Úgy elbújunk, hogy még a Covid se talál ránk – és úgy is lett! Szombaton legalábbis. A szeptemberi tematikus hétvége lényegi elemét egy kukorica-táblákkal övezett, kacskaringós és porzó földúton megközelíthető, világtól elzárt idilli helyszínen, a Piros-tanyán szerveztük meg. Pénteken azonban még maradtunk az egyetemi bázisunkon, és ott igyekeztünk mindent megtenni a biztonság érdekében…

Nehéz tervezni koronavírussal terhelt napjainkban – így először attól a gondolattól kellett búcsút vennünk, hogy tanévnyitó ünnepséget rendezünk. Semmilyen feltétel nem volt biztosítható az ünnepélyhez, ezért nyomban a közepébe vágtunk: pénteken csoportbontásban szerveztük a programot, hogy egyebek mellett a járványügyi előírásoknak is megfeleljünk, de saját szakmai szempontjainkat is érvényre juttassuk. Az első-másodéves szakkollégisták dr.Hüse Lajossal tanulásmódszertani foglalkozáson vettek részt, míg a „haladó”-szakkollégistákkal a K14-ben, vagyis az ERSZK klubhelyiségében a szakdolgozat-írásra hangolódtunk – a közös tudáskincset osztották meg a legtapasztaltabbak azokkal, akik most állnak a nagy kihívás előtt. Az együttlét önkiszolgáló szendvicsvacsorával zárult, közben a másnap szervezési feladatait is tisztáztuk. A kérdés az volt, hogyan jutunk el mindannyian a Piros-tanyára, amit még a Googl sem ismer, és busz oda ki nem jut?


Szombat reggel az első logisztikai feladatot a biciklisek útnak indítása jelentette, néhányan saját kerékpárral jelentkeztek be, másoknak pedig a szakkolis bringákat kellett útrakészre spécizni. Miután eltekert a kis csapat, konvojba szerveződtünk a gépkocsikkal, gondosan vigyázva, hogy mindenkinek helye legyen az autókaravánban. A járatlanoknak néha egészen kilátástalannak tűnhetett a helyzet, kukorica-, napraforgó- és parlagon hagyott földtáblák között: mégis, hová megyünk itt Nyíregyháza határában úttalan utakon? Megmaradtak a kétségek egészen a leparkolásig, amikoris egy ligetes, kellemes tanyán találtuk magunkat, ahol több filagória, foci-, kosárlabda-, röpi- és lábtengó-pálya, hangulatos tavacska, kényelmi bútorokkal övezett úszómedence, hangulatos fedett ebédlő-helyiség fogadott bennünket… épp csak belaktuk a helyet, máris kezdődhetett az első program.


A területileg illetékes Toborzóiroda, vagyis az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 6. Katonai Igazgatási és Érdekvédelmi Iroda fiatal szakemberei szerveztek számunkra programot. Az egyszerre szórakoztató, izgalmas és a katonaéletbe is betekintést nyújtó csapatjátékok egészen felvillanyozták a társaságot, láthatóan beleadott mindenki anyait-apait, semmi kétség, mindenki élvezte a kihívást. Magas térdemeléssel gumigyűrűk között vágtázni, hordágyon társunkat cipelni, „hernyótalpon” együtt haladni, kézigránátot dobni időre – nem is hinnénk, milyen remekül összerántja a társaságot az ilyen feladat! Az eredményhirdetés és a jutalmak átadását követően a Toborzóiroda munkatársai arról tájékoztatták a szakkollégistákat, hogy mit tud kínálni a Magyar Honvédség számukra, milyen karrierlehetőségek nyílnak a különböző szakokon tanuló egyetemisták számára egyenruhában. A szakkollégisták érdeklődve hallgatták a honvédség által kínált lehetőségeket, számos kérdéssel igyekeztek pontosítani az elhangzottakat, amiből az derült ki, hogy komolyan mérlegre tették a kínálatot. Dönteni minden esetre nem most kellett…

Közben a teraszon csodás illatok keltek szárnyra a kondér irányából. Mire tálalni kellett, megérkezett Balogh Melissza, nagykállói szakkollégistánk édesanyjának konyhájából a bodag és a bokolyi, még melegen. A különböző változatban elkészített cigány kenyér tökéletes kiegészítője volt a kondérban, gazdagon készült babgulyásnak, és külön élmény volt, hogy ezzel a gasztronómiai érdekességgel szolgáltunk, mert bár a szakkollégisták túlnyomó többsége roma származású, egyáltalán nem természetes, hogy mindenki ismerné a cigány kenyeret. Régi tervünk vált valóra azzal, hogy Melissza édesanyja eleget tett a kérésünknek, megsütötte két változatban is, köszönet érte!


