Olyan missziók megismerésével foglalkoztunk a márciusi szakmai műhelymunka során, melyek mindegyike a hazai cigányság felemelését, sorsának jobbra fordítását tűzte célul. A szombati program könnyebben körül írható, ugyanis három magyarországi egyház romák között végzett tevékenységéről szólt, a misszió szó ebben az összefüggésben nagyon is a helyén van. De a pénteken megismert pedagógiai törekvéshez is komoly elhivatottság, odaszánás szükséges…

Minden magyar állampolgárnak joga van az anyanyelvén tanulni – rögzíti az alaptörvény, de ezt nem tudják érvényre juttatni azok a kisgyerekek, akik a romaninak valamelyik dialektusába születnek bele, azt tanulják meg elsőként otthont. A családi körben használt nyelvet gyermekintézménybe kerülve tilalom lengi körbe: maguk a szülők is azzal a jó tanáccsal adják be gyereküket óvodába, iskolába, hogy csakis magyarul szólaljanak meg! Az ott dolgozóknak is – kimondva vagy kimondatlanul – ez az elvárása, bölcs dolog akkor engedelmeskedni, akkor is, ha az lényegesen nehezebben megy, ha nem az a természetes a cigány kisgyermek számára… Vajon nem ez-e az (egyik) oka iskolai sikertelenségüknek?

Nem a lovári, vagy egyéb cigány dialektus iskolai oktatásáról van szó, a transzlingválás, mint módszer egészen mást jelent. Heltai János Imre egyetemi adjunktus, a Károli Gáspár református Egyetem szociolingvisztika tanára és kutatója, valamint Kerekesné Lévai Erika, a tiszavasvári Magiszter alapítványi iskola igazgatója közös munkájukról számoltak be a roma szakkollégistáknak. Ebben az iskolában órán és szünetben is szabad használni a cigány nyelvet, annak ellenére, hogy tanáraik nem beszélik.

Az anyanyelv használatától azt várják a pedagógusok, hogy könnyebbé válik a tananyag megértése, hogy a korábban csendesen üldögélő gyerekek is bátran megszólalnak, bekapcsolódnak a tanulás folyamatába. A beszélés nem az egyes nyelvekhez kötődik a kisgyermek szocializációja során – magyarázta Heltai János -, az információszerzés, az önkifejezés lényegesebb mozzanatok. Kerekesné Lévai Erika azzal sietett kiegészíteni, alapvetés lenne, hogy a gyereknek sikerélményt adjon az iskolai munka, s tapasztalatuk szerint a transzlingválás eléri ezt a célt. Az iskolából kitiltott anyanyelv üzenete az, hogy alacsonyabb státuszú nyelv, mint a többségé: önmagában a nyelvhasznált sérült identitást eredményez – Tiszavasváriban pedig máris érzik a módszer identitáserősítő szerepét. 

Vendégeink nem titkolták a dilemmákat, kétségeket, azokat az aspektusokat, melyekre egyelőre nincs válasz, de a beszélgetésbe torkolló együttlét végeredménye az lett, hogy máris több előnye látszik a transzlingválásnak, mint amennyi hátránya.

A pénteki együttlét ezt követően jelentősen átalakult. A hallgatói önkormányzat kezdeményezésére közösen ünnepeltük a nőnapot, majd vidám farsang következett a K14-ben.

