Akciódús hétvége kerekedett novemberben az ERSZK-ban, ráadásul két szálon futott a cselekmény a szakmai műhelymunka mindkét napján. A projekttervezés, pályázatírás alapjaival ismerkedtek a felsőbb évesek: a tanulmányaik végéhez közeledő hallgatók már régebben megfogalmazták, szükségük lenne ilyen ismeretekre. A fiatalabbak közben a nyíregyházi evangélikusság és a KRSZH múltjába nyertek betekintést, vendégeink voltak a WISZ-esek és volt kommunikációs tréning is…

 

„Stratégiai tervezés, projektközpontú gondolkodás – avagy Tervezetten, szervezetten a céljaink felé” – alapismeretek pályázatíráshoz. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának Pályázati és Fejlesztési osztályvezetője, Kocsis István igyekezett végig vezetni ezen a kacifántos úton azokat a felsőbb éves szakkollégistákat, akik erre fogékonynak mutatkoztak. Míg az ERSZK 105-ös termében a projekt mibenlétével, a közös problémamegoldás nehézségeivel küzdött a szakkollégisták egy része, a másik csoportba sorolt fiatalok az Evangélikus Nagytemplomban gyülekeztek.

Vendégségben a WISZ

Vendégeket vártunk oda, még pedig a debreceni református Wáli István Szakkollégium hallgatóit, Mózes Áron intézményvezetővel. A kálvinista Rómából érkezett egyetemistáknak örömmel mutattuk be Nyíregyháza első műemlékét, a Nagytemplomot, valamint az „evangélikus tótok” szerepét a város fejlődésében. Kovács László Attila, a belvárosi gyülekezet igazgató lelkésze a múltidézést követően orgonajátékával is igyekezett emlékezetessé tenni a találkozást, ami egyébként a Nyíregyházi Egyetemen és a DE Egészségügyi Karán tanuló ERSZK-soknak is ugyanolyan újdonság volt, hisz épp csak elkezdték „belakni” egyetemi tanulmányaik helyszínét. A program a szakkoli klubjában Molnár Erzsébet intézményvezető prezentációjával folytatódott: az egyházszakadásig vezetett reformáció következtében katolikusra és protestánsra bomlott anyaszentegyház lényeges különbségeit, a teológia és a liturgia eltéréseit mutatta be. A program végére csatlakoztak a másik helyszínen tréningezők is, így a nap közös énekléssel, némi cigánytánc-bemutatóval és szendvicsvacsorával zárult.

Porrajmos, a gyűlölet természetrajza,

avagy előadó alumni 

Szombaton is maradt a csoportbontás. Míg a 105-ben Kocsis István dolgozott a fiatalokkal, a K14-ben először Molnár Erzsébet adott áttekintést a fiatalabbaknak a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózatról, a szervezet megalakulásának körülményeiről, a közös célokról, az ERSZK elmúlt éveiről. A következő előadó, az egykori szakkollégista – alumni – Jéri János már ezen a ponton szót kapott: személyes visszaemlékezéseivel alátámasztva az elhangzottakat.
Jéri János 2013-2015 között, mint a DE EK szociális munka szakos hallgatója volt tagja a közösségnek, majd közgazdászként végzett a CEU-n, most pedig jogi tanulmányokat folytat. Vele kapcsolatban említhetjük az első „szakkolis házasság”-ot is: felesége, Arató Andrea szülésznő-szakosként volt az ERSZK tagja megismerkedésük idején, most 18 hónapos kislányuk gondozása mellett Phd-hallgató. Jéri Jánost azért hívtuk meg, hogy régi kutatási témáját, a cigány holokausztot, a porrajmost ismertesse azok előtt a roma szakkollégisták előtt, akiknek nincsenek, nem lehetnek pontos ismeretei erről a történelmi tragédiáról, a közoktatás ugyanis nem tér ki rá a súlyának megfelelően. A megrázó tények okozta feszültséget a következő program oldotta: Lakatos Ildikó, az Amnesty International Magyarország önkéntese az előítéletek, a sztereotípiák, a diszkrimináció, a gyűlöletbeszéd és -bűncselekmény témájában tartott érzékenyítő tréninget. A közös ebédet kommunikációs tréning, fejlesztő foglalkozás követte Veszprémi Erzsébet vezetésével, ezzel zárult a novemberi szakmai műhelymunka. Decemberben a hagyományoknak megfelelően a spirituális modulba illesztve, karácsonyra hangolódva szervezzük a tematikus hétvége programját.

