Olyan missziók megismerésével foglalkoztunk a márciusi szakmai műhelymunka során, melyek mindegyike a hazai cigányság felemelését, sorsának jobbra fordítását tűzte célul. A szombati program könnyebben körül írható, ugyanis három magyarországi egyház romák között végzett tevékenységéről szólt, a misszió szó ebben az összefüggésben nagyon is a helyén van. De a pénteken megismert pedagógiai törekvéshez is komoly elhivatottság, odaszánás szükséges…

Minden magyar állampolgárnak joga van az anyanyelvén tanulni – rögzíti az alaptörvény, de ezt nem tudják érvényre juttatni azok a kisgyerekek, akik a romaninak valamelyik dialektusába születnek bele, azt tanulják meg elsőként otthont. A családi körben használt nyelvet gyermekintézménybe kerülve tilalom lengi körbe: maguk a szülők is azzal a jó tanáccsal adják be gyereküket óvodába, iskolába, hogy csakis magyarul szólaljanak meg! Az ott dolgozóknak is – kimondva vagy kimondatlanul – ez az elvárása, bölcs dolog akkor engedelmeskedni, akkor is, ha az lényegesen nehezebben megy, ha nem az a természetes a cigány kisgyermek számára… Vajon nem ez-e az (egyik) oka iskolai sikertelenségüknek?

Nem a lovári, vagy egyéb cigány dialektus iskolai oktatásáról van szó, a transzlingválás, mint módszer egészen mást jelent. Heltai János Imre egyetemi adjunktus, a Károli Gáspár református Egyetem szociolingvisztika tanára és kutatója, valamint Kerekesné Lévai Erika, a tiszavasvári Magiszter alapítványi iskola igazgatója közös munkájukról számoltak be a roma szakkollégistáknak. Ebben az iskolában órán és szünetben is szabad használni a cigány nyelvet, annak ellenére, hogy tanáraik nem beszélik.

Az anyanyelv használatától azt várják a pedagógusok, hogy könnyebbé válik a tananyag megértése, hogy a korábban csendesen üldögélő gyerekek is bátran megszólalnak, bekapcsolódnak a tanulás folyamatába. A beszélés nem az egyes nyelvekhez kötődik a kisgyermek szocializációja során – magyarázta Heltai János -, az információszerzés, az önkifejezés lényegesebb mozzanatok. Kerekesné Lévai Erika azzal sietett kiegészíteni, alapvetés lenne, hogy a gyereknek sikerélményt adjon az iskolai munka, s tapasztalatuk szerint a transzlingválás eléri ezt a célt. Az iskolából kitiltott anyanyelv üzenete az, hogy alacsonyabb státuszú nyelv, mint a többségé: önmagában a nyelvhasznált sérült identitást eredményez – Tiszavasváriban pedig máris érzik a módszer identitáserősítő szerepét. 

Vendégeink nem titkolták a dilemmákat, kétségeket, azokat az aspektusokat, melyekre egyelőre nincs válasz, de a beszélgetésbe torkolló együttlét végeredménye az lett, hogy máris több előnye látszik a transzlingválásnak, mint amennyi hátránya.

A pénteki együttlét ezt követően jelentősen átalakult. A hallgatói önkormányzat kezdeményezésére közösen ünnepeltük a nőnapot, majd vidám farsang következett a K14-ben.

