Szöveg: Orgován Vivien
Kép: Balázs Bianka

 

A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség csatlakozott a Szabad-Napok rendezvénysorozathoz, melynek keretében Muzslai Etelka és Muzslai Gábor tartott izgalmas előadást. Nyíregyházán, a Labor Caféban mesélték el nekünk, tettek bizonyságot, hogyan is lettek hippikből Jézus követői. 34 éves házasságukról is misszionáltak. Nagyon érdekes előadást hallhattunk tőlük, melyből sokat tanulhatunk fiatalként, őszintén válaszoltak a közönség névtelenül feltett kérdéseire is. Nagyon hosszú utat tettek meg, de elmondhatják, hogy szabadon élnek 11 gyerekükkel. A Labor Caféban megtartott előadáson a Nyíregyházi Egyetem Lónyay Szakkollégiumának tagjai, valamint az ERSZK-s egyetemisták is részt vettek.

Langerné Victor Katalin, az Emmi társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára volt az Evangélikus Roma Szakkollégium vendége az áprilisi szakmai műhelymunka alkalmából. Régi kedves ismerősünkkel barátságos, de rendkívül informatív délutánt töltöttünk együtt a K14-ben: helyettes államtitkár asszony azokról az egymásra épülő programokról tartott előadást, melyek a cigányság társadalmi integrációját hivatottak elősegíteni.

 

Lépcső a megoldás felé – a Biztos kezdet gyerekházaktól az ingyenes óvodáztatáson át, a tanoda-programot érintve a Kollégium Plusz koncepciójának ismertetésével kaptunk képet Langerné Victor Katalintól azokról a projektekről, melyek a roma kisebbség integrációját hivatottak szolgálni. Mint mondta, országos szinten minden szegénységi mutató javuló tendenciát mutat, kivéve a középiskolai helyzetet. A 9. és 10. osztály után mintegy tízezer gyerek tűnik el a közoktatásból, az elkeserítő statisztika egyértelmű jelzés arra, hogy újfajta szakképzésre van szükség.

A számos eredmény, pozitív tendencia mellett látni kell, hogy az országnak vannak olyan tájai, ahol megállt az élet: Észak-Magyarországon, Dél-Dunántúlin bőven akadnak olyan falvak, melyekben koncentráltan jelentkezik minden probléma. A társadalmi felzárkózásért felelős kormánytag szerint nem lehet magukra hagyni ezeket a településeket, oda kell menni és munkához kell látni. A Jelenlét-program 30 településen indul – tapasztalt közösségszervezők közreműködésével -, immár a Belügyminisztérium hathatós irányításával. (Azóta megtörtént a hivatalos bejelentés, hogy a TFFA az Emmitől a Belügyminisztérium fennhatósága alá kerül.)

Langerné Victor Katalin végül válaszolt a szakkollégisták kérdéseire: legnagyobb érdeklődés a nyelvvizsgához kötött egyetemi felvételi problémáját övezte, a szakkollégisták szerint ez legküzdhetetlen akadályt jelent a hátrányos helyzetű fiataloknak. Aggodalmaikat a helyettes államtitkár is osztotta, de számos megoldási lehetőséget, ötletet vázolt fel az érettségi és az egyetem közé ékelt 0. évfolyamos képzéstől, az időt adó felnőtt szakképzésen át, egyúttal megnyugtatva a hallgatókat, hogy az illetékesek is látják a problémát. Arra a kérdésre, hogy lehetséges-e az államilag finanszírozott félévek számát növelni a hátrányos helyzetű fiatalok megsegítése érdekében, kategorikus választ adott Langerné Victor Katalin: „Nem! Annak már vége, amikor innen mentek nyugdíjba!”

A húsvétot megelőző áprilisi szakmai műhely második napján Laborczi Géza lelkész, az ERSZK igazgatótanácsának elnöke beszélgetett a fiatalokkal. Sok más mellett az időhöz való viszonyunkról, a normákról, az egyensúly-keresés nehézségeiről, félelmeinkről, szorongásainkról folyt a polémia.

Vanda és a roma hősök

A Független Színház Magyarország 2019. március 27-én, a színház nemzetközi világnapján a Goethe Intézetben mutatta be Roma hősök címmel a világ első roma drámakötetét. Az angol és magyar nyelven megjelent könyvben öt országból származó történeteket olvashatunk.


