Megtartotta 10. tanévnyitóját az Evangélikus Roma Szakkollégium. Számos egyéb program előzte meg az idei tanévnyitót, de rendhagyó időkben a szokatlan megoldás a normális. Beleértve azt is, hogy bár a jubileum megérdemelne némi felhajtást, a Covid 19 második hullámának idején önmérsékletet tanúsítunk rendezvényeink nagyságát illetően. Október 2-án, a Nyíregyháza-kertvárosi gyülekezet Bolyai téri központjában a hallgatókon kívül az igazgatótanács néhány tagja, tutorok és mentorok vettek részt ünnepségünkön.

Az igazgatótanács elnöke, Laborczi Géza evangélikus lelkész a napi ige alapján beszélt az egybegyűltekhez: „Jézus mondja: nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek;” (Mk 2,17) Az ember élete törékeny ajándék, testi-lelki sérüléseink figyelmeztetnek rá. A jézusi mondás pedig arra int, hogy úgy kell vigyáznunk rá, ahogy Isten megalkotta. Tökéletlenségünk és sérülékenységünk felismerése alapvetően fontos, nincs annál nagyobb baj, mint ha valaki tökéletesnek hiszi magát. A kollégiumban hamar észre fogjátok venni – s akkor egymásnak kell tükröt tartanotok! Egymás gyógyítói lehettek, egy jó szótól, gesztustól minden a helyére kerülhet – figyelmeztette hallgatóságát Laborczi Géza.

Ezt követően Molnár Erzsébet, az ERSZK intézményvezetője a kezdeteket idézte meg tanévnyitó beszédében, felelevenítve az első tanév megkezdésének, a toborzásnak a nehézségeit, megmutatva az akkori fotókat, sorolva a legelső szakkollégisták névsorát. Akadnak a legelsők között olyanok, akikről ma már nem tudjuk, merre vezette őket a sors, mások életét viszont követjük. Például az első névsor első szereplőjéről elmondhattuk, hogy Arató Andrea akkori szülésznő hallgató szeptembertől a DE Egészségügyi Karának oktatójaként a mai szülésznő, védőnő hallgatók tanára…

Az ERSZK indulásakor, az első tanévnyitó alkalmával Fabiny Tamás püspök adott áldást a szakkollégium életére, munkájára. Az általa választott igét a mai ifjúság is kézhez kapta a 10. tanévnyitó alkalmából: „Krisztus a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést.” (Ef 2,14)

Az ünnepi együttlét alkalmából levetítettük azt a videót, melyet a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat tagintézményei számára készítettek. Mivel a hagyományos, közös tanévnyitó megrendezésére sincs most mód, ebben a formában köszöntötte a mai szakkollégistákat Balog Zoltán, korábbi államtitkár, miniszter, az intézményrendszer egykori kezdeményezője, Langerné Victor Katalin, a BM TFFA helyettesállamtitkára, Biczó Gábor, a Roma Szakkollégiumok Egyesület elnöke, valamint Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita, a KRSZH elnöke.

Átütő örömöt hozott a hallgatók énekszolgálata. A jelentős számban kicserélődött, megújult társaság csupán párnapos próbaidőszak után gyönyörű énekekkel, dicsőítésekkel tette bensőségesebbé a tanévnyitó ünnepséget, tehetségüket és kiváló együttműködési készségüket is megmutatva. Igazi boldogság volt így látni és hallani a fiatalokat!

Miután hivatalosan is „megnyílt” a 2020/21-es tanév, a program egy hallgatói prezentációval folytatódott – nagyon stílszerűen, a korábbi gondolatokat tovább építve, de teljes mértékben az önszerveződés, az önkéntesség jegyében. Balogh Melissza, az NYE gazdaság és menedzsment szakos hallgatója ugyanis maga jelentkezett, hogy szívesen tartana prezentációt az Egyesült Államok fekete polgárjogi küzdelmeinek kezdetéről, a montgomery buszbojkott eseményeiről, és benne Rosa Parks szerepéről.
        – Nekem a szüleim azt tanították, hogy csak jó és rossz emberek vannak, és mára elhivatottságot érzek arra, hogy ezt másoknak is elmondjam. Nekünk itt fontos tudnunk arról, az első pillanattól erőszakmentességet hirdető polgárjogi harcról, aminek eredményeként már volt fekete elnöke az USA-nak – indokolt előadásának kezdetén Balogh Melissza.

A Bolyai téren szeretetvendégséggel zárult a program, a pizza-vacsorát szülinapi torta koronázta meg: aznap lett 21 éves Hurai Gergő, s a közösség ezt együtt akarta ünnepelni.

Sokan a szakkollégisták közül ezt követően még megnézték a K14-ben a Selma című filmet Melissza kezdeményezésére – mert ez a film hitelesen és összefüggéseiben tárja fel a buszbojkottól kezdve azt a folyamatot, mely Martin Luther King híres, Van egy álmom…-beszédéig vezetett az Amerikai Egyesült Államokban.


Az októberi tematikus hétvége második napján tanulmányi kirándulásra indultunk. Megtartva a mostanság érvényes legfőbb szabályt, hogy csak akkor vegyél részt a programon, ha egészségesnek érzed magad! Noha eddigi tudásunk szerint a Covid 19 egyelőre elkerült bennünket, az első tünetek hasonlóságának okán az őszi nátha is nyomós ok, tehát mindig van távolmaradó. Így történhetett, hogy jószívvel hívtunk vendégeket a palócföldi kirándulásra: a néhány nappal korábban, szeptember 29-én megnyílt benkőbokori tanoda ünnepségén nagyon ügyesen szereplő hat kisfiú is velünk tartott. Együtt fedeztük fel tehát a tari budhista parkot és a Világörökség részét adó Hollókőt. Tekintve, hogy terveink szerint a Felfedező tanoda a jövőben fontos helyszíne lesz a szakkollégisták önkéntes munkájának, a közös kirándulás jó alapja lehet az együttműködésnek.

