Az augusztusi hosszú hétvégén tanulmányi kirándulást szervezett az ERSZK. A négynapos, gazdag programmal fűszerezett út során viszonoztuk a Kaposvári Egyetemen működő roma szakkollégium korábbi látogatását, és megismerkedtünk a város nevezetességeivel; ellátogattunk Keszthelyre és Tácon felkerestük Gorsiumot. Mindezt a balatonlellei bázisról, tehát a partmenti szálloda a Balaton-élményt is biztosította.
Csütörtökre csak annyi tervünk volt, hogy odamegyünk és belakjuk a helyet. Ez éppen elegendő programnak bizonyult: a parti úton csak úgy tudott az 50 személyes, impozáns MAN-buszunk előre jutni, ha minden szembejövő kiállt előttünk a forgalomból, egy-egy lyukat találva az út mind két oldalán tömött sorokban parkoló kocsik között. A Lelle Hotel előtt pedig újabb feladványként precíz kanyarodó műveletekkel manőverezett a kijelölt helyre autóbuszunk, megint csak megálljt parancsolva minden egyéb forgalomnak. Azt hittük, a nehezén túl vagyunk, de nem. Múlt-jelen-jövő ölelkezett a háromcsillagosnak hirdetett szállodánkban, olyan retró világba csöppentünk, amin még a sokat látott idősebb útitársak is elképedtek. A választékos kifejezések elfedik a valót: a linóleumos, lelakott, lepukkant, pókhálós, panelből felhúzott nyolcemeletes szállodában egyetlen takarítóval sem találkoztunk négy nap alatt… A nekünk fenntartott szobák egyike kifejezetten vállalhatatlan volt, vissza is utasítottuk, ahogy kell. Azzal vigasztalódtunk, hogy nem aludni jöttünk, olyan keveset tartózkodunk a szobákban, amennyit csak lehet, hisz rengeteg tervünk van. Nos, ez egész jól sikerült, volt, aki 2-3 órával beérte!
A Balaton azonban nem okozott csalódást. Annak se, aki először látta, s annak sem, aki a nyáron már másodszor-harmadszor jött vissza!
Pénteken Kaposvárra látogattunk, először is azért, hogy az ott 2013 óta működő roma szakkollégium néhány évvel ezelőtti nyíregyházi látogatását viszonozzuk. Vendéglátónk, dr. Kovács Zoltán, az ottani szakkoli vezetője élményekben gazdag programot szervezett számunkra: a rektori tárgyalóban tájékoztatást kaptunk az itteni képzés jellemzőiről, majd Babai Alex, Mozgókép és médiaismeret szakon idén végzett szakkolis levetítette nekünk diplomamunkáját, melyet egyébként nálunk forgatott. A film főszereplője szakkollégistánk, Balogh Melissza. Már itt megismerhettük az egyetem sztárját, a terápiás kutyaként dolgozó Manót, majd az intézmény magas színvonalú lovasképzésének bázisát néztük meg.
Remek élmény volt a városnézés, jó stílusú, történeteket mesélő idegenvezetőnk kalauzolásával egy barátságos, otthonos, tiszta, patrióta szellemiségű és szép várost ismertünk meg. Volt minden: szökőkútban frissülő, Florentin fülébe suttogó, szerencséért simogató, fát ölelő, de még csacsira mászó is, pedig minden kaposvári kisgyerek tudja, hogy 10-től 3-ig nem érdemes, mert forró… Majd meglátogattuk a város híres és meghatározó jelentőségű szülöttének, Rippl-Rónai Józsefnek a villáját. Élményekkel és fáradtan értünk vissza Lellére, a parti utat és a leparkolást már rutinosan kezeltük és ekkor már viszonylag jól fogadtuk a menza-stílusban juttatott vacsorát is, ugyanis a kaposvári ebéd kiegyensúlyozta mind a mennyiség, mind pedig a minőség utáni vágyunkat. Ismét a Balaton mellett voltunk, este közös énekléssel dobtuk fel a part hangulatát.
