A félév egyik legértékesebb hónapja – hisz az egyetemen sínre kerültek az új tárgyak, az új tanárok dolgai, de szorgalmi időszakban még semmi rendkívüli, épp csak valamicske beadandó, már ha… –, sok energiát tudnak ilyenkor a szakkolis-életbe tolni a fiatalok… Máskor. De a távoktatás, a karantén, a Covid-járvány harmadik hullámának elrettentő hírei lefojtanak minden aktivitást. Képernyők előtt zajlik az életünk, fékezett habzással. Már hozzászoktunk, de nemigen szerettük meg, inkább alkalmazkodunk. Online bibliaóra, online kommunikáció, online angol, online szakmai műhelymunka, online önkéntesség… És a virtuális térbe került a 10 évvel ezelőtt megalapított Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat jubileumi eseménysora is.

A hónap szakmai műhelymunkájának vendége Lankó József alsószentmártoni katolikus plébános volt, akiről már sok izgalmas, különleges dolgot hallottunk a pécsi testvérintézmény tagjaitól. A pécsi szakkollégisták előszeretettel végeznek ugyanis önkéntes munkát Lankó atya, vagy ahogyan ő szereti a megszólítást, Józsi diakóniai intézményeiben. Az alsószentmártoni központtal tevékenykedő Szent Márton Caritas Alapítvány számos intézményt tart fenn: Alsószentmártonban tanodát, Oldon és Siklósnagyfalun közösségi házat, Drávaszabolcson, Kémesen és Kovácshidán játszóházat működtetnek, de évtizedes múltja van a népkonyhának is. Azaz, a Gondviselés konyhájának, ami eredetileg egyházmegyei támogatással a paplakon indult, s a 20 adagos szükségletből gyorsan lett 90…

1980-ban szentelte pappá a pécsi püspök, de már az ezt megelőző nyáron végigmotorozta az egyházmegyét, hogy lássa, hol van nagy szükség káplánra. Lankó József végül Siklóson kezdte meg szolgálatát, ahol az idős plébánost segítve a város mellett kilenc – többségében rendkívül hátrányos helyzetű – falu lelkipásztori szolgálatát is ellátta. Hét évnyi kápláni szolgálat után 1987-ben a nagyharsányi plébániára helyezték, majd 1989 augusztusában végleg a horvát határtól három kilométerre fekvő, 1200 lélekszámú, romák lakta Alsószentmártonba költözhetett. Tekintettel arra, hogy a nyolcvanas évek második felétől a hazai és az európai cigány pasztorációs mozgalom egyik előmozdítója lett, 1990 júniusában Mayer Mihály püspök kinevezte az egyházmegye cigányokért felelős lelkészévé.