 


https://www.youtube.com/watch?v=YiAc-MJiYik

 

Úgy elbújunk, hogy még a Covid se talál ránk – és úgy is lett! Szombaton legalábbis. A szeptemberi tematikus hétvége lényegi elemét egy kukorica-táblákkal övezett, kacskaringós és porzó földúton megközelíthető, világtól elzárt idilli helyszínen, a Piros-tanyán szerveztük meg. Pénteken azonban még maradtunk az egyetemi bázisunkon, és ott igyekeztünk mindent megtenni a biztonság érdekében…

Nehéz tervezni koronavírussal terhelt napjainkban – így először attól a gondolattól kellett búcsút vennünk, hogy tanévnyitó ünnepséget rendezünk. Semmilyen feltétel nem volt biztosítható az ünnepélyhez, ezért nyomban a közepébe vágtunk: pénteken csoportbontásban szerveztük a programot, hogy egyebek mellett a járványügyi előírásoknak is megfeleljünk, de saját szakmai szempontjainkat is érvényre juttassuk. Az első-másodéves szakkollégisták dr.Hüse Lajossal tanulásmódszertani foglalkozáson vettek részt, míg a „haladó”-szakkollégistákkal a K14-ben, vagyis az ERSZK klubhelyiségében a szakdolgozat-írásra hangolódtunk – a közös tudáskincset osztották meg a legtapasztaltabbak azokkal, akik most állnak a nagy kihívás előtt. Az együttlét önkiszolgáló szendvicsvacsorával zárult, közben a másnap szervezési feladatait is tisztáztuk. A kérdés az volt, hogyan jutunk el mindannyian a Piros-tanyára, amit még a Googl sem ismer, és busz oda ki nem jut?


Szombat reggel az első logisztikai feladatot a biciklisek útnak indítása jelentette, néhányan saját kerékpárral jelentkeztek be, másoknak pedig a szakkolis bringákat kellett útrakészre spécizni. Miután eltekert a kis csapat, konvojba szerveződtünk a gépkocsikkal, gondosan vigyázva, hogy mindenkinek helye legyen az autókaravánban. A járatlanoknak néha egészen kilátástalannak tűnhetett a helyzet, kukorica-, napraforgó- és parlagon hagyott földtáblák között: mégis, hová megyünk itt Nyíregyháza határában úttalan utakon? Megmaradtak a kétségek egészen a leparkolásig, amikoris egy ligetes, kellemes tanyán találtuk magunkat, ahol több filagória, foci-, kosárlabda-, röpi- és lábtengó-pálya, hangulatos tavacska, kényelmi bútorokkal övezett úszómedence, hangulatos fedett ebédlő-helyiség fogadott bennünket… épp csak belaktuk a helyet, máris kezdődhetett az első program.


A területileg illetékes Toborzóiroda, vagyis az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 6. Katonai Igazgatási és Érdekvédelmi Iroda fiatal szakemberei szerveztek számunkra programot. Az egyszerre szórakoztató, izgalmas és a katonaéletbe is betekintést nyújtó csapatjátékok egészen felvillanyozták a társaságot, láthatóan beleadott mindenki anyait-apait, semmi kétség, mindenki élvezte a kihívást. Magas térdemeléssel gumigyűrűk között vágtázni, hordágyon társunkat cipelni, „hernyótalpon” együtt haladni, kézigránátot dobni időre – nem is hinnénk, milyen remekül összerántja a társaságot az ilyen feladat! Az eredményhirdetés és a jutalmak átadását követően a Toborzóiroda munkatársai arról tájékoztatták a szakkollégistákat, hogy mit tud kínálni a Magyar Honvédség számukra, milyen karrierlehetőségek nyílnak a különböző szakokon tanuló egyetemisták számára egyenruhában. A szakkollégisták érdeklődve hallgatták a honvédség által kínált lehetőségeket, számos kérdéssel igyekeztek pontosítani az elhangzottakat, amiből az derült ki, hogy komolyan mérlegre tették a kínálatot. Dönteni minden esetre nem most kellett…

Közben a teraszon csodás illatok keltek szárnyra a kondér irányából. Mire tálalni kellett, megérkezett Balogh Melissza, nagykállói szakkollégistánk édesanyjának konyhájából a bodag és a bokolyi, még melegen. A különböző változatban elkészített cigány kenyér tökéletes kiegészítője volt a kondérban, gazdagon készült babgulyásnak, és külön élmény volt, hogy ezzel a gasztronómiai érdekességgel szolgáltunk, mert bár a szakkollégisták túlnyomó többsége roma származású, egyáltalán nem természetes, hogy mindenki ismerné a cigány kenyeret. Régi tervünk vált valóra azzal, hogy Melissza édesanyja eleget tett a kérésünknek, megsütötte két változatban is, köszönet érte!


Kis pihegés, szabad idő után újabb körben folytatódtak a csapatjátékok, ahol a hullahopp-karikák és a szakkolis pólók ügyes-gyors átadása mellett kevés elmetorna is szerepelt a programban, végül pedig a szabadon szervezett sportolás – röpi-tollas-asztalitenisz mérkőzések – ideje következett. Épp addig maradtunk, amíg jól éreztük magunkat – a végén ismét komoly logisztikai „hadművelet” – csak így, katonásan! – kellett a vissza út megszervezéséhez: újabb műszaki szemle a bicikliknél (persze, hogy volt defekt!), és újabb ültetési rend az autókban.

Remek napot töltöttünk együtt, csoda klassz volt tapasztalni, ilyen rövid idő alatt mennyire összeszokott közösséggé vált az új társaság. Szükségünk van erre az erőre, erre a bizonyosságra, hisz ebből fogunk erőt meríteni, ha a helyzet úgy hozza, hogy megint mindenkinek haza kell mennie. De egyelőre szerencsére együtt lehetünk és élvezzük minden percét!

