A tanév utolsó szakmai hétvégéjét tartottuk május 15-16-án. Aggodalommal készültünk, tudva a közelgő vizsgaidőszak lázas állapotát, az elővizsgák, határidős beadandók izgalmát. A Főhe elszívó hatásáról nem is beszélve! És így is lett… De a nehézségeket leszámítva, tartalmas, izgalmas program kerekedett májusra is.

 

Mindenekelőtt vendégeket köszöntöttünk. Idei amerikai önkéteseink, Tabitha Brooke Sanderson és férje, Tony Yang magyarországi missziójuk végéhez közelednek lassan. Nem szokatlan a YAGM-önkéntesek körében, hogy ebben a szakaszban otthonról, az Amerikai Egyesült Államokból látogatókat kapnak. Tabi szülei szerettek volna a szakkollégistákkal is megismerkedni, a találkozásból remek beszélgetés kerekedett. Hallgatóinkat leginkább az izgatta, hogy merték elengedni lányukat a távoli ismeretlenbe…

A szakmai hétvége egyik célkitűzése az volt, hogy olyan elemi és gyakorlatias közgazdasági ismeretekhez juttassuk a szakkollégistákat, melyek a tudatos pénzkezelésben lehetnek hasznukra.

Kétféle ember van: aki alkalmas vállalkozónak, és aki nem – kezdte előadását Dr. Hajnal Béla, a KSH egykori megyei igazgatója, egyetemi oktató, aki egyébként nem először találkozott hallgatóinkkal. A professzor kiváló ismerője a számok, tények, adatok világának, lépésről lépésre érvelt, milyen feltételei vannak egy sikeres vállalkozás beindításának és működtetésének. A banki hitelekhez érve érdekes okfejtése volt, mi a különbség, amikor a saját pénzünket magunkra költjük, vagy a más pénzét költjük magunkra, vagy ha a saját pénzünket másra költjük, vagy ha a más pénzét másra költjük…

A hitelek, kölcsönök világa a magánszféra szempontjából is izgalmas kérdésnek bizonyult, néhány tévhitet a legújabb konstrukciókkal kapcsolatban is sikerült eloszlatni.

Mivel a szakkollégium közössége folyamatosan megújul, elérkezettnek láttuk az időt egy újabb látogatásra az Igazgyöngy Alapítványhoz. Néhány hallgatónak nem ez volt az első személyes tapasztalata, a fiatalabb szakkollégisták pedig sok mindent hallottak már L.Ritók Nóra munkásságáról, például az általunk rendezett könyvbemutató apropóján is. Az újabb tanulmányi kirándulást mégis mindenki épülése szempontjából időszerűnek találtuk.

A művészeti nevelésből elindult társadalmi integrációs program elemeivel Toldon ismerkedtünk. A sokak számára ismerős toldi közösségi házban (bemutattuk itt tavaly a Passiót) az alapítvány munkatársai ismertették meg a helyiek felemelkedése érdekében végzett szociális munka elemeit, a foglalkoztatási program fő irányait, a helyi tanoda működését. A modell egymáshoz illeszkedő pilléreinek megismerése jól rávilágított az integráció érdekében leküzdendő problémák összetettségére, az itteni munka komplexitására.

Aki figyelt, a jó gyakorlatok valóságos tárházát ismerhette meg: a tapasztalat próbájának kitett megoldások rendkívül értékes ismeretet jelentenek olyan fiatalok számára, akik arra készülnek, hogy hasonló munkát végezzenek a diploma megszerzése után.
A közösségi ház után meglátogattuk a tanodát, valamint a foglalkoztató műhelyeket, egyéb közösségi tereket.

Langerné Victor Katalin, az Emmi társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára volt az Evangélikus Roma Szakkollégium vendége az áprilisi szakmai műhelymunka alkalmából. Régi kedves ismerősünkkel barátságos, de rendkívül informatív délutánt töltöttünk együtt a K14-ben: helyettes államtitkár asszony azokról az egymásra épülő programokról tartott előadást, melyek a cigányság társadalmi integrációját hivatottak elősegíteni.

 

Lépcső a megoldás felé – a Biztos kezdet gyerekházaktól az ingyenes óvodáztatáson át, a tanoda-programot érintve a Kollégium Plusz koncepciójának ismertetésével kaptunk képet Langerné Victor Katalintól azokról a projektekről, melyek a roma kisebbség integrációját hivatottak szolgálni. Mint mondta, országos szinten minden szegénységi mutató javuló tendenciát mutat, kivéve a középiskolai helyzetet. A 9. és 10. osztály után mintegy tízezer gyerek tűnik el a közoktatásból, az elkeserítő statisztika egyértelmű jelzés arra, hogy újfajta szakképzésre van szükség.

A számos eredmény, pozitív tendencia mellett látni kell, hogy az országnak vannak olyan tájai, ahol megállt az élet: Észak-Magyarországon, Dél-Dunántúlin bőven akadnak olyan falvak, melyekben koncentráltan jelentkezik minden probléma. A társadalmi felzárkózásért felelős kormánytag szerint nem lehet magukra hagyni ezeket a településeket, oda kell menni és munkához kell látni. A Jelenlét-program 30 településen indul – tapasztalt közösségszervezők közreműködésével -, immár a Belügyminisztérium hathatós irányításával. (Azóta megtörtént a hivatalos bejelentés, hogy a TFFA az Emmitől a Belügyminisztérium fennhatósága alá kerül.)