Szombatra három magyarországi egyház képviselőjét hívtuk meg, hogy egyházuk cigányok/romák körében végzett missziójáról beszéljen.
A baptista közösség tevékenységét Puporka Gusztáv ismertette, aki elöljáróban nehéz, hányatott gyermekkoráról mesélt: akkori társai mára börtönviselt, drogfüggő emberek lettek. Az ő sorsát megtérése változtatta meg, a Jászberényben szociálpedagógiát végzett fiatalember most a tuzséri baptista közösségben végzi elkötelezett szolgálatát. A hit emberformáló erejéről Sztojka Károly és felesége tett bizonyságot, mint elmondták, legkisebb gyermeküknek, a még általános iskolás Virágnak már ezt a mintát tudják átadni. Puporka Gusztáv a baptista cigánymisszió legfontosabb céljáról szólva elmondta, az első és legfontosabb, Isten útjára vezetni a cigány embereket. Fontosnak tartják, hogy ennek érdekében vezetőket képezzenek, tovább képezzenek, megerősítsék a gyülekezeteket, de leghangsúlyosabbnak a gyerekek, fiatalok között végzett munkát tekintik. Nem csak Isten igéjére tanítják a misszióba vont gyerekeket, de arra is, hogyan kell kezet mosni… Mint megtudtuk, a Magyarországi Baptista Egyházban is a cselekvő szeretet jelenti a szolgálat alapját, rengeteg szociális feladatot vállalnak magukra. 

Ez az alapvetés vezeti azt az evangélikus misszót is, melyet Kiss Attila, szociális munkás a nyírteleki Filadelfia Gyülekezetről és szociális központról megosztott a szakkollégistákkal. Györfi Mihály evangélikus lelkész kezdeményezésére 2006-ban kezdődött Görögszálláson, illetve a környező mintegy tizenöt bokortanyában a gyülekezet missziós munkája, amely mára a szociális ellátás minden területére kiterjed. Sok szakkollégista személyesen is megtapasztalta az itteni jó gyakorlatot, hisz több alkalommal látogattunk már Nyírtelekre, valamint a görögszállási Biztos Kezdet Gyerekházba is. „Egyek vagyunk, mégis egytől-egyig mások. Szemre különbözünk, de legbelül egyformák vagyunk.” – tudatta a szolgálat mottóját Kiss Attila, aki egyértelmű szavakkal minősítette a misszióval kapcsolatban fenntartásokat megfogalmazó híveknek a magatartását: ha mégis ki meri jelenteni, hogy elfogadja Jézust, akkor sohasem értette meg a Bibliát! 

Hogy az Istennek való elköteleződés, a hitbeli szilárdság mennyire fontos a cigány/roma misszió nehézségei közepette, arról leghitelesebben, hatásosabban mégis az a Balogh Róbert beszélt, aki 2011-ben, a KRSZH indulásakor még szakkollégista volt Debrecenben, ma pedig már felszentelt református lelkész Jánoshalmán. Az elhivatottságáról itt legyen elég annyi, hogy a mélységes nyomorban élők szolgálatát éppen a genfi magyar gyülekezet lelkipásztori állásából hazatérve maga kérte püspökétől… Mesélt a jánoshalmai missziójáról, ahol nem csak – az ő munkája révén mára önálló egyházközségbe szerveződött – cigányok lelkipásztora, de a többségi társadalomhoz tartozóké is. Még fontosabbak voltak azonban azok a gondolatai, melyeket kortársként, a szakkollégiumi intézményrendszerből nemrég kiröppent értelmiségi roma fiatalként tudott megfogalmazni:
        – Nehézségek sokasága vár rátok, amikre nem készítenek fel: nem    szokványos, hogy cigány emberek magas pozícióban legyenek, mert képességük, végzettségük lehetővé teszi. Képzeld csak el annak a doktorandusz cigánynak a helyzetét Budapesten, akivel senki nem áll szóba a templomban… Legyen erős hátad, amivel elbírod a mögötted állókat! Nem is tudom, mi lesz, ha ti rövid időn belül nem álltok bele! Iszonyú nagy szükség van rátok, mert hívőként, elkötelezett cigányként, szakemberként tudtok tenni!