 

Az Evangélikus Roma Szakkollégium 2020. augusztus 30-szeptember 1. között megtartotta szokásos bevonótáborát a bodrogkeresztúri Betlehem Evngélikus Pihenőházban. Idén 32 pályázóval utaztunk, 9 új hallgató adta be jelentkezését. A bevonótábor a szóbeli felvételi keretét jelenti intézményünkben.

 

 

 

 

A nyár végi bevonótábornak azóta örülünk, hogy kitaláltuk: az összes jelentkező közös – 2-3 napos – együttléte kiváló alkalom, hogy képet nyerjünk az új jelentkezők személyiségéről és az épp újra alakuló csoport dinamikájáról. Az együtt töltött napok alatt szerzett információmennyiséget az alkalmi együttlétekkel csak hetek-hónapok alatt gyűjthetnénk össze. A találkozás élménye pedig kifejezhetetlen és semmi mással nem helyettesíthető! Mindez hatványozottan igaz az idei bevonótáborra – a tavaszi karantén hatásai miatt.
A lelkesen várva-várt idei bodrogkeresztúri bevonótábor mindent visszaigazolt, csodás élménnyel gazdagodtunk mindannyian. Léleksimogató tapasztalat látni az egyszerre felszabadult és fegyelmezett társaságot működés közben. A régiek felveszik a fonalat, úgy keverednek, mozognak, hogy előbb-utóbb mindenki mindenkivel szót válthasson, közben bevonódnak az újak: ráéreznek a légkörre, a szokásokra, szabályokra, létrejönnek valódi párbeszédek, az ismerkedés formálisan is megtörténik, de ennél is fontosabb a „közeg” hatása.

 

Vasárnap délben gördült ki autóbuszunk a Városi Stadion, illetve az Index nevű műintézmény parkolójából, a bodrogkeresztúri Betlehem Evangélikus Pihenőházban pedig mint régi kedves barátokat fogadtak bennünket ebéddel. Miután belaktuk a helyet és már majdnem mind együtt voltunk, nekiláttunk az előzetesen megtervezett program végrehajtásának: 1. Ismerkedés, bemutatkozás. Nagyon formálisnak tűnik, de vannak jó módszerek, hogy játékká alakuljon. Az első szakasz felelőse Veszprémi Erzsébet volt, majd Beri Károly vitte tovább a játékba csomagolt összecsiszolódást. A vacsorát követően az ERSZK intézményvezetője, Molnár Erzsébet válaszolt a programba iktatott kérdésre: 2.Hová csöppentél/mibe keveredtél? A roma szakkollégiumi hálózat céljáról, értelméről, az idén kezdődő 10. tanév apropóján a megtett útról, történésekről beszélt a Kelet-magyarországi térségből, de főleg Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kistelepüléseiről, szegregátumokból érkezett fiataloknak. Az este kötetlen együttléttel zárult, a részleteket hagyhatjuk, de nincs kétség, hogy jól érezték magukat Tokaj-hegyalján… Azt viszont fontos leszögezni, hogy a reggelit előkészítők gond nélkül láthattak munkához, semmi nem akadályozta őket a terítésben, tálalásban…

Hétfőn, augusztus 31-én izgalmas napra ébredtünk. Megérkeztek az intézmény igazgatótanácsának (IT) felvételiztető tagjai: Laborczi Géza ev.lelkész az IT elnöke, Bácskainé dr. Pristyák Erika, a NYE Turizmus és Földrajztudományi Intézet főiskolai docense, ugyancsak az IT tagja. A felvételibizottságban (Feb) szerepet kapott Varga Ákos alumni, aki szociálpedagógia szakon végzett az NYE-n és ma már a Nemzeti Tehetség Központ és a Camp Europe Felsőörs Közhasznú Kft. munkatársa. A Feb-nek mindig tagja az az intézményvezető mellett az ERSZK diákönkormányzati vezetője is, most Orgován Vivien, a DE Neveléstudomány Msc-hallgatója. 9 órától kezdődően meghallgattak minden új jelentkezőt, majd pedig néhány olyan régi szakkollégistát hívtak be, akinek fejlődésével, előrehaladásával, vagy a közösségben vitt szerepével kapcsolatban tisztázni, megbeszéli valót látnak.

Amíg a Betlehem pihenőház 1-es szobájában egymásnak adták a kilincset a felvételizők, a többiekkel az együttműködési készségeket fejlesztő csoportfeladatokon dolgoztunk. A valódi erőfeszítéseket igénylő „játékban” megint rendkívül jól teljesítettek a fiatalok: senki nem próbált lazsálni, összeszedettek voltak, komolyan vették és előbb-utóbb hibátlanul meg is oldották a feladványt!

Érzékelve, milyen izgalommal, sztresszel élik meg a fiatalok a felvételit, a Feb a döntést követően haladéktalanul nyilvánosságra hozta az eredményt. Gyorsan megtudtuk tehát, hogy minden új jelentkező felvételt nyert, egy régi tagunk feltételekkel jöhet velünk tovább, s ezek teljesülését novemberben értékeljük. Egy korábbi szakkollégistánk visszautasíthatatlan állásajánlatot kapott választott hivatásában, így levelezőn folytatva tanulmányait „pártoló tag”-ja lehet az ERSZK-nak. (Részt vesz a programokon, tutori, mentori segítséget, nyelvi képzést kaphat, de ösztöndíjat nem, hisz lesz fizetése. A forma nem új és már bevált az előző évben.).

Közben kiscsoportos beszélgetésre olyan alumnik köré gyűltek a fiatalok, akik saját életük példájával motiválták, erősítették őket. A ma már doktori iskolánál tartó Virág Ádám, a középiskolai mentorként is aktív Orgován Lilla, vagy a felvételiztető Varga Ákos tapasztalatai többletmuníciót jelentettek a kezdőknek. Amíg ezt tartott, elkészült a Campus Kollégiumban érvényes szobabeosztás is a szakkolisok számára, hogy a kollégiumban már felkészülten várják a kártyáért jelentkező ERSZK-sokat.

