Tízéves a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium

  • For­rás: Kelet-Ma­gyar­or­szág / szon.​hu
  •  Szer­ző: Ka­na­las Ot­ti­lia
  •  Fotó: Dodó Fe­renc

„A másik ember más, mint én…” – hang­zott fel az Evan­gé­li­kus éne­kes­könyv 472. éneke szep­tem­ber 29-én dél­után a nyír­egy­há­zi evan­gé­li­ku­sok Nagy­temp­lo­má­ban. Ün­ne­pel­ni ér­kez­tek az Evan­gé­li­kus Roma Szak­kol­lé­gi­um mun­ka­tár­sai, hall­ga­tói és a meg­hí­vott ven­dé­gek. Egy év­ti­ze­de, hogy a Ke­resz­tény Roma Szak­kol­lé­gi­u­mi Há­ló­zat a fel­ső­ok­ta­tás­ba be­ke­rü­lő hát­rá­nyos hely­ze­tű fi­a­ta­lo­kat tá­mo­gat­ja cél­ja­ik el­éré­sé­ben.

A nyír­egy­há­zi evan­gé­li­ku­sok az elsők kö­zött lép­tek be 2011-ben a há­ló­zat­ba, in­téz­mé­nyük azóta is meg­ha­tá­ro­zó szín­folt­ja az or­szá­gos szer­ve­zet­nek, mi több, je­len­tős ered­mé­nye­ket értek el a hát­rá­nyos hely­zet­ben élő roma fi­a­ta­lok fel­zár­kóz­ta­tá­sá­ban.

A ju­bi­le­u­mi ese­mé­nyen a részt­ve­vők be­te­kin­tést nyer­het­tek a szak­kol­lé­gi­um min­den­nap­ja­i­ba, de min­de­nek­előtt azok­nak a fi­a­ta­lok­nak a sor­sá­ba, akik saját éle­tük­kel, szor­gal­muk­kal pél­dát mu­tat­nak má­sok­nak, si­ke­re­ik pedig nagy­ban hoz­zá­já­rul­nak a ro­má­kat érin­tő tár­sa­dal­mi elő­íté­le­tek csök­ken­té­sé­hez.

Aho­gyan Fa­bi­ny Tamás evan­gé­li­kus elnök-püs­pök fo­gal­ma­zott meg­ha­tó vi­de­ó­üze­ne­té­ben: „Igen­is van le­he­tő­ség ta­nu­lás­sal ki­emel­ked­ni a nehéz élet­kö­rül­mé­nyek közül, le­gye­nek büsz­kék a fi­a­ta­lok rá, hogy egy ilyen in­téz­mény­hez tar­toz­nak… Ebben a szak­kol­lé­gi­um­ban ember és ember kö­zött nincs fal, a hall­ga­tók meg­ta­pasz­tal­hat­ják, mi­lyen egy­más­nak és má­sok­nak se­gí­te­ni” – emel­te ki a püs­pök, és bol­dog szü­le­tés­na­pot kí­vánt az in­téz­mény­nek, va­la­mint hitet és erőt az előt­tük álló évek­hez. El­hang­zott az is: az evan­gé­li­kus egy­ház szá­mít azok­ra a vég­zős egye­te­mis­ták­ra, akik szí­ve­sen dol­goz­nak az egy­ház in­téz­mé­nye­i­ben, je­len­leg is van két dip­lo­más roma mun­ka­tár­suk.

Az ün­nep­sé­gen Lang­er­né Vic­tor Ka­ta­lin, a Bel­ügy­mi­nisz­té­ri­um tár­sa­dal­mi fel­zár­kó­zá­sért fe­le­lős he­lyet­tes ál­lam­tit­ká­ra is jelen volt. El­mond­ta: ti­zen­egy ke­resz­tény szak­kol­lé­gi­um mű­kö­dik az or­szág­ban, és mind eléri a ki­tű­zött cél­ja­it, még­pe­dig hogy ösz­tön­díj­jal és egyéb prog­ra­mok­kal minél több olyan roma fi­a­talt tá­mo­gas­sa­nak fel­ső­ok­ta­tá­si ta­nul­má­nya­ik­ban, akik ér­tel­mi­sé­gi­ként ott van­nak a köz­élet­ben, pél­dát mu­tat­nak a saját kö­zös­sé­ge­ik­ben.

