Magyarországnak szüksége van egy olyan roma magyar középosztályra, mely az együttműködésben érdekelt – így lehetne összefoglalni a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat (KRSZH) december 7-9. között Berekfürdőn megrendezett konferenciájának lényegét.


A jó szándékkal kövezett út

Roma szakkollégiumok konferenciája Berekfürdőn

Magyarországnak szüksége van egy olyan roma magyar középosztályra, mely az együttműködésben érdekelt – így lehetne összefoglalni a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat (KRSZH) december 7-9. között Berekfürdőn megrendezett konferenciájának lényegét. Az eseményen az ország öt különböző pontjáról érkező szakkollégisták és munkatársak, köztük a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium (ERSZK) hallgatói és tanárai is részt vettek. A december 8-án tartott sajtó nyilvános eseményen beszédet mondott Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke is.

A szakkollégisták szemével

A kétnapos együttlét a hallgatók bemutatkozó műsoraival kezdődött. Az Evangélikus Roma Szakkollégium hallgatói – Molnár Erzsébet igazgató prezentációját követően – olyan kérdésekre keresték a választ, amelyeket az év során maguk vetettek fel, és amelyekre híres vagy kevésbé híres, kortárs vagy klasszikus gondolkodóktól vett idézetekben találták meg a választ. Milyen a jó magyar? Milyen a jó cigány? Milyen ma Magyarországon cigánynak lenni? Milyen a jó szakember?

Utóbbi kérdésre adott válasz sokak szerint a magyarországi cigányság kitörési pontjának kulcsa. Ahogyan Csányi Sándor színművész egy díjátadó ünnepségen megfogalmazta: „Nekünk, romáknak, az egyetlen lehetőségünk az, hogy a bennünk rejlő szaktudást a legmagasabb szintre fejlesszük. A származást a teljesítmény írja felül. Ha beteg a gyerek, senki nem nézi, cigány, zsidó vagy meleg-e az orvos, aki meggyógyítja” – nem véletlen tehát, hogy ezt az idézetet választották a nyíregyházi hallgatók a „miért vagyunk itt?” kérdésre adott feleletként.

A debreceni Wáli István Cigány Szakkollégium jelen lévő képviselői pedig egészen 2032-ig repítették el az egybegyűlt közönséget, ahol elmesélték nekünk addigi, nagy karriert befutott életüket. Bankár, kutató, lelkész, tanár, gyógypedagógus és sportoló – ilyenek lesznek a jövő szakemberei.

A szegediek bemutatkozásán pedig az is kiderült, hogy ők nevükben hordozzák önmeghatározásukat, hiszen intézményük hivatalos nevének rövidítéséből (SzKRSz) könnyen kijön egy mozaikszó, a Szokeresz, ami !!! nyelven annyit jelent: hogy vagy? Igazgatójuk kiemelte, hogy leginkább ezen a néven ismerik őket, amit egyáltalán nem bánnak, hiszen kifejezi az egymás felé fordulást és a közösséget, amit a szegedi szakkollégisták úgy fogalmaztak meg: „olyanok vagyunk mint egy nagy család”.

A hallgatók roma integrációt célzó elképzeléseibe akkor is bepillanthattunk, amikor alig néhány óra alatt összeállították és prezentálták a roma keretstratégia alapján általuk elkészített terveiket. Ezek nagy része összetett, mezőgazdasági, oktatási és egészségügyi területekre egyaránt kiterjedő projekttervek voltak, a végső tanulság pedig minden esetben az volt, hogy eredményes felemelkedés mindezek összehangolt eltervezésével, beindításával és fenntartásával érhető el. A beindított projektek fenntarthatósága is fontos szempontnak bizonyult számukra: ennek megoldását a hallgatók szakképzett munkaerő és a térség igényeire szabott munkahely-teremtésben látták.

Ember feletti erővel

A KRSZH azért jött létre, hogy a jövő roma értelmiségét helyzetbe hozza, segítse és kibontakoztassa. Olyan gondolkodó romákat, akik bevonhatók a roma integrációs folyamatok megoldásának keresésébe, a feszültségek csillapításának folyamatába és nem utolsó sorban olyanokat, akik példát mutathatnak saját közösségükön belül, akiknek és jelenléte a magyar társadalomban azt az érzetet erősítheti a mélyszegénységben élők körében, hogy van kiút és ha nehezen is, de egy emberibb élet számukra is elérhető. Azt azonban, hogy ez mennyire nem könnyű egy eldugott kis falu cigánysoráról induló történetekben, talán elképzelni sem tudjuk.

„Nagyon sok mindent köszönhetek ennek a szakkolinak, hogyha ez most nem jött volna, nem is tudom, mi lett volna velem – meséli például az egyik nyíregyházi szakkollégista lány. Majd elmondja egész eddigi, kalandos életét, amely egy messzi zsákfaluban kezdődik. Szülei annyi pénzből éltek, mint mindenki a teljesen romák lakta faluban, de mindenüket az ő taníttatása fordították. Fel is vették a főiskolára, ahol egyből rengeteg előítélettel kellett megküzdenie: amikor albérletet keresett, többször is elutasították, sőt, olyan is volt, hogy az egyik főbérlő beajánlotta a város nyomornegyedébe mondván, hogy „ott tud neki szállást javasolni”. Később kapott helyet a kollégiumban, de azért, hogy lakhatását és tanulmányait finanszírozni tudja, naponta két műszakba járt dolgozni, a gyárból reggel 6-kor ért vissza a kollégiumba, nyolcra már mehetett is órára, és ez így ment két éven keresztül. „Annyira el voltam fáradva, csak az árnyéka voltam önmagamnak, a szüleim alig ismertek rám, mikor nagy ritkán hazamentem. Így a szakkollégium mellett az energiáimat csak a tanulásra fordíthatom és a terveim megvalósítására” – majd elárulja, hogy édesanyjával jelenleg egy civil szervezet alapítását kezdték el, amelynek középpontjában a szülőfalujában élő gyermekek oktatása állna.