Mint együttlétünkkor mesélte, nagy igyekezettel, de kevés tudással látott munkához a cigányok között – tanácsot is kért a hodászi munkában akkor már igen elmélyült Sólya Miklóstól. „Ha van irgalmas, jó szíved, akkor az megmondja, mit kell csinálnod, ha nincs, akkor nem tudok neked tanácsot adni” – jött a válasz.
      – A másik ilyen fontos segítőm André Barthelemy, egy francia pap, akit Jóska néven ismertek a cigányok Magyarországon. Ő járt Csatkára, a cigányok búcsújáró helyére, ott ismerkedtem meg vele. Mikor meglátogatott, fiatal papként feltettem neki azt a nagy kérdést, hogy merre vezessem a cigányokat? Erre ő azt mondta, ne vezessél te senkit sehova, legyél ott, figyeljél, és ha tudsz valakinek segíteni, akkor segítsél – nyilatkozta erről a SZEMlélek blogon Szőke Tibornak még 2019-ben.
Velünk való találkozásakor sem feledkezett meg másik meghatározó segítőjéről, Lothar Weissről, akit egy nemzetközi találkozón ismert meg, s akinek révén komoly német adományokban részesült a baranyai cigánymissziós munkában.
     – Nyári táborokat szervezett, amikben voltak német középosztálybeli cserkészgyerekek, román árvaházi gyerekek, balkáni menekült cigányok és a mi cigány gyerekeink. Azt mondta, hogy „lehetőséget kell adnunk a fiataloknak, hogy megismerjék egymást. Hogy kapcsolatok, barátságok szövődjenek: ha megismerik egymás kultúráját, ha esznek egymás ételéből, ha megtapasztalják, hogy a másik csókja jó, akkor nem lehet őket egymás ellen uszítani, akkor nem fognak soha fegyvert egymásra.” Létrehozott egy egyesületet, amin keresztül rengeteg támogatást kaptunk. Volt olyan időszak, amikor csak rájuk tudtunk számítani – mesélte Józsi, rátérve egy másik fontos közös misszóra, mely akár a mai KRSZH előképeként is felfogható. Ugyanis részt vett a Gandhi Gimnázium létrehozásában, majd 1996-ban – Derdák Tibor szociológussal és a paderborni érsekség cigányokért felelős papjával, Lothar Weiss-szel – megalakította a Collegium Martineum Középiskolai Tehetséggondozó Kollégiumot. A Pécshez közeli Mánfán létrehozott intézmény azon kevesek egyike volt, amely a többszörösen hátrányos helyzetű, elsősorban cigány származású gyermekeket minőségi középfokú oktatáshoz és érettségihez segítette. Az intézmény alapelve az volt, hogy a kollégisták integrált oktatási körülmények között szerezzenek érettségit. A Martineum önigazgató, önszerveződő közösségként, amolyan demokrácia-iskolaként is működött, a megfelelő támogatások hiánya miatt azonban az intézmény tizenkét év után, 2008-ban megszűnt.

Lankó József a nyíregyházi szakkollégisták kérdéseire válaszolva mesélt a baranyai cigányok etnikai, nyelvi sajátosságairól, az argyelánok, muncsányok sajátosságairól, majd arról is, hogy az agapé, a „mindennek ellenére való szeretet” jegyében hogyan lett gyámja, pótpapája, pótnagypapája krízishelyzetben született gyermekeknek ott, a közösségben.
Mint a pécsi testvérintézmény vezetőjétől, Békési Andreától, Lankó atya régen elköteleződött munkatársától megtudtuk, nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében közösen, hogy a pécsi egyetemisták bekapcsolódjanak az itt folyó munkába. De megtudhattuk azt is, hogy a szakkollégisták között két szentmártoni, és egy gilvánfai fiatal is van ma már…

A márciusi műhelymunka másik vendége dr. Ujhelyi János gyermekgyógyász főorvos, sportorvos volt. Őt kifejezetten a hallgatók kérése nyomán hívtuk, ugyanis erőteljes igény mutatkozott rá a Covid-járvánnyal kapcsolatos alapvető ismeretek értelmezése, illetve a téves információk tényszerű feldolgozása, cáfolata érdekében. A tudományos ismeretterjesztő előadás után a szakkollégisták konkrét problémákkal, kérdésekkel ostromolták a szakembert, praktikus tudáshoz juthattak a fiatalok a megelőzésről, a kockázatokról, a különböző vakcinákról. Természetesen az volt a végső summázat, hogy aki csak teheti, mielőbb oltassa be magát, és az a legjobb vakcina, amit már beadtak.


Jobb időkben fényes eseménysor lett volna hivatott megemlékezni a Keresztény Roma Szakkollégiumi hálózat megalakulásának 10. évfordulójáról. A szervezet készült is erre nagyon, ám a realitások ezt az eseménysort is az online térbe száműzték! Március 26-án online konferenciát rendeztek, melyen az ERSZK mai és egykori hallgatói közül is számosan részt vettek. Az erről szóló tudósításunk itt olvasható.

A szakkollégisták márciusban is meg tudták oldani az önkéntes munkát. A legbüszkébbek természetesen azokra a mentőtiszt-hallgatóinkra vagyunk, akik közreműködnek az Országos Mentőszolgálat Covid-tesztelő szolgálatában: Bódi Gyula és Here Mihály – köszönjük az áldozatvállalást mindannyiunk egészségének érdekében.

