Szemináriumot rendeztünk a Hodászi Roma Tájházzal, illetve a Közművelődési és Vidékfejlesztési Egyesülettel, de még inkább Rézműves Melinda néprajzkutatóval karöltve 2021. november 17-én és 19-én. A Nyíregyháza-kertvárosi evangélikus gyülekezet Bolyai téri központjába nemcsak a szakkollégisták, tutorok, mentorok és gyülekezeti tagok voltak hivatalosak, de a Nyíregyházi Egyetem tanító és szociálpedagógia szakán tanuló érdeklődők is.


Szakkollégiumi sajátosság, hogy különböző szakokon és évfolyamokon tanuló fiatalok alkotják a közösséget, így nagy körültekintést igényel a három modulba rendezett szakkolis ismeretek átadása a tematikus hétvégéken. Az nem lehet, hogy valakinek amíg csak szakkollégista, minden évben meg kelljen hallgatnia ugyanazt – de az sem, hogy emiatt valaki fiatalabb egészen kimaradjon fontos tudásból! Mivel a tanév elején jelentősen átalakult, frissült az ERSZK összetétele (a tagságnak több mint egyharmada kicserélődött), most jött el az ideje, hogy ismét nagyobb hangsúlyt fektessünk a romológiai ismeretekre! Ezért fogadtuk lelkesedéssel azt a programot, amely a hodászi Közművelődási és Vidékfejlesztési Egyesület projektje, de a szemináriumnak Nyíregyházán kerestek helyet. A szakkollégium koncepciójába, nevelési tervünkbe jól simulnak az itt elsajátítható ismeretek, a Nyíregyháza-kertvárosi evangélikus gyülekezet pedig jószívvel befogadta Bolyai téri gyülekezeti központjába a közös programot.

A Rézműves Melinda által megtervezett és megszervezett szeminárium azt a gondolatot járta körül, hogy az idegenforgalomban bevett módszer szerint – például a Bor-út, az Andrássy-út, a Szilva-út, a kerékpáros örökségtúrák mintájára– vajon lehetne-e tematikus roma-örökség útvonalat rajzolni a térképekre, adottak-e a feltételei egy ilyen profilú idegenforgalmi desztinációnak?
Hogy van megmutatható érték, az azonnal szembeötlő volt a terembe lépve: három alkalmi kiállítás is felvillantotta a már felgyűjtött, dokumentált kincseket. A szeminárium idejére kissé spontán jelleggel, de láthatóvá tettük a „hodászi madzagóvoda” történetét bemutató fotókat, az „Egyre közelebb” című különleges portréfotó-kiállítást, és roll-upok meséltek a korábbi hodászi projekt, a Nagyapám kincse, valamint a Mirinkle eredményeiről: a hodászi mellett Nyírmihálydi, Géberjén, Nyírvasvári, Nyírgyulaj, Kántorjánosi, Besenyőd összegyűjtött helyi értékeiről.

Az előadások azonban nagyobb összefüggéseket hidaltak át, mert Baracsi Endre, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés alelnöke előadásában először is azt világította meg, mi az értéktárak jelentősége és szerepe a közösségek életében. Ezt követően a tematikus utak kialakításának módszertanáról hallhattuk Deák Attilát, a Tiszántúli Református Egyházkerület fejlesztési csoportvezetőjét, illetve a Középkori Templomok Útja Egyesület titkárát, aki az általa szerkesztett Kerékpáros örökségtúrák a Felső-Tisza-vidéken című attraktív kiadvánnyal is megajándékozta a szeminárium hallgatóságát. Az első rendezvényen végül Erdei Virág romológus, a Romano Trajo Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület elnöke Egyre közelebb címmel a hagyományok különbözőségeiről, jelentőségéről beszélt. Ezzel összefüggésben kérdéseket, véleményeket is megfogalmaztak a résztvevők.

A Roma kulturális értékek, örökségek című szemináriumunk második rendezvényén, pénteken ismét három előadás hangzott el a Bolyai téren. Megküzdve a pandémiás helyzet okozta fizikai távolsággal és az ebből következő technikai nehézségekkel (köszönet a problémamegoldásban jeleskedő szakkolisoknak!) Rézműves Melinda először György Esztert, az ELTE BTK Történeti Intézetének adjunktusát szólította az online térben. Roma örökség Magyarországon, hiányok és lehetőségek címmel tartott előadásában mindenek előtt a kulturális örökség fogalmát, mibenlétét tette érthetővé, hangsúlyozva, hogy a „történelem-nélküliség” toposza hogyan függ össze az írásbeliség hiányosságaival, a többségi társadalmat és a kisebbséget meghatározó társadalmi folyamatokkal. Oláh Csaba szociálantropológus a roma kultúra emlékeit őrző európai múzeumokat ismertette, láttatva, hogy más országok – ahol esetleg kisebb a romák lélekszáma – mennyivel előttünk járnak a roma identitást építő kulturális kincsek őrzésében, dokumentálásában, bemutatásában. Hansúlyozta, hogy nem csak a politikai szándék és az anyagiak hiánya jelenti az előrelépés nehézségét a roma önreprezentáció kiteljesedésében, de választ kellene találni olyan fontos kérdésekre is, hogy kinek: önmagának vagy másoknak akarja-e bemutatni magát a hazai cigányság; a folyamatot vagy a pillanatot akarja-e megjeleníteni. Végül Molnár István Gábor operatőr, a Rácz Gyöngyi Közösségi Ház helytörténet-kutatója arról a Tom Lantos Intézet által támogatott nagyszabású munkáról számolt be, melynek keretében a hazai köztéri szobrok, emléktáblák között a roma vonatkozású emlékhelyeket igyekeznek feltárni. Mint megtudtuk, a roma reprezentáció Magyarország közterein is kezdetleges: a 40 ezernél is több köztéri alkotás közül kb. kétszáznak van roma vonatkozása, noha ezer településen működik cigány kisebbségi önkormányzat. Molnár István Gábor szuggesztív előadása súlyos kérdésekkel motiválta a hallgatóság soraiban ülő roma szakkollégistákat az identitás tárgykörében.
A két alkalomból álló szemináriumon kiváló szakemberek előadásait hallhatták a roma szakkollégisták: köztük olyan elkötelezett értelmiségieket is, akiktől hatásos inspirációt kaptak a roma népismeret tárgyhoz, szakjuktól, előzetes ismereteiktől függetlenül. Jó alap.

Régóta tervezett programot sikerült megvalósítanunk, amikor 2017. május 31-én a NYE Tanítóképző Intézetével közös szervezésben végre ellátogattunk Hodászra. Magyarország – és minden bizonnyal Európa – első roma tájházát tűztük ki úti célul, a Rézműves Melinda által megvalósított projekten kívül azonban a hodászi görögkatolikus cigány gyülekezet templomát és intézményeit is meglátogattunk.

Elolvasom