A döntés kihirdetését követően jött el a teljes felszabadultság időszaka! Ismét buszra szálltunk, hogy Tokajban a bormúzeum, illetve a Világörökségi Bormúzeum interaktív programján vegyünk részt. Izgalmas felfedezőút út volt, különleges műelemzés az érzékszervek bevonásával, virtuális száguldás egy Miniben jogosítvánnyal vagy jogsi nélkül… meséljenek a fotók! És még sosem vacsoráztunk múzeumban – most ez is megvolt! Este nem maradt más dolgunk, mint élvezni egymás társaságát. Közös éneklés, tánc, beszélgetés – ami csak belefért, kitérve arra is, minek kell történnie a másnapi visszautazás után. Spontán önsegítő csoportok léptek akcióba, hogy a beiratkozás, a tárgyfelvétel, az egyetemi élet megannyi közelgő nehézségén átsegítsék egymást.

 

Folytassuk egy szemtanú beszámolójával:

 

Egyszer volt, hol nem volt…avagy milyen a bevonótábor?

Először is, aki nem tudná, a bevonótábor a szakkolis léthez szükséges utolsó lépcsőfok, ahol megtörténik a felvételi beszélgetés. És nem utolsó sorban részt vehetünk közösségi játékokon, aminek segítségével jobban megismerhetjük a jelenlegi szakkolisokat és az újakat is. Egy-egy program után az újonnan született barátságok egy közös dohányzás közben pecsételődnek meg.

A szakkoliról, már évekkel ezelőtt hallottam, ugyanis testvérem már rég tagja a közösségnek, és az esetek nagy százalékában csak pozitív dolgokról mesélt. Legendák keringtek otthon a szakkolis munkatársakról, a jelenléti ívekről, a több kilométeres sétákat követő múzeumi látogatásokról, és nem utolsó sorban Géza bácsi híres vicceiről. Nyilván más meghallgatni és átélni egy dolgot. Szerencsére, nekem mindkettő megadatott. Így egy pozitív élménnyel bővült az életem. Új barátokat szereztem, közelebbről megismerhettem a már látásból egyébként ismert szakkolisokat. Az érdekes témák mellett poénos beszélgetésekben is részt vehettem, amiket több percen át tartó nevetés kísért.

Sajnos azonban nem kerülhettem el a felvételi beszélgetés előtt lévő perceket sem, amik életem leghosszabb percei voltak. Talán jobban izgultam, mint a szóbeli érettségi vagy a KRESZ vizsgám előtt. Szerencsére, a velem együtt érkező új jelentkezők sem voltak ezzel másképp. Persze a régebbi tagok nyugtattak engem/minket, hogy nem kivégzésre várunk.
Később igazuk lett, és tényleg nem haltunk bele. Viszont egy jó és érdekes beszélgetéssel lettem gazdagabb. A beszélgetések után részt vettünk egy borkóstolón és két múzeumi látogatáson, ahol a legenda beigazolódott, és bátran kimerem jelenteni, hogy a múzeumok után legtöbben nem vágytunk jobban másra, mint egy szimpla ülőhelyre.

Összességében nagyon jól éreztem magam, az új élmények mellett számos új barátra tudtam szert tenni, és kisebb túlzásokkal kijelenthettem, hogy először éreztem azt, hogy nem számít, hogy ki hová tartozik, cigány vagy magyar. Nem volt helye az előítéletnek, nem kellett hallani egy-egy cigány megjegyzést. Ami hatalmas pozitívum volt számomra.
Az ember az ember, a tettei és az akarata határozza meg, hogy mennyit ér az életben.

Készítette: Lakatos Ádám

 


Az ERSZK maximális létszámmal kezdi a tanévet. 20-an a Nyíregyházi Egyetem beiratkozott hallgatói. Kilencen közülük felsőfokú szakképzésben vesznek részt, gazdaság és menedzsment, illetve turizmus-vendéglátás, informatika, agrár, illetve logisztika szakon tanulnak. Vannak sportszervező-rekreáció szakosok, csecsemő és kisgyermeknevelő, képalkotás, tanító, osztatlan tanárképzésben (különböző párosításban földrajz, történelem és testnevelés szakon) tanulók közöttük. A DE Egészségügyi Karán három leendő védőnő-, egy ápoló- és két mentőtiszt-hallgató tanul, és négyre nőtt az Msc-n továbbtanulók száma: szociológia, ápolás és két neveléstudomány szakos van közöttük. A Szent Atanáz Hittudományi Főiskolán egy hittanár-nevelőtanár szakos hallgatónk készül a jövőre. Az ERSZK tagjainak többsége Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből érkezett, de továbbra is vannak Hajdú-Biharból, Szolnok megyéből, sőt Kárpátaljáról is hátrányos helyzetű fiatalok közöttünk. A hangulat egyre családiasabb: új fejlemény, hogy ideértek a korábbi szakkollégisták kisebb testvérei, unokatestvérei, avagy a szűkebb-tágabb szomszédság, így erősödik a paszabi, a hodászi és a nagyecsedi klán, de Ibrány is jön föl!

Isten hozta az új szakkollégistákat a 2020/21-es tanévben, áldást kérünk erőfeszítéseikre és intézményünkre, hogy célba tudjuk juttatni őket!

Az augusztusi hosszú hétvégén tanulmányi kirándulást szervezett az ERSZK. A négynapos, gazdag programmal fűszerezett út során viszonoztuk a Kaposvári Egyetemen működő roma szakkollégium korábbi látogatását, és megismerkedtünk a város nevezetességeivel; ellátogattunk Keszthelyre és Tácon felkerestük Gorsiumot. Mindezt a balatonlellei bázisról, tehát a partmenti szálloda a Balaton-élményt is biztosította.


