Az Evangélikus Roma Szakkollégium 2020. augusztus 30-szeptember 1. között megtartotta szokásos bevonótáborát a bodrogkeresztúri Betlehem Evngélikus Pihenőházban. Idén 32 pályázóval utaztunk, 9 új hallgató adta be jelentkezését. A bevonótábor a szóbeli felvételi keretét jelenti intézményünkben.

 

 

 

 

A nyár végi bevonótábornak azóta örülünk, hogy kitaláltuk: az összes jelentkező közös – 2-3 napos – együttléte kiváló alkalom, hogy képet nyerjünk az új jelentkezők személyiségéről és az épp újra alakuló csoport dinamikájáról. Az együtt töltött napok alatt szerzett információmennyiséget az alkalmi együttlétekkel csak hetek-hónapok alatt gyűjthetnénk össze. A találkozás élménye pedig kifejezhetetlen és semmi mással nem helyettesíthető! Mindez hatványozottan igaz az idei bevonótáborra – a tavaszi karantén hatásai miatt.
A lelkesen várva-várt idei bodrogkeresztúri bevonótábor mindent visszaigazolt, csodás élménnyel gazdagodtunk mindannyian. Léleksimogató tapasztalat látni az egyszerre felszabadult és fegyelmezett társaságot működés közben. A régiek felveszik a fonalat, úgy keverednek, mozognak, hogy előbb-utóbb mindenki mindenkivel szót válthasson, közben bevonódnak az újak: ráéreznek a légkörre, a szokásokra, szabályokra, létrejönnek valódi párbeszédek, az ismerkedés formálisan is megtörténik, de ennél is fontosabb a „közeg” hatása.

 

Vasárnap délben gördült ki autóbuszunk a Városi Stadion, illetve az Index nevű műintézmény parkolójából, a bodrogkeresztúri Betlehem Evangélikus Pihenőházban pedig mint régi kedves barátokat fogadtak bennünket ebéddel. Miután belaktuk a helyet és már majdnem mind együtt voltunk, nekiláttunk az előzetesen megtervezett program végrehajtásának: 1. Ismerkedés, bemutatkozás. Nagyon formálisnak tűnik, de vannak jó módszerek, hogy játékká alakuljon. Az első szakasz felelőse Veszprémi Erzsébet volt, majd Beri Károly vitte tovább a játékba csomagolt összecsiszolódást. A vacsorát követően az ERSZK intézményvezetője, Molnár Erzsébet válaszolt a programba iktatott kérdésre: 2.Hová csöppentél/mibe keveredtél? A roma szakkollégiumi hálózat céljáról, értelméről, az idén kezdődő 10. tanév apropóján a megtett útról, történésekről beszélt a Kelet-magyarországi térségből, de főleg Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kistelepüléseiről, szegregátumokból érkezett fiataloknak. Az este kötetlen együttléttel zárult, a részleteket hagyhatjuk, de nincs kétség, hogy jól érezték magukat Tokaj-hegyalján… Azt viszont fontos leszögezni, hogy a reggelit előkészítők gond nélkül láthattak munkához, semmi nem akadályozta őket a terítésben, tálalásban…

Hétfőn, augusztus 31-én izgalmas napra ébredtünk. Megérkeztek az intézmény igazgatótanácsának (IT) felvételiztető tagjai: Laborczi Géza ev.lelkész az IT elnöke, Bácskainé dr. Pristyák Erika, a NYE Turizmus és Földrajztudományi Intézet főiskolai docense, ugyancsak az IT tagja. A felvételibizottságban (Feb) szerepet kapott Varga Ákos alumni, aki szociálpedagógia szakon végzett az NYE-n és ma már a Nemzeti Tehetség Központ és a Camp Europe Felsőörs Közhasznú Kft. munkatársa. A Feb-nek mindig tagja az az intézményvezető mellett az ERSZK diákönkormányzati vezetője is, most Orgován Vivien, a DE Neveléstudomány Msc-hallgatója. 9 órától kezdődően meghallgattak minden új jelentkezőt, majd pedig néhány olyan régi szakkollégistát hívtak be, akinek fejlődésével, előrehaladásával, vagy a közösségben vitt szerepével kapcsolatban tisztázni, megbeszéli valót látnak.

Amíg a Betlehem pihenőház 1-es szobájában egymásnak adták a kilincset a felvételizők, a többiekkel az együttműködési készségeket fejlesztő csoportfeladatokon dolgoztunk. A valódi erőfeszítéseket igénylő „játékban” megint rendkívül jól teljesítettek a fiatalok: senki nem próbált lazsálni, összeszedettek voltak, komolyan vették és előbb-utóbb hibátlanul meg is oldották a feladványt!

Érzékelve, milyen izgalommal, sztresszel élik meg a fiatalok a felvételit, a Feb a döntést követően haladéktalanul nyilvánosságra hozta az eredményt. Gyorsan megtudtuk tehát, hogy minden új jelentkező felvételt nyert, egy régi tagunk feltételekkel jöhet velünk tovább, s ezek teljesülését novemberben értékeljük. Egy korábbi szakkollégistánk visszautasíthatatlan állásajánlatot kapott választott hivatásában, így levelezőn folytatva tanulmányait „pártoló tag”-ja lehet az ERSZK-nak. (Részt vesz a programokon, tutori, mentori segítséget, nyelvi képzést kaphat, de ösztöndíjat nem, hisz lesz fizetése. A forma nem új és már bevált az előző évben.).