Annak ide­jén öt­ven­hét hall­ga­tó­val in­dul­tak el, je­len­leg há­rom­száz­öt­ven egye­te­mis­ta tar­to­zik a ke­resz­tény in­téz­mé­nyek­hez. A he­lyet­tes ál­lam­tit­kár na­gyon szem­lé­le­te­sen írta le, hogy mi­lyen is a ti­zen­egy kol­lé­gi­u­mot szám­lá­ló há­ló­za­ton belül a nyír­egy­há­zi szak­kol­lé­gi­um: olyan, mint ami­kor egy anyá­nak ti­zen­egy gyer­me­ke van sok-sok közös vo­nás­sal, ám mind­egyi­kük más és más.

„Az »evan­gé­li­kus gyer­mek« igazi egyé­ni­ség. Ma­kacs és ki­tar­tó. Ő evan­gé­li­kus. Olyan, aki össze­füg­gé­sek­ben gon­dol­ko­dik, elő­re­lá­tó, s amit eddig csi­nált, azt fel­fű­zi arra, amit ez­után fog. Van vé­le­mé­nye, van ja­vas­la­ta, és azt meg is oszt­ja má­sok­kal. Nem­csak egyé­ni­ség, hanem képes »egyé­ni­sé­get« át­ad­ni má­sok­nak. Ez az in­téz­mény meg­ér­ti a ci­gány­ság prob­lé­má­it, a szak­kol­lé­gis­tá­ik »ter­he­it ci­pe­li«, de nem oldja meg a fel­ada­ta­i­kat he­lyet­tük. Az evan­gé­li­ku­sok kez­de­mé­nye­ző­kész­sé­ge ga­ran­cia arra, hogy szak­kol­lé­gi­u­muk tíz év múlva is si­ke­re­sen fog mű­köd­ni” – hang­zot­tak a di­csé­rő sza­vak, s az el­is­me­rő kéz­fo­gást La­borczi Géza lel­kész kapta a he­lyet­tes ál­lam­tit­kár­tól.

A nyír­egy­há­zi szak­kol­lé­gi­um ala­pí­tó­ja kö­szö­ne­tet mon­dott mun­ka­tár­sa­i­nak, köz­tük Mol­nár Er­zsé­bet lel­kész in­téz­mény­ve­ze­tő­nek s mind­azok­nak, akik nél­kül ez a szer­ve­zet nem mű­köd­ne, hi­szen nem volt min­dig könnyű, főleg nem az in­du­lás­nál. Majd a roma fi­a­ta­lok szü­le­i­nek a bi­zal­mát kö­szön­te meg: azt, hogy rájuk bíz­ták és rájuk bíz­zák a gye­re­ke­i­ket, hogy aztán együtt örül­je­nek bol­do­gu­lá­suk­nak, hogy ön­ál­ló eg­zisz­ten­ci­át te­rem­te­nek ma­guk­nak.

A nyír­egy­há­zi szak­kol­lé­gi­um együtt lé­leg­zik a Nyír­egy­há­zi Egye­tem­mel, ahol a kez­de­tek­től ott­hon­ra ta­lált. Az egye­tem rek­to­ra, Vas­s­né dr. Fi­gu­la Erika el­mond­ta: jel­lem­ző­en a pe­da­gó­gus­kép­zés­ben, az ag­rár­kép­zés­ben és gaz­da­sá­gi szak­mák­ban ta­nul­nak a szak­kol­lé­gis­ták.

