Végére értünk az NTP-RSZKOLL-M-18–0009 azonosítószámmal nyilvántartott pályázati programnak is a tanévvel együtt. Az utolsó kurzus középpontjában az önkéntes munka, a társadalmi felelősségvállalás, a perifériára sorolt-sodródott rétegek iránti érzékenyítés állt júniusban.

 

Vajon, akik születésüktől kezdve szenvedő alanyai az előítéletes gondolkodásnak, akik a bőrükön érzik, milyen lélek-gyilkos hatása van annak, ha a sztereotípiák miatt nem önmaga cselekedetei, értékei alapján ítélik meg az embert, hanem az azonos társadalmi csoport más tagjainak tévedései/bűnei miatt eleve leírják – nos, akiknek az élete a folyamatos cáfolatról és bizonyításról szól, vajon mentesek-e az előítéletektől?

Számos társadalmi csoport lehetőségeit korlátozza az előítéletes gondolkodás, nem csak a „legnagyobb kisebbségnek” nevezett cigányságba született nemzedékek sorsát determinálja a rossz beidegződés. Magyarországon elég tanyasinak lenni, netán szegénységgel küzdeni, vagy valamilyen fogyatékossággal élni…

„Felfelé nyalni, lefelé taposni” – foglalja össze a mondás azt az önző és öncélú magatartást, amely egyébként mindenki életét megkeseríti. Mintha mindenkinek szüksége lenne a jó közérzete érdekében arra, hogy találjon valaki megvethetőt, utálhatót, természetesen olyat, aki feltétlen ő alatta helyezkedik el a társadalmi hierarchiában. Aki még nála is gyengébb és még kevésbé képes érdekei érvényesítésére.

A társadalomtudományok eredményei, felismerései, megállapításai is citálhatók lennének, amelyek arról szólnak, hogy ha a közösség tagjai szolidaritást mutatnak egymás iránt, sikeresebbek, eredményesebbek lesznek. De át is ugorhatjuk a racionális érveket, mert erkölcsi kötelesség, a szeretet parancsa is, hogy figyeljünk egymásra, törődjünk egymással és szolgáljunk egymásnak.

Roppant esetleges azonban, hogy a ma felnövekvő generációk találnak-e ehhez hiteles magatartási, viselkedési mintákat, illetve hol találnak? Ennek a kurzusnak az volt a célja, hogy ismereteket adjon a szakkollégistáknak például a szociális ellátás átszervezéséről, a nagy intézmények kitagolásával egyszerre kialakuló támogatott lakhatás szolgáltatásáról, a közösségi ellátás meghonosodásáról. Ugyanakkor azoknak az attitűdöknek a kialakítását is fontosnak tartottuk, melyek az egész közösség életminőségére pozitív hatással vannak.

Társadalmi felelősségvállalás a Nyíregyháza-Kertvárosi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház fenntartásában működő intézményekben, a fogyatékkal élők otthonában– Élim Evangélikus Szeretetotthon -, illetve az újonnan létrejött támogatott lakhatásban, valamint a perifériára szorultak körében végezhető önkéntes tevékenységek, a hátrányos helyzetű diákok tanulási motivációjának erősítése – ezek voltak a program legfontosabb témái. Az ERSZK-ban kiemelt prioritásként kezeljük önkéntes segítők felkészítését.

A tanév elejéhez időzítve az Élim Szeretetotthonba látogattunk a Nemzeti Tehetség Program támogatásával megvalósított program keretében. A közel százéves diakóniai intézmény múltjával, történetével, az ellátottak helyzetével és sajátosságaival ismerkedtünk meg Sipos Ilona intézményvezető és Sándorné Hargita Edit fejlesztőpedagógus közreműködésével, majd az intézmény lakóinak segítségével érzékenyítő játék részesei lehettek a szakkollégisták.

Az ERSZK tagjai visszatérő vendégek az Élimben, de a hallgatók egy része folyamatosan cserélődik, az új szakkollégisták némelyikének megrendítő élmény volt a látogatás, mert még sohasem találkozott értelmi sérült, vagy más súlyos fogyatékkal élő emberrel.

A program egyúttal az önkéntes munkára készítette fel a fiatalokat: a szakkollégisták ebben a félévben maguk választotta helyszíneken és önálló szervezéssel teljesítik a havi 10 órás társadalmilag hasznos tevékenységet.