Szöveg: Orgován Vivien
Kép: Balázs Bianka

 

A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség csatlakozott a Szabad-Napok rendezvénysorozathoz, melynek keretében Muzslai Etelka és Muzslai Gábor tartott izgalmas előadást. Nyíregyházán, a Labor Caféban mesélték el nekünk, tettek bizonyságot, hogyan is lettek hippikből Jézus követői. 34 éves házasságukról is misszionáltak. Nagyon érdekes előadást hallhattunk tőlük, melyből sokat tanulhatunk fiatalként, őszintén válaszoltak a közönség névtelenül feltett kérdéseire is. Nagyon hosszú utat tettek meg, de elmondhatják, hogy szabadon élnek 11 gyerekükkel. A Labor Caféban megtartott előadáson a Nyíregyházi Egyetem Lónyay Szakkollégiumának tagjai, valamint az ERSZK-s egyetemisták is részt vettek.

Langerné Victor Katalin, az Emmi társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára volt az Evangélikus Roma Szakkollégium vendége az áprilisi szakmai műhelymunka alkalmából. Régi kedves ismerősünkkel barátságos, de rendkívül informatív délutánt töltöttünk együtt a K14-ben: helyettes államtitkár asszony azokról az egymásra épülő programokról tartott előadást, melyek a cigányság társadalmi integrációját hivatottak elősegíteni.

 

Lépcső a megoldás felé – a Biztos kezdet gyerekházaktól az ingyenes óvodáztatáson át, a tanoda-programot érintve a Kollégium Plusz koncepciójának ismertetésével kaptunk képet Langerné Victor Katalintól azokról a projektekről, melyek a roma kisebbség integrációját hivatottak szolgálni. Mint mondta, országos szinten minden szegénységi mutató javuló tendenciát mutat, kivéve a középiskolai helyzetet. A 9. és 10. osztály után mintegy tízezer gyerek tűnik el a közoktatásból, az elkeserítő statisztika egyértelmű jelzés arra, hogy újfajta szakképzésre van szükség.

A számos eredmény, pozitív tendencia mellett látni kell, hogy az országnak vannak olyan tájai, ahol megállt az élet: Észak-Magyarországon, Dél-Dunántúlin bőven akadnak olyan falvak, melyekben koncentráltan jelentkezik minden probléma. A társadalmi felzárkózásért felelős kormánytag szerint nem lehet magukra hagyni ezeket a településeket, oda kell menni és munkához kell látni. A Jelenlét-program 30 településen indul – tapasztalt közösségszervezők közreműködésével -, immár a Belügyminisztérium hathatós irányításával. (Azóta megtörtént a hivatalos bejelentés, hogy a TFFA az Emmitől a Belügyminisztérium fennhatósága alá kerül.)

Langerné Victor Katalin végül válaszolt a szakkollégisták kérdéseire: legnagyobb érdeklődés a nyelvvizsgához kötött egyetemi felvételi problémáját övezte, a szakkollégisták szerint ez legküzdhetetlen akadályt jelent a hátrányos helyzetű fiataloknak. Aggodalmaikat a helyettes államtitkár is osztotta, de számos megoldási lehetőséget, ötletet vázolt fel az érettségi és az egyetem közé ékelt 0. évfolyamos képzéstől, az időt adó felnőtt szakképzésen át, egyúttal megnyugtatva a hallgatókat, hogy az illetékesek is látják a problémát. Arra a kérdésre, hogy lehetséges-e az államilag finanszírozott félévek számát növelni a hátrányos helyzetű fiatalok megsegítése érdekében, kategorikus választ adott Langerné Victor Katalin: „Nem! Annak már vége, amikor innen mentek nyugdíjba!”

A húsvétot megelőző áprilisi szakmai műhely második napján Laborczi Géza lelkész, az ERSZK igazgatótanácsának elnöke beszélgetett a fiatalokkal. Sok más mellett az időhöz való viszonyunkról, a normákról, az egyensúly-keresés nehézségeiről, félelmeinkről, szorongásainkról folyt a polémia.