A kon­fe­ren­ci­án Veszp­ré­mi Er­zsé­bet is­mer­tet­te azt a Hüse Lajos szo­cio­ló­gus­sal és a hall­ga­tók­kal kö­zö­sen ké­szí­tett ta­nul­mány­kö­te­tet, amely hűen tük­rö­zi a romák hely­ze­tét az or­szág ke­le­ti ré­gi­ó­já­ban. Ezzel is ki­fe­jez­ték, hogy egye­te­mis­tá­ik­nak a dip­lo­ma meg­szer­zé­sén túl is van­nak cél­ja­ik, sokuk tu­do­má­nyos te­rü­le­ten foly­tat­ja pá­lyá­ját.

Az elő­adá­sok kö­zött a tutor- és a men­tor­prog­ram­ról, a hall­ga­tók ön­kén­tes mun­ká­já­ról is hall­hat­tunk, ugyan­is a há­ló­zat arra is hi­va­tott, hogy erő­sít­se a hall­ga­tók tár­sa­dal­mi fe­le­lős­ség­vál­la­lá­sát, ösz­tö­nöz­ze kö­zös­ség­épí­tő mun­ká­ju­kat.

/forrás: evangelikus.hu/

“Az Evangélikus Roma Szakkollégium mikrotörténete” című konferenciát köszöntötte Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metroplita, a KRSZH elnöke is. 

A progamban a tutori munkáról dr. Jenei Teréz főiskolai tanár, a mentorálásról Deme Dóra szociálpolitikus tartott előadást. “Hozomány az ERSZK-ból” címmel Beri Károly doktorandusz hallgató tartott prezentációt, majd a elköteleződésről, társadalmi felelősségvállalásról Oláh Róbert alumni, a Magyarországi Evangélikus Egyház felzárkózási referense beszélt. A szakkollégisták önkéntes munkájának egyik legfontosabb helyszínén, az ibrányi Iránytű Tanodában végzett tevékenységről Hajdu Zsolt, a tanoda szakmai vezetője beszélt, és a nyomaték kedvéért ajándékként hozta az Iránytű Filmstúdió első kisfilmjét közös múltunkról! A tanodás gyerekek közreműködésével készült videó óriási sikert aratott, illetve az érintettek meghatottan fogadták az elmúlt évek közös munkáját dokumentáló képsorokat… A középiskolai mentorálásról ezt követően Szabóné Plank Valéria, a Mátészakai SZC Kállay Rudolf Szakképző Iskola tanára beszélt, majd intézményünk vezetője, Molnár Erzsébet foglalta össze a fejlesztendő területeket és sikereinket. 

A 10. évfordulóra az ERSZK Igazgatótanácsa emléklapok adományozásáról döntött: az alapításban, a fenntartásban, a működtetésben érdemeket szerzett szakembereknek, illetve az ERSZK szellemiségének képviseletében figyelemre méltó teljesítményt nyújtott alumniknak Laborczi Géza nyújtotta át az okleveleket. Az ERSZK korábbi tagjainak, a diplomát szerzett hallgatóknak a képviseletében Virág Ádám és Oláh Róbert mondott köszönetet az intézménytől kapott támogatásért, a nyomaték kedvéért egy megható oklevelet is átnyújtva az intézményvezetőnek, Molnár Erzsébetnek.

Az ERSZK tagjainak gyönyörű énekszolgálatát követően szeretetvendégség zárta együttlétünket.

Hálát adunk az ERSZK első évtizedéért!

 

Fabiny Tamás videoüzenete 

 

Tanévnyitó konferenciát tartott a tízéves fennállását ünneplő Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat a zánkai Ezsébet-táborban szeptember 25-26-án. A kétnapos rendezvényre az ország minden tájáról érkeztek a tizenegy intézményből roma egyetemisták és oktatók, szakkollégiumi munkatársak.