Evangélikus roma szakkollégiumok találkozója Szárszón

Hivatalosan is két roma szakkollégiuma van az evangélikus egyháznak szeptembertől. Mint ismeretes, a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat (KRSZH) 2011-es létrejötte óta működik a nyíregyházi intézmény (honlapján meersz, hivatalosan a mozaikszó ERSZK!), de a hosszasan elhúzódó technikai, adimisztrációs nehézségek leküzdése után mostantól, a 2019/20-as tanévtől létrejött a Pécsi Tudományegyetemen is az az evangélikus intézmény, mely a hátrányos helyzetű, elsősorban roma származású fiatalok egyetemi előmenetelét, diplomaszerzését hivatott előmozdítani (PERSZ). A roma értelmiség életre hívásában, megerősítésében elkötelezett egyetemi műhelyek, az egyházi fenntartású roma szakkollégiumok közös szakmai alapelvek és program mentén tevékenykednek, azonos modulok alapján szervezik működésüket. Nem volt nehéz tehát összeállítani annak a szakmai műhelymunkának a programját, melyet együtt valósítottak meg október közepén a balatonszárszói Andorka Rudolf Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban.

 

 

Az irgalmas samaritánus (Lk 10:25-37) története köré szerveződött a közös szakmai műhelymunka. Más és más aspektusok kibontását vállalták a közreműködő lelkészek az elmélkedések, áhítatok alkalmával és újabb megvilágításba helyezték a bibliai példázatot a különböző csoportfoglalkozások, bibliodráma-alkalmak, abban a reményben, hogy a péntek estétől vasárnap délig tartó együttlét a lehető legtöbbet kihozza a közös programból a résztvevő fiatalok épülése érdekében.


Ócsai Zoltán, a pécsi gyülekezet és a szakkollégium lelkésze az irgalmas samaritánus története apropóján azt a kérdést járta körül igemagyarázatában péntek este, hogy „mit tegyek?”. Mit tehet a törvénytisztelő pap, a normakövető levita, ha egyszerre kell megfelelnie az Úr parancsolatának, népe szokásrendjének és törvényeinek, valamint saját lelkiismeretének… „Mi van a törvényben? Hogyan olvasod?” – ezt a felvetést szombat délelőtt Kondor Péter, a déli egyházkerület diakóniáért is felelős püspöke járta körül, majd az esti csendesség alkalmával Molnár Erzsébet lelkész, a nyíregyházi intézményvezető megtoldotta egy újabb kérdéssel: „De ki a felebarátom?” „Te mit gondolsz?” – ez már Laborczi Géza kérdése volt vasárnap délelőtt, amikor a nyíregyházi szakkollégium igazgatótanácsának és a Roma Szakkollégiumok Egyesületének elnöke összegzésre törekedett.


A jerikói úton rablótámadás áldozatául esett emberről nem sok részletet árul el Lukács Evangéliuma. A többségükben roma származású, eddigi életükben az előítélet sokféle formáját és a sztereotípiák terheit megtapasztalt fiatalok készséges partnerek voltak a történet különböző aspektusainak, az értelmezés rétegeinek megfejtésében, a szereplők motivációinak értelmezésében. Különösen, hogy ehhez nem csupán prédikációban kaptak eligazítást. Az irgalmas samaritánus történetét drámapedagógiai módszerekkel is feldolgozták, értelmezték a szakkollégisták Révész Judit és tréner-kollégái iránymutatásai, szakszerű vezetése révén, akár katartikus pillanatokat is okozva a kiscsoportos tréningek résztvevőinek…