Csütörtökre csak annyi tervünk volt, hogy odamegyünk és belakjuk a helyet. Ez éppen elegendő programnak bizonyult: a parti úton csak úgy tudott az 50 személyes, impozáns MAN-buszunk előre jutni, ha minden szembejövő kiállt előttünk a forgalomból, egy-egy lyukat találva az út mind két oldalán tömött sorokban parkoló kocsik között. A Lelle Hotel előtt pedig újabb feladványként precíz kanyarodó műveletekkel manőverezett a kijelölt helyre autóbuszunk, megint csak megálljt parancsolva minden egyéb forgalomnak. Azt hittük, a nehezén túl vagyunk, de nem. Múlt-jelen-jövő ölelkezett a háromcsillagosnak hirdetett szállodánkban, olyan retró világba csöppentünk, amin még a sokat látott idősebb útitársak is elképedtek. A választékos kifejezések elfedik a valót: a linóleumos, lelakott, lepukkant, pókhálós, panelből felhúzott nyolcemeletes szállodában egyetlen takarítóval sem találkoztunk négy nap alatt… A nekünk fenntartott szobák egyike kifejezetten vállalhatatlan volt, vissza is utasítottuk, ahogy kell. Azzal vigasztalódtunk, hogy nem aludni jöttünk, olyan keveset tartózkodunk a szobákban, amennyit csak lehet, hisz rengeteg tervünk van. Nos, ez egész jól sikerült, volt, aki 2-3 órával beérte!

A Balaton azonban nem okozott csalódást. Annak se, aki először látta, s annak sem, aki a nyáron már másodszor-harmadszor jött vissza!

Pénteken Kaposvárra látogattunk, először is azért, hogy az ott 2013 óta működő roma szakkollégium néhány évvel ezelőtti nyíregyházi látogatását viszonozzuk. Vendéglátónk, dr. Kovács Zoltán, az ottani szakkoli vezetője élményekben gazdag programot szervezett számunkra: a rektori tárgyalóban tájékoztatást kaptunk az itteni képzés jellemzőiről, majd Babai Alex, Mozgókép és médiaismeret szakon idén végzett szakkolis levetítette nekünk diplomamunkáját, melyet egyébként nálunk forgatott. A film főszereplője szakkollégistánk, Balogh Melissza. Már itt megismerhettük az egyetem sztárját, a terápiás kutyaként dolgozó Manót, majd az intézmény magas színvonalú lovasképzésének bázisát néztük meg.
Remek élmény volt a városnézés, jó stílusú, történeteket mesélő idegenvezetőnk kalauzolásával egy barátságos, otthonos, tiszta, patrióta szellemiségű és szép várost ismertünk meg. Volt minden: szökőkútban frissülő, Florentin fülébe suttogó, szerencséért simogató, fát ölelő, de még csacsira mászó is, pedig minden kaposvári kisgyerek tudja, hogy 10-től 3-ig nem érdemes, mert forró… Majd meglátogattuk a város híres és meghatározó jelentőségű szülöttének, Rippl-Rónai Józsefnek a villáját. Élményekkel és fáradtan értünk vissza Lellére, a parti utat és a leparkolást már rutinosan kezeltük és ekkor már viszonylag jól fogadtuk a menza-stílusban juttatott vacsorát is, ugyanis a kaposvári ebéd kiegyensúlyozta mind a mennyiség, mind pedig a minőség utáni vágyunkat. Ismét a Balaton mellett voltunk, este közös énekléssel dobtuk fel a part hangulatát.

Pénteken Keszthely volt az úticél. A Balaton fővárosaként is aposztrofált városban mi csak a Festetics kastélyt, illetve a hozzá tartozó Vadászati kiállítást vállaltuk be, no meg persze, amit a gyönyörű kastélypark kínált (épp egy lovas hagyományőrző produkciót). Ez így is több kilométeres sétát jelentett, a pompától, főúri csillogástól elvarázsolva, fáradtan vágyódtunk a klimatizált buszunkba, hogy ebédelni vigyen bennünket, amikor előállt az újabb váratlan helyzet! A buszunkat lecövekelte egy szabálytalanul parkoló Toyota! A rövid ideig tartó pánik után lihegve-pihegve gyalog indultunk a 3 km-re lévő étterembe, menet közben kutatva a megoldást. Ami nem vezetett eredményre, azt most kihagyjuk a beszámolóból, okulásul azt osztjuk meg, ami működött: a rendőrség közreműködésével, a gépjárműnyilvántartásból kapott telefonszám közbeiktatásával érte utol a Toyota gazdáját sofőrünk, Attila. Olyan frappáns párbeszédet folytatott emberünkkel, hogy mire a második fogást feltálalták, a busz begördülhetett az étteremhez. Kitörő tapssal fogadtuk, tudva, hogy az affér mégse tette tönkre a délutánra ütemezett teljes szabadságot.

23-án, vasárnapra ébredve a reggelivel végleg magunk mögött hagytuk a szállodát. A fiúk már rutinosan görgették a buszunk mozgását biztosító betonkockákat, nyitották-zárták a kapukat. Nem csak a mi bőröndjeink görögtek a panel-csoda környékén, ezzel a nappal ugyanis véget ért a szezon a szállodában. A jövő teljes felújítással kezdődik a Hotel Lellében, de a mi emlékeinkben ez már így marad, idővel biztosan tudunk majd jót nevetni ezen is. Az M7-es mellett Tácon tettünk kitérőt, itt az ókori rómaiaik, vagyis Pannónia nyomait tekinthettük meg. Még értékesebb lett a kaposvári idegenvezetőnk tevékenysége, Gorsiumban is nagy hasznát vettük volna egy hasonló felkészültségű és stílusú szakembernek, de itt ilyen nincs. Olvastuk helyette a kihelyezett táblákat, és egymásnak magyarázva igyekeztünk értelmezni a látottakat. A helyszín egyébként megkapó és gyönyörű, csak valami életet lenne jó lehelni a halott kövekbe.
Már csak egy állomás maradt: Székesfehérváron remek ebéddel készültünk fel az előttünk álló hosszú útra. Kajakómába révülve csupa elégedett utas pihegett a buszon hazáig.