Szombatra három magyarországi egyház képviselőjét hívtuk meg, hogy egyházuk cigányok/romák körében végzett missziójáról beszéljen.
A baptista közösség tevékenységét Puporka Gusztáv ismertette, aki elöljáróban nehéz, hányatott gyermekkoráról mesélt: akkori társai mára börtönviselt, drogfüggő emberek lettek. Az ő sorsát megtérése változtatta meg, a Jászberényben szociálpedagógiát végzett fiatalember most a tuzséri baptista közösségben végzi elkötelezett szolgálatát. A hit emberformáló erejéről Sztojka Károly és felesége tett bizonyságot, mint elmondták, legkisebb gyermeküknek, a még általános iskolás Virágnak már ezt a mintát tudják átadni. Puporka Gusztáv a baptista cigánymisszió legfontosabb céljáról szólva elmondta, az első és legfontosabb, Isten útjára vezetni a cigány embereket. Fontosnak tartják, hogy ennek érdekében vezetőket képezzenek, tovább képezzenek, megerősítsék a gyülekezeteket, de leghangsúlyosabbnak a gyerekek, fiatalok között végzett munkát tekintik. Nem csak Isten igéjére tanítják a misszióba vont gyerekeket, de arra is, hogyan kell kezet mosni… Mint megtudtuk, a Magyarországi Baptista Egyházban is a cselekvő szeretet jelenti a szolgálat alapját, rengeteg szociális feladatot vállalnak magukra. 

Ez az alapvetés vezeti azt az evangélikus misszót is, melyet Kiss Attila, szociális munkás a nyírteleki Filadelfia Gyülekezetről és szociális központról megosztott a szakkollégistákkal. Györfi Mihály evangélikus lelkész kezdeményezésére 2006-ban kezdődött Görögszálláson, illetve a környező mintegy tizenöt bokortanyában a gyülekezet missziós munkája, amely mára a szociális ellátás minden területére kiterjed. Sok szakkollégista személyesen is megtapasztalta az itteni jó gyakorlatot, hisz több alkalommal látogattunk már Nyírtelekre, valamint a görögszállási Biztos Kezdet Gyerekházba is. „Egyek vagyunk, mégis egytől-egyig mások. Szemre különbözünk, de legbelül egyformák vagyunk.” – tudatta a szolgálat mottóját Kiss Attila, aki egyértelmű szavakkal minősítette a misszióval kapcsolatban fenntartásokat megfogalmazó híveknek a magatartását: ha mégis ki meri jelenteni, hogy elfogadja Jézust, akkor sohasem értette meg a Bibliát! 

Hogy az Istennek való elköteleződés, a hitbeli szilárdság mennyire fontos a cigány/roma misszió nehézségei közepette, arról leghitelesebben, hatásosabban mégis az a Balogh Róbert beszélt, aki 2011-ben, a KRSZH indulásakor még szakkollégista volt Debrecenben, ma pedig már felszentelt református lelkész Jánoshalmán. Az elhivatottságáról itt legyen elég annyi, hogy a mélységes nyomorban élők szolgálatát éppen a genfi magyar gyülekezet lelkipásztori állásából hazatérve maga kérte püspökétől… Mesélt a jánoshalmai missziójáról, ahol nem csak – az ő munkája révén mára önálló egyházközségbe szerveződött – cigányok lelkipásztora, de a többségi társadalomhoz tartozóké is. Még fontosabbak voltak azonban azok a gondolatai, melyeket kortársként, a szakkollégiumi intézményrendszerből nemrég kiröppent értelmiségi roma fiatalként tudott megfogalmazni:
        – Nehézségek sokasága vár rátok, amikre nem készítenek fel: nem    szokványos, hogy cigány emberek magas pozícióban legyenek, mert képességük, végzettségük lehetővé teszi. Képzeld csak el annak a doktorandusz cigánynak a helyzetét Budapesten, akivel senki nem áll szóba a templomban… Legyen erős hátad, amivel elbírod a mögötted állókat! Nem is tudom, mi lesz, ha ti rövid időn belül nem álltok bele! Iszonyú nagy szükség van rátok, mert hívőként, elkötelezett cigányként, szakemberként tudtok tenni!

Öröm és siker ért bennünket Hajdúböszörményben! Az ERSZK háromtagú csapata az előkelő 2. helyen végzett tizenöt induló között a cigány népismereti vetélkedőn. Büszkék vagyunk a Balogh Melissza-Rézműves Norbert-Varga Ákos trió teljesítményére. Szeretettel gratulálunk!

