Nagy utat jártunk be a februári szakmai műhelymunka során!
Kőszegi Edit forgatókönyvíró, filmrendező és Szuhay Péter néprajzkutató – főleg közös filmjeiken keresztül – tárta elénk a roma értelmiség színe-javát, a roma kultúrát reprezentáló legfontosabb alkotóművészek munkásságát a soron következő tematikus hétvégén.

 

Péntek délután a Kései születés című filmmel kezdtünk. Péli Tamás festőművész Születés című pannója eredetileg a tiszadobi gyermekváros számára készült, s az Andrássy kastély teljes rekonstrukcióját követően csak remélhetjük, hogy a 43 négyzetméteres monumentális mű most tényleg biztonságban várja, hogy méltó új helyét megtalálják. A film nem csak a pannó keletkezési körülményeit, s az ihletet adó eredet-mítoszt idézi meg, de felvonultatja a roma értelmiség „első generációját” is: megszólal többek között Balázs János festő, Bari Károly költő, Choli Daróczi József költő, műfordító, Kovács József Hontalan, Péli Tamás, Szentandrássy István.

Szombaton előbb a zene állt a középpontban. A Mátyás téri zenész cigányok generációkon átívelő története nem enged kitérést, muszáj a fogalmaknál elidőzni: mi a cigányzene? Mennyiben cigány az a muzsika, amelyet az „ungariche gulasch” mellé asszociál a fél világ, és már réges rég hungarikumnak tekint. Mi a cigányzenészek jelentősége ennek a dalkincsnek az átörökítésében, továbbélésében? És cigány jazzt játszott-e a világhírű Pecek Lakatos Géza, vagy a mai klasszisok, pl. Tony Lakatos, Kispecek, vagy a legifjabb generációs Pecek Lakatos Krisztián? A zenész cigányoktól meg csak egyetlen gondolati lépés a többi hagyományos mesterség megidézése, Szuhay Péter pedig szívesen alkalmazkodott a helyzethez, beemelte azokat a társadalmi ismereteket, amelyek a jobb megértést szolgálták. Közben gyarapodott a névsor a táblán, azoknak a jeles alkotó értelmiségieknek a névsora, akiket számon kell tartanunk, mert munkásságukkal hozzáadtak a kultúrához. Messze nem értünk a végére!

A közös ebéd után a Roma Kultúra Virtuális Házában barangoltunk. Ami a valóságban évtizedek óta nem tud megvalósulni, az egy elképesztően gazdag multimédiás felületen létrejött. Képek, festmények, fotók, a cigány irodalom gyöngyszemei, tárgyak gyűjteménye mellett teljes bibliográfiák, népismeret, sőt, olyan módszertani anyagok, melyek a tanártovábbképzésben megkerülhetetlenek lennének… A DVD-rom főszerkesztője, Szuhay Péter megelégedett a súgó szerepével, a hallgatók maguk vették kézbe az egeret, s szabtak irányt a Roma Kultúra Virtuális Házában tett látogatásnak „emeletről emeletre”. Közben fontos film- és könyvcímek repkedtek, a Sosem volt cigányországtól – a Sosem lesz cigányországig

A vasárnapot a Széna téri kistemplom gyülekezeti termében szerveztük meg. Kőszegi Edit filmjei közül a jelen idejűeket néztünk meg: olyan elhivatott, konokul kitartó szakemberek történeteit, akik a társadalomból kirekesztett gyermekek esélyeinek megteremtéséért dolgoznak. A Káló-fivérek – Karcsi, és a szakkollégium vendégeként nemrég megismert Norbi – projektje a művészet, az önkifejezés vágyának őserejével igyekszik hatni, kortárs művészek segítségével hoznak létre performanszokat. L.Ritók Nórának, az Igazgyöngy alapítvány vezetőjének munkásságához újabb adalékokkal szolgált a délelőtt, ahhoz képest is, ahogy a közelmúltban az általunk megszervezett könyvbemutatóján megismerhettük Nyíregyházán. Az Igazgyönggyel összefüggésben a minél teljesebb kép már csak azért is nagyon fontos, mert a szakkollégisták által színre vitt Passió idei bemutatójának két fontos helyszíne lesz húsvét előtt Biharkeresztes és Told… Ez persze még odébb van, a szakmai műhelymunka zárásaként épp csak az olvasópróbáig jutottunk az előkészületekben.
Minden társadalom átörökíti az addig teremtett kultúra legjavát az ifjabb nemzedékekre. Ez az oktatás szerepe. Részben, hogy ez a tudás személyiségükbe beépülve tartást, önbecsülést, hűséget kovácsoljon, másrészt, hogy az ifjak tisztában legyenek azzal, honnan kell folytatniuk… A szakkollégium tagjai túl a közoktatáson, már a felsőoktatás résztvevői – igyekszünk lehetőségeink szerint bestoppolni azokat az óriási lyukakat, melyek abban a műveltségtartalomban jelentkeznek, melyet eddigi iskolai pályafutásuk során módjukban állt elsajátítani. Nekik is tudniuk kell ugyanis, hogy van mire büszkének lenniük, és főleg tisztában kell lenniük azzal, hogy előttük is jártak már azon az úton, melyen elindulni készülnek.