Újabb megindító pillanatok akkor következtek, amikor vasárnap délelőtt a sajtó híradása, a rendőrségi helyszínelők jelentése, a sürgősségi egészségügyi ellátásban dolgozók feljegyzése, a bibliai történet szereplőinek naplóbejegyzései, vagy épp az áldozat Facebook postja mögé bújva nyilatkoztak meg a fiatalok, mit üzen számukra az irgalmas samaritánus története. S ha ennyi még nem lett volna elég, egy kerekesszékes nyíregyházi fiatalember és egy törékeny pécsi lány megmutatta mindezt mindenki szeme előtt egy performance-ban…


A nyíregyházi és pécsi roma szakkollégisták közös szárszói hétvégéje bevallottan azt a célt is szolgálta, hogy a fiatalok megismerkedjenek, az egyébként jelentős földrajzi távolságot leküzdve személyes kapcsolatba kerüljenek. A feszes tematika ellenére lehetőség nyílt a két evangélikus intézmény „barátkozására”. Szó se róla, nem kellett sok ösztönzés, hogy az egyetemisták bírtokba vegyék és belakják a Balaton parti létesítményt: ismerkedő, csapatépítő közösségi játékok és örömzenélés vitt elevenséget a tópart verőfényes őszi nyugalmába, a diákok elragadtatottan élvezték a konferenciaközpont nyújtotta ellátást (köszönet érte itt is!) a közös munkát és a találkozások örömét. Az ország különböző egyetemein (Pécsett, Nyíregyházán, Debrecenben, Budapesten), más-más szakokon és évfolyamokon tanuló, de hasonló helyzetből és szociokultúrális háttérből érkező hallgatók sokat tudnak egymásnak segíteni és fontos számukra mindaz, amit az evangélikus egyház lelkészeitől kaphatnak. „A püspök is csak ember” címmel tartott pódiumbeszélgetés Kondor Péterrel bőséges tanulsággal szolgált az emberi életút nehézségeiről, értékválasztásairól, a hit megtartó erejéről.


Szeptembertől lett hivatalosan is két evangélikus roma szakkollégium, ez tehát a kezdet. Ami oly bíztatóan sikerült, hogy a folytatás nem kérdés a két intézményvezető – Békési Andrea és Molnár Erzsébet – számára. Kimondatlanul is arra kell azonban először válaszolniuk, hogy a hol legyen a következő közös program Tiszától innen…

Eredetileg csak Fabiny Tamás elnök-püspök Nyíregyháza-kertvárosi programjával terveztünk: részt veszünk a gyülekezet orgonájának megáldásán, majd azt követően a Testvéreim és a nyáj című, nem rég megjelent három kötetes mű könyvbemutatóján… A program azonban alaposan kigömbölyödött…

 

Az Élim Evangélikus Szeretetotthon régi partnere az ERSZK-nak. Teret enged a szakkolisok önkéntes munkájának, de egy pályázati program keretében a fogyatékossággal élők iránti érzékenyítésbe is bevonják a fiatalokat. Így alakult, hogy szeptember utolsó péntekjén az Élimbe voltunk hivatalosak a szakkollégium fiatalabb felével. Az első és másodéves hallgatók számára tartottuk fontosnak bemutatni ennek a nagy múltú evangélikus diakóniai intézménynek a munkáját. Sipos Ilona intézményvezető és munkatársa, Sándorné Hargita Edit prezentációja után a foglalkoztatóban időztünk azokkal a lakókkal, akik már lelkesen vártak ránk. Közös színezéssel hangolódtunk egymásra az értelmi sérült lakókkal.


A szakkolisoknak ez a csapata a Bolyai téri közösségi házban még önismereti, személyiségfejlesztő foglalkozáson vett részt, míg a többiek a protestáns és a katolikus liturgia leglényegesebb különbségeiről hallgattak előadást az ERSZK termében, az egyetem. A két felünk az esti programon egyesült, az erről szóló részletes képes beszámoló az evangelikus.hu-n olvasható.