Richard O’Neill – Legnehezebb szó című színdarabja a travellereket ért jogtalanságokért bocsánatkérést követelő skót traveller írónő, Jess Smith kampányát mutatja be. (A darabot az Evangélikus Roma Szakkollégium közössége is megtekinthette Dömök Edina előadásában, a Kugler Art Szalonban, ahogy erről honlapunkon is beszámoltunk. )
Ugyancsak a traveller közösség múltját mutatja be Michael Collins- Kulturális kérdés vagy sem? című darabja, ez a történet ezúttal Írországban játszódik.
Mihaela Dragan – (A n)ő beszél című darabja a korai házasság témáját dolgozza fel érintett romániai roma nők történetein keresztül. A Roma Hősök Szimpózium keretében megtartott könyvbemutatón szakkollégistánk, Túró Vanda ebből olvasott fel részletet a szerző jelenlétében.
A kötetben helyet kapott Dijana Pavlovic- Beszélj életem című műve. Ez a monodráma a svájci jenisheket ért, a 70-es évekig tartó népírtást mutatja be a jenish írónő, Mariella Mehr szemén keresztül és regénye alapján.
Farkas Franciska- Levél Brad Pittnek darabjában a színésznő saját életéről vall kegyetlen őszinteséggel és fekete humorral

Fotók: Vincze Alina

Recenzió a kötetről itt

A „romagyilkosságok” néven elhíresült, 10 évvel ezelőtti tragédia megismerésének lehetőségét kérték az ERSZK tagjai, miután – éppen a kerek évforduló okán – ismét bekerült a közbeszédbe az a drámai eseménysor, melynek megtörténtekor még gyerekek voltak a mai egyetemista fiatalok. A szakkollégisták kérésére március 11-én szerveztük meg a K14-be azt az együttlétet, melynek a tények megismerése és a megemlékezés egyszerre célja volt.

Jellemzően tíz év körüli gyerekek voltak a szakkollégisták, amikor a példa nélküli gyalázat, a roma emberek elleni merényletsorozat megtörtént Magyarországon. Mégis, sokukban ébredeztek emlékek az együttlét, a beszélgetés során: féltünk! Féltek a szüleik, a szomszédaik, félt az egész roma közösség – az események idején őrtüzeket gyújtottak a falvak romák lakta utcáiban, őrséget szerveztek. A gyermeki lélekben csak ez az érzelmi élmény hagyott nyomot, de az évforduló alkalmából megjelent cikkek a megemlékezésekről, a Debreceni Egyetemen megrendezett konferenciáról, az ahhoz fűződő közéleti-politikai reakciókról felébresztette az őszinte érdeklődést, kíváncsiságot: mi történt?

Erre a kérdésre az egyik szakkollégista készült válasszal. A szociológia szakos Kiss Levente kapta a feladatot, gyűjtse össze a tényeket: mikor, hol, mi történt – 2008 júliusától Galgagyörktől – Piricsén, Nyíradonyon, Tarnabodon, Nagycsécsen, Alsózsolcán, Tatárszentgyörgyön, Tiszalökön át – 2009. augusztus 3-án Kislétáig. A magyar kriminológia legsúlyosabb bűnténysorozatában kilenc alkalommal követtek el Molotov-koktélokkal és lőfegyverekkel cigányok elleni merényletet, összesen hat ember életét oltották ki négy különböző településen.

Nagy Tiborné, élt 40 évet, Nagycsécs
Nagy József, élt 43 évet, Nagycsécs
Csorba Róbert, élt 27 évet, Tatárszentgyörgy
Csorba Robika, élt 5 évet, Tatárszentgyörgy
Kóka Jenő, élt 54 évet, Tiszalök
Balogh Mária, élt 45 évet, Kisléta

A több mint egy éven át tartó rasszista indíttatású sorozatgyilkosság súlyosságát, természetét nehezen ismerték fel a bűnüldöző szervek. A nyomozás, tényfeltárás során nemtörődömségből vagy a szakmai hozzáértés teljes hiánya miatt olyan kínos hibákat vétettek, melyek súlyosan megnehezítették később az igazságszolgáltatás munkáját. A mélységesen megrázó eseményektől nem tudták távoltartani magukat a politikai pártok sem, érdekeiktől vezetve további kegyetlen sebeket ejtve a felzaklatott roma közösségek tagjaiban. Az állam jóvátehetetlen mulasztást követett el az áldozatvédelem teljes hiányával, pedig 2009-ben már Magyarországon is rendelkezésre állt volna a szakértelem és a humán erőforrás… A széleskörű társadalmi felháborodás, a szolidaritás megannyi gesztusa mindezt nem ellensúlyozhatta.

Az elkövetőket 2009 augusztusában fogták el Debrecenben. A bíróság az első-, másod- és harmadrendű vádlottra tényleges életfogytiglani börtönbüntetést, a negyedrendű vádlottra 13 év fegyházbüntetést szabott ki a több halálos áldozatot követelő rasszista indíttatásból, előre megtervezett módon elkövetett bűncselekmények miatt. Az évekig húzódó, jogerős ítéletet csak 2016-ban eredményező per sem hozott azonban teljes megnyugvást, hisz számos részletre nem derült fény, okkal feltételezhető, hogy a négy elítéltnek felbújtója, megbízója, anyagi támogatója lehetett.