A vezetők szemével

A szombat délelőtti sajtó nyilvános eseményen beszédek sorát az öt szakkollégiumot fenntartó egyházi képviselők nyitották. Fabiny Tamás kiemelte, hogy a lutheránusok, köztük a magyarországi evangélikus egyház is szívén viseli a hátrányos helyzetű állampolgárok sorsát, és elmondta, hogy a több mint 70 millió hívet tömörítő evangélikus világszövetség idei hivatalos üdvözlőkártyáján egy magyarországi roma festő a cigányok vándorlását megjelenítő alkotása szerepel.

Bölcskei Gusztáv református püspök a konferencia színhelyét adó Berekfürdő református gyülekezetének és emblematikus lelkipásztorának történetét mesélte el. A szocializmus idején büntetésből a beregi kis faluba helyezett lelkész példáján keresztül elsősorban azt hangsúlyozta: ahol hiteles emberek szolgálják Isten ügyét, akkor abból csak jó születhet.

Orosz Atanáz görög katolikus püspök arról beszélt: a szakkollégium roma diákjainak fontos szerepük lesz Magyarország jövőjének alakításában. Hivatásukat azonban csak kellő alázattal lesznek képesek betölteni. Jezsuita Roma Szakkollégium rektora lelkesítő és elsősorban a hallgatóknak szóló beszéde után Kis-Rigó László, a szeged-csanádi római katolikus egyházmegye püspökének üdvözlete következett.

Balog Zoltán a Mi akkor is… együtt! címmel rendezett tanácskozáson hangsúlyozta: a magyar kormánynak „akkor is” fontos a roma felzárkózás ügye, ha néha a látszat mást mutat. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy együttműködjünk – mondta a tárcavezető, hozzátéve: szükség van olyan roma magyar középosztályra, mely képes az összefogásra és példát mutat abban, hogy van kivezető út a nyomorból és a reménytelenségből.

A háromnapos konferenciát méltatva kiemelte: a résztvevőket összeköti a hit, mely képes a legmélyebb konfliktusokat is kibékíteni és felülírni azt, hogy „ki a cigány és ki nem az”.

Kifejtette: a cigány szót is ki lehet mondani szeretettel és méltósággal, míg a roma szó is elhangozhat megalázó és bántó módon. Arra figyelmeztetett, hogy „aki csak jó magyar akar lenni, az pogány lesz és gyűlölködni fog, ám aki jó keresztény, abból biztos, hogy jó magyar, illetve jó cigány lesz”.

Az egyházi és állami vezetőket követően minden a szakkollégiumok egy-egy hallgatója ült ki a pódiumra és vezetett beszélgetés keretében arról beszéltek, mit jelent számukra a szakkollégium, mik a jövőbeni terveik. Felmerült, hogy nehéz meghúzni a határvonalat a valódi szakemberek és azok között, akik csupán pénzszerzési lehetőséget látnak a roma integrációban.

Az együttélés nehézségeiről egyébként évközben is gyakran élénk vita alakul ki a hallhatók között, nem volt ez másképp Berekfürdőn sem. Ki tehet róla, hogy nem megy? Miért nem megy? Milyen pozitív példák vannak, ahol működik? Mit tehetnénk? – merültek fel újra és újra a kérdések. A berekfürdői megbékélés házában. A válasz ezer és ezerféle, a helyszín szimbolikus. A lényeg, a megbékélés, hogy nyitott és tiszta szívvel közeledjünk egymás felé, elfogadjuk a segítséget, de a kritikát is mindkét oldalról. A folyamat tehát beindult, és ha egyéni történeteket nézzük, hamar kiderül: nem ilyen vagy olyan, fekete vagy fehér, hanem olyan tehetségekről, jövendőbeli orvosokról, jogászokról, szociális munkásokról, szülésznőkről és mérnökökről, akiken sok múlhat az ország jövőjét illetően is.

Tudnivalók a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózatról
A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózatot 2010-ben hozta létre a Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság felügyeletével és Balog Zoltán, akkori államtitkár, ma emberi erőforrás miniszter. A hálózat 2011 szeptemberében kezdte meg működését, Debrecenben a református egyház Wáli István cigány szakkollégiuma, Nyíregyházán az Evangélikus Roma Szakkollégium, Miskolcon a a Görög katolikus Cigány Szakkollégium, Budapesten a Jezsuita szakkollégium. 2012-szeptemberétől új tagintézmény is csatlakozott, római katolikus fenntartásba került a Szegedi Keresztény Roma Szakkollégium.

Laborczi Dóra

Az eredeti cikk az Evangélikus Élet című hetilapban jelent meg.