Kis pihegés, szabad idő után újabb körben folytatódtak a csapatjátékok, ahol a hullahopp-karikák és a szakkolis pólók ügyes-gyors átadása mellett kevés elmetorna is szerepelt a programban, végül pedig a szabadon szervezett sportolás – röpi-tollas-asztalitenisz mérkőzések – ideje következett. Épp addig maradtunk, amíg jól éreztük magunkat – a végén ismét komoly logisztikai „hadművelet” – csak így, katonásan! – kellett a vissza út megszervezéséhez: újabb műszaki szemle a bicikliknél (persze, hogy volt defekt!), és újabb ültetési rend az autókban.

Remek napot töltöttünk együtt, csoda klassz volt tapasztalni, ilyen rövid idő alatt mennyire összeszokott közösséggé vált az új társaság. Szükségünk van erre az erőre, erre a bizonyosságra, hisz ebből fogunk erőt meríteni, ha a helyzet úgy hozza, hogy megint mindenkinek haza kell mennie. De egyelőre szerencsére együtt lehetünk és élvezzük minden percét!

 

Egyetlen valódi szakmai hétvégét tudtunk megszervezni ebben a szemeszterben, februárban. Már a márciusra tervezett programot is törölte a járványveszély, érthető hát az a felfokozott türelmetlenség, amivel az ERSZK tagjai várták az újbóli találkozás lehetőségét. Mivel az egyetemeken még érvényben vannak a szigorú korlátozások, a helyzethez igazítva Bodrogkeresztúrra, a Betlehem Pihenőházba szerveztünk tanévzáróval egybekötött közösségi programot június 19-22. között.

A helyzethez igazítva március második felétől online-szakkollégistákká változtak az ERSZK tagjai, de amint lehetővé vált a személyes találkozás lehetősége, lelkesen jelentkeztek be a bodrogkeresztúri rendezvényünkre. A vizsgák teljesítését, a szemeszter lezárását követően ugyan sokaknak keletkeztek más irányú kötelezettségeik – munka, szakmai gyakorlat –, aki csak tehette, jött. Volt, aki később érkezett, más hamarabb távozott, akadt, aki közben kicsit elment, de visszajött – az azonban érzékelhető volt, hogy a szakkollégisták minden nehézséget – lerobbanó autók, családi elvárások, munkahelyi kötöttségek – elhárítva keresték a módját a találkozásnak, a közösséggel való együttlétnek. Csodás napokat töltöttünk együtt!

Pénteken ebéddel kezdődött a program, majd az egész délutánt játékkal töltöttük. Bevezetésként semmi más célt nem tűztünk magunk elé, mint hogy végre újra élvezhessék egymás társaságát, közelségét a szakkollégisták. A Beri Karcsi – ex-szakkolis munkatársunk – által szervezett műanyag-poharas, pingponglabdás partyjátékok egyszerre hozták a versengés izgalmát és a vidámságot a csapatokba szerveződött fiatalok számára. Csak a vacsora után komolyodtunk meg, amikor Laborczi Géza evangélikus lelkész, az igazgatótanács elnöke köré gyűltünk. Elmélyült, súlyos, de léleksimogató beszélgetés részesei lehettünk, amely ismét közel hozott egymáshoz bennünket, miközben ki-ki leszűrhette az önmaga számára fontos következtetéseket.