A tanévnyitó köszöntők sorát Langerné Victor Katalin, a Belügymi-nisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára kezdte, aki úgy fogalmazott: „Amikor ezt a tizedik tanévnyitót ünnepeljük, akkor nemcsak nosztalgiázni kell, hanem fel kell idézni, honnan indultunk. Megnézni, meddig jutottunk, és mik a céljaink. Tíz évvel ezelőtt elég lett volna két széksor itt a teremben, ma háromszázötven hallgató ül itt és be sem férnénk, ha azok is itt lennének, akik itt végeztek az elmúlt években. Most egy háromnapos felzárkózási konferenciáról jövök, amely a Belügyminisztériumban volt, és bármerre néztem – legyen az akár korai fejlesztés, akár más téma -, mindenhol ott voltak a szakkollégisták. Ez pedig nagy eredménye az elmúlt tíz évnek, mert ti már mindenhol jelen vagytok. […] Tudnia kell a társadalomnak, hogy vagytok! A ti szerepetek, hogy ragasztói, kapocsai legyetek ennek a társadalomnak, és legyetek büszkék erre” – foglalta össze a közös sikereket Langerné Victor Katalin.

Fixl Renáta, a Hanns Seidel Alapítvány elnöke nyitóbeszédében hangsúlyozta: már önmagában az együttlét örömet okoz az elmúlt időszak után, amely a vírusról szólt. A „Jó nekünk együtt” mottó igazán kifejezi a mostani találkozó mondanivalóját. Felszólalásában az elnök megerősítette, hogy az alapítvány továbbra is segítséget kíván nyújtani abban, hogy a hálózat tagjai fejlődjenek, találkozzanak a döntéshozókkal, és érvényesüljenek a világban. Külön örömként vette számba, hogy a szervezet keretében már alumni-program is működik.

Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita, a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat elnöke köszöntőjében azt a példát hozta, hogy nem mindegy, hogyan él az ember, és hogy kel fel reggel. Úgy fogalmazott: „Ehhez nem elég, hogy az ember átrendezi a szobát. Mi kell ahhoz, hogy mindig jobb lábbal keljen fel az ember? Ha úgy indulunk, hogy ezen a napon remek lehetőségek várnak rám, akkor ezeket meg is fogom találni. Most is egy új évet kezdünk, és nem mindegy, hogyan kezdjük el. Ha a magam ura tudok lenni, és én akarom eldönteni, hogy jól fog-e sikerülni ez az év, akkor ez a döntés az én kezemben van. Mert az Isten a kezembe tette a sorsom és rajtam múlik, hogy indulok el ebben az esztendőben, hogy jól sikerüljön. Hinni kell abban, hogy én irányítom az életemet! Az Isten mindig velem van. Ha úgy érzem, hogy az év elején a szívemben lévő lehetőség és lendület elfogyna, akkor jusson eszünkbe, hogy Isten mindent meg fog tenni azért, hogy jól tudjam irányítani az életem” – erősítette szavaival a résztvevőket videóüzenetben a görögkatolikus érsek-metropolita.

Orosz Atanáz görögkatolikus püspök, a Miskolci Görögkatolikus Roma Szakkollégium fenntartójának képviseletében köszöntötte a tanévnyitó konferenciát: „– Tíz év után itt együtt lenni nekem olyan, mint egy családi összejövetel. Tizenegy gyermekes családban nőttem fel, és ehhez tudom ezt hasonlítani. Jó itt lenni, és nem szabad a de vagy pedig szavakkal folytatni a mondatot, annak kell tudnunk örülni, amit éppen átélünk.”


Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke gondolatait Raffaellónak a Krisztus színeváltozása című festményével illusztrálta. Kiemelte, hogy a képen a hegy tetején a Jézussal történő csodát ünneplik a tanítványok, és fürdenek a dicsőség fényében, miközben a hegy lábánál a szegénységben élők épp a beteg gyermeket gyógyítanák, és várnák a csodás gyógyítást. A püspök arra hívta fel a hallgatók figyelmét, hogy a hálózat tagjainak, akik Zánkán összegyűltek, hasonló felelősségük van a társadalomban mint a képen szereplő Péternek, Jakabnak és Jánosnak. El kell mennünk a mélyben élőkhöz, és el kell mondanunk az örömhírt azoknak, akik nehézségek között élnek.