A karantén nem csak azért jelentett nagy kihívást, mert hiányoztunk egymásnak, hanem mert komoly akadálya volt annak, hogy a szakkollégium szakmai programját megvalósítsuk. Ahogyan honlapunkon is nyomon követhető, mi is kihasználtuk a távoktatás lehetőségeit, a szakkolisok pedig lelkiismeretesen elvégezték a kapott feladatokat, de ez csak az egyéni fejlesztésre/fejlődésre adott lehetőséget. Épp a lényeget, a közösségi alkalmakat, az interakcióban működő, az egymásra hatásból keletkező, az együttlétben gyökerező változás, előre haladás esélyét iktatta ki a karantén. Arról nem is beszélve, hogy két nyári táborunkat hiúsította meg a járvány! A szigorú szabályok feloldását követően összevontuk a kettőt, vagyis a mentorált középiskolások és az aktív szakkollégisták táborát pótoltuk az utazással. Igen változatos összetételű diákcsoport jött létre: a különböző szakokon és évfolyamokon tanuló egyetemi hallgatókhoz a baktalórántházi és az egyik nagykállói középiskola tanulói csatlakoztak, valamint mentoruk, Szabóné Plank Valéria tanárnő. Csak most, utólag állapítható meg, ez milyen hasznosnak bizonyult! A csoport két fele remekül összebarátkozott, nagyon jól kijöttek egymással és jól hatottak egymásra. Fegyelmezett, remek társaságot alkottak, jól viselték a nem tervezett epizódokat és segítettek egymásnak elviselni a kellemetlen váratlanságokat is. Megint gazdagodtunk egy fontos élménnyel-emlékkel.

 

Szerveződnek az alumnik

Hatalmas utat kell megtennie a mai Magyarországon annak a fiatalnak, aki romaként diplomás állásra, jobb életminőségre, társadalmi elfogadásra vágyik. Hihetetlenül sok nehézséggel találják szemben magukat, bőven van ok elbizonytalanodásra, megtorpanásra, a cél feladására. Hálózatba szerveződésük lehetővé teszi, hogy példát mutassanak egymásnak, felerősítheti a társadalomnak szóló üzenetet, hogy a roma kisebbség felzárkózását ne problémának, hanem feladatnak lássa. E cél érdekében szervezte meg július 17-19-én Nyíregyházán a Roma Szakkollégiumok Egyesület (RSZE) a Nemzeti Tehetség Program támogatásával az alumni-találkozót. Az RSZE-ben 8 egyházi fenntartású és 3 egyetemi roma szakkollégium tömörül, a támogatásukkal diplomához jutott halmozottan hátrányos helyzetből indult fiatalok száma az elmúlt évtizedben elérte a 400-at szerte az országban. Őket invitálták a hétvégi nyíregyházi szimpóziumra, a Luther Márton Evangélikus Kollégiumba.

A péntek délutáni megnyitón Sörös Iván, a Belügyminisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Helyettes Államtitkárságának (TFFÁ) főosztályvezetője köszöntötte a résztvevőket. Emlékeztetett rá, hogy a roma szakkollégiumok 2011-es létrejötte óta további szakpolitikai szolgáltatások sora segíti a nehéz sorsba született fiatalok előre jutását, a TFFÁ azon munkálkodik, hogy ezek – tanodák, gyerekházak, felzárkóztató programok – a Covid ellenére is zavartalanul működjenek. Egymásra támaszkodva, együttműködésben mindig eredményesebbek és hatékonyabbak vagyunk, mint amikor magunkra maradunk a problémáinkkal – érvelt a hálózatosodás mellett.

Wolfhart Pannenberg német teológusra hivatkozva Laborczi Géza, a roma szakkollégiumok ügye iránt kezdettől elhivatott evangélikus lelkész négy feltétel együtt állására hívta fel hallgatósága figyelmét: a személyes elkötelezettségre és a szakmai, tudományos igényességre, valamint az értékek megőrzésére és a dolgok újra fogalmazásának képességére egyszerre van szüksége az embernek integritása megőrzéséhez. Az új típusú szerveződés ideje van, az alumni-szervezet önállósodásának, a csapat megindulásának kell következnie, s ehhez a szervezeti kultúra kialakítása az első lépés.

Az elmúlt évtizedben mintegy 400 fiatal diplomázott a roma szakkollégiumokban. Mint ismeretes 2011-ben a történelmi egyházak négy ilyen intézményt hoztak létre: Miskolcon görögkatolikus, Nyíregyházán evangélikus, Debrecenben református, Budapesten pedig jezsuita fenntartásban. A Keresztény Roma Szakkollégiumok Hálózata azóta jelentősen bővült, Szegeden a katolikusok, Debrecenben a görögkatolikusok, Budapesten a reformátusok, Pécsett az evangélikusok hoztak létre újabb intézményeket, közben az egyetemek is aktivizálódtak Egerben, Kaposváron, Hajdúböszörményben, intézményenként minden évben 25-30 roma hallgatót tudnak segíteni felsőfokú tanulmányaikban. Az első végzősök színrelépésétől kezdve volt törekvés az öregdiákok szerveződésének támogatására, volt olyan tanév, amikor a TFFÁ két alumni-találkozót is kezdeményezett, ám időre volt szükség, hogy maguk az érintettek ráismerjenek az ebben rejlő lehetőségekre – erről Virág Ádám, a 2018-ban alakult Alumni Bizottság legaktívabb tagja beszélt a megnyitón. Az ötletelés megkezdődött, de az a munka még hátra van, hogy miről is kellene szólnia az alumni közösség tevékenységének.