 

1

A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Roma Szakkollégiumok egyesület kiadásában jelent meg az az interjúkötet, melynek alapját a SZEMlélek értékmagazin sorozata adta, Gégény István szerkesztésében.

Sajtóvisszhang:

Evangelikus.hu

szon.hu

 

Sok ragyogó ötletet, rendezvénytervet tett zárójelbe a Covid-járvány, melyek a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat megalakulásának 10. évfordulóját lettek volna hivatottak ünnepélyessé és emlékezetessé tenni. Belátva a járványhelyzet komolyságát és az eredeti elképzelések tarthatatlanságát, az online térben tűnnek fel a jubileumi év jelentőségét nyomatékosító alkalmak, tartalmak. 2021. március 26-án, péntek délután online kerekasztal-beszélgetést szerveztek a tíz évvel ezelőtti intézményalapítókkal, a roma szakkollégiumokat létrehozó szándéknyilatkozatot aláíró személyiségekkel, négy egyház elöljáróival.

2021-be fordulva a roma szakkollégiumok diáksága igyekezett érvényes válaszokat találni a felvetésre, mit nyújt számukra ez a sehol máshol, csak Magyarországon létező intézményi forma, melyet 2011-ben hívott életre az állam és négy történelmi egyház. Az egyes intézmények videóiból elkészült a közös film, az ERSZK hála-videója megtekinthető itt:

A konkrét évfordulóhoz közeledve újabb figyelemfelhívó híradás indult vándorútra a közösségi médiában: 2011. március 17-én írta alá az alapító szándéknyilatkozatot a kormány részéről Balog Zoltán, akkori Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkár, valamint a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya részéről  P. Forrai Tamás tartományfőnök, Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház püspöke, Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspöke, és Kocsis Fülöp, a Magyar Görögkatolikus Egyház püspöke. Videóüzenetben köszöntötte a jubileumot kevéssel ezután Balog Zoltán, immár a reformátusok püspökeként, és a többi aláírók közül az MEE képviseletében Fabiny Tamás elnök-püspök, P. Forrai Tamás SJ, valamint Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek, a KRSZH jelenlegi elnöke.

 

Járvány nélkül bizonyosan szebb ívét rajzolhatnánk a 10. évfordulónak emléket állító rendezvényeknek, de mert most ebben élünk, így jutottunk el ahhoz az online kerekasztal-beszélgetéshez, melynek az egyházi alapítókon kívül Langerné Victor Katalin, a BM Társadalmi Felzárkózásért Felelős Helyettes Államtitkára volt a résztvevője. Közönsége pedig az intézmények vezetői, munkatársai, mai és egykori szakkollégisták, akik immár 11 intézményt képviseltek.

Történt pedig, hogy a 2011-es tanévkezdésre létrejött első négy roma szakkollégiumot újabbak követték. A budapesti jezsuita fenntartású, a debreceni református, a miskolci görögkatolikus és a nyíregyházi evangélikus szakkollégium után 2012-ben Szegeden a Magyar Katolikus Egyház alapított roma szakkollégiumot, majd 2015-ben újabb görögkatolikus fenntartású intézmény jött létre Debrecenben, 2016-ban még egy református alapítású intézmény Budapesten. 2019-ben a Pécsi Tudományegyetem hatókörében jöhetett létre a második evangélikus intézmény, miközben 2011-ben és 2012-ben egyetemi fenntartású roma szakkollégiumok szerveződtek: az egri Eszterházy Károly Egyetem után a Kaposvári Egyetemen és a Debreceni Egyetem Hajdúböszörményben működő Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Karán döntöttek újabb roma szakkollégiumok alapításáról. Elegyengetve a fenntartók szerinti különbségeket és a célok egyetemességére figyelve létrehozták a Roma Szakkollégiumok Egyesületét, a Nyíregyházán tett 2015-ös kezdeményezésből 2018-ra lett bejegyzett szervezet Laborczi Géza, akkori KRSZH-elnök, evangélikus lelkész áldozatos munkája révén. Tiszteletre méltó fejlődés ez röpke tíz esztendő alatt, s még inkább indokolt a kezdeteket felidézni.