Közben kiscsoportos beszélgetésre olyan alumnik köré gyűltek a fiatalok, akik saját életük példájával motiválták, erősítették őket. A ma már doktori iskolánál tartó Virág Ádám, a középiskolai mentorként is aktív Orgován Lilla, vagy a felvételiztető Varga Ákos tapasztalatai többletmuníciót jelentettek a kezdőknek. Amíg ezt tartott, elkészült a Campus Kollégiumban érvényes szobabeosztás is a szakkolisok számára, hogy a kollégiumban már felkészülten várják a kártyáért jelentkező ERSZK-sokat.

A döntés kihirdetését követően jött el a teljes felszabadultság időszaka! Ismét buszra szálltunk, hogy Tokajban a bormúzeum, illetve a Világörökségi Bormúzeum interaktív programján vegyünk részt. Izgalmas felfedezőút út volt, különleges műelemzés az érzékszervek bevonásával, virtuális száguldás egy Miniben jogosítvánnyal vagy jogsi nélkül… meséljenek a fotók! És még sosem vacsoráztunk múzeumban – most ez is megvolt! Este nem maradt más dolgunk, mint élvezni egymás társaságát. Közös éneklés, tánc, beszélgetés – ami csak belefért, kitérve arra is, minek kell történnie a másnapi visszautazás után. Spontán önsegítő csoportok léptek akcióba, hogy a beiratkozás, a tárgyfelvétel, az egyetemi élet megannyi közelgő nehézségén átsegítsék egymást.

 

Folytassuk egy szemtanú beszámolójával:

 

Egyszer volt, hol nem volt…avagy milyen a bevonótábor?

Először is, aki nem tudná, a bevonótábor a szakkolis léthez szükséges utolsó lépcsőfok, ahol megtörténik a felvételi beszélgetés. És nem utolsó sorban részt vehetünk közösségi játékokon, aminek segítségével jobban megismerhetjük a jelenlegi szakkolisokat és az újakat is. Egy-egy program után az újonnan született barátságok egy közös dohányzás közben pecsételődnek meg.

A szakkoliról, már évekkel ezelőtt hallottam, ugyanis testvérem már rég tagja a közösségnek, és az esetek nagy százalékában csak pozitív dolgokról mesélt. Legendák keringtek otthon a szakkolis munkatársakról, a jelenléti ívekről, a több kilométeres sétákat követő múzeumi látogatásokról, és nem utolsó sorban Géza bácsi híres vicceiről. Nyilván más meghallgatni és átélni egy dolgot. Szerencsére, nekem mindkettő megadatott. Így egy pozitív élménnyel bővült az életem. Új barátokat szereztem, közelebbről megismerhettem a már látásból egyébként ismert szakkolisokat. Az érdekes témák mellett poénos beszélgetésekben is részt vehettem, amiket több percen át tartó nevetés kísért.

Sajnos azonban nem kerülhettem el a felvételi beszélgetés előtt lévő perceket sem, amik életem leghosszabb percei voltak. Talán jobban izgultam, mint a szóbeli érettségi vagy a KRESZ vizsgám előtt. Szerencsére, a velem együtt érkező új jelentkezők sem voltak ezzel másképp. Persze a régebbi tagok nyugtattak engem/minket, hogy nem kivégzésre várunk.
Később igazuk lett, és tényleg nem haltunk bele. Viszont egy jó és érdekes beszélgetéssel lettem gazdagabb. A beszélgetések után részt vettünk egy borkóstolón és két múzeumi látogatáson, ahol a legenda beigazolódott, és bátran kimerem jelenteni, hogy a múzeumok után legtöbben nem vágytunk jobban másra, mint egy szimpla ülőhelyre.

Összességében nagyon jól éreztem magam, az új élmények mellett számos új barátra tudtam szert tenni, és kisebb túlzásokkal kijelenthettem, hogy először éreztem azt, hogy nem számít, hogy ki hová tartozik, cigány vagy magyar. Nem volt helye az előítéletnek, nem kellett hallani egy-egy cigány megjegyzést. Ami hatalmas pozitívum volt számomra.
Az ember az ember, a tettei és az akarata határozza meg, hogy mennyit ér az életben.

Készítette: Lakatos Ádám

 


Az ERSZK maximális létszámmal kezdi a tanévet. 20-an a Nyíregyházi Egyetem beiratkozott hallgatói. Kilencen közülük felsőfokú szakképzésben vesznek részt, gazdaság és menedzsment, illetve turizmus-vendéglátás, informatika, agrár, illetve logisztika szakon tanulnak. Vannak sportszervező-rekreáció szakosok, csecsemő és kisgyermeknevelő, képalkotás, tanító, osztatlan tanárképzésben (különböző párosításban földrajz, történelem és testnevelés szakon) tanulók közöttük. A DE Egészségügyi Karán három leendő védőnő-, egy ápoló- és két mentőtiszt-hallgató tanul, és négyre nőtt az Msc-n továbbtanulók száma: szociológia, ápolás és két neveléstudomány szakos van közöttük. A Szent Atanáz Hittudományi Főiskolán egy hittanár-nevelőtanár szakos hallgatónk készül a jövőre. Az ERSZK tagjainak többsége Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből érkezett, de továbbra is vannak Hajdú-Biharból, Szolnok megyéből, sőt Kárpátaljáról is hátrányos helyzetű fiatalok közöttünk. A hangulat egyre családiasabb: új fejlemény, hogy ideértek a korábbi szakkollégisták kisebb testvérei, unokatestvérei, avagy a szűkebb-tágabb szomszédság, így erősödik a paszabi, a hodászi és a nagyecsedi klán, de Ibrány is jön föl!

Isten hozta az új szakkollégistákat a 2020/21-es tanévben, áldást kérünk erőfeszítéseikre és intézményünkre, hogy célba tudjuk juttatni őket!