kreatív munkák | Meersz.hu

Meglett végre a szereposztás. Mert egy darabig bolyongtunk a „kedve is van, alkalmas is és meri vállalni” – Bermuda háromszögben, végre már a felolvasó próbánál jártunk. Március-áprilist a Passió próbáinak, bemutatójának szántuk, erre épült terveink szerint a tavaszi időszak szakmai munkája, s már az érdemi rész következhetett volna, mikor hihetetlen gyorsasággal tört ránk az újratervezés kényszere. Ha nincs hallgató az egyetemen, ha tilos a kontakt, semmi sem tartható a korábban kidolgozott elképzelésekből…

Ha nem lehet próbálni, nincs bemutató. Ha nem vagyunk jelen, nem lehet kommunikációs tréninget tartani, nem lehet roma népismereti kurzust tartani, nem lehet konferenciára utazni Miskolcra, szakmai tanulmányútra Auschwitzba, nem lehet közösséget építeni-ápolni a megszokott formákkal… Azzal hamar végeztünk, hogy mit nem lehet!

Sokkal több fejtörést adott, hogy adott keretek között mit lehet és szükséges is csinálnunk! Ha az egyetemi képzés folytatódik, akkor a hátrányos helyzetű egyetemistákat segítő roma szakkollégiumnak is létjogosultsága van. Érvényes a KRSZH küldetési nyilatkozata, az ERSZK pedagógiai programja, mindazok a szakmai törekvések, amelyek keretet adnak tevékenységünkhöz, s alapot az ösztöndíjak kifizetéséhez.
Amint meggyőződtünk arról, hogy minden szakkollégistánk biztonságos helyre jutott a veszélyhelyzeti előírásoknak megfelelően, az egyetemi tanulmányaik folytatását jelentő feladatok mellett sorra kapták a szakkolis feladatokat is.

Sorozatunk első darabjában azokból a hallgatói munkákból adunk ízelítőt, melyeknek az együvé tartozás megélése, a közösségi létünk ápolása volt a legfőbb célja. Jobbnál jobb versek, plakátok, esszék, videók, projekt-tervek születtek a kreativitás jegyében, íme, a termés java:

Gábor Balogh:

Szakkoli Online

Város szélén kurta koli.
Ott mindig nagy a buli.
Még most is az lenne benne,
ha a vírus nem közeledne.

De a vírus egyre közeledik,
A koli lecsendesedik.
Pihennek a szakkolisok, hazamentek
de a feladatok alól felmentve nincsenek.

De ösztöndíj mégis kéne,
főleg eme nehéz időkbe’!
No, de annak alapot kell teremteni,
mindenért meg köll dolgozni.

“Zsike, drága aranyvirág!
A feladatot máris postázd!
Gyors legyen mint a Jenei busz!
E-MAIL!!! Azzal semmit sem buksz.”

Hé ERSZK! Telót kézbe gyorsan!
Zsike posztolt a csoportba!
Ja… csak az önkéntes óra…
Sebaj, ott a passió próba.

Megcsörgetnek telefonon:
“Menjél fel a facebookra,
kezdődik az online óra!”

“Ördög bújt ebbe a telefonba,
hát mingyárt eldobom a francba!
Folyton csörög, sípol és pittyeg!
Már teljesen az agyamra megy!”

Megint rezeg ez a fránya…
“Szia Gábor, itt Klára!
Megkaptam a hírt mára,
a tábor elmarad sajna”

Na jó, ennyi korona elég volt mára…
Nézek egy kis videót, az majd megnyugtat, hátha.
Ekkor szememet kell szegeznem a Győrfi Pálra.

Balogh Piroska:

Otthon
Egész életemben vándoroltam szüntelen
nem találtam e világon helyem.
Mindenki elkerült, senkit nem érdekeltem
máskor nem kaptam mást, csak megvetést,
és gyűlöletet.

De aztán…találtam egy társaságot
kik sorsa az enyémhez hasonló.
Hamar befogadtak, tanultam tőlük sok dolgot
ez a hely számomra olyan, mint egy otthon.

Mindenki máshonnan jött, másról fújta a szél
más a származásuk, más helyzetet élt.
Másak a szokásuk, másak az elveik
másak a viselkedésük, másak lényeik.

De van valami, ami közös volt bennük,
az hogy emberek, és nekik is van érzésük.
Ezek a dolgok kovácsolták össze egymást
ezek a dolgok tették a csoportot családdá.

Persze, mint más helyen itt is vannak szabályok
amit illik betartani, mert nem lesz más, csak káosz.
Van itt zene, éneklés és sok jó dolog
Olyan ez a hely, akár mint egy otthon

Haga Boglárka:
Bár tervem nem volt az egyetemre nézve,
De, ideje volt, hogy a jövőmet magam vegyem kézbe.
Hát jelentkeztem a szakkoliba,
Bár még bizonytalan voltam akkoriba’.
Teltek, múltak a hónapok, évek
És az ERSzK-sok megéltek sok szépet.
Imádtam az együtt töltött időket,
Bár a kedvencem a borkostoló lett!
Különböztünk, de valamiben még is egyek voltunk:
Sokkal értékesebbek vagyunk, mint azt gondoltuk.
És akik erre megtanítottak minket,
Angyalok ők, sőt igazi kincsek.
Bár hálánkat sokszor nem mutatjuk:
A tréningekről késünk és ezzel az oktatókat untatjuk.
De elnézik nekünk, mert szeretnek minket –
Mondom én, ők igazi kincsek.
Köszönöm, hogy itt lehetek,
Szomorú vagyok, hogy lassan már én is elmegyek.
Bár nincs még minden veszve,
Vár még Bogira az alap szakos terve.

Balogh Melissza: Rövidke versecske

Erősebbek az átlagnál,
Ravaszabbak a vártnál!
Sosem megyünk időre,
Zenével haladunk előre!
Kíváncsiságunkban van az erő,
Előadóknak ez nagyon megnyerő!
Ritkán vagyunk maximálisan,
S ezért nem maradunk nyugiban!
Zajosak s bátrak, bambát közöttünk nem találnak,
Kissé tré ez a vers, de most csak ennyire telt!