Pénteken Keszthely volt az úticél. A Balaton fővárosaként is aposztrofált városban mi csak a Festetics kastélyt, illetve a hozzá tartozó Vadászati kiállítást vállaltuk be, no meg persze, amit a gyönyörű kastélypark kínált (épp egy lovas hagyományőrző produkciót). Ez így is több kilométeres sétát jelentett, a pompától, főúri csillogástól elvarázsolva, fáradtan vágyódtunk a klimatizált buszunkba, hogy ebédelni vigyen bennünket, amikor előállt az újabb váratlan helyzet! A buszunkat lecövekelte egy szabálytalanul parkoló Toyota! A rövid ideig tartó pánik után lihegve-pihegve gyalog indultunk a 3 km-re lévő étterembe, menet közben kutatva a megoldást. Ami nem vezetett eredményre, azt most kihagyjuk a beszámolóból, okulásul azt osztjuk meg, ami működött: a rendőrség közreműködésével, a gépjárműnyilvántartásból kapott telefonszám közbeiktatásával érte utol a Toyota gazdáját sofőrünk, Attila. Olyan frappáns párbeszédet folytatott emberünkkel, hogy mire a második fogást feltálalták, a busz begördülhetett az étteremhez. Kitörő tapssal fogadtuk, tudva, hogy az affér mégse tette tönkre a délutánra ütemezett teljes szabadságot.
23-án, vasárnapra ébredve a reggelivel végleg magunk mögött hagytuk a szállodát. A fiúk már rutinosan görgették a buszunk mozgását biztosító betonkockákat, nyitották-zárták a kapukat. Nem csak a mi bőröndjeink görögtek a panel-csoda környékén, ezzel a nappal ugyanis véget ért a szezon a szállodában. A jövő teljes felújítással kezdődik a Hotel Lellében, de a mi emlékeinkben ez már így marad, idővel biztosan tudunk majd jót nevetni ezen is. Az M7-es mellett Tácon tettünk kitérőt, itt az ókori rómaiaik, vagyis Pannónia nyomait tekinthettük meg. Még értékesebb lett a kaposvári idegenvezetőnk tevékenysége, Gorsiumban is nagy hasznát vettük volna egy hasonló felkészültségű és stílusú szakembernek, de itt ilyen nincs. Olvastuk helyette a kihelyezett táblákat, és egymásnak magyarázva igyekeztünk értelmezni a látottakat. A helyszín egyébként megkapó és gyönyörű, csak valami életet lenne jó lehelni a halott kövekbe.
Már csak egy állomás maradt: Székesfehérváron remek ebéddel készültünk fel az előttünk álló hosszú útra. Kajakómába révülve csupa elégedett utas pihegett a buszon hazáig.
A karantén nem csak azért jelentett nagy kihívást, mert hiányoztunk egymásnak, hanem mert komoly akadálya volt annak, hogy a szakkollégium szakmai programját megvalósítsuk. Ahogyan honlapunkon is nyomon követhető, mi is kihasználtuk a távoktatás lehetőségeit, a szakkolisok pedig lelkiismeretesen elvégezték a kapott feladatokat, de ez csak az egyéni fejlesztésre/fejlődésre adott lehetőséget. Épp a lényeget, a közösségi alkalmakat, az interakcióban működő, az egymásra hatásból keletkező, az együttlétben gyökerező változás, előre haladás esélyét iktatta ki a karantén. Arról nem is beszélve, hogy két nyári táborunkat hiúsította meg a járvány! A szigorú szabályok feloldását követően összevontuk a kettőt, vagyis a mentorált középiskolások és az aktív szakkollégisták táborát pótoltuk az utazással. Igen változatos összetételű diákcsoport jött létre: a különböző szakokon és évfolyamokon tanuló egyetemi hallgatókhoz a baktalórántházi és az egyik nagykállói középiskola tanulói csatlakoztak, valamint mentoruk, Szabóné Plank Valéria tanárnő. Csak most, utólag állapítható meg, ez milyen hasznosnak bizonyult! A csoport két fele remekül összebarátkozott, nagyon jól kijöttek egymással és jól hatottak egymásra. Fegyelmezett, remek társaságot alkottak, jól viselték a nem tervezett epizódokat és segítettek egymásnak elviselni a kellemetlen váratlanságokat is. Megint gazdagodtunk egy fontos élménnyel-emlékkel.