Szombaton útra keltünk. Autóbuszos kirándulásunk első állomása még szakadó esőben Mádon a zsinagóga és a rabbiház volt. A zsidó kultúra és hitvilág tanulmányozása után Vizsoly következett, ahol pedig az első, Károlyi Gáspár által fordított magyar nyelvű Biblia előállítását, a Gutenberg-galaxis hazai nyitányát bemutató kiállítást és az Árpád-házi időkből fennmaradt műemléktemplomot tekintettük meg. A kultúrtörténeti barangolás után – mivel az időjárás végre kegyeibe fogadta csapatunkat – hagytuk, hogy a természeti szépségek hassanak ránk: Háromhuta térségében a buszt előre engedve bevállaltunk mintegy 3,5 km gyaloglást! Este a Naár-pincészet borkóstolója kényeztette a szakkollégistákat, Tokaj-Hegyalja borkultúrájának bemutatása egyúttal bevezetés volt a kulturált borfogyasztásba is…

Vasárnap rövid áhítatot követően családias tanévzárót tartottunk. Molnár Erzsébet intézményvezető értékelte a mögöttünk hagyott időszakot, majd az ajándékok átadása következett és egyúttal megünnepeltük azokat a szakkollégistákat, akik eredményes záróvizsgát tettek: tanító lett Balázs Dávid és Balogh Roland, diplomás ápoló Lakatos Magdolna; korábbi társaink közül pedig sikeres államvizsgát tett Horváth Péter mentőtiszt, Lakatos István szociálpedagógus. Itt is szeretettel gratulálunk! Aztán „kincskeresésre” indultunk! Ismét csapatokba szerveződve, rendkívüli leleményről bizonyságot téve, különböző módon jutottak a híres bodrogkeresztúri kilátóhoz a fiatalok, s ki-ki meg is kapta fent a maga „kincsét”. Délután dr. Bojti István családterapeuta, az emberi kapcsolatok szakértője volt a vendégünk. Izgalmas foglalkozást vezetett, melynek végső tanulsága, hogy életünk során kizárólag az fontos, hogy feltegyük önmagunk számára a helyes kérdéseket. A válasszal már megbirkózunk, de a kérdéseket nem úszhatjuk meg, ha tudatos életvezetésre vágyunk… Közben jöttek-mentek a felhők felettünk, s a végére kiderült! Hangulatos grillezéssel zártuk utolsó együttlétünket a 2019/20-as tanévben.

Már közreadtuk a következő tanévre szóló felvételi felhívásunkat, találkozunk augusztus végén a bevonótáborban. Úgy búcsúztunk tehát, hogy viszontlátásra!

A második szemeszterbe fordulva megtartottuk az első szakmai műhelymunkát. A roma kultúra értékei felé fordulva pénteken a példaadó életutak sorozatban vendégünk volt Arató Miklósné főnővér. Este cigány táncházat rendeztünk, melyre érdeklődő vendégek is érkeztek. Szombaton Debrecenbe utaztunk, a V. Protestáns Cigánymissziós Találkozóra.

Rendszeresen hívunk olyan előadót az Evangélikus Roma Szakkollégium tematikus hétvégéinek programjába, aki személyes életútjával, megküzdött sikerével tud példát és hitet adni a fiataloknak.

A nagykállói Arató Miklósné Rózsa, a Sántha Kálmán Szakkórház Gerontopszichiátriai Osztályának főnővére nehéz sorsban nevelkedett, amikor annak lett volna az ideje, szó sem lehetett tanulásról – a kisebb testvéreit nevelte, vezette a háztartást. Már háromgyermekes édesanya volt, amikor ráismert rég elnyomott álmaira. Előbb segédápoló lett, nagy nehézségek árán álláshoz jutott, majd lépésről-lépésre haladt tovább. Az érettségit követte az alapdiploma a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán, majd egyszerre két Msc-diplomát is szerzett. De nem a végzettségeinek köszönheti csupán főnővéri állását: azért külön keményen meg kellett harcolnia. Szorgalommal, szakértelemmel, megbízhatósággal kellett megvédenie a pozícióját. Harcairól, küzdelmeiről is őszintén, egyenesen beszélt a szakkollégistáknak, arra intve őket, hogy egyetemistaként és a munka világában a hozzáértés, a szakmaiság legyen az első, de otthon, a családjuk körében ne próbáljanak azon a nyelven megszólalni, amit tanulmányaik során sajátítanak el. Arató Miklósné nem tekinti befejezettnek tanulmányait – hajlik rá, hogy lánya, egyik első és kiváló szakkollégistánk, Arató Andrea példáján felbuzdulva Phd-fokozatot szerezzen. Arató Miklósné arra mutatott példát szakkollégistáinknak, hogyan lehetséges a roma identitás teljes megóvása mellett családanyaként, nagymamaként, kiváló háziasszonyként a többségi társadalom elismerését és tiszteletét kivívva karriert építeni olyan hierarchizált és tekintélyelvű szervezetben, mint az egészségügy.

