A kertvárosi gyülekezet szervezett megemlékezést a nyíregyházi Hősök temetőjébe halottak napja, illetve Mindenszentek alkalmából november 2-án.  

Az 1915-ben megnyitott sírkert az I. Világháború katonaáldozatainak végső nyughelye. A közelben, a huszár laktanya közvetlen szomszédságában működött az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb hadi kórháza, az úgynevezett Barakk kórház. A Hősök temetőjében mintegy 2000 sírban magyar, osztrák, német, olasz, lengyel, cseh, szlovák, orosz, ukrán, román, horvát, szlovén, szerb és bosnyák katonák földi maradványai nyugszanak, rájuk emlékezett igehirdetésében Laborczi Géza, a kertvárosi gyülekezet igazgató lelkésze. A megemlékező istentiszteleten a városlakókon és a szakkollégistákon kívül a Magyar Honvédség képviselői is tiszteletüket tették. A résztvevők minden síron mécsest gyújtottak.

A megemlékezés fotóit Hurai Gergely készítette.

Az augusztusi hosszú hétvégén tanulmányi kirándulást szervezett az ERSZK. A négynapos, gazdag programmal fűszerezett út során viszonoztuk a Kaposvári Egyetemen működő roma szakkollégium korábbi látogatását, és megismerkedtünk a város nevezetességeivel; ellátogattunk Keszthelyre és Tácon felkerestük Gorsiumot. Mindezt a balatonlellei bázisról, tehát a partmenti szálloda a Balaton-élményt is biztosította.


Csütörtökre csak annyi tervünk volt, hogy odamegyünk és belakjuk a helyet. Ez éppen elegendő programnak bizonyult: a parti úton csak úgy tudott az 50 személyes, impozáns MAN-buszunk előre jutni, ha minden szembejövő kiállt előttünk a forgalomból, egy-egy lyukat találva az út mind két oldalán tömött sorokban parkoló kocsik között. A Lelle Hotel előtt pedig újabb feladványként precíz kanyarodó műveletekkel manőverezett a kijelölt helyre autóbuszunk, megint csak megálljt parancsolva minden egyéb forgalomnak. Azt hittük, a nehezén túl vagyunk, de nem. Múlt-jelen-jövő ölelkezett a háromcsillagosnak hirdetett szállodánkban, olyan retró világba csöppentünk, amin még a sokat látott idősebb útitársak is elképedtek. A választékos kifejezések elfedik a valót: a linóleumos, lelakott, lepukkant, pókhálós, panelből felhúzott nyolcemeletes szállodában egyetlen takarítóval sem találkoztunk négy nap alatt… A nekünk fenntartott szobák egyike kifejezetten vállalhatatlan volt, vissza is utasítottuk, ahogy kell. Azzal vigasztalódtunk, hogy nem aludni jöttünk, olyan keveset tartózkodunk a szobákban, amennyit csak lehet, hisz rengeteg tervünk van. Nos, ez egész jól sikerült, volt, aki 2-3 órával beérte!

A Balaton azonban nem okozott csalódást. Annak se, aki először látta, s annak sem, aki a nyáron már másodszor-harmadszor jött vissza!

Pénteken Kaposvárra látogattunk, először is azért, hogy az ott 2013 óta működő roma szakkollégium néhány évvel ezelőtti nyíregyházi látogatását viszonozzuk. Vendéglátónk, dr. Kovács Zoltán, az ottani szakkoli vezetője élményekben gazdag programot szervezett számunkra: a rektori tárgyalóban tájékoztatást kaptunk az itteni képzés jellemzőiről, majd Babai Alex, Mozgókép és médiaismeret szakon idén végzett szakkolis levetítette nekünk diplomamunkáját, melyet egyébként nálunk forgatott. A film főszereplője szakkollégistánk, Balogh Melissza. Már itt megismerhettük az egyetem sztárját, a terápiás kutyaként dolgozó Manót, majd az intézmény magas színvonalú lovasképzésének bázisát néztük meg.
Remek élmény volt a városnézés, jó stílusú, történeteket mesélő idegenvezetőnk kalauzolásával egy barátságos, otthonos, tiszta, patrióta szellemiségű és szép várost ismertünk meg. Volt minden: szökőkútban frissülő, Florentin fülébe suttogó, szerencséért simogató, fát ölelő, de még csacsira mászó is, pedig minden kaposvári kisgyerek tudja, hogy 10-től 3-ig nem érdemes, mert forró… Majd meglátogattuk a város híres és meghatározó jelentőségű szülöttének, Rippl-Rónai Józsefnek a villáját. Élményekkel és fáradtan értünk vissza Lellére, a parti utat és a leparkolást már rutinosan kezeltük és ekkor már viszonylag jól fogadtuk a menza-stílusban juttatott vacsorát is, ugyanis a kaposvári ebéd kiegyensúlyozta mind a mennyiség, mind pedig a minőség utáni vágyunkat. Ismét a Balaton mellett voltunk, este közös énekléssel dobtuk fel a part hangulatát.