Szombaton a résztvevők ezt követően interaktív workshopokon, közösségi játékokon vehettek részt, majd Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, korábban az emberi erőforrások minisztere, a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat alapító tagja hirdette az igét ökumenikus istentiszteleten Molnár Erzsébet evangélikus lelkész (az Evangélikus Roma Szakkollégium intézményvezetője) és Makkai László görörgkatolikus atya ( a miskolci Görögkatolikus Roma Szakkollégium intézményvezetője) liturgikus közreműködésével. Este a szakkollégiumok gálaműsorával folytatódott a program, majd a Khamoro Partyval zárult.

 

 

 

 

 

Idén is többnapos együttlétbe illesztettük a szakkollégiumi felvételi eljárás szóbeli fordulóját. Augusztus 29-én – az előző napi TanodaOlimpia fáradalmaival mit sem törődve – gyakorlatilag a teljes jelentkezői kör a Campus Kollégiumból indult a parkolóban várakozó buszhoz, bár akadt, aki külföldi munkáról futott be…

A Bevonótábor háromnapos programja ezúttal Tokajban kezdődött, sétahajózásra indultunk ugyanis a Bodrogon! A táj szépségétől, a hajó ringatásától megnyugodva sok teendő várt ránk aztán a Betlehem Evangélikus Pihenőházban, ahol Bevonóbált rendeztünk az első este. A jelentkezőket arra kértük, vegyék komolyan a kérést, ne bulira, ne diszkóra készüljenek, s a legtöbben így is készültek, noha akadtak a régi motorosok között olyanok, akik nem hittek a leírt szónak…

Összességében mégis megállapítható, hogy meglepően jó fogadtatásra talált a kezdeményezés! A fiúk illendően felkértek egy-egy leányt a báli részvételre, de mivel most úgy alakult, hogy kevesebb fiatalember alkotja a mezőnyt, a pár nélkül maradt leányok egy-egy bálanyát kaptak kísérőként a szakkollégium vezetőinek személyében. Miután kicsíptük magunkat az alkalomhoz illően, volt bevonulás, majd bemutatkozás, ahol aztán elszabadult a fantázia: mindenki kedve szerint választhatott karaktert magának. Nem ez volt ugyanis a valódi bemutatkozás ideje és helye, így felszabadultan mókázhattunk. Jól megalapozott hangulatban, oldott légkörben kezdődhetett így a táncoktatás: a palotás, a keringő és a rocki alapjaival ismertette meg a társaságot a táncpedagógusként is tevékenykedő egykori szakkollégistánk, az egyébként tanító szakon végzett Mihalovics-Bugya Zsófia és segítői. A tánclépések fáradalmait a protokolláris ismeretek bővítésével pihentünk ki: Zsófi mesélt a különböző típusú bálokról, a hagyományokról, az öltözködési szabályokról. Aztán a teríték – a különböző típusú evőeszközök és poharak – megismerése volt soron, amikor egy váratlan fordulattal egy új fiú ragadta magához a szót: Lévai Miklósról kiderült, hogy szakácsként végzett korábban, hajón is szolgált, tehát bőven szerzett tapasztalatot a profi vendéglátásban, még mielőtt vendéglátás-túrizmus szakra beadta volna jelentkezését a Nyíregyházi Egyetemre. Hallatlan magabiztossággal igazította el a társaságot, még arra is kitérve, a profi vendéglátásban hol a csapda a kínálásban… Az illedelmes bál idővel egyébként laza együttlétté oldódott, jól éreztük magunkat!