Este a Khamoro Cigány Tánc Egyesület elnöke, Farkas Zsolt és a Romano Glaszo együttes alapítója, Lakatos György volt a vendégünk. Az ERSZK zenészeivel – Balázs Achillesszel, Beri Károllyal és Lakatos Filip Csabával – együtt muzsikálva fantasztikus estét varázsoltak! Lényegesen több volt ez, mint cigány tánc! Vendégeink nem csak táncot akartak tanítani, de a roma kultúrából minden mást is, ami kapcsolódik: viselkedést, viszonyulást, magatartást, tartást – és persze ritmust, mozdulatokat, a táncrendet, lépéseket is… Jó volt megtapasztalni, hogy a szakkollégisták közül többen is birtokában vannak annak a hagyománynak, amelyet vendégeink is képviselnek, ellentétben a divattá tett populáris megjelenítéssel. (Balogh Melissza és Lakatos Filip Csaba, illetve Cozma Patrícia táncát vendégeink elégedetten nyugtázták.)

A szakmai hétvége második napján, szombaton Debrecenbe utaztunk, a Református Nagytemplomban egész napos rendezvényen vettünk részt. “Teremts bennem tiszta szívet” – az ötödik protestáns cigánymissziós konferencia címéül választották ki Dávidnak ezt a könyörgését. Több mint ezer résztvevő között meghallgattuk Kurdi Zoltán metodista cigánymissziói lelkész, Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Langerné Victor Katalin, a Belügyminisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára, Dr. Puskás István debreceni alpolgármester, Durkó Albert, a pünkösdi egyház cigánymissziójának vezetője, dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet nemzetiségi ombudsman-helyettes, Gábor Rupi, a korondi baptista cigány gyülekezet lelkésze gondolatait, délután pedig a cigány/roma testvérek bizonyságtételét.


Szakkollégistánk, Pilling Szabina Flóra így számol be a debreceni cigánymissziói találkozó nyomán ébredt érzéseiről és gondolatairól:

Mély érzéseket keltett bennem az, hogy részt vehettem az V. Protestáns Cigánymissziós Gyűlésén, magyar emberként és az Evangélikus Roma Szakkollégium tagjaként.

A mise, amin részt vettem, megmutatta számomra, hogy mennyire is nehéz a romáknak beilleszkedni a társadalomba, hiszen a legtöbb ember kirekeszti, lenézi és elítéli őket. Ezen szeretnék változtatni, mert úgy gondolom, hogy minden ember megérdemli az egyenlőséget, hiszen senki nem tehet arról, milyen körülmények közé születik. A tiszteletes asszony által elmondott dolgok, hogy Isten segít mindenkinek megtalálnia az útját – szívemhez szólt, valamint láttam magam körül az Istenhez fohászkodó sok megtört arcot, akiknek segítségre van szükségük a helyzetük javításának érdekében. Úgy éreztem, Isten most mutatta meg az én utamat, hogy minden tőlem telhetőt meg kell tennem, ezzel biztosítva a segítségemet embertársaimnak.

Azt tapasztaltam, hogy a kisebbséghez tartozó személyek nem elég tájékozottak a lehetőségeikkel kapcsolatban, hiszen gyakra megkülönböztetés áldozataivá válnak.

Ezért is jelentkeztem a szakkollégiumba, mivel én is hasonló helyzetben vagyok, de szeretnék kiállni a rászorulók érdekeiért, hiszen mindenkinek egyenlő esélyeket kell biztosítanunk.                              