Langerné Victor Katalin végül válaszolt a szakkollégisták kérdéseire: legnagyobb érdeklődés a nyelvvizsgához kötött egyetemi felvételi problémáját övezte, a szakkollégisták szerint ez legküzdhetetlen akadályt jelent a hátrányos helyzetű fiataloknak. Aggodalmaikat a helyettes államtitkár is osztotta, de számos megoldási lehetőséget, ötletet vázolt fel az érettségi és az egyetem közé ékelt 0. évfolyamos képzéstől, az időt adó felnőtt szakképzésen át, egyúttal megnyugtatva a hallgatókat, hogy az illetékesek is látják a problémát. Arra a kérdésre, hogy lehetséges-e az államilag finanszírozott félévek számát növelni a hátrányos helyzetű fiatalok megsegítése érdekében, kategorikus választ adott Langerné Victor Katalin: „Nem! Annak már vége, amikor innen mentek nyugdíjba!”

A húsvétot megelőző áprilisi szakmai műhely második napján Laborczi Géza lelkész, az ERSZK igazgatótanácsának elnöke beszélgetett a fiatalokkal. Sok más mellett az időhöz való viszonyunkról, a normákról, az egyensúly-keresés nehézségeiről, félelmeinkről, szorongásainkról folyt a polémia.

Olyan missziók megismerésével foglalkoztunk a márciusi szakmai műhelymunka során, melyek mindegyike a hazai cigányság felemelését, sorsának jobbra fordítását tűzte célul. A szombati program könnyebben körül írható, ugyanis három magyarországi egyház romák között végzett tevékenységéről szólt, a misszió szó ebben az összefüggésben nagyon is a helyén van. De a pénteken megismert pedagógiai törekvéshez is komoly elhivatottság, odaszánás szükséges…

Minden magyar állampolgárnak joga van az anyanyelvén tanulni – rögzíti az alaptörvény, de ezt nem tudják érvényre juttatni azok a kisgyerekek, akik a romaninak valamelyik dialektusába születnek bele, azt tanulják meg elsőként otthont. A családi körben használt nyelvet gyermekintézménybe kerülve tilalom lengi körbe: maguk a szülők is azzal a jó tanáccsal adják be gyereküket óvodába, iskolába, hogy csakis magyarul szólaljanak meg! Az ott dolgozóknak is – kimondva vagy kimondatlanul – ez az elvárása, bölcs dolog akkor engedelmeskedni, akkor is, ha az lényegesen nehezebben megy, ha nem az a természetes a cigány kisgyermek számára… Vajon nem ez-e az (egyik) oka iskolai sikertelenségüknek?

Nem a lovári, vagy egyéb cigány dialektus iskolai oktatásáról van szó, a transzlingválás, mint módszer egészen mást jelent. Heltai János Imre egyetemi adjunktus, a Károli Gáspár református Egyetem szociolingvisztika tanára és kutatója, valamint Kerekesné Lévai Erika, a tiszavasvári Magiszter alapítványi iskola igazgatója közös munkájukról számoltak be a roma szakkollégistáknak. Ebben az iskolában órán és szünetben is szabad használni a cigány nyelvet, annak ellenére, hogy tanáraik nem beszélik.

Az anyanyelv használatától azt várják a pedagógusok, hogy könnyebbé válik a tananyag megértése, hogy a korábban csendesen üldögélő gyerekek is bátran megszólalnak, bekapcsolódnak a tanulás folyamatába. A beszélés nem az egyes nyelvekhez kötődik a kisgyermek szocializációja során – magyarázta Heltai János -, az információszerzés, az önkifejezés lényegesebb mozzanatok. Kerekesné Lévai Erika azzal sietett kiegészíteni, alapvetés lenne, hogy a gyereknek sikerélményt adjon az iskolai munka, s tapasztalatuk szerint a transzlingválás eléri ezt a célt. Az iskolából kitiltott anyanyelv üzenete az, hogy alacsonyabb státuszú nyelv, mint a többségé: önmagában a nyelvhasznált sérült identitást eredményez – Tiszavasváriban pedig máris érzik a módszer identitáserősítő szerepét. 

Vendégeink nem titkolták a dilemmákat, kétségeket, azokat az aspektusokat, melyekre egyelőre nincs válasz, de a beszélgetésbe torkolló együttlét végeredménye az lett, hogy máris több előnye látszik a transzlingválásnak, mint amennyi hátránya.

A pénteki együttlét ezt követően jelentősen átalakult. A hallgatói önkormányzat kezdeményezésére közösen ünnepeltük a nőnapot, majd vidám farsang következett a K14-ben.