Pénteken Keszthely volt az úticél. A Balaton fővárosaként is aposztrofált városban mi csak a Festetics kastélyt, illetve a hozzá tartozó Vadászati kiállítást vállaltuk be, no meg persze, amit a gyönyörű kastélypark kínált (épp egy lovas hagyományőrző produkciót). Ez így is több kilométeres sétát jelentett, a pompától, főúri csillogástól elvarázsolva, fáradtan vágyódtunk a klimatizált buszunkba, hogy ebédelni vigyen bennünket, amikor előállt az újabb váratlan helyzet! A buszunkat lecövekelte egy szabálytalanul parkoló Toyota! A rövid ideig tartó pánik után lihegve-pihegve gyalog indultunk a 3 km-re lévő étterembe, menet közben kutatva a megoldást. Ami nem vezetett eredményre, azt most kihagyjuk a beszámolóból, okulásul azt osztjuk meg, ami működött: a rendőrség közreműködésével, a gépjárműnyilvántartásból kapott telefonszám közbeiktatásával érte utol a Toyota gazdáját sofőrünk, Attila. Olyan frappáns párbeszédet folytatott emberünkkel, hogy mire a második fogást feltálalták, a busz begördülhetett az étteremhez. Kitörő tapssal fogadtuk, tudva, hogy az affér mégse tette tönkre a délutánra ütemezett teljes szabadságot.

23-án, vasárnapra ébredve a reggelivel végleg magunk mögött hagytuk a szállodát. A fiúk már rutinosan görgették a buszunk mozgását biztosító betonkockákat, nyitották-zárták a kapukat. Nem csak a mi bőröndjeink görögtek a panel-csoda környékén, ezzel a nappal ugyanis véget ért a szezon a szállodában. A jövő teljes felújítással kezdődik a Hotel Lellében, de a mi emlékeinkben ez már így marad, idővel biztosan tudunk majd jót nevetni ezen is. Az M7-es mellett Tácon tettünk kitérőt, itt az ókori rómaiaik, vagyis Pannónia nyomait tekinthettük meg. Még értékesebb lett a kaposvári idegenvezetőnk tevékenysége, Gorsiumban is nagy hasznát vettük volna egy hasonló felkészültségű és stílusú szakembernek, de itt ilyen nincs. Olvastuk helyette a kihelyezett táblákat, és egymásnak magyarázva igyekeztünk értelmezni a látottakat. A helyszín egyébként megkapó és gyönyörű, csak valami életet lenne jó lehelni a halott kövekbe.
Már csak egy állomás maradt: Székesfehérváron remek ebéddel készültünk fel az előttünk álló hosszú útra. Kajakómába révülve csupa elégedett utas pihegett a buszon hazáig.

A karantén nem csak azért jelentett nagy kihívást, mert hiányoztunk egymásnak, hanem mert komoly akadálya volt annak, hogy a szakkollégium szakmai programját megvalósítsuk. Ahogyan honlapunkon is nyomon követhető, mi is kihasználtuk a távoktatás lehetőségeit, a szakkolisok pedig lelkiismeretesen elvégezték a kapott feladatokat, de ez csak az egyéni fejlesztésre/fejlődésre adott lehetőséget. Épp a lényeget, a közösségi alkalmakat, az interakcióban működő, az egymásra hatásból keletkező, az együttlétben gyökerező változás, előre haladás esélyét iktatta ki a karantén. Arról nem is beszélve, hogy két nyári táborunkat hiúsította meg a járvány! A szigorú szabályok feloldását követően összevontuk a kettőt, vagyis a mentorált középiskolások és az aktív szakkollégisták táborát pótoltuk az utazással. Igen változatos összetételű diákcsoport jött létre: a különböző szakokon és évfolyamokon tanuló egyetemi hallgatókhoz a baktalórántházi és az egyik nagykállói középiskola tanulói csatlakoztak, valamint mentoruk, Szabóné Plank Valéria tanárnő. Csak most, utólag állapítható meg, ez milyen hasznosnak bizonyult! A csoport két fele remekül összebarátkozott, nagyon jól kijöttek egymással és jól hatottak egymásra. Fegyelmezett, remek társaságot alkottak, jól viselték a nem tervezett epizódokat és segítettek egymásnak elviselni a kellemetlen váratlanságokat is. Megint gazdagodtunk egy fontos élménnyel-emlékkel.