Cigány népismereti vetélkedőre invitált bennünket a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Karán működő Lippai Balázs Roma Szakkollégium március 1-re. A Tálentum projektben meghirdetett versennyel az volt a rendezők célja, hogy a hallgatók, diákok körében egyfelől megismertesse a roma kulturális hagyomány kimagasló értékeit, másfelől hozzájáruljon annak továbbörökítéséhez. A Kárpát-medencei cigány kulturális és néprajzi hagyományok lényeges szerepet játszottak a cigányság társadalmi helyzetének meghatározásában, önértelmezési folyamatának kiteljesítésében.

A múlt század 70-es éveitől összegyűjtött és feldolgozott zenei, népköltészeti, viseleti, szokásjogi hagyományok megismerése, életben tartása lényeges a tanult roma fiatalok identitásának megerősítése szempontjából. A hajdúböszörményi szervezők a verseny meghirdetésével nem csak az előzetes felkészülést tették lehetővé, de a programot úgy állították össze, hogy a fiatalok élményszerű tudásmegosztás részesei lehettek.

A benevezett csapatok nagy része középiskolákból érkezett: Biriből, Debrecenből, Püspökladányból jöttek érettségire készülő fiatalok, de a felsőoktatási szakkollégiumi hálózat is képviseltette magát például Debrecenből, Szegedről, a házigazdák pedig két csapatot is indítottak a megmérettetésen.

A változatos feladatsor némelyik eleme kifejezetten kreativitásra buzdított, kezdve a névválasztástól, bemutatkozástól a saját logó tervezésééig. A tesztek sorával azonban az a csapat tudott megküzdeni, amelyik érdemi felkészültségre, rendszerezett tudásra tett szert akár a szokások, a néprajz, a mesterségek, a nyelv, az irodalom, a zene, a tánc vagy éppen a cigányság története témájában. Ismerni, felismerni kellett a legkiválóbb roma költőket, képzőművészeket, zenészeket: hol életrajzi adatok, alkotások, hol pedig fotók alapján, s a skála egészen széles volt Cinka Pannától, Cziffra Györgyön, Choli Daróczi Józsefen, Jónás Tamáson át Caramellig… De még a gyógynövények azonosítása is a verseny része volt.

Az Evangélikus Roma Szakkollégium tagjai – az elsőéves gazdaság és menedzsment-szakos Balogh Melissza, a harmadéves, hittanárnak készülő Rézműves Norbert és az utolsó pillanatban beugró harmadéves szociálpedagógia szakos Varga Ákos (Balogh Rolandot a tanítási gyakorlat tartotta itthon) – izgalommal és kíváncsisággal készültek a megmérettetésre. Melissza érettségizett roma népismeretből, Norbi nem csupán anyanyelveként használja a lovárit, de felsőfokú nyelvvizsgája is van belőle és Ákos is sokat dolgozott már népe értékeinek megismeréséért, épp az identitás-dilemmáktól motiválva – de hogy ez mire lesz elég, senki sem tudhatta egészen az eredményhirdetésig. Végül a házigazda intézmény egyik csapata nyerte a versenyt, az ERSZK pedig a képzeletbeli dobogó második fokára állhatott fel.

A mezőnyt neves szakemberek értékelték: Biczó Gábor kulturális antropológus, Láposi Terka bábművész, valamint Tóth Norbert, mindnyájan a DE-GYGYK oktatói. Kiváló rendezvényen vehettünk részt, színvonalas versenyben volt részünk, hála és köszönet érte!

 

 

Ami első pillantásra nyilvánvaló, könyvművészeti remekmű Kele Fodor Ákos A szív vége – Cigány Újmesék című könyve. Olyan kötete a Tea Kiadónak, amely egységes művészi alkotás, amelynek éppúgy alkotóeleme a betű, a szedés, a papír, mint a lapokat összefűző fonal, a könyvdísz vagy az illusztráció. Nagyon fekete. Még a lapok éle is; az illusztrációk is – kivétel nélkül gondosan válogatott, fotoshopolt XIX-XX. századi archív fotók – sötét tónusúak, a mord tájból csak egy-egy kulcsfigura világlik ki. Valakit taszíthat ez a sötét szépség, más elegánsnak, rendkívülinek, különlegesnek találhatja a minden elemében megkomponált iparművészeti alkotást. (Bán Sarolta volt az alkotótársa ebben a szerzőnek).