Hiába is igyekeztünk azonban az oldott hangulattal segíteni a jelentkezőket, másnapra ez elillant, bizony érzékelhető volt a feszültség, amikor megkezdődtek a felvételi beszélgetések. Miközben az intézményi igazgatótanács elnökének, Laborczi Gézának a vezetésével munkához látott a felvételi bizottság az új, illetve újra jelentkezők meghallgatásával, a többiek figyelmét ismerkedő feladatokkal, közösségi játékokkal igyekeztünk lekötni. A hangulatváltozás azonnal érzékelhető volt, amint eredményt közölt a feb: az új, felsőfokú tanulmányaikat most kezdő jelentkezők mellett felvételt nyert három olyan fiatal, akitől ugyan júniusban elbúcsúztunk, de más egyetemi szakon folytatják tanulmányaikat.
Este vendégünk volt Gerlai Pál, tokaji központtal szolgáló evangélikus lelkész, mentálhigiénés szakember, aki a konfliktuskezelés önismereti alapjaiba vezette be a fiatalokat. A kinek-kinek tükröt tartó, nagyszerű együttlét végén a gitár is előkerült.

A bevonótábor harmadik napjára nagyon megalapoztuk egy tökéletes új csoportkép elkészítését! Ismerve a bodrogkeresztúri kilátónál garantált, páratlan szépségű hátteret adó panorámát, programba iktattuk a kilátó felkeresését, kifejezetten a fényképezkedés szempontját szem előtt tartva… A fekete égbolt, a szakadó eső keresztülhúzta kimódolt számításainkat keddre ébredve, bár a helyszín adottságait kihasználva azért kísérleteztünk egy keveset, bízva a fotoshop irgalmában…de így még több időt szánhattunk a „bevonódásra” – amikor is az előttünk álló tanév feladataiba, a beiratkozás, tárgyfelvétel, a közelgő események megannyi tudnivalójába, a szakkollégista lét legfontosabb ismérveibe avattuk be a fiatalokat. Közben pedig megnéztük eddigi legjobb imázsvideónkat, mely legutóbbi ittlétünk alkalmával készült – itt is hála Kohut Árpi érzékenységéért, hozzáértéséért! A sok-sok információ átadását és az ebédet követően igyekeztünk vissza Nyíregyházára, mert az egyetemistákat megannyi adminisztratív teendő várta még a TO-n.

A 2021-22-es tanévben hét új szakkollégistát köszöntünk, de valójában több elsősünk van. Tizennyolcan járnak a Nyíregyházi Egyetemre, heten a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán, a többiek pedig a DE egyéb szakjain tanulnak. Az ERSZK-nak jelenleg három Msc-n tanuló tagja van, öten felsőfokú szakképzésben tanulnak.

Isten hozta az új szakkollégistákat, és mindenkinek boldog újévet kívánunk!

Az Iránytű Tanoda programjának állandó önkéntesei a szakkollégisták, az első ötlettől kezdve tettestársak vagyunk ebben a történetben, mert csodás dolog kisgyerekek életét gazdagabbá, élménytelibbé, szebbé tenni…

Az idei azért tűnt minden eddiginél nagyobb kihívásnak, mert óriási érdeklődés mutatkozott a tanodák részéről a rendezvény iránt, s az augusztus 28-ra időzített sportnap idején még azt sem tudtuk, ki a szakkollégista! A legtapasztaltabb tíznek búcsút intettünk a tanévzárón, és még előtte voltunk a felvételinek…

Az új jelentkezőkkel a közösségi oldalon kezdtünk hát ismerkedni, bevonva őket is: igaz, még azt se tudod, felvesznek-e az ERSZK-ba, de önkéntes munkára hívunk, végig talpalhatsz egy napot az ibrányi városligetben! És aki csak tehette, jött! Itt is köszönetet mondunk a Nyíregyházi Egyetemnek és a Campus Kollégiumnak, hogy lehetővé tették az elszállásolást, szolgálatunk csak így valósulhatott meg.