Az online kerekasztal-beszélgetés moderátora, Varró Szilvia elsőként Kocsis Fülöp érsek-metropolitát szólította meg a kérdéssel: Mit mondana annak a 19 éves hodászi roma lánynak, aki az érettségit követően a továbbtanuláson gondolkodik?

-Először is gratulálnék a sikeres érettségihez, különösen, ha nem is volt különösebb segítsége az eddig elért sikerhez – válaszolta Fülöp atya, nem titkolva a további tanulás várható nehézségeit. – Küzdeni kell, de mi bizonyosan mellette állunk ebben.

Hogy ez mekkora jelentőséggel bír a hazai legnagyobb kisebbség köréből kitörni készülő, a nehéz, hátrányos sorsból a tanulás révén jobb életet remélő fiatalok számára, arra Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár reflektált: meglehet, a tantárgyi, szakmai előmenetel feltételei még csak adottak az érintett fiatalok számára a felsőoktatásban is, de jelentős közösségi kapcsolati hiánnyal érkeznek, már pedig a sikeres életút épp ezen múlik. A felnőtté válás periódusában a legnagyobb kincs a közösség, a másik pedig a hit!

Balog Zoltán falusi gyermekkorának azokat a meghatározó élményeit elevenítette fel, melyek ennek az intézménytípusnak a szükségességét kiérlelték benne, ahogyan az eredeti ötletadó, a Torontóból bejelentkező Forrai Tamás is múltbeli – bár már a szerzetesi közösségben szerzett – tapasztalataival indokolta az új intézmények, a szakkollégiumok életre hívásának szándékát. A nyomor, a szociális indokok mellett Fabiny Tamás a végletes-végzetes megosztottság leküzdésének szempontját tette ezek mellé, nem a berlini az egyetlen fal, melyet le kell bontanunk…

Anyagi támogatás, személyes mentorálás, nyelvtanulás, lakhatás – sorolta Varró Szilvia a szakkollégium által biztosított támogatási formákat, és a beszélgetés résztvevői nem nagyon tudtak fontossági sorrendet felállítani, inkább megtoldották még a szeretetközösség fogalmával. Ezt hangsúlyozta egyébként Balogh Tibor politológia szakon végzett egykori szakkollégista is, aki úgy tekint a szakkollégiumra, mint motiváló önképzőkörre a közösségkeresés szakaszában.

Voltak-e, mik voltak a gyermekbetegségek a szakkollégiumokban – haladt tovább a beszélgetés, s erről a romák – nem romák helyes aránya körüli polémia jutott először a püspökök eszébe. Kezdettől egyetértés volt abban, hogy nem romáknak is helyük van a szakkollégiumban, hisz az együttélés szempontja fontos, de nem kérdés, hogy a romák jobban rászorulnak a szakkollégium eszközrendszerére, arányuk 70 % körül stabilizálódott az évek során. A KRSZH-nak szellemi műhelynek kell lennie, ahol előtérbe kerül az egyéni támogatás, amit a tömegképzés nem tud megadni, s akkor vajon helyes-e a növekedésre helyezni a hangsúlyt, erről is sokat töprengtek együtt – idézte vissza Forrai Tamás. És miért az egyházak a fenntartók? – ötlött fel a régi kérdés Balog Zoltánban. – A társadalommal meg kellett értetni, hogy a kereszténység nem fosztóképző és nem más ellen van. Fabiny Tamás pedig az egyházon belül végzendő munkára emlékezett, meg kellett harcolni, hogy mindenki tekintse saját ügyének a cigányok körében végzett missziót. A megtett utat jól jellemzi, hogy az MEE országos irodájának két munkatársa van a nyíregyházi intézményből, a helyi evangélikus diakóniai intézményekben alkalmazott diplomásokról nem is beszélve.