A sötét külső a tartalommal is tökéletes összhangban van, de ez nyilván azután derül ki, ha már beleolvastunk. Kele Fodor Ákos felnőtt meséket tár elénk, nagyon sajátos alkotói módszerrel. Az egyébként költőként, színdarabíróként jegyzett, filozófiát tanult szerzőnél, a Tea Kiadó főszerkesztőjénél korábbi munkái során valamikor, valahogyan „becsípődött” a cigány folklór. Módszeres kutatásba kezdett a kárpát-medencei régi cigány kulturális javak megismerése érdekében, segítségül véve a régi jó cédulázós módszert. Mire kétszáz cédulája lett mintegy 1000 adattal, kész volt a kincsesbánya: minden karakter, motívum a cigány mese- és mondavilágból érkezik, a történeteket azonban Kele Fodor Ákos konstruálta, szövegezte. Innen jön az alcím: újmesék.

Mindez azon a könyvbemutatón derült ki, melyre nem csak a szakkollégisták voltak hivatalosak, hanem a Nyíregyházi Egyetem tanító-, illetve kisgyermeknevelő-szakos hallgatói is szép számmal. Ebben az összekötő kapocs dr. Jenei Teréz főiskolai tanár volt, aki a K14-ben megtartott rendezvényen a beszélgetést is vezette, maga is a cigány mesék kutatója. Nem véletlen tehát, hogy a műfaji tisztázással kezdődött a disputa, felemlegetve a Grimm-testvérek közbenjárását, ahogy a nekrofil Hófehérke-sztorit, vagy a horrorisztikus Piroska és a farkas esetét a gyerekfülekre igazították. Párhuzamba állíthatjuk ezt azzal, hogy a manapság oly divatos Trónok harcában épp csak annyi vér folyik, mint az archaikus népmesékben Grimmék munkálkodása előtt… De ha már Trónok harca, előhozakodhatunk a Gyűrűk urával is, a lényeg az a megkonstruált fantázia-világ, amely a meseszerű elemeket leszámítva pont olyan, mint a miénk: a és a rossz örök harca. Részletgazdag és komplex univerzumot teremtett Kele Fodor Ákos is az általa elmesélt tizenhat történettel, amely abban cigány igazán, ahogyan magyarázatot keres, válaszokat a legfontosabbra: miért? Ha ezeknek a „felnőtt meséknek”, azaz fantasy-knak a divatját vesszük, akár hálásak is lehetünk a szerzőnek: a cigány foklór irodalmi átirata új fénytörésbe helyezheti azt a kultúrát, amiből a hazai közízlés leginkább csak a zenéről óhajt tudomást venni, de csak ha épp mulatós kedve van…

A szakkollégisták is ezt a kérdést feszegették: alkalmasak-e az újmesék az előítéletek bontogatására? Kele Fodor Ákos szerint is az erőszak, a sok naturális részlet lesz az olvasó első benyomása, de később észre kell vennie a történetek pozitív kicsengését… És miért a cím, a Szív vége? Lehetett volna Csúnya asszony is – ezek azok az eufémizmusok, amelyek a tabunak számító halál szót helyettesítik ebben a világban. Humorát csillantotta meg az író, mikor előző köteteinek címére utalva – Textolátria (szövegimádás) és Echolália (visszhangszerű utánzás) – megjegyezte, valami közérthetőre vágyott…

Izgalmas találkozás volt ennek a rendkívüli könyvnek az írójával, akin azt is megfigyelhették a fiatalok, milyen magától értetődően értékként beszél – cigány kulturális javakat mond! – arról a kultúráról, amelynek felfedezése a fiatalok legfontosabb feladata lenne. A karcagi születésű Kele Fodor Ákos úgy jellemezte magát, mint aki az anyatejjel szívta magába a cigányellenességet, miközben soha semmilyen kapcsolata nem volt még az utcájukban lakó romákkal sem… Szóval megint ott tartunk, hogy a megismerés a legjobb ellenszere az előítéletnek.