Meg fogok tenni mindent annak érdekében, hogy elérjem ezt.

Akciódús hétvége kerekedett novemberben az ERSZK-ban, ráadásul két szálon futott a cselekmény a szakmai műhelymunka mindkét napján. A projekttervezés, pályázatírás alapjaival ismerkedtek a felsőbb évesek: a tanulmányaik végéhez közeledő hallgatók már régebben megfogalmazták, szükségük lenne ilyen ismeretekre. A fiatalabbak közben a nyíregyházi evangélikusság és a KRSZH múltjába nyertek betekintést, vendégeink voltak a WISZ-esek és volt kommunikációs tréning is…

 

„Stratégiai tervezés, projektközpontú gondolkodás – avagy Tervezetten, szervezetten a céljaink felé” – alapismeretek pályázatíráshoz. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának Pályázati és Fejlesztési osztályvezetője, Kocsis István igyekezett végig vezetni ezen a kacifántos úton azokat a felsőbb éves szakkollégistákat, akik erre fogékonynak mutatkoztak. Míg az ERSZK 105-ös termében a projekt mibenlétével, a közös problémamegoldás nehézségeivel küzdött a szakkollégisták egy része, a másik csoportba sorolt fiatalok az Evangélikus Nagytemplomban gyülekeztek.

Vendégségben a WISZ

Vendégeket vártunk oda, még pedig a debreceni református Wáli István Szakkollégium hallgatóit, Mózes Áron intézményvezetővel. A kálvinista Rómából érkezett egyetemistáknak örömmel mutattuk be Nyíregyháza első műemlékét, a Nagytemplomot, valamint az „evangélikus tótok” szerepét a város fejlődésében. Kovács László Attila, a belvárosi gyülekezet igazgató lelkésze a múltidézést követően orgonajátékával is igyekezett emlékezetessé tenni a találkozást, ami egyébként a Nyíregyházi Egyetemen és a DE Egészségügyi Karán tanuló ERSZK-soknak is ugyanolyan újdonság volt, hisz épp csak elkezdték „belakni” egyetemi tanulmányaik helyszínét. A program a szakkoli klubjában Molnár Erzsébet intézményvezető prezentációjával folytatódott: az egyházszakadásig vezetett reformáció következtében katolikusra és protestánsra bomlott anyaszentegyház lényeges különbségeit, a teológia és a liturgia eltéréseit mutatta be. A program végére csatlakoztak a másik helyszínen tréningezők is, így a nap közös énekléssel, némi cigánytánc-bemutatóval és szendvicsvacsorával zárult.

Porrajmos, a gyűlölet természetrajza,

avagy előadó alumni 

Szombaton is maradt a csoportbontás. Míg a 105-ben Kocsis István dolgozott a fiatalokkal, a K14-ben először Molnár Erzsébet adott áttekintést a fiatalabbaknak a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózatról, a szervezet megalakulásának körülményeiről, a közös célokról, az ERSZK elmúlt éveiről. A következő előadó, az egykori szakkollégista – alumni – Jéri János már ezen a ponton szót kapott: személyes visszaemlékezéseivel alátámasztva az elhangzottakat.
Jéri János 2013-2015 között, mint a DE EK szociális munka szakos hallgatója volt tagja a közösségnek, majd közgazdászként végzett a CEU-n, most pedig jogi tanulmányokat folytat. Vele kapcsolatban említhetjük az első „szakkolis házasság”-ot is: felesége, Arató Andrea szülésznő-szakosként volt az ERSZK tagja megismerkedésük idején, most 18 hónapos kislányuk gondozása mellett Phd-hallgató. Jéri Jánost azért hívtuk meg, hogy régi kutatási témáját, a cigány holokausztot, a porrajmost ismertesse azok előtt a roma szakkollégisták előtt, akiknek nincsenek, nem lehetnek pontos ismeretei erről a történelmi tragédiáról, a közoktatás ugyanis nem tér ki rá a súlyának megfelelően. A megrázó tények okozta feszültséget a következő program oldotta: Lakatos Ildikó, az Amnesty International Magyarország önkéntese az előítéletek, a sztereotípiák, a diszkrimináció, a gyűlöletbeszéd és -bűncselekmény témájában tartott érzékenyítő tréninget. A közös ebédet kommunikációs tréning, fejlesztő foglalkozás követte Veszprémi Erzsébet vezetésével, ezzel zárult a novemberi szakmai műhelymunka. Decemberben a hagyományoknak megfelelően a spirituális modulba illesztve, karácsonyra hangolódva szervezzük a tematikus hétvége programját.

