a történetet: a rendszerváltást követő zavarodottságban hogyan építettek előbb közösséget, aztán templomot a Nyíregyházától alig 10 kilométerre található kisvárosban.

„2005-2006 tájékán pedig nem a célba érést éltük át, annak módját kerestük, hogy amit kaptunk, hogyan adhatnánk át! A fiatalok újságot szerkesztettek, amolyan keresztény családi magazint, amit aztán házhoz is szállítottak, nem csak Nyírtelken, de például Görögszálláson, Belegrádon is. Aztán jöttek, hogy Misi bácsi, Misi bácsi, olyan szívesen fogadják az újságot, kellene velük csinálni valamit! Vasárnap délutánonként harmincan-negyvenen imádkoztunk együtt a görögszállásiakért, Isten útmutatásáért.”

A szegregátumban ezután szervezett árokparti zsíroskenyeres ismerkedés megmutatta, hogy a megélhetési, iskolázottsági problémák jelentik a legfőbb akadályokat, aztán projektek sokaságának megvalósításába kezdett a mind erősebbé váló Filadelfia gyülekezet. Módszeres munkával, államilag is támogatott szolgáltatások sorát tették elérhetővé a sokfunkciós nyírteleki templomban a roma, azaz cigány atyafiak számára is – ahogy Györfi Mihály szereti mondani. A kompetenciafejlesztő, a végzettséget is adó képzésekre, a Biztos kezdet-gyerekházra, az anyák között helyben végzett munkára alapozva beindultak az istentiszteletek, bibliaórák Görögszálláson, az előre haladás pedig újabb dilemmákat hozott.

„A hitre jutás – megélhetés között feszülő erkölcsi dilemmával találtuk szemben magunkat! Lophat-e fát az ember, aki a megfagyástól óvná a családját?” – tette fel a provokatív kérdést a szakkollégistáknak Györfi Mihály. „S ha tiéd az erdő?” – élezte tovább a dilemmát…

Mesélt a szociális földprogram nyújtotta lehetőségekről, az annak alapján mára kiteljesedett helyi biogazdaságról. A felzárkóztató képzések, az itt megszerzett munkatapasztalat sokakat helyezett vissza az elsődleges munkaerőpiacra, őket pedig arra a felismerésre juttatta, hogyan folytassák a gazdálkodást szociális alapon az analfabéta, vagy helyrehozhatatlan egészségkárosodással élők támogatása érdekében, de azért a piaci körülményekre is tekintettel…
A legutóbbi ERSZK-látogatáshoz képest elképesztő fejlődést tapasztalhattunk mind a közösségi házba költöztetett gyerekház körülményeiben, mind pedig az új fólia-sátrakkal működő biogazdaságban, ami persze csak azoknak tűnhetett fel, akik nem először jártak itt.

Hasonló élményről számolt be Malik Péter is, aki végzős teológushallgatóként kapcsolódott be először az itteni misszióba, majd csodálkozott rá 2017-es visszatérését követően a folyamatos munka áldásaira. Most, hogy a nyugalmazott lelkész, Györfi Mihály nyomdokaiba lépett, látva a szakadatlan változás tanulságait, így fogalmaz:
„Sokan gondolják úgy, hogy majd Isten nélkül is menni fog, amit vele és általa megtapasztaltak. De örülünk mindenkinek, aki lábra tud állni, elég erőt érez, hogy felkerekedjen innen, hogy munkahelyet keres és talál. Mi pedig folytatjuk a gyerekmunkát, a hittan-oktatást, a roma lányok közti munkát, a felnőttek bibliaóráit.”

A mintegy 300 lakosú Görögszálláson szinte csak romák élnek, eddig egy lány jutott el az érettségiig, de az OKJ-s képzéseken végzettséget szerzetteket hosszan lehetne sorolni. Ez a magyarázata, hogy a biogazdaságba most alig jut munkáskéz. A gyönyörűen gondozott kertészetben, ahol egyébként a csepegtető öntözéssel megerősített ezer négyzetméteres fólia mögött szabadföldi művelés is folyik, Bánszki István volt a kalauzunk. Az év tizenkét hónapjából 8-9 hónapon át termelnek irányításával a vetésforgó, a vegyszermentesség összes praktikáját bevetve.
Útban hazafelé még betértünk a nyírteleki templomba is, ahol vendéglátóink szavai nyomán arra csodálkozhattunk rá, hogy a hagyományos templomépítéshez képest milyen lehetőségek tárulnak fel a célszerűen végig gondolt tér-szervezéssel, a modern épületgépészettel, a fenntarthatóság eszményének módszeres megvalósításával Isten XXI. századi házában…