Visszatérve a könyv művészeti értéket képviselő megjelenésére, ez is összefüggésbe hozható a sztereotípiák elleni küzdelemmel. A fogyasztói társadalom megkerülhetetlen tényezője a vevőcsalogató csomagolás! S ha ebből indulunk ki, be kell lássuk: bóvlinak nem dukál ilyen gyönyörű forma, ez a megjelenés csak a komolyan veendő tartalomnak jár!

Úgy készültünk a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat hagyományos Focikupa tornájára, hogy szerettük volna hazahozni Debrecenből azt a vándorserleget, melyet még 2015-ben indított útjára rendezőként az ERSZK. A trófea évek óta Debrecenben „lakik”, és még marad is egy újabb esztendőre…

 

Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza, Szeged, Hajdúdorog után most két egymást követő évben ismét Debrecen adott otthont a KRSZH focitornájának. A Tóth Árpád Gimnázium tornacsarnokában a VII. Focikupáért február 16-án tíz roma szakkollégium csapata küzdött meg egymással, a tornára az egyetemi roma szakkollégiumok is meghívást kaptak.

A házigazda Wáli István Református Roma Szakkollégium intézményvezetője, Mózes Áron köszöntette az ország minden tájáról összesereglett egyetemi ifjúságot, majd Fekete Károly, a Magyar Református Egyház zsinati alelnöke, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke az 1Kor 6,19-20 alapján tartott rövid reggeli áhítatot. Ezt követően köszöntőt mondott Debrecen alpolgármestere, Komolay Szabolcs, a Roma Szakkollégiumi Egyesület elnöke, Laborczi Géza, valamint az Emmi Társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára, Langerné Victor Katalin.

A nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium csapata hosszú várakozásra kényszerült az első mérkőzésig, a sorsolás a C-csoport 4. csapataként azonosított bennünket. Amíg a fiúk is csak nézők voltak, beszélgetéssel, énekléssel szórakoztattuk magunkat a szurkolói páholyban. A csoportmérkőzések láttán csapatunk egyik szakavatott csatára pontos elemzést adott még az első meccs előtt: „Vagy elsők leszünk, vagy harmadikok! Növelné az esélyeinket, ha nem csoportelsőként jutnánk tovább, akkor könnyebb ellenfelünk lenne a végjátékban.”

Az ERSZK együttese – Balogh Csabi, Balogh Krisztián, Balogh Robi, Beri Kari, Cozma Adrián, Cozma Erik, Lakatos Pisti és a kapuban Agócs Joci – fantasztikusan játszott! Elsőként a fővárosi jezsuita szakkoli csapatával csaptak össze (3-0-ra nyertek), a kaposvári egyetemi szakkollégium együttesét kicsit nagyon megverték, a végén már örültünk, hogy kaptunk egy gólt tőlük, ne érezzék olyan rosszul magukat (7-1), és ugyanez elmondható a házigazda WISZ együtteséről, a tavalyi bajnokról (5-1).  A középszakaszban a szegedi együttessel hozott össze bennünket a sors: 1-0. Bár ezek az eredmények önmagukért beszélnek, ki kell emelnünk, szellemes és szép játékot láttunk csapatunktól. Nem csupán a jó egyéni megmozdulások, cselek, szöktetések, szerelések, de a leleményes összjáték, a szépen felépített akciók is olyan lelkesítőek voltak, hogy kétségtelenül az ERSZK szurkolói páholya volt a leghangosabb ezen a délelőttön…