A rendezvény előtti, péntek esti taktikai megbeszélést követően, szombat reggel 24 ERSZK-s egyetemista fiatal látott munkához Hajdu Zsolt hívó szavára, hogy mire a tanodások megérkeznek 20 településről, minden készen várja őket. Volt olyan szakkollégista, aki nagy rutinnal mozgott a területen, akadt, aki alumniként tért vissza, a munkahelyéről szabadságolva magát, így az új jelentkezők mindig kaptak inspirációt, tanácsot a következő szükséges lépéshez. Berendeztük a ligetet, kialakítottuk a versenyhelyeket, előkészültünk az adminisztrációval, mire az autóbuszok begördültek, már az ilyenkor szükségszerű rögtönzések stresszén is túl voltunk. Mert ki gondol előre arra is, hogy mekkora magasságúnak kell lennie annak az önkéntesnek, aki Mignon lenne egész nap – aztán nem lát ki a jelmezből!
Az ibrányi Iránytű Tanoda munkatársainak gondos előkészítése tette lehetővé, hogy több száz tanodás versenghetett, mérkőzhetett egész nap, életre szóló élményeket szerezve, számunkra pedig nagy öröm, hogy a munkánkkal mi is hozzájárulhattunk ehhez.
Galériánk az előkészületeket mutatja:

Galéria a SZON-on

Kisfilmünk

 

 

 

A tanév végeztével érzékeny veszteségeket szenved az Evangélikus Roma Szakkollégium: tagságunk harmada, tíz fiatal ér tanulmányai végére. A siker felett érzett örömbe, büszkeségbe, a Gondviselő iránt érzett hálába szomorúság is keveredik, mert útjukra kell bocsátanunk őket, s az elválás sosem jó érzés! Hogy ne fájjon annyira, háromnapos közösségfejlesztő együttlétbe ékeltük a tanévzárót, helyszínül pedig egyik kedvencünket, a bodrogkeresztúri Betlehem Evangélikus Pihenőházat választottuk.


A program elejére kis kitérőt illesztettünk: Tokajnál Tarcal felé vettük az irányt, hogy felkapaszkodjunk az Áldó Krisztus szobrához. A vizsgaidőszak és az online oktatás idején mozgásszegény életmódhoz szokott egyetemistáknak jelentős kihívás volt a rövid, de kétségkívül meredek kapaszkodó! Annál nagyobb megelégedettséget éreztünk a monumentális szobor lábánál, a közeli bányató környezetében és a csodás panorámában is gyönyörködve. Mindezt áthatotta az egymással való személyes találkozás öröme is – párosával, kis csoportokban tárgyalták a rég nem látott kedves társak az elmúlt időszak gyötrelmeit, a bezártság, a betegség, a tanulmányi kihívások terheit, majd a vacsorát követően irányított beszélgetésen közösen is igyekeztünk feldolgozni az átélt élményeket, tapasztalást. Ahogyan az már nálunk lenni szokott, még sötétedés előtt előkerültek a gitárok, a cajon, és még egy születésnap is hozzájárult, hogy igazán jó hangulatban ünnepeljük meg a találkozást.

A program második napjára a hallgatók jó előre benyújtották igényüket: Balogh Melissza, Balázs Dávid és Orgován Lilla alumni irányításával közösségépítő játékos feladatokkal telt az idő jelentős része. Az, hogy a szakkollégisták teljes odaadással, felszabadultan, nagy aktivitással és sok nevetéssel töltötték ezeket az órákat, egyáltalán nem jelenti azt, hogy haszontalan elfoglaltságban lett volna részük. A közösség tagjainak kapcsolatait is érintő, máskor pedig önismereti feladványok nagyon is hasznosnak bizonyultak a hosszú távollét után. A Mi napunk címmel megvalósított tréning kifejezetten jó szolgálatot tett a csoportkohézió erősítése, a közösség együvé tartozásának fejlesztése szempontjából. Talán ettől is vált különlegesen széppé, átélhetővé az idei tanévzárónk.