-Lemorzsolódás? – lendítette tovább a visszaemlékezést a moderátor. Volt, mindenütt volt -értettek egyet a beszélgetők, egyre kevesebb, ahogy az intézmények saját kultúrája megerősödött. – Gyászként éltük meg, vetette közbe Kocsis Fülöp. A papnevelésben is van és ismerjük a „kapunyitási pánik” jelenségét – fűzte tovább Fabiny Tamás. És mennyi lett volna a roma fiatalok lemorzsolódása szakkollégium nélkül! – mutatott rá a probléma viszonylagosságára Langerné Victor Katalin, aki szerint jelenleg 1,4 %-ra tehető a felsőoktatásban tanuló cigány hallgatók aránya. Minden szakkollégium elindult a középiskolák irányába, jelentős erőfeszítéseket tesznek az utánpótlás biztosítása, a tanulási motiváció felkeltése érdekében. Az intézmények 30-35 körüli létszámmal tudnak jól működni, nehéz lenne megbecsülni azokat a jövőbeni folyamatokat, amelyek eldöntik, hogy ez tartható-e, csökkenni vagy nőni fog a jelentkezők száma.

– Megfontolandó, hogy akinek érettségije van, olyan nagy tragédia már nem érheti a munkaerőpiacon, az általános iskolai végzettség viszont nem elég. A középiskolák, a szakképzés szintjén lenne további feladat az egyházak számára is – szőtte tovább a gondolatot Balog Zoltán, amit Forrai Tamás azzal egészített ki, hogy minden oktatási szinten a maga komplexitásában kell közelíteni a megoldáshoz, nem egyszerűen csak kollégiumi lakhatásra kell gondolni.

A beszélgetők eljátszottak a gondolattal, hogy 10 év múlva háromszor nagyobb hálózat működjön, legyen a szakkollégiumoknak országos lefedettsége – nem volt ellenzője a felvetésnek. A beszélgetés végéhez közeledve szó esett az alumni-hálózatról: tudatosan igyekeznek hálózatba szervezni a különböző szakokon, intézményekben diplomát szerzett fiatalokat. Az ő személyes példájuk lehet a legjobb motiváció a fiatalabbak számára, illetve ez az informális kapcsolati háló nyújthatja a leghatékonyabb segítséget a pályakezdéshez, álláskereséshez. A roma diplomások elhelyezkedése nem egyszerű ugyanis. Az alumnik érzelmi kötődésére mondott példát Fabiny püspök, megemlítve azt az inkognitóját őrző fiatalt, aki a tudományos pályán kapott díjával járó összeg egy részét az őt egykor felkaroló nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégiumnak adományozta.

A kerekasztal beszélgetés végén a szakkollégisták kérdéseire válaszoltak az alapítók.

A 10. évforduló jegyében egyébként a közelmúltban látott napvilágot Sorsfordítók címmel az az interjúkötet, mely a Szemlélek blogon megjelent videók, beszélgetések szerkesztett változatát tartalmazza. A Roma Szakkollégiumok Egyesület kiadásában megjelent könyvet itt mutatták be a szakkollégiumi közösségnek. 22 diplomás fiatal vall életéről, az előítéletek ellenére, a felemelkedés érdekében tett erőfeszítéseiről. A 22 sorsfordító történet megindító társadalmi látlelet.

https://www.evangelikus.hu/10-eves-krszh

 

2020 novembere óta ismét korlátok között élünk a Covid 19 újabb hulláma miatt, s ez erős nyomot hagyott a szakkollégiumi léten is. Voltak olyan programjaink, melyeknek tartalmán, lényegén nem sokat változtatott, hogy jelenléttel vagy online szerveztük-e meg: a mondanivaló, az „anyag”, mármint tanári értelemben a tudásanyag, vagyis az információ átmegy a virtuális téren is.

A közösségi lét megvonása, egymás társaságának nélkülözése azonban komoly veszteség. Átütő erővel ez a hagyományos decemberi spirituális alkalomnál mutatkozott meg.
Angyalkázással kötjük össze a karácsonyt megelőző együttlétünket, amióta Lazók Szabina szakkollégistánk kitalálta és először megszervezte (talán 2017-ben?). Hagyománnyá lett nálunk is az a réges régen felfedezett módszer, hogy sorsolással döntjük el, ki kinek készít személyes ajándékot, a szervezés lényege, hogy garantáltan mindenkit bevonjunk a láncolatba. Így az ERSZK szerény intézményes, de azért mindig jelképes, tehát a tárgyiasságon túlmutató jelentéssel bíró ajándéka kiteljesedhet a közösség tagjainak egymás iránt tanúsított figyelmességével.