A véghajrában azonban már a hangerő se segített a fáradtságon. Ötödször futottak be a pályára a srácok, amikor a magunk között csak „kistestvérként” emlegetett, Pécsi Evangélikus Roma Szakkollégium (Persze) együttese következett ellenfélként. A testvérek óvatosan kóstolgatták egymást a pályán, a mieink erejéből még futotta egyenlítésre, de aztán a dunántúli újoncok csak megszerezték a vezetést (2-1). Az történt, ami várható volt: a végső, kupadöntő meccset a debreceni görögkatolikus együttessel vívták a srácok. Ismerve az ellenfél kvalitásait, a védekezésre helyezték a hangsúlyt, kiváló csatáraink is mind a kapu körül sepregettek, hogy az egyébként parádésan teljesítő hálóőrünknek, Agócs Jocinak segítsenek. Az immár harmadszor is kupagyőztes debreceni együttes ellen végül vállalható módon 1-0-ra vesztettünk…

 

A torna végeredménye:

  1. Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium (Debrecen)
  2. Pécsi Evangélikus Cigány Szakkollégium
  3. Evangélikus Roma Szakkollégium (Nyíregyháza)

Csapatkapitányunk, Balogh Csaba (2.éves sportszervező szakos hallgató) 12 –szer talált az ellenfél kapujába, így a VII. Focikupa gólykirálya lett. Szeretettel gratulálunk!

Természetesen azzal tértünk meg Debrecenből, hogy akkor majd jövőre hozzuk haza a kupát!

Köszönjük a Wálisoknak a szervezés szolgálatát, a KRSZH közösségének pedig a sportszerű együttműködést.

Tudósítás, videóval

A Nyíregyházán működő egyetemi szakkollégiumokkal építi kapcsolatait az Evangélikus Roma Szakkollégium. Szombaton Kolifoci címmel barátságos rangadóra hívták egyetemista társaikat a roma szakkollégisták: a Nyíregyházi Egyetemen működő Lónyay Menyhért Szakkollégium, valamint a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán tevékenykedő Verzár Frigyes Szakkollégium tagjait. A programba bevonták azokat a középiskolásokat is, akiknek épp tanulási motivációt erősítő, pályaorientációs hétvégét szerveztek Nyíregyházán.

Mindkét intézménytípust szakkollégiumnak hívják, de jelentős különbségek mutatkoznak az intézményi keretek között. Az egyetemi szakkollégiumok hagyományosan az önszerveződés színterei, a felsőoktatási intézmények örömmel nyitnak teret a hallgatók azon törekvései előtt, ha szakjukhoz kapcsolódva a mintatantervnél több, mélyebb ismeretre szeretnének szert tenni, így is segítik a tehetségek kibontakozását. Jellemzően a tanulmányi munka köré szerveződnek, előmozdítják a hallgatók tudományos munkásságát; előadásokat szerveznek, hogy többlettudásra tegyenek szert.


Az Evangélikus Roma Szakkollégium – a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat részeként – 2011-ben azzal a céllal jött létre, hogy segítse egy új roma értelmiségi réteg életre hívását. Ennek érdekében a tanulmányok támogatása mellett egyszerre nyújt szociális segítséget és kapaszkodókat a szociokulturális hátrányok leküzdésében. A roma szakkollégiumnak is fontos a tanulmányi kiválóság, de csak azokban az esetekben helyezi erre a hangsúlyt, ahol ennek létjogosultsága van – más hátrányos helyzetű fiatalok esetében az is siker, ha megakadályozzák a lemorzsolódást, dacolva a visszahúzó tényezőkkel. Közben építik kettős, tehát magyar és cigány identitásukat, erősítik bennük azt a keresztény értékrendet, mely alapja lehet annak a kitartó szándéknak, hogy diplomásként – különböző szakmákban – népük feleemelkedéséért, az előítéletek és sztereotípiák lerombolásáért dolgozzanak.