Kiss Levente prezentációja mellett segítette a megismerést az a video, melyet 2013-ban, a kislétai gyilkossság évfordulójára Vágvölgyi B.András írt és rendezett, a Fullajtár Andrea, Gryllus Dorka, Kulka János és Nagy Zsolt főszereplésével készült Bőrük volt a bűnük című film egyszerre mutatja be a tényeket és az áldozatok tragédiáját.

Meghallgattunk néhány olyan korabeli tudósítást, illetve helyszíni riportot, melyek 2008-ban, illetve 2009-ben készültek két érintett szabolcsi településen – Tiszalökön és Piricsén -, s a Magyar Rádió hallgatóit tájékoztatták a túlélők helyzetéről, a családtagokra nehezedő további súlyos terhekről.
Végül gyertyát gyújtottunk az áldozatokért és Laborczi Géza evangélikus lelkész, az ERSZK igazgatótanácsának elnöke megemlékezésében azért imádkozott, hogy a gyűlölködés válaszfalai leomoljanak, s létrejöjjön a békesség melletti elköteleződés. A közös ima után a szakkollégisták énekszolgálatával zárult a program.

Erre az alkalomra vendégek is érkeztek hozzánk. A szakkollégiummal előadóként, tanárként kapcsolatot tartó munkatársainkon kívül az Evangélikus Hittudományi Egyetem két külföldi ösztöndíjas hallgatója, Noora Mattila a finnországi Joensuuból és Simon Hansbauer a németországi Neuendettelsauból érkezett épp Nyíregyházára. Pángyánszky Ágnes, az EHE Gyakorlati intézetének vezetője egy rendhagyó diakóniai szeminárium keretében a Nyíregyháza-kertvárosi gyülekezet és intézményei életébe vezette be a nyugat-európai teológusokat.

 

 

Olyan missziók megismerésével foglalkoztunk a márciusi szakmai műhelymunka során, melyek mindegyike a hazai cigányság felemelését, sorsának jobbra fordítását tűzte célul. A szombati program könnyebben körül írható, ugyanis három magyarországi egyház romák között végzett tevékenységéről szólt, a misszió szó ebben az összefüggésben nagyon is a helyén van. De a pénteken megismert pedagógiai törekvéshez is komoly elhivatottság, odaszánás szükséges…

Minden magyar állampolgárnak joga van az anyanyelvén tanulni – rögzíti az alaptörvény, de ezt nem tudják érvényre juttatni azok a kisgyerekek, akik a romaninak valamelyik dialektusába születnek bele, azt tanulják meg elsőként otthont. A családi körben használt nyelvet gyermekintézménybe kerülve tilalom lengi körbe: maguk a szülők is azzal a jó tanáccsal adják be gyereküket óvodába, iskolába, hogy csakis magyarul szólaljanak meg! Az ott dolgozóknak is – kimondva vagy kimondatlanul – ez az elvárása, bölcs dolog akkor engedelmeskedni, akkor is, ha az lényegesen nehezebben megy, ha nem az a természetes a cigány kisgyermek számára… Vajon nem ez-e az (egyik) oka iskolai sikertelenségüknek?

Nem a lovári, vagy egyéb cigány dialektus iskolai oktatásáról van szó, a transzlingválás, mint módszer egészen mást jelent. Heltai János Imre egyetemi adjunktus, a Károli Gáspár református Egyetem szociolingvisztika tanára és kutatója, valamint Kerekesné Lévai Erika, a tiszavasvári Magiszter alapítványi iskola igazgatója közös munkájukról számoltak be a roma szakkollégistáknak. Ebben az iskolában órán és szünetben is szabad használni a cigány nyelvet, annak ellenére, hogy tanáraik nem beszélik.

Az anyanyelv használatától azt várják a pedagógusok, hogy könnyebbé válik a tananyag megértése, hogy a korábban csendesen üldögélő gyerekek is bátran megszólalnak, bekapcsolódnak a tanulás folyamatába. A beszélés nem az egyes nyelvekhez kötődik a kisgyermek szocializációja során – magyarázta Heltai János -, az információszerzés, az önkifejezés lényegesebb mozzanatok. Kerekesné Lévai Erika azzal sietett kiegészíteni, alapvetés lenne, hogy a gyereknek sikerélményt adjon az iskolai munka, s tapasztalatuk szerint a transzlingválás eléri ezt a célt. Az iskolából kitiltott anyanyelv üzenete az, hogy alacsonyabb státuszú nyelv, mint a többségé: önmagában a nyelvhasznált sérült identitást eredményez – Tiszavasváriban pedig máris érzik a módszer identitáserősítő szerepét. 