A megnyitót követően ehhez láttak hozzá a fiatalok abban a reményben, hogy majd érkezik az erősítés és valóban odaérnek azok is, akik egyébként bejelentkeztek a szimpózium szervezőinél. A 30-nál több várt résztvevő végül nem érkezett meg a rendezvény végéig sem. Némi csalódottságra adhat okot, hogy néhány szakkollégium egyáltalán nem képviseltette magát, de a jelenlévő mintegy 15 fiatal annál nagyobb odaadással és lelkesedéssel vett részt azon a szervezetfejlesztési tréningen, melyet a Hanns Seidel Alapítvány támogatásával az Explosive Consulting Kft trénerei, Hajós Flóra és Urgyán Csaba tartott. A tervszerű gondolkodás, a döntések és cselekvések sorozatának megalapozása érdekében a küldetés és a célrendszer meghatározása jelentette az első lépést. A jól végzett munka jutalmaként este a Sugalló zenekar moldvai táncházában szórakoztak a résztvevők – természetesen nem véletlen, hogy a zenekar oszlopos tagja is alumni: Uhrin Klára a Zeneakadémián végzett Msc-tanulmányai idején volt az Evangélikus Roma Szakkollégium (ERSZK) tagja.


Az egyéni életutak megismerése, a személyes példák, az elért eredmények tanulságai erősíthetik egymás közt a roma fiatalokat – mutatott rá még a rendezvény elején Molnár Erzsébet evangélikus lelkész, a nyíregyházi ERSZK intézményvezetője, a program házigazdája. Ennek megfelelően szombat délelőtt olyan programok váltották egymást, melyek ezt támasztották alá.
Gulyás Klára már öt diplomával a zsebében az Eszterházy Károly Egyetem állami-, és Nemzeti Kiválóság-ösztöndíjas kulturális antropológia Phd-hallgatója. Sorsában a hajdúböszörményi Lippai Balázs Roma Szakkollégiumnak volt meghatározó jelentősége. Az oda kötődő találkozások és hatások felvillantását követően azokból a kutatási eredményeiből adott ízelítőt, melyeknek egyébként korszakos jelentősége van a hazai cigányság életében, legyen szó a Nemzeti Alaptanterv történelem tantárgyi követelményeinek szükséges változtatásairól a roma jelenlét tudatosítása szempontjából, vagy a női identitás tudományos leírásának fehér foltjairól. A roma értelmiségről szólva rávilágított, hogy vannak köztük művészek, újságírók, illetve szociális munkások, védőnők és tanítók, de feltűnően hiányoznak a magas társadalmi presztízst képviselő orvosok, jogászok. Rámutatott, hogy a szociológiai vizsgálatok eredménye szerint a cigányságból kiemelkedők sorsa szükségszerűen az asszimiláció, így mindig az marad cigány/roma, aki szegény. Az új roma értelmiségnek ezzel szembesülnie kell, s ez felveti a többi (többségi társadalomhoz tartozó) értelmiségivel való kapcsolat keresésének fontosságát.

Oláh Róbert, a Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai osztályának gazdasági-, illetve Nevelési és Oktatási osztályának felzárkózási referense „Hosszú még az út” címmel összegezte mondandóját. A Szabolcsveresmartról indult fiatalembernek meghatározó élménye volt a napszámos lét kiúttalansága, majd az ERSZK tagjaként, később 4 éven át munkatársaként, közgazdászként gyűjtötte az inspirációt mostani munkájához. Tapasztalata szerint az evangélikus egyház „színvak”, mert úgy érzi, mint szakemberrel, és nem a cigánnyal beszélnek. Lehetőséget kapott az antiszegregációs stratégia kidolgozására, ami lehetővé teszi az evangélikus oktatási intézmények inkluzív pedagógiai gyakorlatának fejlesztését. Úgy látja, számos jó gyakorlat van az evangélikus intézményekben, de most alig tudnak egymásról. Az egyháznak missziója van, de a munkaágak tevékenységét átfogó szakmai programja nincs jelenleg. A Máltai Szeretetszolgálat koordinálásával megvalósuló település-felzárkózási programba az evangélikusok révén, Laborczi Géza áldozatos szervezőmunkája nyomán most bekapcsolódhat Nagycserkesz. Nagyon fontos, hogy itt olyan minta-programot legyünk képesek megvalósítani, aminek tapasztalatai hosszútávra irányt mutatnak az MEE számára.
   – Itt olyan szakértelem van, ami sehol másutt! – mutatott az alumni hallgatóságra végül Oláh Róbert, a különböző szakokon végzett diplomások közös felelősségére és az ebből következő sokrétű feladatra utalva.

Beri Ilona, a debreceni Szent Miklós Görögkatolikus Szakkollégium alumnija, négygyermekes ajaki roma család legkisebb lánya. Szakkollégista létének legnagyobb jelentőségét abban látja, hogy általa önmaga lehetett, s nem feledve saját erőfeszítéseinek fontosságát, minden eredményéért, sikeréért, öröméért az Úrnak ad hálát: minden okkal történik… A népegészségügyi ellenőr azt láttatta hallgatóságával, hogyan lényegült át benne a foglalkozása hivatássá.

Virág Ádám Pro Scientia-aranyéremmel, a legkiválóbb hallgatói karriert jutalmazó akadémiai díjjal fejezte be Msc-tanulmányait, az ERSZK-ból szociális munka-szakon indult gávavencsellői fiatalember a Petőfi Sándor-program ösztöndíjasaként a dél-nyugat erdélyi unitárius szórványegyházközségben végzett szolgálata után kezdett szociológiából Phd-tanulmányokat az ELTE-n. Fordulatokban gazdag és eredményes hallgatói pályájának bemutatását követően, doktori disszertációjának témáját ismertetve a szociális szövetkezetek munkaerőpiacra gyakorolt hatásáról beszélt. A hátrányos helyzetű, periférára szorult roma emberek munkaerőpiaci integrációja szempontjából fontos szervezeti forma jövője, társadalmi hatásai, a működésben tapasztalható érdekviszonyok meghatározóak, ezek tudományos igényű feltárása tehát nagy jelentőségű.