A „romagyilkosságok” néven elhíresült, 10 évvel ezelőtti tragédia megismerésének lehetőségét kérték az ERSZK tagjai, miután – éppen a kerek évforduló okán – ismét bekerült a közbeszédbe az a drámai eseménysor, melynek megtörténtekor még gyerekek voltak a mai egyetemista fiatalok. A szakkollégisták kérésére március 11-én szerveztük meg a K14-be azt az együttlétet, melynek a tények megismerése és a megemlékezés egyszerre célja volt.

Jellemzően tíz év körüli gyerekek voltak a szakkollégisták, amikor a példa nélküli gyalázat, a roma emberek elleni merényletsorozat megtörtént Magyarországon. Mégis, sokukban ébredeztek emlékek az együttlét, a beszélgetés során: féltünk! Féltek a szüleik, a szomszédaik, félt az egész roma közösség – az események idején őrtüzeket gyújtottak a falvak romák lakta utcáiban, őrséget szerveztek. A gyermeki lélekben csak ez az érzelmi élmény hagyott nyomot, de az évforduló alkalmából megjelent cikkek a megemlékezésekről, a Debreceni Egyetemen megrendezett konferenciáról, az ahhoz fűződő közéleti-politikai reakciókról felébresztette az őszinte érdeklődést, kíváncsiságot: mi történt?

Erre a kérdésre az egyik szakkollégista készült válasszal. A szociológia szakos Kiss Levente kapta a feladatot, gyűjtse össze a tényeket: mikor, hol, mi történt – 2008 júliusától Galgagyörktől – Piricsén, Nyíradonyon, Tarnabodon, Nagycsécsen, Alsózsolcán, Tatárszentgyörgyön, Tiszalökön át – 2009. augusztus 3-án Kislétáig. A magyar kriminológia legsúlyosabb bűnténysorozatában kilenc alkalommal követtek el Molotov-koktélokkal és lőfegyverekkel cigányok elleni merényletet, összesen hat ember életét oltották ki négy különböző településen.

Nagy Tiborné, élt 40 évet, Nagycsécs
Nagy József, élt 43 évet, Nagycsécs
Csorba Róbert, élt 27 évet, Tatárszentgyörgy
Csorba Robika, élt 5 évet, Tatárszentgyörgy
Kóka Jenő, élt 54 évet, Tiszalök
Balogh Mária, élt 45 évet, Kisléta

A több mint egy éven át tartó rasszista indíttatású sorozatgyilkosság súlyosságát, természetét nehezen ismerték fel a bűnüldöző szervek. A nyomozás, tényfeltárás során nemtörődömségből vagy a szakmai hozzáértés teljes hiánya miatt olyan kínos hibákat vétettek, melyek súlyosan megnehezítették később az igazságszolgáltatás munkáját. A mélységesen megrázó eseményektől nem tudták távoltartani magukat a politikai pártok sem, érdekeiktől vezetve további kegyetlen sebeket ejtve a felzaklatott roma közösségek tagjaiban. Az állam jóvátehetetlen mulasztást követett el az áldozatvédelem teljes hiányával, pedig 2009-ben már Magyarországon is rendelkezésre állt volna a szakértelem és a humán erőforrás… A széleskörű társadalmi felháborodás, a szolidaritás megannyi gesztusa mindezt nem ellensúlyozhatta.

Az elkövetőket 2009 augusztusában fogták el Debrecenben. A bíróság az első-, másod- és harmadrendű vádlottra tényleges életfogytiglani börtönbüntetést, a negyedrendű vádlottra 13 év fegyházbüntetést szabott ki a több halálos áldozatot követelő rasszista indíttatásból, előre megtervezett módon elkövetett bűncselekmények miatt. Az évekig húzódó, jogerős ítéletet csak 2016-ban eredményező per sem hozott azonban teljes megnyugvást, hisz számos részletre nem derült fény, okkal feltételezhető, hogy a négy elítéltnek felbújtója, megbízója, anyagi támogatója lehetett.