Szombatra három magyarországi egyház képviselőjét hívtuk meg, hogy egyházuk cigányok/romák körében végzett missziójáról beszéljen.
A baptista közösség tevékenységét Puporka Gusztáv ismertette, aki elöljáróban nehéz, hányatott gyermekkoráról mesélt: akkori társai mára börtönviselt, drogfüggő emberek lettek. Az ő sorsát megtérése változtatta meg, a Jászberényben szociálpedagógiát végzett fiatalember most a tuzséri baptista közösségben végzi elkötelezett szolgálatát. A hit emberformáló erejéről Sztojka Károly és felesége tett bizonyságot, mint elmondták, legkisebb gyermeküknek, a még általános iskolás Virágnak már ezt a mintát tudják átadni. Puporka Gusztáv a baptista cigánymisszió legfontosabb céljáról szólva elmondta, az első és legfontosabb, Isten útjára vezetni a cigány embereket. Fontosnak tartják, hogy ennek érdekében vezetőket képezzenek, tovább képezzenek, megerősítsék a gyülekezeteket, de leghangsúlyosabbnak a gyerekek, fiatalok között végzett munkát tekintik. Nem csak Isten igéjére tanítják a misszióba vont gyerekeket, de arra is, hogyan kell kezet mosni… Mint megtudtuk, a Magyarországi Baptista Egyházban is a cselekvő szeretet jelenti a szolgálat alapját, rengeteg szociális feladatot vállalnak magukra. 

Ez az alapvetés vezeti azt az evangélikus misszót is, melyet Kiss Attila, szociális munkás a nyírteleki Filadelfia Gyülekezetről és szociális központról megosztott a szakkollégistákkal. Györfi Mihály evangélikus lelkész kezdeményezésére 2006-ban kezdődött Görögszálláson, illetve a környező mintegy tizenöt bokortanyában a gyülekezet missziós munkája, amely mára a szociális ellátás minden területére kiterjed. Sok szakkollégista személyesen is megtapasztalta az itteni jó gyakorlatot, hisz több alkalommal látogattunk már Nyírtelekre, valamint a görögszállási Biztos Kezdet Gyerekházba is. „Egyek vagyunk, mégis egytől-egyig mások. Szemre különbözünk, de legbelül egyformák vagyunk.” – tudatta a szolgálat mottóját Kiss Attila, aki egyértelmű szavakkal minősítette a misszióval kapcsolatban fenntartásokat megfogalmazó híveknek a magatartását: ha mégis ki meri jelenteni, hogy elfogadja Jézust, akkor sohasem értette meg a Bibliát! 

Hogy az Istennek való elköteleződés, a hitbeli szilárdság mennyire fontos a cigány/roma misszió nehézségei közepette, arról leghitelesebben, hatásosabban mégis az a Balogh Róbert beszélt, aki 2011-ben, a KRSZH indulásakor még szakkollégista volt Debrecenben, ma pedig már felszentelt református lelkész Jánoshalmán. Az elhivatottságáról itt legyen elég annyi, hogy a mélységes nyomorban élők szolgálatát éppen a genfi magyar gyülekezet lelkipásztori állásából hazatérve maga kérte püspökétől… Mesélt a jánoshalmai missziójáról, ahol nem csak – az ő munkája révén mára önálló egyházközségbe szerveződött – cigányok lelkipásztora, de a többségi társadalomhoz tartozóké is. Még fontosabbak voltak azonban azok a gondolatai, melyeket kortársként, a szakkollégiumi intézményrendszerből nemrég kiröppent értelmiségi roma fiatalként tudott megfogalmazni:
        – Nehézségek sokasága vár rátok, amikre nem készítenek fel: nem    szokványos, hogy cigány emberek magas pozícióban legyenek, mert képességük, végzettségük lehetővé teszi. Képzeld csak el annak a doktorandusz cigánynak a helyzetét Budapesten, akivel senki nem áll szóba a templomban… Legyen erős hátad, amivel elbírod a mögötted állókat! Nem is tudom, mi lesz, ha ti rövid időn belül nem álltok bele! Iszonyú nagy szükség van rátok, mert hívőként, elkötelezett cigányként, szakemberként tudtok tenni!

A spirituális modul részeként készültünk a karácsonyra idén is. Hagyományaink szerint ünnepi ebédre gyűltünk össze, ahol megajándékozttuk egymást. Meghitt, szeretetteljes együttlétünket rövid áhítat vezette be. Szokásunk szerint sorshúzással döntöttük el, hogy ki -kinek készít személyre szóló ajándékot, melyet olyan köszöntő versikével nyújtunk át, amiből a kiválasztott magára ismerhet. Könnyes-nevetős, szívmelengető együttlét volt!

József Attila: Naphimnusz

A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mennyit ér a fénye
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mit kap majd cserébe
A Napsugár nem mérlegel,
Csak tündökölve árad.
Simogat és átölel,
de nem kér érte árat.

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.

Minden ember fénysugár,
a mindenségnek része
Azt hiszi, hogy porszem,
pedig a mindennek egésze.
Minden ember fénysugár,
egy a végtelennel.
Minden ember fénysugár,
de ebben hinni nem mer.

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.
Szeress áldást teremtve!

Meséljenek a fotók:

Csodás programmá kerekedett a novemberi szakmai műhelymunka!

Elolvasom