 

Olyan missziók megismerésével foglalkoztunk a márciusi szakmai műhelymunka során, melyek mindegyike a hazai cigányság felemelését, sorsának jobbra fordítását tűzte célul. A szombati program könnyebben körül írható, ugyanis három magyarországi egyház romák között végzett tevékenységéről szólt, a misszió szó ebben az összefüggésben nagyon is a helyén van. De a pénteken megismert pedagógiai törekvéshez is komoly elhivatottság, odaszánás szükséges…

Minden magyar állampolgárnak joga van az anyanyelvén tanulni – rögzíti az alaptörvény, de ezt nem tudják érvényre juttatni azok a kisgyerekek, akik a romaninak valamelyik dialektusába születnek bele, azt tanulják meg elsőként otthont. A családi körben használt nyelvet gyermekintézménybe kerülve tilalom lengi körbe: maguk a szülők is azzal a jó tanáccsal adják be gyereküket óvodába, iskolába, hogy csakis magyarul szólaljanak meg! Az ott dolgozóknak is – kimondva vagy kimondatlanul – ez az elvárása, bölcs dolog akkor engedelmeskedni, akkor is, ha az lényegesen nehezebben megy, ha nem az a természetes a cigány kisgyermek számára… Vajon nem ez-e az (egyik) oka iskolai sikertelenségüknek?

Nem a lovári, vagy egyéb cigány dialektus iskolai oktatásáról van szó, a transzlingválás, mint módszer egészen mást jelent. Heltai János Imre egyetemi adjunktus, a Károli Gáspár református Egyetem szociolingvisztika tanára és kutatója, valamint Kerekesné Lévai Erika, a tiszavasvári Magiszter alapítványi iskola igazgatója közös munkájukról számoltak be a roma szakkollégistáknak. Ebben az iskolában órán és szünetben is szabad használni a cigány nyelvet, annak ellenére, hogy tanáraik nem beszélik.

Az anyanyelv használatától azt várják a pedagógusok, hogy könnyebbé válik a tananyag megértése, hogy a korábban csendesen üldögélő gyerekek is bátran megszólalnak, bekapcsolódnak a tanulás folyamatába. A beszélés nem az egyes nyelvekhez kötődik a kisgyermek szocializációja során – magyarázta Heltai János -, az információszerzés, az önkifejezés lényegesebb mozzanatok. Kerekesné Lévai Erika azzal sietett kiegészíteni, alapvetés lenne, hogy a gyereknek sikerélményt adjon az iskolai munka, s tapasztalatuk szerint a transzlingválás eléri ezt a célt. Az iskolából kitiltott anyanyelv üzenete az, hogy alacsonyabb státuszú nyelv, mint a többségé: önmagában a nyelvhasznált sérült identitást eredményez – Tiszavasváriban pedig máris érzik a módszer identitáserősítő szerepét. 

Vendégeink nem titkolták a dilemmákat, kétségeket, azokat az aspektusokat, melyekre egyelőre nincs válasz, de a beszélgetésbe torkolló együttlét végeredménye az lett, hogy máris több előnye látszik a transzlingválásnak, mint amennyi hátránya.

A pénteki együttlét ezt követően jelentősen átalakult. A hallgatói önkormányzat kezdeményezésére közösen ünnepeltük a nőnapot, majd vidám farsang következett a K14-ben.

Szombatra három magyarországi egyház képviselőjét hívtuk meg, hogy egyházuk cigányok/romák körében végzett missziójáról beszéljen.
A baptista közösség tevékenységét Puporka Gusztáv ismertette, aki elöljáróban nehéz, hányatott gyermekkoráról mesélt: akkori társai mára börtönviselt, drogfüggő emberek lettek. Az ő sorsát megtérése változtatta meg, a Jászberényben szociálpedagógiát végzett fiatalember most a tuzséri baptista közösségben végzi elkötelezett szolgálatát. A hit emberformáló erejéről Sztojka Károly és felesége tett bizonyságot, mint elmondták, legkisebb gyermeküknek, a még általános iskolás Virágnak már ezt a mintát tudják átadni. Puporka Gusztáv a baptista cigánymisszió legfontosabb céljáról szólva elmondta, az első és legfontosabb, Isten útjára vezetni a cigány embereket. Fontosnak tartják, hogy ennek érdekében vezetőket képezzenek, tovább képezzenek, megerősítsék a gyülekezeteket, de leghangsúlyosabbnak a gyerekek, fiatalok között végzett munkát tekintik. Nem csak Isten igéjére tanítják a misszióba vont gyerekeket, de arra is, hogyan kell kezet mosni… Mint megtudtuk, a Magyarországi Baptista Egyházban is a cselekvő szeretet jelenti a szolgálat alapját, rengeteg szociális feladatot vállalnak magukra. 