Molnár Erzsébet intézményvezető evangélikus lelkész rövid igei szolgálatában az útnak indulókhoz szólt: Ne háborogjatok az úton! (I Móz 45:24.) József szavaira reflektálva felidézte, olykor rögös utakat járunk be, még ha magunk választottuk is: lehet akár kátyús, kanyargós, keserves is. Alapszabály, hogy mindig az útviszonyoknak megfelelően kell azt bejárni, s az egyik „viszony”, amit egymástól és felülről is kapunk, az a szeretet! Egy másik, ami ugyancsak az emberi kapcsolatokból/viszonyokból fakad, s megalapozásának épp ezekben a fiatal években van itt az ideje, mert később szinte lehetetlen, az pedig a barátság. E két érték fontosságát helyezte a szakkollégisták szívére, majd az áldást követően a végzősök búcsúztatása következett.

Az államvizsgán már túljutott tíz szakkollégista mindegyike személyre szóló emléklapot, könyvjutalmat vehetett át, majd a többiek megajándékozása következett. Elbúcsúztunk Gyóni Martintól is, aki hatodéves teológus hallgatóként a Nyíregyháza-kertvárosi gyülekezetben töltötte gyakorlatát, így a mi életünkbe is bekapcsolódott és közel kerültünk egymáshoz. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy megosztotta velünk gyülekezeti ajándékát: hobbija minden, ami vasút, így a mozdonyt formázó tortacsodát a fiatalok együtt költhették el.
E nap történéseit egyébként videón is megörökítettük, a szakkollégiumi életbe bepillantást engedő kisfilmet is megosztjuk majd követőinkkel, ha elkészül.

A 2020/21-es tanévben 10 szakkollégista ért tanulmányai végére, szeretettel gratulálunk oklevelet, diplomát szerzett tagjainknak:
Balogh Melissza Dóra (NYE, gazdaság és menedzsment)
Haga Boglárka (NYE, gazdaság és menedzsment)
Lakatos Filip Csaba (NYE, gazdaság és menedzsment)
Lazók Szabina (NYE tanító)
Kiss Levente (DE Szociológia Msc)
Kovács Richárd (NYE, Testnevelés- történelemtanár)
Orgován Vivien (DE Neveléstudomány Msc)
Pilling Szabina Flóra (NYE, gazdaság és menedzsment)
Rézműves Norbert (SZAHF hittanár – nevelőtanár)
Szanyi Sándor (NYE túrizmus-vendéglátás)

Örömmel és nyugodt szívvel bocsátottunk útra további két szakkollégistát, mert köztünk ismerték fel, éreztek rá, hogy pályakorrekcióra van szükségük: Varga Tünde Eliza egy visszautasíthatatlan állásajánlat miatt levelező tagozaton folytatja tanulmányait, Lakatos Ezékiel pedig az ELTE tanító szakára vált az eddigi felsőfokú szakképzés helyett.
Jó utat, Fiatalok!

Együttlétünk harmadik napjára az Oltalom Szeretetszolgálat egyik részlegének vezetőjét hívtuk körünkbe. Kemenes Erika a kertvárosi gyülekezet szociális intézményeinek rendszerébe avatta be a fiatalokat, külön is ismertetve a közelmúltban megszervezett, tehát legújabb szolgáltatási ágat, a nevelőszülői hálózatot. Ismerve a szakkollégisták családi hátterét, fontos információnak, hasznos tudásnak ítéljük, ha megismerkednek ezzel a tevékenységgel.

A tanév utolsó együttléte 2021. június 21-től 23-ig tartott Bodrogkeresztúron, aztán a szakkollégistáknak is kitört a vakáció. Úgy persze, hogy sokan közülük egyenesen munkába igyekeztek: vagy az új állásukba, vagy nyári diákmunkára…