 

Egyetlen valódi szakmai hétvégét tudtunk megszervezni ebben a szemeszterben, februárban. Már a márciusra tervezett programot is törölte a járványveszély, érthető hát az a felfokozott türelmetlenség, amivel az ERSZK tagjai várták az újbóli találkozás lehetőségét. Mivel az egyetemeken még érvényben vannak a szigorú korlátozások, a helyzethez igazítva Bodrogkeresztúrra, a Betlehem Pihenőházba szerveztünk tanévzáróval egybekötött közösségi programot június 19-22. között.

A helyzethez igazítva március második felétől online-szakkollégistákká változtak az ERSZK tagjai, de amint lehetővé vált a személyes találkozás lehetősége, lelkesen jelentkeztek be a bodrogkeresztúri rendezvényünkre. A vizsgák teljesítését, a szemeszter lezárását követően ugyan sokaknak keletkeztek más irányú kötelezettségeik – munka, szakmai gyakorlat –, aki csak tehette, jött. Volt, aki később érkezett, más hamarabb távozott, akadt, aki közben kicsit elment, de visszajött – az azonban érzékelhető volt, hogy a szakkollégisták minden nehézséget – lerobbanó autók, családi elvárások, munkahelyi kötöttségek – elhárítva keresték a módját a találkozásnak, a közösséggel való együttlétnek. Csodás napokat töltöttünk együtt!

Pénteken ebéddel kezdődött a program, majd az egész délutánt játékkal töltöttük. Bevezetésként semmi más célt nem tűztünk magunk elé, mint hogy végre újra élvezhessék egymás társaságát, közelségét a szakkollégisták. A Beri Karcsi – ex-szakkolis munkatársunk – által szervezett műanyag-poharas, pingponglabdás partyjátékok egyszerre hozták a versengés izgalmát és a vidámságot a csapatokba szerveződött fiatalok számára. Csak a vacsora után komolyodtunk meg, amikor Laborczi Géza evangélikus lelkész, az igazgatótanács elnöke köré gyűltünk. Elmélyült, súlyos, de léleksimogató beszélgetés részesei lehettünk, amely ismét közel hozott egymáshoz bennünket, miközben ki-ki leszűrhette az önmaga számára fontos következtetéseket.

Szombaton útra keltünk. Autóbuszos kirándulásunk első állomása még szakadó esőben Mádon a zsinagóga és a rabbiház volt. A zsidó kultúra és hitvilág tanulmányozása után Vizsoly következett, ahol pedig az első, Károlyi Gáspár által fordított magyar nyelvű Biblia előállítását, a Gutenberg-galaxis hazai nyitányát bemutató kiállítást és az Árpád-házi időkből fennmaradt műemléktemplomot tekintettük meg. A kultúrtörténeti barangolás után – mivel az időjárás végre kegyeibe fogadta csapatunkat – hagytuk, hogy a természeti szépségek hassanak ránk: Háromhuta térségében a buszt előre engedve bevállaltunk mintegy 3,5 km gyaloglást! Este a Naár-pincészet borkóstolója kényeztette a szakkollégistákat, Tokaj-Hegyalja borkultúrájának bemutatása egyúttal bevezetés volt a kulturált borfogyasztásba is…

Vasárnap rövid áhítatot követően családias tanévzárót tartottunk. Molnár Erzsébet intézményvezető értékelte a mögöttünk hagyott időszakot, majd az ajándékok átadása következett és egyúttal megünnepeltük azokat a szakkollégistákat, akik eredményes záróvizsgát tettek: tanító lett Balázs Dávid és Balogh Roland, diplomás ápoló Lakatos Magdolna; korábbi társaink közül pedig sikeres államvizsgát tett Horváth Péter mentőtiszt, Lakatos István szociálpedagógus. Itt is szeretettel gratulálunk! Aztán „kincskeresésre” indultunk! Ismét csapatokba szerveződve, rendkívüli leleményről bizonyságot téve, különböző módon jutottak a híres bodrogkeresztúri kilátóhoz a fiatalok, s ki-ki meg is kapta fent a maga „kincsét”. Délután dr. Bojti István családterapeuta, az emberi kapcsolatok szakértője volt a vendégünk. Izgalmas foglalkozást vezetett, melynek végső tanulsága, hogy életünk során kizárólag az fontos, hogy feltegyük önmagunk számára a helyes kérdéseket. A válasszal már megbirkózunk, de a kérdéseket nem úszhatjuk meg, ha tudatos életvezetésre vágyunk… Közben jöttek-mentek a felhők felettünk, s a végére kiderült! Hangulatos grillezéssel zártuk utolsó együttlétünket a 2019/20-as tanévben.