Kiss Levente prezentációja mellett segítette a megismerést az a video, melyet 2013-ban, a kislétai gyilkossság évfordulójára Vágvölgyi B.András írt és rendezett, a Fullajtár Andrea, Gryllus Dorka, Kulka János és Nagy Zsolt főszereplésével készült Bőrük volt a bűnük című film egyszerre mutatja be a tényeket és az áldozatok tragédiáját.

Meghallgattunk néhány olyan korabeli tudósítást, illetve helyszíni riportot, melyek 2008-ban, illetve 2009-ben készültek két érintett szabolcsi településen – Tiszalökön és Piricsén -, s a Magyar Rádió hallgatóit tájékoztatták a túlélők helyzetéről, a családtagokra nehezedő további súlyos terhekről.
Végül gyertyát gyújtottunk az áldozatokért és Laborczi Géza evangélikus lelkész, az ERSZK igazgatótanácsának elnöke megemlékezésében azért imádkozott, hogy a gyűlölködés válaszfalai leomoljanak, s létrejöjjön a békesség melletti elköteleződés. A közös ima után a szakkollégisták énekszolgálatával zárult a program.

Erre az alkalomra vendégek is érkeztek hozzánk. A szakkollégiummal előadóként, tanárként kapcsolatot tartó munkatársainkon kívül az Evangélikus Hittudományi Egyetem két külföldi ösztöndíjas hallgatója, Noora Mattila a finnországi Joensuuból és Simon Hansbauer a németországi Neuendettelsauból érkezett épp Nyíregyházára. Pángyánszky Ágnes, az EHE Gyakorlati intézetének vezetője egy rendhagyó diakóniai szeminárium keretében a Nyíregyháza-kertvárosi gyülekezet és intézményei életébe vezette be a nyugat-európai teológusokat.

 

 

Ami első pillantásra nyilvánvaló, könyvművészeti remekmű Kele Fodor Ákos A szív vége – Cigány Újmesék című könyve. Olyan kötete a Tea Kiadónak, amely egységes művészi alkotás, amelynek éppúgy alkotóeleme a betű, a szedés, a papír, mint a lapokat összefűző fonal, a könyvdísz vagy az illusztráció. Nagyon fekete. Még a lapok éle is; az illusztrációk is – kivétel nélkül gondosan válogatott, fotoshopolt XIX-XX. századi archív fotók – sötét tónusúak, a mord tájból csak egy-egy kulcsfigura világlik ki. Valakit taszíthat ez a sötét szépség, más elegánsnak, rendkívülinek, különlegesnek találhatja a minden elemében megkomponált iparművészeti alkotást. (Bán Sarolta volt az alkotótársa ebben a szerzőnek).

A sötét külső a tartalommal is tökéletes összhangban van, de ez nyilván azután derül ki, ha már beleolvastunk. Kele Fodor Ákos felnőtt meséket tár elénk, nagyon sajátos alkotói módszerrel. Az egyébként költőként, színdarabíróként jegyzett, filozófiát tanult szerzőnél, a Tea Kiadó főszerkesztőjénél korábbi munkái során valamikor, valahogyan „becsípődött” a cigány folklór. Módszeres kutatásba kezdett a kárpát-medencei régi cigány kulturális javak megismerése érdekében, segítségül véve a régi jó cédulázós módszert. Mire kétszáz cédulája lett mintegy 1000 adattal, kész volt a kincsesbánya: minden karakter, motívum a cigány mese- és mondavilágból érkezik, a történeteket azonban Kele Fodor Ákos konstruálta, szövegezte. Innen jön az alcím: újmesék.