Az Evangélikus Roma Szakkollégiumnak mindkét nyíregyházi felsőoktatási intézményből vannak tagjai, sőt, van, hogy az NYE azonos szakán tanuló egyetemi csoporttársak egyike az ERSZK tagja, míg másikuk a Lónyayban tevékenykedik… Kézenfekvő tehát, hogy a szakkollégiumok keressék az együttműködés lehetőségeit, hogy erősítsék egymást küldetésük kiteljesítésében.
A sport, a foci kiváló eszköznek bizonyult arra, hogy az ERSZK különböző törekvéseinek fókuszába állítva egyszerre több célt szolgáljon.
A kapcsolatfelvétel már korábban megtörtént, a három szakkollégium már előbb is meghívta egymást egy-egy rendezvényére, konferenciára, könyvbemutatóra, szakestre. A barátságos futballtorna a kapcsolatépítés egy új színfoltja. S valóban színes együttlét sikeredett, hisz az Egészségügyi kar Verzár Frigyes Szakkollégiuma azokból az afrikai fiatalokból állította ki csapatát, akik szociális munka mesterképzésen vesznek részt ösztöndíjasként, s a javában tartó vizsgaidőszakban is Nyíregyházán töltik az idejüket. Az Evangélikus Roma Szakkollégium pedig bevonta a rendezvénybe azokat a középiskolásokat, akiknek ezen a hétvégén bentlakásos kurzust szerveztek a Luther Márton Evangélikus Kollégiumban a tanulási motiváció megerősítésére, a továbbtanulási szándékot építő pályaorientációs ismeretek átadására, az éppen aktuális felvételi jelentkezés technikai akadályainak elhárítására.


Az iskolájukban már régebb óta mentorált középiskolások főleg a baktalórántházi Arany János tehetséggondozó kollégiumi program résztvevői közül kerültek ki, de sokan jöttek a nagykállói Kállay Rudolf középiskolából és más intézményekből is. A péntek délutántól vasárnap délutánig tartó program a felvételi eljárás megismertetésén túl azt tűzte célul, hogy megértesse a tanulás fontosságát, felrajzolja azokat a lehetőségeket, melyek a szegregátumokban vagy hátrányos helyzetű településeken élő, nehéz családi viszonyok közül induló fiatalok előtt is új perspektívát nyithatnak. A Kolifoci ebben az összefüggésben is jó szolgálatot tett, azt érzékeltette, hogy a tanulás kulcs a jobb életminőséghez, a kitöréshez.


A középiskolákból érkezett fiatalok között értékes munkát végeztek azok a roma szakkollégisták, akik saját élethelyzetükből kiindulva érveltek a tanulás fontossága mellett: nehézségeiket, problémáikat, a nehezítő társadalmi hatásokat is feltárva vázolták fel eddig megtett útjukat, saját törekvéseiket, terveiket kis csoportokba szerveződve. Serbán Tihamér, az Óbudai Egyetem másodéves had-biztonságtechnikai mérnök hallgatója még baktalórántházi középiskolás korában került kapcsolatba az ERSZK-val, az ő továbbtanulási jelentkezését is egy ilyen hétvégén segített véglegesíteni két évvel ezelőtt Oláh Róbert, az ERSZK munkatársa… Mostani prezentációja erről, és a további terveiről is szólt, bátorítást adva arra, hogy a még érettségi előtt álló fiatalok is merjenek tervezni, célokat kitűzni.
A szombati Kolifocin egyébként természetesen mindenki nyert, Molnár Erzsébet, az ERSZK intézményvezetője minden résztvevő nyakába érmet akasztott. Csupán ennek sorrendjéből tudhatjuk, hogy negyedik lett a Lónyay, harmadik a Verzár, második a középiskolások egyesített csapata. A házigazdák jó teljesítménye pedig önbizalomépítő lehet a Keresztény Roma Szakkollégiumok Hálózatának hagyományos Focikupájára, melyet február 16-án rendeznek Debrecenben.

Evangelikus.hu