Vendégeink nem titkolták a dilemmákat, kétségeket, azokat az aspektusokat, melyekre egyelőre nincs válasz, de a beszélgetésbe torkolló együttlét végeredménye az lett, hogy máris több előnye látszik a transzlingválásnak, mint amennyi hátránya.

A pénteki együttlét ezt követően jelentősen átalakult. A hallgatói önkormányzat kezdeményezésére közösen ünnepeltük a nőnapot, majd vidám farsang következett a K14-ben.

Szombatra három magyarországi egyház képviselőjét hívtuk meg, hogy egyházuk cigányok/romák körében végzett missziójáról beszéljen.
A baptista közösség tevékenységét Puporka Gusztáv ismertette, aki elöljáróban nehéz, hányatott gyermekkoráról mesélt: akkori társai mára börtönviselt, drogfüggő emberek lettek. Az ő sorsát megtérése változtatta meg, a Jászberényben szociálpedagógiát végzett fiatalember most a tuzséri baptista közösségben végzi elkötelezett szolgálatát. A hit emberformáló erejéről Sztojka Károly és felesége tett bizonyságot, mint elmondták, legkisebb gyermeküknek, a még általános iskolás Virágnak már ezt a mintát tudják átadni. Puporka Gusztáv a baptista cigánymisszió legfontosabb céljáról szólva elmondta, az első és legfontosabb, Isten útjára vezetni a cigány embereket. Fontosnak tartják, hogy ennek érdekében vezetőket képezzenek, tovább képezzenek, megerősítsék a gyülekezeteket, de leghangsúlyosabbnak a gyerekek, fiatalok között végzett munkát tekintik. Nem csak Isten igéjére tanítják a misszióba vont gyerekeket, de arra is, hogyan kell kezet mosni… Mint megtudtuk, a Magyarországi Baptista Egyházban is a cselekvő szeretet jelenti a szolgálat alapját, rengeteg szociális feladatot vállalnak magukra. 

Ez az alapvetés vezeti azt az evangélikus misszót is, melyet Kiss Attila, szociális munkás a nyírteleki Filadelfia Gyülekezetről és szociális központról megosztott a szakkollégistákkal. Györfi Mihály evangélikus lelkész kezdeményezésére 2006-ban kezdődött Görögszálláson, illetve a környező mintegy tizenöt bokortanyában a gyülekezet missziós munkája, amely mára a szociális ellátás minden területére kiterjed. Sok szakkollégista személyesen is megtapasztalta az itteni jó gyakorlatot, hisz több alkalommal látogattunk már Nyírtelekre, valamint a görögszállási Biztos Kezdet Gyerekházba is. „Egyek vagyunk, mégis egytől-egyig mások. Szemre különbözünk, de legbelül egyformák vagyunk.” – tudatta a szolgálat mottóját Kiss Attila, aki egyértelmű szavakkal minősítette a misszióval kapcsolatban fenntartásokat megfogalmazó híveknek a magatartását: ha mégis ki meri jelenteni, hogy elfogadja Jézust, akkor sohasem értette meg a Bibliát! 

Hogy az Istennek való elköteleződés, a hitbeli szilárdság mennyire fontos a cigány/roma misszió nehézségei közepette, arról leghitelesebben, hatásosabban mégis az a Balogh Róbert beszélt, aki 2011-ben, a KRSZH indulásakor még szakkollégista volt Debrecenben, ma pedig már felszentelt református lelkész Jánoshalmán. Az elhivatottságáról itt legyen elég annyi, hogy a mélységes nyomorban élők szolgálatát éppen a genfi magyar gyülekezet lelkipásztori állásából hazatérve maga kérte püspökétől… Mesélt a jánoshalmai missziójáról, ahol nem csak – az ő munkája révén mára önálló egyházközségbe szerveződött – cigányok lelkipásztora, de a többségi társadalomhoz tartozóké is. Még fontosabbak voltak azonban azok a gondolatai, melyeket kortársként, a szakkollégiumi intézményrendszerből nemrég kiröppent értelmiségi roma fiatalként tudott megfogalmazni:
        – Nehézségek sokasága vár rátok, amikre nem készítenek fel: nem    szokványos, hogy cigány emberek magas pozícióban legyenek, mert képességük, végzettségük lehetővé teszi. Képzeld csak el annak a doktorandusz cigánynak a helyzetét Budapesten, akivel senki nem áll szóba a templomban… Legyen erős hátad, amivel elbírod a mögötted állókat! Nem is tudom, mi lesz, ha ti rövid időn belül nem álltok bele! Iszonyú nagy szükség van rátok, mert hívőként, elkötelezett cigányként, szakemberként tudtok tenni!