Mindez azon a könyvbemutatón derült ki, melyre nem csak a szakkollégisták voltak hivatalosak, hanem a Nyíregyházi Egyetem tanító-, illetve kisgyermeknevelő-szakos hallgatói is szép számmal. Ebben az összekötő kapocs dr. Jenei Teréz főiskolai tanár volt, aki a K14-ben megtartott rendezvényen a beszélgetést is vezette, maga is a cigány mesék kutatója. Nem véletlen tehát, hogy a műfaji tisztázással kezdődött a disputa, felemlegetve a Grimm-testvérek közbenjárását, ahogy a nekrofil Hófehérke-sztorit, vagy a horrorisztikus Piroska és a farkas esetét a gyerekfülekre igazították. Párhuzamba állíthatjuk ezt azzal, hogy a manapság oly divatos Trónok harcában épp csak annyi vér folyik, mint az archaikus népmesékben Grimmék munkálkodása előtt… De ha már Trónok harca, előhozakodhatunk a Gyűrűk urával is, a lényeg az a megkonstruált fantázia-világ, amely a meseszerű elemeket leszámítva pont olyan, mint a miénk: a és a rossz örök harca. Részletgazdag és komplex univerzumot teremtett Kele Fodor Ákos is az általa elmesélt tizenhat történettel, amely abban cigány igazán, ahogyan magyarázatot keres, válaszokat a legfontosabbra: miért? Ha ezeknek a „felnőtt meséknek”, azaz fantasy-knak a divatját vesszük, akár hálásak is lehetünk a szerzőnek: a cigány foklór irodalmi átirata új fénytörésbe helyezheti azt a kultúrát, amiből a hazai közízlés leginkább csak a zenéről óhajt tudomást venni, de csak ha épp mulatós kedve van…

A szakkollégisták is ezt a kérdést feszegették: alkalmasak-e az újmesék az előítéletek bontogatására? Kele Fodor Ákos szerint is az erőszak, a sok naturális részlet lesz az olvasó első benyomása, de később észre kell vennie a történetek pozitív kicsengését… És miért a cím, a Szív vége? Lehetett volna Csúnya asszony is – ezek azok az eufémizmusok, amelyek a tabunak számító halál szót helyettesítik ebben a világban. Humorát csillantotta meg az író, mikor előző köteteinek címére utalva – Textolátria (szövegimádás) és Echolália (visszhangszerű utánzás) – megjegyezte, valami közérthetőre vágyott…

Izgalmas találkozás volt ennek a rendkívüli könyvnek az írójával, akin azt is megfigyelhették a fiatalok, milyen magától értetődően értékként beszél – cigány kulturális javakat mond! – arról a kultúráról, amelynek felfedezése a fiatalok legfontosabb feladata lenne. A karcagi születésű Kele Fodor Ákos úgy jellemezte magát, mint aki az anyatejjel szívta magába a cigányellenességet, miközben soha semmilyen kapcsolata nem volt még az utcájukban lakó romákkal sem… Szóval megint ott tartunk, hogy a megismerés a legjobb ellenszere az előítéletnek.

Visszatérve a könyv művészeti értéket képviselő megjelenésére, ez is összefüggésbe hozható a sztereotípiák elleni küzdelemmel. A fogyasztói társadalom megkerülhetetlen tényezője a vevőcsalogató csomagolás! S ha ebből indulunk ki, be kell lássuk: bóvlinak nem dukál ilyen gyönyörű forma, ez a megjelenés csak a komolyan veendő tartalomnak jár!

Úgy készültünk a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat hagyományos Focikupa tornájára, hogy szerettük volna hazahozni Debrecenből azt a vándorserleget, melyet még 2015-ben indított útjára rendezőként az ERSZK. A trófea évek óta Debrecenben „lakik”, és még marad is egy újabb esztendőre…

 

Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza, Szeged, Hajdúdorog után most két egymást követő évben ismét Debrecen adott otthont a KRSZH focitornájának. A Tóth Árpád Gimnázium tornacsarnokában a VII. Focikupáért február 16-án tíz roma szakkollégium csapata küzdött meg egymással, a tornára az egyetemi roma szakkollégiumok is meghívást kaptak.