A spirituális modul részeként készültünk a karácsonyra idén is. Hagyományaink szerint ünnepi ebédre gyűltünk össze, ahol megajándékozttuk egymást. Meghitt, szeretetteljes együttlétünket rövid áhítat vezette be. Szokásunk szerint sorshúzással döntöttük el, hogy ki -kinek készít személyre szóló ajándékot, melyet olyan köszöntő versikével nyújtunk át, amiből a kiválasztott magára ismerhet. Könnyes-nevetős, szívmelengető együttlét volt!

József Attila: Naphimnusz

A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mennyit ér a fénye
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mit kap majd cserébe
A Napsugár nem mérlegel,
Csak tündökölve árad.
Simogat és átölel,
de nem kér érte árat.

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.

Minden ember fénysugár,
a mindenségnek része
Azt hiszi, hogy porszem,
pedig a mindennek egésze.
Minden ember fénysugár,
egy a végtelennel.
Minden ember fénysugár,
de ebben hinni nem mer.

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.
Szeress áldást teremtve!

Meséljenek a fotók:

„A lakosság jelentős részének fogalma sincs a helyes szájápolásról, ez derült ki abból a kutatásból, amely a közelmúltban a magyarok szájápolási szokásait vette górcső alá. A rendszeres fogászati ellenőrzés nem csak egészséges mosolyunk megőrzéséhez járul hozzá, számos súlyos betegség megelőzését is lehetővé teszi.” Szakembert hívtunk!

“A Magyar Fogorvosok Egyesülete 1300 fős országos, online reprezentatív kutatása igazolja, hogy a 14 és 50 év közötti magyar lakosság szájápolással kapcsolatos ismeretei, attitűdje és szokásai elkeserítőek. A többség ritkábban mos fogat annál, mint amennyiszer azt fontosnak tartja, ráadásul a 14-50 év közötti lakosság közel egyharmada a szükséges kettő helyett csupán napi egy alkalommal mos fogat – s különösen a férfiakra igaz az, hogy nem megfelelő gyakorisággal tisztítják fogaikat. A férfiak körében jelentősen nagyobb arányban vannak azok, akik évente csak egyszer, vagy ennél is ritkábban cserélik le fogkeféjüket. Évente legalább egy alkalommal tanácsos fogászati szűrésen megjelenni, a kutatásban részt vevők csaknem feléről az derült ki, hogy csak akkor látogatja meg fogorvosát, ha valamilyen panasza van – s további 4 százalék egyáltalán nem fordul szakemberhez, még probléma esetén sem. A rendszeres fogászati ellenőrzés nem csak egészséges mosolyunk megőrzéséhez járul hozzá, hanem jelentős szerepet játszik például a szájüregi daganatos megbetegedések, a HIV/AIDS, a leukémia, és a diabétesz korai felismerésében is.” – Ez a jelentés inspirálta az NTP támogatásával megvalósuló soron következő rendezvényünket: haladéktalanul fogorvost hívtunk!

                        

Dr. Szilágyi Eleonóra előadása kitért a fogápolás minden részletére, a fogkefék, fogkrémek, fogselymek, szájvizek tulajdonságaira, használatára, a helyes és helytelen szokásokra, a rossz beidegződések kockázataira. A szakkollégisták ezt követően kézhez kapták a Gyermekeink Egészséges Fogaiért Alapítvány ajándékait: jó minőségű fogkefét, fogkrémeket és felvilágosító kiadványokat, szórólapokat kaptunk adományként. A program ezzel nem ért véget, a szűrővizsgálatok januárban következnek. Projektünkkel szeretnénk hozzájárulni az ismeretek, és a helyes fog- és szájápolási szokások rögzítéséhez. Mi sem csak a szakkolisok mai mosolyáért dolgozunk…

Tollfosztás, de nem úgy! Bár, ha jobban belegondolunk, nincs is sok különbség: a fiatalok apró pihékre szedték szét a nagyobb darabokat, és az is érvényes, hogy kalákában végzett közös munka volt ez, miközben jól szórakoztak…

Elolvasom

Csodás programmá kerekedett a novemberi szakmai műhelymunka!

Elolvasom