Már közreadtuk a következő tanévre szóló felvételi felhívásunkat, találkozunk augusztus végén a bevonótáborban. Úgy búcsúztunk tehát, hogy viszontlátásra!

A Roma Szakkollégiumok Egyesület közgyűlést tartott Nyíregyházán június 16-17-én. Az RSZE az egyházi és egyetemi fenntartású roma szakkollégiumok közös szervezete, mely tömöríti az országban működő, hátrányos helyzetű tehetséges roma hallgatók esélyteremtő szakmai programjait.

Június közepén 9 városból 11 intézmény vezetői, a fenntartók képviselői tanácskoztak a nyíregyházi Luther Márton Evangélikus Kollégiumban. Az előző évben elvégzett munka áttekintése, a közös szakmai célok egyeztetése mellett a közgyűlés új vezetőséget is választott. Az alapítás óta Laborczi Géza, a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium igazgatótanácsának elnöke volt az RSZE elnöke, a nyíregyházi közgyűlésen dr.Biczó Gábornak, a DEGYFK hajdúböszörményi Lippai Balázs Roma Szakkollégium szakmai vezetőjének adta át a stafétát.

A tanácskozás résztvevőit kedd este az Evangélikus Roma Szakkollégium tagjai köszöntötték rövid műsorral: Balázs Achilles, Balogh Melissza, Balogh Roland és Lakatos Filip Csaba tánccal, verssel, zenével lépett a pódiumra.

Varga Ákos, az ERSZK tagja, a diákönkormányzat elnöke, végzős szociálpedagógia szakos hallgató nyerte el idén – megosztva – a Vásáry Tamás ösztöndíjat önkéntes kategóriában. Az erről szóló oklevelet 2019. november 10-én Budapesten adta át ünnepélyes külsőségek közepette az alapító Vásáry Tamás, Kossuth-díjas zongoraművész, karmester, a Magyar Szent István Rend birtokosa, a nemzet művésze, valamint Tokody Ilona Kossuth- és Liszt Ferenc- díjas operaénekes, és dr. Horváth Zita felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár a díjazottaknak. Szeretettel gratulálunk, büszkék vagyunk szakkollégistánk sikerére.

A Vásáry Tamás Ösztöndíjat 2013-ban, a világhírű zongoraművész és karmester 80. születésnapja alkalmából alapították és rá egy évre ítélték oda első alkalommal. Az ösztöndíjpályázat célja az ifjú zenészek szakmai munkájának, művészeti tevékenységének ösztönzése, valamint az őket segítő, kiemelkedő önkéntes tevékenységet végző személyek támogatása.

Varga Ákos diákvezetőként kezdeményezője volt, hogy a még hátrányosabb helyzetben lévők megsegítésére adománygyűjtésbe kezdjenek a szakkollégisták: a karácsonyi szeretetakció keretében a nyírteleki Kedvesház Kollégium gyermekei, az ibrányi Iránytű Tanoda közössége, illetve a Nyíregyháza-Kertvárosi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház fenntartásában működő Oltalom Szeretetszolgálat hajléktalan kliensei részesültek az adományokból. Kiváló szervezőkészsége, szociális érzékenysége és empátiája nélkülözhetetlen volt az akció sikeréhez.
Az ERSZK önkénteseként került kapcsolatba az ibrányi Iránytű Tanodával – az egyetemista fiatalok, mint példaképek, a tanulási motiváció fenntartása, erősítése szándékával rendszeres az intézmények kapcsolata, együttműködése. Ákos ezen túlnyúló, egyéni munkába kezdett a tanodásokkal, versenytáncos előképzettsége révén táncoktatóként működött, illetve központi szerepet vállalt fő szervezőként az ibrányi Országos Tanoda Olimpia lebonyolításában.
Animátorként, vezető animátorként folyamatosan részt vesz a Snétberger Zenei Tehetség Központ munkájában. A szociálpedagógiában folyamatosan bővülő szakmai ismeretei mellett gyermekszeretete, empátiája, a tehetséggondozásban megmutatkozó elhivatottsága teszi hatékonnyá a munkáját.

Mindezek alapján a Vásáry Tamás Ösztöndíj-program kurátorai – a névadó, Vásáry Tamás mellett Tokody Ilona operaénekes, valamint dr. Horváth Zita felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár – szakkollégistánkat érdemesítette arra, hogy Székely Bencével, a debreceni Szent Miklós Roma Szakkollégium diákjával megosztva az ösztöndíj program díjazottja legyen.
Szeretettel gratulálunk!