A házigazda Wáli István Református Roma Szakkollégium intézményvezetője, Mózes Áron köszöntette az ország minden tájáról összesereglett egyetemi ifjúságot, majd Fekete Károly, a Magyar Református Egyház zsinati alelnöke, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke az 1Kor 6,19-20 alapján tartott rövid reggeli áhítatot. Ezt követően köszöntőt mondott Debrecen alpolgármestere, Komolay Szabolcs, a Roma Szakkollégiumi Egyesület elnöke, Laborczi Géza, valamint az Emmi Társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára, Langerné Victor Katalin.

A nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium csapata hosszú várakozásra kényszerült az első mérkőzésig, a sorsolás a C-csoport 4. csapataként azonosított bennünket. Amíg a fiúk is csak nézők voltak, beszélgetéssel, énekléssel szórakoztattuk magunkat a szurkolói páholyban. A csoportmérkőzések láttán csapatunk egyik szakavatott csatára pontos elemzést adott még az első meccs előtt: „Vagy elsők leszünk, vagy harmadikok! Növelné az esélyeinket, ha nem csoportelsőként jutnánk tovább, akkor könnyebb ellenfelünk lenne a végjátékban.”

Az ERSZK együttese – Balogh Csabi, Balogh Krisztián, Balogh Robi, Beri Kari, Cozma Adrián, Cozma Erik, Lakatos Pisti és a kapuban Agócs Joci – fantasztikusan játszott! Elsőként a fővárosi jezsuita szakkoli csapatával csaptak össze (3-0-ra nyertek), a kaposvári egyetemi szakkollégium együttesét kicsit nagyon megverték, a végén már örültünk, hogy kaptunk egy gólt tőlük, ne érezzék olyan rosszul magukat (7-1), és ugyanez elmondható a házigazda WISZ együtteséről, a tavalyi bajnokról (5-1).  A középszakaszban a szegedi együttessel hozott össze bennünket a sors: 1-0. Bár ezek az eredmények önmagukért beszélnek, ki kell emelnünk, szellemes és szép játékot láttunk csapatunktól. Nem csupán a jó egyéni megmozdulások, cselek, szöktetések, szerelések, de a leleményes összjáték, a szépen felépített akciók is olyan lelkesítőek voltak, hogy kétségtelenül az ERSZK szurkolói páholya volt a leghangosabb ezen a délelőttön…

A véghajrában azonban már a hangerő se segített a fáradtságon. Ötödször futottak be a pályára a srácok, amikor a magunk között csak „kistestvérként” emlegetett, Pécsi Evangélikus Roma Szakkollégium (Persze) együttese következett ellenfélként. A testvérek óvatosan kóstolgatták egymást a pályán, a mieink erejéből még futotta egyenlítésre, de aztán a dunántúli újoncok csak megszerezték a vezetést (2-1). Az történt, ami várható volt: a végső, kupadöntő meccset a debreceni görögkatolikus együttessel vívták a srácok. Ismerve az ellenfél kvalitásait, a védekezésre helyezték a hangsúlyt, kiváló csatáraink is mind a kapu körül sepregettek, hogy az egyébként parádésan teljesítő hálóőrünknek, Agócs Jocinak segítsenek. Az immár harmadszor is kupagyőztes debreceni együttes ellen végül vállalható módon 1-0-ra vesztettünk…

 

A torna végeredménye:

  1. Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium (Debrecen)
  2. Pécsi Evangélikus Cigány Szakkollégium
  3. Evangélikus Roma Szakkollégium (Nyíregyháza)

Csapatkapitányunk, Balogh Csaba (2.éves sportszervező szakos hallgató) 12 –szer talált az ellenfél kapujába, így a VII. Focikupa gólykirálya lett. Szeretettel gratulálunk!

Természetesen azzal tértünk meg Debrecenből, hogy akkor majd jövőre hozzuk haza a kupát!

Köszönjük a Wálisoknak a szervezés szolgálatát, a KRSZH közösségének pedig a sportszerű együttműködést.

Tudósítás, videóval