Nagy hatású, katartikus előadással zárult a délelőtt. Arató Miklósné pótanyaként kezdte életét legidősebbként a hétgyermekes nagykállói családban: anyám mindig szült nekem egy kistestvért, hogy legyen kiről gondoskodnom, mostam, főztem, takarítottam – mesélte. Már a saját három gyermekét nevelte, amikor átengedte lelkét az álmodozásnak, egy jobb élet reményének. Ez nem szólt többről, mint külön szobáról a kislányának, és egy hűtőről, amiben mindig van ennivaló! A ládagyári segédmunkás innen nyert erőt, hogy hátrányait ledolgozva, megaláztatásaiból és könnyeiből újabb elszánást gyűjtve, ápolási asszisztensként – etet, mosdat, ágytálaz – megküzdjön az érettségivel, a diplomás ápoló oklevél után pedig, hogy egészségügyi szociális munka Msc-végzettséggel az első roma főnővér lehessen! A Sántha Kálmán Szakkórház gerontopszichiátriai osztályának osztályvezető ápolója mára maga mögött hagyta a sok-sok hátrányos megkülönböztetést, a Semmelweis-díjas, miniszteri oklevéllel elismert szakembernek a transzkulturális ápolás a szakterülete. Úttörő vállalkozás ez is Magyarországon, különösen abból az aspektusból, hogy a hazai ápolástan jelenleg hamarabb figyel a muszlimok, zsidók vagy akár a Jehova tanúinak kulturális sajátosságaira és szükségleteire, mint a legnagyobb hazai kisebbség szokásrendszerére. Ápolókat tanít, személy szerint legalább tíz közeli családtagot segített hozzá a szükséges végzettséghez, de legnagyobb büszkesége kétségkívül a lánya: Arató Andrea eredetileg szülésznőnek tanult nyíregyházi szakkollégistaként, most a SOTE Phd-hallgatója.

Délután folytatódott a szervezetfejlesztési tréning, az alumnik hatalmas munkát végeztek annak érdekében, hogy teljes konszenzusra jutva megfogalmazzák az öregdiák-szervezet küldetését. „Elkötelezettek vagyunk az iránt, hogy olyan végzett roma szakkollégiumi hallgatókból álló közösséget működtessünk, amely szerepet vállal a társadalmi egyenlőtlenségeket fenntartó előítéletek csökkentésében. Missziónk, olyan összetartó közösség építése, melynek tagjai folyamatos kapcsolattartással, mentorálással segítséget nyújtanak egymásnak és a szakkollégistáknak céljaik elérésében.” Az alapértékek, a pontos célrendszer és a hozzárendelt eszközök meghatározását szeptemberre tolták a résztvevők, abban a reményben, hogy a most elköteleződött alumnik megerősítést és további aktivistákat kapnak a munkához, hogy aztán a gyakorlati megvalósításhoz is hozzáláthassanak. Este a – főleg a jezsuita szakkollégiumhoz kötődő – diplomás roma származású fiatalokból álló, magyar és cigány komoly-, illetve világzenei műveket repertoárján tartó Gypsy Soloists adott csodálatos koncertet.


Vasárnap délelőtt tanulmányútra indultak a szimpózium résztvevői. Nagycserkeszen, a helyszínen ismerkedtek a település-felzárkózási program terveivel. A július 1-én indult projektről egyelőre valóban csak jövő időben lehet beszélni, de a templom-iskola-óvoda-pedagóguslakásból kialakítandó majdani Jelenlétpont négyszögében, az út mellett megálló kis társaság képet nyerhetett a jövőről. Laborczi Géza betekintést nyújtott Nagycserkesz múltjába, a sajátos szerkezetű település sajátos életformájának válságából következő problémákba. A „Fogantatástól a foglalkoztatásig” mottóval kidolgozott központi program helyi elemeiről pedig a nagycserkeszi projekt vezetésével megbízott, ugyancsak nyíregyházi alumni, a szociális munka és közgazdász diplomával rendelkező Jéri János beszélt, akit kicsivel később a templomban, a gyülekezetnek is bemutatott Laborczi Géza az istentisztelet előtt. A helyzethez igazodva az igehirdetés szolgálatát ezen a vasárnapon Molnár Erzsébet, az ERSZK intézményvezetője látta el, a Zsolt8. 5-6 alapján egyszerre fogalmazva meg a Szentírás üzenetét a helyi testvéreknek és a vendégeknek is.

Az alumni-találkozó a nyíregyházi szegregátumok tanulmányozásával zárult. A Huszár-telepi Sója Miklós Görögkatolikus Általános Iskolában Szilágyi Tiborné és Vincze Sándor igazgatók ismertették azokat az erőfeszítéseket, melyeket a mélyszegénységben élő megyeszékhelyi emberek helyzetének jobbra fordításáért tesz a görögkatolikus egyház. A 2013-ban elkezdett területi és társadalmi reintegrációs program a sokféle nehézség és buktató dacára a folyamatos bizalomépítés révén halad előre, az itt dolgozó szakemberek a hatalmas kulturális hátrány ledolgozásáért fáradoznak. Az előítéletekbe ütköző, sokféle bántást elszenvedő emberek megértésére törekszenek, s az a céljuk, hogy tartást adjanak a több mint 2000 lelket számláló, sokféle szempontból megosztott roma közösségnek. Mint megtudtuk, ezt most tetézi, hogy a város másik roma szegregátumának felszámolása a Keleti-telepi lakók beköltöztetését jelenti.

A jellemzően kistelepülésekről származó roma fiataloknak sok új ismeretet adott a városi gettók megismerése, s legyenek is bármilyen szakma vagy hivatás képviselői, a rájuk váró sokféle feladat miatt tisztában kell lenniük a hazai legnagyobb kisebbség helyzetével.
 

nyiregyhaza.hu

szon.hu