A tanév második szemeszterének első szakmai műhelymunkáját a roma integráció témájának szenteltük. Nem minden a terveknek megfelelően alakult, mert megszervezett és várva várt előadóink közül némelyik más fontos elfoglaltsága miatt nem érkezhetett meg, de így is értékes és tartalmas együttléteink kerekedtek ebben a fontos témában. Februári előadónk dr.Hüse Lajos, a Máltai Szeretetszolgálat Felzárkózó települések programjának regionális koordinátora, valamint Nyírcsák János, a nyíregyházi Családsegítő Központ intézményvezető helyettese volt.
Hüse Lajos néhány szakkollégistának még a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán oktatója, tutora volt, szociológusként, pszichológusként, kulturális antropológusként tartott előadásokat, kurzusokat – szerepváltása, a Felzárkózó Települések programban vitt feladatvállalása nem változtatott azon, hogy tőle mindig izgalmas előadásra, foglalkozásra számíthatunk az ERSZK-ban. Most sem csalódtunk, a saját tapasztalásain keresztül érzékeltetett roma integrációt megannyi nézőpontból árnyalta a szakkollégistákkal folytatott beszélgetésekkel tűzdelve.
Integráció/inklúzió/felzárkózás/felzárkóztatás/deszegregáció/öngondoskodás/felelősség – csak néhány kiragadott fogalom, melyek körül a beszélgetés forgott. Az integráció történetét jó érzékkel a Római Birodalomnál kezdtük: hogyan boldogult a népek integrációjával az ókori hatalom, mire jutottunk a történelem során a női egyenjogúsággal, avagy a fekete felszabadító mozgalommal, s mi ebből a tanulság…
Nyírcsák János a szociálpolitika történetén vitt végig bennünket: Mezopotámiától, Hamurapi törvényeitől kezdve, a görög- római és középkori lényeges elemek felemlegetésén keresztül jutottunk a jóléti állam különböző típusaiig, érintve XIII. Leo pápa Rerum Novarum-jától a Bismarc-i társadalombiztosításig megannyi fontos fejleményt.
A következő, témát érintő találkozáskor Hüse Lajos azzal a ténnyel szembesített bennünket, hogy az integráció minőségét a többségi társadalom minősége határozza meg. Miközben a fizikai valónkról évszázados stabil tudásunk van, ami legfeljebb részletezőbb és elmélyültebb lesz, de lényegében nem változik, a társadalmi változásokról szóló tudásunk időről időre átértékelődik. Ma már látható, hogy a korábbi integrációs erőfeszítések kudarca abból fakadt, hogy a külföldi szakirodalomra alapozva korábbi nyugati gyakorlatot igyekeztünk importálni a magyar társadalom sajátos problémáinak kezelésére. Ezzel szemben a Felzárkózó települések programjának saját ritmusa van, a benne dolgozóknak pedig észre kell venniük, hogy fel kell hagyni a korábbi nyomásgyakorlás eszközével… Ha erővel akarjuk kikényszeríteni a változást, az szükségszerűen ellenerőt vált ki – mutatott rá egy egyszerű szituációs gyakorlattal előadónk. Az inklúzió lehet a helyénvaló módszer: gyere, beszéljük meg! Végül Hüse Lajos így összegzett: Ha hajlandó vagyok változtatni, a környezetet, a teret, a kereteket megváltoztatom – akkor te már nem tudsz nem változni!