Karácsonyi spirituális együttlét online: 

Az egyéni szükségletekre, igényekre is reflektáló ajándékozás az Angyalkázásban most először már csak a személyes figyelemre csupaszodott. A december 21-re meghirdetett meetingen mégis megvalósult a karácsony csodája: összejöttünk, tanúságát adtuk az egymásra figyelésnek. Versek, zenék, rajzok, videók révén köszöntötték egymást a szakkollégisták – csak az ölelés, a szemkontaktus hiányzott, meg a közösen elköltött ünnepi estebéd…
A szemeszter lezárultával, a vizsgaidőszak után azzal szembesültünk, hogy változik a névsorunk. Két fiatal élethelyzete változott meg úgy, hogy szabályzatunk szerint nem folytathatja a szakkollégiumi tagságot, s mivel itt toporogtak a küszöbön az új jelentkezők, hamar elrendeződött a kapacitás feltöltése…
A tanév második szemeszterét megint csak online meetinggel indítottuk.

Szemeszterindító online:

A diverSEN group workshop élményekkel teli alkalom volt, de ennek részleteiről csak a szakkollégisták beszélhetnének. A tréningszabályok szerint, ami a csoportban történik, az a csoportban marad!

Tréning, februári szakkolis program: 

 

 

Közben újra indult a nyelvi képzés, a bibliaóra és a kommunikációs foglalkozás is online… Csak látnánk már a végét a karanténnak!

Lázár Péter „régi ismerőse” a szakkollégistáknak. Ez akkor is igaz, ha a legfiatalabbak a november-decemberre megszervezett “Roma Mentor” online műhelysorozat alkalmával találkoztak vele először. A régiek azonban nagyon is emlékeznek a korábbi, erős nyomot, benyomást hagyó alkalmaira és sűrűn felemlegették, hivatkoztak rá. De olyan, pedagóguspályára készülő hallgató is van, akinek egy vizsgatétel elevenedett meg ezzel a találkozással!

Lázár Péter cigány pedagógus, pedagógia szakos bölcsész, aki állami gondozásban nőtt fel, nevelői hatására pedagógus lett. Nevelőtanárként kimagasló sikereket ért el tanítványaival (zenekart alapított, színjátszóversenyeket, országos szertorna versenyeket nyertek). A 90-es évek elején 10 állami gondozott gyereket vett magához, nevelte őket saját családjában nagykorúságukig, létre hozva ezzel egy új típusú gyermekvédelmi ellátási formát, az akkor még hazánkban ismeretlen lakásotthon intézményét. 1993-2000 között, a Nyírteleki Általános Iskola tanítójaként a „korrekciós cigány osztály” tanítása során kifejlesztett egy innovatív pedagógiai gyakorlatot, ami később Kedvesház-pedagógia néven vált ismertté a közoktatásban. A roma gyerekek fejlesztésében hatékony módszer sajátossága a kultúraazonos megközelítés, az előzetes tudásra építés, az élményszerző, tevékenykedtető tanulás, közösségépítés és a szülőkkel való együttműködés.

1995-ben létrehozta a Kedvesház Kollégiumot, vezetőjeként kidolgozta az intézmény esélyteremtő programját. A Kedvesház 25 éve működik Nyírtelken, egyedülálló a gyermek-és család jólléti intézmények sorában; hiánypótló esélyteremtő szolgáltatásokat és feltételeket nyújt a (preventív) gyermekvédelmi, szociális, családvédelmi, valamint oktatási területeken a hátrányos helyzetű gyerekeknek és családjainak. 2000-től feleségével és alkotótársával, Bordács Margittal dolgozta ki a Kedvesház-pedagógia akkreditált pedagógus-továbbképzési programját, majd megírták és megjelentették a módszer elméletét és gyakorlatát leíró módszertani kézikönyvüket, a Kedveskönyvet (Dinasztia Könyvkiadó 2002. Bp.) Az alkotópáros 20 éve terjeszti misszióként a Kedvesház-pedagógiát akkreditált képzések formájában; több száz oktatási intézményben 6000-nél is több szakember alkalmazza módszereiket a roma/hátrányos helyzetű gyerekek nevelésében a szülőkkel való kapcsolat kiépítésében itthon és külhonban. Jelenleg a Gyerekesély Program (EFOP-1.4.1) országos szakértőjeként dolgozik, módszertani segítséget nyújt a járási projektek szakembereinek a célcsoport bevonása és megtartása terén.