Április 26-án tértünk vissza ismét Nyírtelekre, de a 38-as főútról ezúttal nem balra a templomhoz, hanem jobbra, a Szent István utcán található Kedvesházhoz kanyarodtunk, ahol Batári Zsolt igazgató várt ránk. Míg a gyerekek a földszinti ebédlőben tanulással, leckeírással töltötték az időt, mi a tetőtérben berendezett előadóban ismerkedtünk az itt folyó munkával. A Lázár Péter – állami gondoskodásban, intézetben nevelkedett – roma pedagógus nevéhez kötődő intézmény és nevelési mód, a Gyermekekért SOS Alapítvány küldetése több szakkollégista számára lehetett ismerős, ennek elméleti alapjairól, módszertanáról a karantén idején online-kurzust szerveztünk az akkori szakkollégistáknak. Batári Zsolt, aki a kezdetektől részese volt az itt folyó munkának, a jelen valóságában mutatta be az elmúlt 24 év, az eddig itt megfordult 130 gyerek, a sok-sok szakmai elismerés, kisebb-nagyobb egyéni, pedagógiai siker jellegzetességeit.

Nyírtelekhez 18 bokortanya tartozik, köztük a már említett Görögszállás és Belegrád is. A környékbeli elszórt településekről megoldhatatlan nehézséget jelent a napi iskolába járás, ez a szükség hívta életre annakidején Nyírtelken a hétközbeni kollégiumot. Az itteni gyerekekre kifejlesztett alternatív pedagógiai módszerek mellett az intézmény legkarakteresebb sajátossága a partnerségi kapcsolatrendszerben keresendő, s a legfontosabb partnerek a szülők:

„A Kedvesház lakóinak első generációja már szülőként van jelen az életünkben. Vannak olyan szülővé lett egykori növendékeink, akik azt mondják, nem adják a Kedvesházba a gyereküket, mert már ők maguk akarják mindazt megadni nekik, amit ők itt, tőlünk kaptak meg annak idején. Ez óriási öröm és siker! Vannak a környező bokortanyákon aztán olyan szülők is, akik bár komoly erőfeszítéseket tettek az életük jobbá tétele érdekében, ma már műanyagablakos, komfortossá tett házban élnek, de ha fenn akarják tartani, a munkába járással együtt megoldhatatlan, hogy a gyerekükkel megfelelően törődni tudjanak. Ők meg épp azért kérik a gyerekük felvételét, hogy kapják meg ők is, ami a fejlődésükhöz szükséges. Ez is siker.”

A szülőkkel való kapcsolattartás a siker legfőbb záloga, s ez még Lázár Péter felismerése volt: ebben a szociokulturális közegben a mindennél is többet kell tenni az ő bizalmuk és együttműködésük megszerzéséért, mert csak így lehet a gyerekekkel dolgozni. Szociális munkás hozza-viszi a híreket, rendszeresek a családi délutánok, amikor kisbusz utaztatja be a szülőket, s a közös vacsorát követően jót is, rosszat is megbeszélnek. „A jót is” – hangsúlyozza Batári Zsolt az együttműködés alapját. Az intézménynek hét munkatársa van, de igénybe veszik pszichológus, fejlesztőpedagógus, nyelvtanár szolgáltatásait is az előmenetel érdekében.

A siker egyértelmű mutatója, hogy megszűnt a korai iskolaelhagyás, mindenki középiskolában folytatja a tanulást, s még akkor sem kell elhagyni a Kedvesházat, 7-től 19 évesig laknak együtt most is.
A hallgatókat különösen érdekelte a vegyes korosztály együttélése, az együttműködés mikéntje, de kérdeztek a mindennapok rutinjáról is, majd a példásan rendben tartott szobákba kukkantottunk be, hogy már az udvaron érjük utol a gyerekeket. A tanulást követő udvari játék során voltak, akik a kosárpalánk körül csoportosultak, néhány szakkolis a futballpályán nyargalt a gyerekekkel, az udvari edzőgépeken csimpaszkodva pedig spontán beszélgetőkörök alakultak. Már láthatóan oldódott az első találkozás megilletődöttsége, mikor a kedvesházi napirend visszazökkentett mindenkit a teendők fogságába: vendéglátóinkat a vacsorához terített asztal várta, minket pedig az autóbusz.

A jó gyakorlatok megismerését a májusi szakmai műhelymunka során folytatjuk újabb szabolcs-szatmár-beregi települések meglátogatásával.