A tanév utolsó szakmai hétvégéjét tartottuk május 15-16-án. Aggodalommal készültünk, tudva a közelgő vizsgaidőszak lázas állapotát, az elővizsgák, határidős beadandók izgalmát. A Főhe elszívó hatásáról nem is beszélve! És így is lett… De a nehézségeket leszámítva, tartalmas, izgalmas program kerekedett májusra is.

 

Mindenekelőtt vendégeket köszöntöttünk. Idei amerikai önkéteseink, Tabitha Brooke Sanderson és férje, Tony Yang magyarországi missziójuk végéhez közelednek lassan. Nem szokatlan a YAGM-önkéntesek körében, hogy ebben a szakaszban otthonról, az Amerikai Egyesült Államokból látogatókat kapnak. Tabi szülei szerettek volna a szakkollégistákkal is megismerkedni, a találkozásból remek beszélgetés kerekedett. Hallgatóinkat leginkább az izgatta, hogy merték elengedni lányukat a távoli ismeretlenbe…

A szakmai hétvége egyik célkitűzése az volt, hogy olyan elemi és gyakorlatias közgazdasági ismeretekhez juttassuk a szakkollégistákat, melyek a tudatos pénzkezelésben lehetnek hasznukra.

Kétféle ember van: aki alkalmas vállalkozónak, és aki nem – kezdte előadását Dr. Hajnal Béla, a KSH egykori megyei igazgatója, egyetemi oktató, aki egyébként nem először találkozott hallgatóinkkal. A professzor kiváló ismerője a számok, tények, adatok világának, lépésről lépésre érvelt, milyen feltételei vannak egy sikeres vállalkozás beindításának és működtetésének. A banki hitelekhez érve érdekes okfejtése volt, mi a különbség, amikor a saját pénzünket magunkra költjük, vagy a más pénzét költjük magunkra, vagy ha a saját pénzünket másra költjük, vagy ha a más pénzét másra költjük…

A hitelek, kölcsönök világa a magánszféra szempontjából is izgalmas kérdésnek bizonyult, néhány tévhitet a legújabb konstrukciókkal kapcsolatban is sikerült eloszlatni.

Mivel a szakkollégium közössége folyamatosan megújul, elérkezettnek láttuk az időt egy újabb látogatásra az Igazgyöngy Alapítványhoz. Néhány hallgatónak nem ez volt az első személyes tapasztalata, a fiatalabb szakkollégisták pedig sok mindent hallottak már L.Ritók Nóra munkásságáról, például az általunk rendezett könyvbemutató apropóján is. Az újabb tanulmányi kirándulást mégis mindenki épülése szempontjából időszerűnek találtuk.

A művészeti nevelésből elindult társadalmi integrációs program elemeivel Toldon ismerkedtünk. A sokak számára ismerős toldi közösségi házban (bemutattuk itt tavaly a Passiót) az alapítvány munkatársai ismertették meg a helyiek felemelkedése érdekében végzett szociális munka elemeit, a foglalkoztatási program fő irányait, a helyi tanoda működését. A modell egymáshoz illeszkedő pilléreinek megismerése jól rávilágított az integráció érdekében leküzdendő problémák összetettségére, az itteni munka komplexitására.

Aki figyelt, a jó gyakorlatok valóságos tárházát ismerhette meg: a tapasztalat próbájának kitett megoldások rendkívül értékes ismeretet jelentenek olyan fiatalok számára, akik arra készülnek, hogy hasonló munkát végezzenek a diploma megszerzése után.
A közösségi ház után meglátogattuk a tanodát, valamint a foglalkoztató műhelyeket, egyéb közösségi tereket.