A Roma mentor műhelysorozatot az online térre adaptálva szerveztük meg, csoportbontásban. Biztosra mentünk, amikor azt vártuk, hogy Lázár Péter személyes példáján keresztül megerősítést kap a szakkollégisták identitása, inspirációt, motivációt kapnak a belső értékeik kiteljesítésére; megerősítést a hit, cél, akarat vezérelte kitörési hajtóerőben, ami által nagy dolgokra képes az ember.
Ebben a korban is működik a Kedvesház-pedagógia, ugyanakkor az önismereti, én-erősítési, közösségépítési, tanulási – módszerek megismertetése nem csak a szakkollégista egyéni fejlődését szolgálja, de a jövőre nézve is alkalmazható módszertani eszközt, tudást jelent az életvezetéshez, vagy a roma/hátrányos helyzetű gyerekekkel, családokkal való – szociális- és gyermekvédelmi, oktatási, közösségi – munkához.

Négy héten át keddi és szerdai csoportok találkoztak újra és újra a meeten. A négy alkalmas műhelysorozat tematikája egymásra épült.
Az első találkozás nagy kérdése az volt, Kik vagyunk, honnan jövünk, merre tartunk? Lázár Péter önbemutató szuggesztív előadása nyomán megnyíltak a fiatalok is. A következő találkozás középpontjában egy örökérvényű igazság állt: „Te is más vagy, Te sem vagy más!” avagy: a „pettyetlen katicák is tudnak repülni!” Szécsi Magda meséje alaposan megmozgatta a fiatalok fantáziáját, és erős motivációt kaptak az online házi feladatok elkészítéséhez: ki-ki önálló kutatómunkával egy híres roma ember bemutatását vállalta. Ennek megfelelően a következő találkozás során, „Gyökerek nélkül elvisz a szél!” mottóval izgalmas kiselőadások hangzottak el többek között Lakatos Menyhért, Choli Daróczi József, Bari Károly, Kovács József Hontalan, Snétberger Ferenc, Karamell, Mága Zoltán, Szakcsi Lakatos Béla, Balázs János, Czifra György, Rostás-Farkas György, Péli Tamás, Szentandrássy István életútjáról és munkásságáról, avagy a Kalyi Jag, az Ando Drom együttes művészetéről. Lakatos Menyhért Füstös képek című regényéből megindító felolvasást hallottunk, katartikus élményt adva a fiataloknak. Kiváló előkészítése volt ez az utolsó műhelymunkának, melynek mottója „Kitörés a tanuláson át”. Itt a Kethano-k jelentőségével, tanulásmódszertani sajátosságokkal foglalkoztak a fiatalok, és erre különösen érvényes volt – az egyébként végig megfigyelhető tendencia –, hogy amit Lázár Péter csinált a fiatalokkal, az egyszerre volt önfejlesztő és módszertani felkészítés a kisebb gyerekek körében végzendő mentori munkához.
Az utolsó házi feladat egyben útravaló is a programban részt vevő szakkollégisták számára: a kedves tárgyak bemutatása megjelöli a kapaszkodót…

Lázár Péter hiteles szakember a megélt tapasztalataival, megküzdött harcaiból kimunkált és tudományosan is kellően alátámasztott eszközrendszerével. Nagy élmény a vele való találkozás, az ERSZK-ban pedig törekszünk rá, hogy a szakkollégisták minden generációjának lehetővé tegyük megismerését.