Ez az alapvetés vezeti azt az evangélikus misszót is, melyet Kiss Attila, szociális munkás a nyírteleki Filadelfia Gyülekezetről és szociális központról megosztott a szakkollégistákkal. Györfi Mihály evangélikus lelkész kezdeményezésére 2006-ban kezdődött Görögszálláson, illetve a környező mintegy tizenöt bokortanyában a gyülekezet missziós munkája, amely mára a szociális ellátás minden területére kiterjed. Sok szakkollégista személyesen is megtapasztalta az itteni jó gyakorlatot, hisz több alkalommal látogattunk már Nyírtelekre, valamint a görögszállási Biztos Kezdet Gyerekházba is. „Egyek vagyunk, mégis egytől-egyig mások. Szemre különbözünk, de legbelül egyformák vagyunk.” – tudatta a szolgálat mottóját Kiss Attila, aki egyértelmű szavakkal minősítette a misszióval kapcsolatban fenntartásokat megfogalmazó híveknek a magatartását: ha mégis ki meri jelenteni, hogy elfogadja Jézust, akkor sohasem értette meg a Bibliát! 

Hogy az Istennek való elköteleződés, a hitbeli szilárdság mennyire fontos a cigány/roma misszió nehézségei közepette, arról leghitelesebben, hatásosabban mégis az a Balogh Róbert beszélt, aki 2011-ben, a KRSZH indulásakor még szakkollégista volt Debrecenben, ma pedig már felszentelt református lelkész Jánoshalmán. Az elhivatottságáról itt legyen elég annyi, hogy a mélységes nyomorban élők szolgálatát éppen a genfi magyar gyülekezet lelkipásztori állásából hazatérve maga kérte püspökétől… Mesélt a jánoshalmai missziójáról, ahol nem csak – az ő munkája révén mára önálló egyházközségbe szerveződött – cigányok lelkipásztora, de a többségi társadalomhoz tartozóké is. Még fontosabbak voltak azonban azok a gondolatai, melyeket kortársként, a szakkollégiumi intézményrendszerből nemrég kiröppent értelmiségi roma fiatalként tudott megfogalmazni:
        – Nehézségek sokasága vár rátok, amikre nem készítenek fel: nem    szokványos, hogy cigány emberek magas pozícióban legyenek, mert képességük, végzettségük lehetővé teszi. Képzeld csak el annak a doktorandusz cigánynak a helyzetét Budapesten, akivel senki nem áll szóba a templomban… Legyen erős hátad, amivel elbírod a mögötted állókat! Nem is tudom, mi lesz, ha ti rövid időn belül nem álltok bele! Iszonyú nagy szükség van rátok, mert hívőként, elkötelezett cigányként, szakemberként tudtok tenni!

A spirituális modul részeként készültünk a karácsonyra idén is. Hagyományaink szerint ünnepi ebédre gyűltünk össze, ahol megajándékozttuk egymást. Meghitt, szeretetteljes együttlétünket rövid áhítat vezette be. Szokásunk szerint sorshúzással döntöttük el, hogy ki -kinek készít személyre szóló ajándékot, melyet olyan köszöntő versikével nyújtunk át, amiből a kiválasztott magára ismerhet. Könnyes-nevetős, szívmelengető együttlét volt!

József Attila: Naphimnusz

A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mennyit ér a fénye
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mit kap majd cserébe
A Napsugár nem mérlegel,
Csak tündökölve árad.
Simogat és átölel,
de nem kér érte árat.

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.

Minden ember fénysugár,
a mindenségnek része
Azt hiszi, hogy porszem,
pedig a mindennek egésze.
Minden ember fénysugár,
egy a végtelennel.
Minden ember fénysugár,
de ebben hinni nem mer.

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.
Szeress áldást teremtve!

Meséljenek a fotók: