EVANGÉLIKUS ROMA SZAKKOLÉGIUMOK TALÁLKOZÓJA NYÍREGYHÁZÁN

Meersz vagy Nyersz? Játék a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium nevével, mert bekacsint a „Magyarországi Evangélikus Egyház Roma Szakkollégiuma” elnevezés is a legkezdetibb időkből, még 2011, az alapítás lázas időszakából, de csak azóta van értelme variálni a kezdőbetűkkel, amióta van PERSZe, Pécsi Evangélikus Roma Szakkollégium! Nagy-nagy öröm és hála a Teremtőnek, hogy a többi történelmi egyház példája után, 2018 óta már az evangélikus kötelékben is két ilyen intézmény létezik, és a legelső adandó alkalommal megkezdődött az együttműködés. A körülményekkel dacolva, a Pécs-Nyíregyháza közti – hazai viszonyok között óriásinak számító – földrajzi távolság ellenére, lelki és szakmai azonosságok alapján épül és erősödik a kapcsolat. Ennek jegyében szervezett a két evangélikus roma szakkollégium közös tanévzáró együttlétet Nyíregyházán, nem tévesztve szem elől e különleges intézmények küldetésének lényegét a program megszervezésekor. A jellemzően roma és hátrányos helyzetű egyetemisták sajátos élethelyzete megkívánja, hogy minél gazdagabb kulturális tartalommal töltsük meg a közös időt – azt gondolva, hogy a felsőoktatási évek alatt sem késő pótolni mindazt, ami a szerencsésebb helyzetbe született középosztálybeli gyerekek életében sokkal korábban megtörténik Magyarországon. Azon igyekeznek a szakkollégiumok, hogy jövőt építő roma értelmiségiek formálódjanak köreikben, hogy szűk világukból kilépve ráismerjenek a világ tágasságára, az értékek és kultúrák sokszínűségére, a másokért viselt felelősség nehézségekkel terhelt boldogságára…


A Nyíregyházán megszervezett közös programról Józsa Ferenc szakkollégista, a Pécsi Tudományegyetem frissen diplomázott, szociális munka szakon végzett hallgatója számol be:


Június 23. és 26. között szakkollégisták vidám kacajától volt hangos a Nyírség városa, ugyanis második alkalommal került megrendezésre a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium (NYERSZ/ERSZK) és a Pécsi Evangélikus Roma Szakkollégium (PERSZ-E) közös hétvégéje, ami ezúttal a tanévzárás és az ezzel járó, vizsgák utáni lelki felocsúdás, számadás jegyében telt.

Az első közös programra még 2019 szeptemberében került sor a festői szépségű Balatonszárszón. Akkor még nem tudtuk, hogy jó ideig ez lesz az első és egyben utolsó közös randevúja a két testvér-szakkollégiumnak. Aztán jött a COVID és minden számítást, reményt áthúzott arra vonatkozóan, hogy még a tavasszal meglehessen tartani a következőt. Két év telt el azóta, a koronavírus ugyan még velünk van, de már jobb a helyzet, mint korábban. Viszont sok minden változott mindkét oldalon: egykori tagok távoztak, végeztek az egyetemi tanulmányaikkal, a helyükre új hallgatók érkeztek. Mondhatni, újrakezdés ez a szakkollégisták szempontjából.

A pécsi csoport 6 órás út után, kissé fáradtan, kimerülten érkezett meg Nyíregyházára Békési Andrea intézményvezetővel és foglalta el helyét a Luther Márton Evangélikus Kollégiumban, a találkozásnak alkalmas helyszínt adó városközponti intézményben. Másnap az ízletes, ébresztő reggeli falatok után, a nyíregyházi szakkollégistákkal kiegészítve városismereti túrával indult a hétvége, így megismerhettük Nyíregyháza igencsak színes történelmét, az egyes utcák elnevezésének hátterét. Kalauzunk Bácskainé dr. Pristyák Erika egyetemi oktató volt, aki egyébként szakkollégiumi mentorként és az ERSZK igazgatótanácsának tagjaként is közel áll köreinkhez. A délelőtti etap zárásaként kívül-belül megcsodálhattuk az evangélikus nagytemplomot, itt Kovács László Attila igazgatólelkésztől kaptuk az információkat. Az étvágycsillapító ebéd után múzeumlátogatással folytatódott a délutáni program. A szakkollégisták két múzeum kiállítását nézték meg csoportokra bontva. A Kállay Gyűjteményben, abban az épületben, amely Kállay Miklós egykori magyar miniszterelnök lakhelye is volt, megcsodálhattuk mindazon kiállított relikviákat, kitüntetéseket, ruhadarabokat, melyek hajdan a nyírségi nemesi család tulajdonát képezték. Emellett pedig egy helytörténeti kiállítást is megtekintettünk, természetesen mindezt interaktív formában. A Szindbád Színháztörténeti Rendezvénytérben pedig egy szintén interaktív színháztörténeti tárlatot vettünk szemügyre, melynek végén egy különleges, 3D-s utazásra invitált minket Krúdy Gyula sokat látott hőse, Szindbád, hogy kedvenc szerelmes történetén, a Rómeó és Júlián megmutassa: mennyi minden változott a színjátszás történelmében. Az esti étkezést követően az elegánsabbnál elegánsabb ruhadarabok kapták a főszerepet, ugyanis a nap fénypontja a két szakkollégium bálja volt. Megtanultuk és elsajátítottuk a bécsi keringőt két ERSZK-s alumni, Vargáné Orgován Vivien és Varga Ákos avatott irányításával, végig kóstoltuk Villány, illetve Tokaj legnemesebb isteni nedűit, végül pedig szabadon buliztuk át az éjszakát. A bál folyamán mind a pécsi, mind a nyíregyházi szakkollégisták felocsúdtak a kezdeti bátortalanságukból és elkezdtek ismerkedni egymással.

A szombati nap a sóstói Falumúzeumban kezdődött, ahol körbejárhattunk egy „rekreált” XIX-XX. század eleje-közepi alföldi falut és megismerhettük az akkori községek életét, hagyományait, kultúráját. A túra végén pedig kemencében sült, kézműves kakaós csigával vártak minket. A délután a szabad foglalkozásról, elsősorban a fociról szólt. A két szakkollégiumból verbuvált vegyescsapatok mérkőztek meg egymással, természetesen barátságos keretek között, és ahogy lenni szokott, játékosok és nézők egyaránt élvezték a játékot, a pályán látottakat. Azt senki sem jegyezte, hogy ki győzött, mert nyilvánvalóan mindenki nyert… Alig, hogy végeztünk a vacsorával, újabb különleges élmény várt ránk, ezúttal zenei-kulturális étvágyunkat csillapítandó. A mintegy 2 órás koncert folyamán a középkori-reneszánszbeli klasszikusok mellett napjaink örökzöld slágerei is felcsendültek, előbb az Akkordikon duó előadásában, majd helyi barátaikkal, a kertvárosi gyülekezethez kapcsolódó Pásztortűz trióval kiegészülve, így megalapozva hangulatunkat az éjszakához. Ezt követően a szakkollégisták önfeledt beszélgetésbe, mulatozásba elegyedtek. Itt már jelét se lehetett venni mindannak a félelemnek és bátortalanságnak, amit még a bál elején érezni lehetett. A hallgatók jobban megismerték egymást, a kialakulóban lévő barátságok szorosabbá váltak.

Vasárnap, a hétvége záróakkordjaként, rendhagyó áhítat vezette be a közös tanévzárót. Előbb Ócsai Zoltán, pécsi evangélikus lelkész hangolt össze bennünket a közös énekléshez, majd Molnár Erzsébet, az ERSZK lelkész-intézményvezetője végezte a liturgiai szolgálatot (Luk 14:16-28). Laborczi Géza, az ERSZK igazgatótanácsának elnöke, a roma szakkollégiumok intézményrendszerének létrejöttében kulcsszerepet játszott lelkész pedig az igehirdetés szolgálatát vállalta: az el nem fogadott meghívás bibliai példázata alapján arra hívta fel figyelmünket, hogy mi mindannyian Isten országának a vendégei vagyunk. Meglehet, ezen a világon a beleszületettség állapota sokak szemében számít, de Isten országa nem így, és nem is választás alapján működik, hanem a meghívás révén mind szabadon távol maradhatunk, vagy elfogadjuk azt. Kirekesztve azonban senki sincs ebből a vendégségből. A lényeget Szabó T. Anna Az ég zsoltára című versének Kaláka-feldolgozásával nyomatékosította igehirdetésében Laborczi Géza.
Mindez egymás megismeréséről, új barátságok kialakításáról, a pécsi és a nyíregyházi szakkollégium testvéri kapcsolatának szorosabbá tételéről tett tanúbizonyságot. Az igehirdetést követően a szakkollégiumok előző tanévének értékelése következett, majd mindkét intézmény vezetősége könyvjutalommal, emlékplakettekkel búcsúztatta az ebben a tanévben végzett és az önkéntességben, közösségi munkában kiemelkedő hallgatókat.
Pécs:
Aczél Renátó (PTE jogi asszisztens); Herczeg Nikoletta (PTE turizmus-vendéglátás ügyintéző); Józsa Ferenc (PTE szociális munka Bsc); Molnár Marcell (PTE vezetés-szervezés Msc); Mándoki Stella (PTE fogorvos); valamint Schäffer János, az intézmény munkatársa.
Nyíregyháza:
Agócs József (NYE sportszervezés-rekreáció Bsc); Balogh Csaba (NYE sportszervezés-rekreáció Bsc); Bardi Réka Boglárka (NYE gazdaság-menedzsment asszisztens) ; Lakatos Ádám (NYE gazdaság-menedzsment asszisztens); és nővére Lakatos Magdolna Tünde (DE ápoló Msc).
A szakkollégiumban végzett közösségi munkáért, kiváló önkéntességéért, az ERSZK méltó képviseletéért elismerő oklevelet kapott Balogh Gábor (NYE, gazdaság-menedzsment asszisztens); Hurai Gergő (NYE agrármérnök-asszisztens), Mihalik Martina (NYE földrajz-történelem tanár-szakos); és Stekler Dávid (NYE szociálpedagógia).

Végül a pécsi szakkollégisták összepakolták holmijaikat, majd elérhetőséget cseréltek és elbúcsúztak a helyiektől a mielőbbi viszontlátás reményében.
Szívből jövő hálával és szeretettel köszönjük a pécsi és a nyíregyházi szakkollégiumok vezetőségének, lelkészeinek ezt a kellemes, szeretetteljes három napot, a programok megszervezését és gördülékeny lebonyolítását, hogy a lehető legjobban érezzük magunkat. Továbbá köszönet illeti a Luther Márton Evangélikus Kollégium dolgozóit az értünk végzett fáradhatatlan munkájukért.

 

Jó gyakorlatok nyomában jártunk az áprilisi szakmai műhelymunka során Görögszálláson és Nyírtelken. Az integrációra tett erőfeszítések két különböző példáját tanulmányoztuk, betekintve a mindennapi megküzdés nehézségeibe és sikereibe egyaránt. A görögszállási romák körében végzett evangélikus misszió és a nyírteleki Kedvesház-pedagógia eredményeiben sok év munkája gyümölcsözik.

Szerencsésnek is érezhetjük magunkat, hogy a jövő roma értelmiségét képző nyíregyházi műhelyünk közelében több olyan program is fut, amelyek maradéktalanul alkalmas példát mutatnak, mit lehet tenni helyben, a saját erőforrásokra támaszkodva a leszakadó rétegek felzárkóztatása érdekében, még ha nem is egyik napról a másikra. A Filadelfia Evangélikus Egyházközség roma misszióját és a Kedvesház pedagógiai programját újra és újra megmutatjuk a szakkollégistáknak, tudva, hogy tagságunk néhány évenként kicserélődik – márpedig szakjuktól függetlenül ismerniük kell a mintának állítható, működő megoldásokat.


Április 22-i görögszállási látogatásunk alkalmával Györfi Mihály lelkész fogadott bennünket a korszerű közösségi házban. A Filadelfia gyülekezet alapítója az elején kezdte a történetet: a rendszerváltást követő zavarodottságban hogyan építettek előbb közösséget, aztán templomot a Nyíregyházától alig 10 kilométerre található kisvárosban.

„2005-2006 tájékán pedig nem a célba érést éltük át, annak módját kerestük, hogy amit kaptunk, hogyan adhatnánk át! A fiatalok újságot szerkesztettek, amolyan keresztény családi magazint, amit aztán házhoz is szállítottak, nem csak Nyírtelken, de például Görögszálláson, Belegrádon is. Aztán jöttek, hogy Misi bácsi, Misi bácsi, olyan szívesen fogadják az újságot, kellene velük csinálni valamit! Vasárnap délutánonként harmincan-negyvenen imádkoztunk együtt a görögszállásiakért, Isten útmutatásáért.”

A szegregátumban ezután szervezett árokparti zsíroskenyeres ismerkedés megmutatta, hogy a megélhetési, iskolázottsági problémák jelentik a legfőbb akadályokat, aztán projektek sokaságának megvalósításába kezdett a mind erősebbé váló Filadelfia gyülekezet. Módszeres munkával, államilag is támogatott szolgáltatások sorát tették elérhetővé a sokfunkciós nyírteleki templomban a roma, azaz cigány atyafiak számára is – ahogy Györfi Mihály szereti mondani. A kompetenciafejlesztő, a végzettséget is adó képzésekre, a Biztos kezdet-gyerekházra, az anyák között helyben végzett munkára alapozva beindultak az istentiszteletek, bibliaórák Görögszálláson, az előre haladás pedig újabb dilemmákat hozott.

„A hitre jutás – megélhetés között feszülő erkölcsi dilemmával találtuk szemben magunkat! Lophat-e fát az ember, aki a megfagyástól óvná a családját?” – tette fel a provokatív kérdést a szakkollégistáknak Györfi Mihály. „S ha tiéd az erdő?” – élezte tovább a dilemmát…

Mesélt a szociális földprogram nyújtotta lehetőségekről, az annak alapján mára kiteljesedett helyi biogazdaságról. A felzárkóztató képzések, az itt megszerzett munkatapasztalat sokakat helyezett vissza az elsődleges munkaerőpiacra, őket pedig arra a felismerésre juttatta, hogyan folytassák a gazdálkodást szociális alapon az analfabéta, vagy helyrehozhatatlan egészségkárosodással élők támogatása érdekében, de azért a piaci körülményekre is tekintettel…
A legutóbbi ERSZK-látogatáshoz képest elképesztő fejlődést tapasztalhattunk mind a közösségi házba költöztetett gyerekház körülményeiben, mind pedig az új fólia-sátrakkal működő biogazdaságban, ami persze csak azoknak tűnhetett fel, akik nem először jártak itt.

Hasonló élményről számolt be Malik Péter is, aki végzős teológushallgatóként kapcsolódott be először az itteni misszióba, majd csodálkozott rá 2017-es visszatérését követően a folyamatos munka áldásaira. Most, hogy a nyugalmazott lelkész, Györfi Mihály nyomdokaiba lépett, látva a szakadatlan változás tanulságait, így fogalmaz:
„Sokan gondolják úgy, hogy majd Isten nélkül is menni fog, amit vele és általa megtapasztaltak. De örülünk mindenkinek, aki lábra tud állni, elég erőt érez, hogy felkerekedjen innen, hogy munkahelyet keres és talál. Mi pedig folytatjuk a gyerekmunkát, a hittan-oktatást, a roma lányok közti munkát, a felnőttek bibliaóráit.”

A mintegy 300 lakosú Görögszálláson szinte csak romák élnek, eddig egy lány jutott el az érettségiig, de az OKJ-s képzéseken végzettséget szerzetteket hosszan lehetne sorolni. Ez a magyarázata, hogy a biogazdaságba most alig jut munkáskéz. A gyönyörűen gondozott kertészetben, ahol egyébként a csepegtető öntözéssel megerősített ezer négyzetméteres fólia mögött szabadföldi művelés is folyik, Bánszki István volt a kalauzunk. Az év tizenkét hónapjából 8-9 hónapon át termelnek irányításával a vetésforgó, a vegyszermentesség összes praktikáját bevetve.
Útban hazafelé még betértünk a nyírteleki templomba is, ahol vendéglátóink szavai nyomán arra csodálkozhattunk rá, hogy a hagyományos templomépítéshez képest milyen lehetőségek tárulnak fel a célszerűen végig gondolt tér-szervezéssel, a modern épületgépészettel, a fenntarthatóság eszményének módszeres megvalósításával Isten XXI. századi házában…


Április 26-án tértünk vissza ismét Nyírtelekre, de a 38-as főútról ezúttal nem balra a templomhoz, hanem jobbra, a Szent István utcán található Kedvesházhoz kanyarodtunk, ahol Batári Zsolt igazgató várt ránk. Míg a gyerekek a földszinti ebédlőben tanulással, leckeírással töltötték az időt, mi a tetőtérben berendezett előadóban ismerkedtünk az itt folyó munkával. A Lázár Péter – állami gondoskodásban, intézetben nevelkedett – roma pedagógus nevéhez kötődő intézmény és nevelési mód, a Gyermekekért SOS Alapítvány küldetése több szakkollégista számára lehetett ismerős, ennek elméleti alapjairól, módszertanáról a karantén idején online-kurzust szerveztünk az akkori szakkollégistáknak. Batári Zsolt, aki a kezdetektől részese volt az itt folyó munkának, a jelen valóságában mutatta be az elmúlt 24 év, az eddig itt megfordult 130 gyerek, a sok-sok szakmai elismerés, kisebb-nagyobb egyéni, pedagógiai siker jellegzetességeit.

Nyírtelekhez 18 bokortanya tartozik, köztük a már említett Görögszállás és Belegrád is. A környékbeli elszórt településekről megoldhatatlan nehézséget jelent a napi iskolába járás, ez a szükség hívta életre annakidején Nyírtelken a hétközbeni kollégiumot. Az itteni gyerekekre kifejlesztett alternatív pedagógiai módszerek mellett az intézmény legkarakteresebb sajátossága a partnerségi kapcsolatrendszerben keresendő, s a legfontosabb partnerek a szülők:

„A Kedvesház lakóinak első generációja már szülőként van jelen az életünkben. Vannak olyan szülővé lett egykori növendékeink, akik azt mondják, nem adják a Kedvesházba a gyereküket, mert már ők maguk akarják mindazt megadni nekik, amit ők itt, tőlünk kaptak meg annak idején. Ez óriási öröm és siker! Vannak a környező bokortanyákon aztán olyan szülők is, akik bár komoly erőfeszítéseket tettek az életük jobbá tétele érdekében, ma már műanyagablakos, komfortossá tett házban élnek, de ha fenn akarják tartani, a munkába járással együtt megoldhatatlan, hogy a gyerekükkel megfelelően törődni tudjanak. Ők meg épp azért kérik a gyerekük felvételét, hogy kapják meg ők is, ami a fejlődésükhöz szükséges. Ez is siker.”

A szülőkkel való kapcsolattartás a siker legfőbb záloga, s ez még Lázár Péter felismerése volt: ebben a szociokulturális közegben a mindennél is többet kell tenni az ő bizalmuk és együttműködésük megszerzéséért, mert csak így lehet a gyerekekkel dolgozni. Szociális munkás hozza-viszi a híreket, rendszeresek a családi délutánok, amikor kisbusz utaztatja be a szülőket, s a közös vacsorát követően jót is, rosszat is megbeszélnek. „A jót is” – hangsúlyozza Batári Zsolt az együttműködés alapját. Az intézménynek hét munkatársa van, de igénybe veszik pszichológus, fejlesztőpedagógus, nyelvtanár szolgáltatásait is az előmenetel érdekében.

A siker egyértelmű mutatója, hogy megszűnt a korai iskolaelhagyás, mindenki középiskolában folytatja a tanulást, s még akkor sem kell elhagyni a Kedvesházat, 7-től 19 évesig laknak együtt most is.
A hallgatókat különösen érdekelte a vegyes korosztály együttélése, az együttműködés mikéntje, de kérdeztek a mindennapok rutinjáról is, majd a példásan rendben tartott szobákba kukkantottunk be, hogy már az udvaron érjük utol a gyerekeket. A tanulást követő udvari játék során voltak, akik a kosárpalánk körül csoportosultak, néhány szakkolis a futballpályán nyargalt a gyerekekkel, az udvari edzőgépeken csimpaszkodva pedig spontán beszélgetőkörök alakultak. Már láthatóan oldódott az első találkozás megilletődöttsége, mikor a kedvesházi napirend visszazökkentett mindenkit a teendők fogságába: vendéglátóinkat a vacsorához terített asztal várta, minket pedig az autóbusz.

A jó gyakorlatok megismerését a májusi szakmai műhelymunka során folytatjuk újabb szabolcs-szatmár-beregi települések meglátogatásával.

 

 

 

Evangélikus roma szakkollégiumok találkozója Szárszón

Hivatalosan is két roma szakkollégiuma van az evangélikus egyháznak szeptembertől. Mint ismeretes, a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat (KRSZH) 2011-es létrejötte óta működik a nyíregyházi intézmény (honlapján meersz, hivatalosan a mozaikszó ERSZK!), de a hosszasan elhúzódó technikai, adimisztrációs nehézségek leküzdése után mostantól, a 2019/20-as tanévtől létrejött a Pécsi Tudományegyetemen is az az evangélikus intézmény, mely a hátrányos helyzetű, elsősorban roma származású fiatalok egyetemi előmenetelét, diplomaszerzését hivatott előmozdítani (PERSZ). A roma értelmiség életre hívásában, megerősítésében elkötelezett egyetemi műhelyek, az egyházi fenntartású roma szakkollégiumok közös szakmai alapelvek és program mentén tevékenykednek, azonos modulok alapján szervezik működésüket. Nem volt nehéz tehát összeállítani annak a szakmai műhelymunkának a programját, melyet együtt valósítottak meg október közepén a balatonszárszói Andorka Rudolf Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban.

 

 

Az irgalmas samaritánus (Lk 10:25-37) története köré szerveződött a közös szakmai műhelymunka. Más és más aspektusok kibontását vállalták a közreműködő lelkészek az elmélkedések, áhítatok alkalmával és újabb megvilágításba helyezték a bibliai példázatot a különböző csoportfoglalkozások, bibliodráma-alkalmak, abban a reményben, hogy a péntek estétől vasárnap délig tartó együttlét a lehető legtöbbet kihozza a közös programból a résztvevő fiatalok épülése érdekében.


Ócsai Zoltán, a pécsi gyülekezet és a szakkollégium lelkésze az irgalmas samaritánus története apropóján azt a kérdést járta körül igemagyarázatában péntek este, hogy „mit tegyek?”. Mit tehet a törvénytisztelő pap, a normakövető levita, ha egyszerre kell megfelelnie az Úr parancsolatának, népe szokásrendjének és törvényeinek, valamint saját lelkiismeretének… „Mi van a törvényben? Hogyan olvasod?” – ezt a felvetést szombat délelőtt Kondor Péter, a déli egyházkerület diakóniáért is felelős püspöke járta körül, majd az esti csendesség alkalmával Molnár Erzsébet lelkész, a nyíregyházi intézményvezető megtoldotta egy újabb kérdéssel: „De ki a felebarátom?” „Te mit gondolsz?” – ez már Laborczi Géza kérdése volt vasárnap délelőtt, amikor a nyíregyházi szakkollégium igazgatótanácsának és a Roma Szakkollégiumok Egyesületének elnöke összegzésre törekedett.


A jerikói úton rablótámadás áldozatául esett emberről nem sok részletet árul el Lukács Evangéliuma. A többségükben roma származású, eddigi életükben az előítélet sokféle formáját és a sztereotípiák terheit megtapasztalt fiatalok készséges partnerek voltak a történet különböző aspektusainak, az értelmezés rétegeinek megfejtésében, a szereplők motivációinak értelmezésében. Különösen, hogy ehhez nem csupán prédikációban kaptak eligazítást. Az irgalmas samaritánus történetét drámapedagógiai módszerekkel is feldolgozták, értelmezték a szakkollégisták Révész Judit és tréner-kollégái iránymutatásai, szakszerű vezetése révén, akár katartikus pillanatokat is okozva a kiscsoportos tréningek résztvevőinek…


Újabb megindító pillanatok akkor következtek, amikor vasárnap délelőtt a sajtó híradása, a rendőrségi helyszínelők jelentése, a sürgősségi egészségügyi ellátásban dolgozók feljegyzése, a bibliai történet szereplőinek naplóbejegyzései, vagy épp az áldozat Facebook postja mögé bújva nyilatkoztak meg a fiatalok, mit üzen számukra az irgalmas samaritánus története. S ha ennyi még nem lett volna elég, egy kerekesszékes nyíregyházi fiatalember és egy törékeny pécsi lány megmutatta mindezt mindenki szeme előtt egy performance-ban…


A nyíregyházi és pécsi roma szakkollégisták közös szárszói hétvégéje bevallottan azt a célt is szolgálta, hogy a fiatalok megismerkedjenek, az egyébként jelentős földrajzi távolságot leküzdve személyes kapcsolatba kerüljenek. A feszes tematika ellenére lehetőség nyílt a két evangélikus intézmény „barátkozására”. Szó se róla, nem kellett sok ösztönzés, hogy az egyetemisták bírtokba vegyék és belakják a Balaton parti létesítményt: ismerkedő, csapatépítő közösségi játékok és örömzenélés vitt elevenséget a tópart verőfényes őszi nyugalmába, a diákok elragadtatottan élvezték a konferenciaközpont nyújtotta ellátást (köszönet érte itt is!) a közös munkát és a találkozások örömét. Az ország különböző egyetemein (Pécsett, Nyíregyházán, Debrecenben, Budapesten), más-más szakokon és évfolyamokon tanuló, de hasonló helyzetből és szociokultúrális háttérből érkező hallgatók sokat tudnak egymásnak segíteni és fontos számukra mindaz, amit az evangélikus egyház lelkészeitől kaphatnak. „A püspök is csak ember” címmel tartott pódiumbeszélgetés Kondor Péterrel bőséges tanulsággal szolgált az emberi életút nehézségeiről, értékválasztásairól, a hit megtartó erejéről.


Szeptembertől lett hivatalosan is két evangélikus roma szakkollégium, ez tehát a kezdet. Ami oly bíztatóan sikerült, hogy a folytatás nem kérdés a két intézményvezető – Békési Andrea és Molnár Erzsébet – számára. Kimondatlanul is arra kell azonban először válaszolniuk, hogy a hol legyen a következő közös program Tiszától innen…

Hálatelt szívvel várják a karácsonyt a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium tagjai. A nyíregyházi felsőoktatási intézményekben tanuló hátrányos helyzetű fiatalok pár hete azzal az ötlettel rukkoltak elő, hogy karácsonyi szeretetakciót szerveznének a még tőlük is hátrányosabb helyzetűeknek. Egyhónapos intenzív szervező munka után a napokban célba juttatták adományaikat: jutott az Oltalom Szeretetszolgálat hajléktalan klienseinek, az ibrányi Iránytű tanodába járó gyerekeknek és családjaiknak, valamint a nyírteleki Kedvesház heteskollégium lakóinak. A szakkollégisták boldogsága határtalan!

A hallgatói önkormányzat tisztújításán, a HÖK-elnöki posztra pályázó Varga Ákos kortesbeszédében fogalmazódott meg a karácsonyi szeretetakció gondolata. Élénken emlékezett ugyanis egy korábbi közös élményre, amikor mélyszegénységben, szegregátumban élő romákat látogattak a szakkollégisták, s még a buszon, úton hazafelé felébredt bennük a késztetés, jó lenne segíteni. Mert a rossz helyzetnél is van még rosszabb, a szegénynél is szegényebb – ott és akkor azt érezték, muszáj lenne tenni valamit. Valamit, amire már ők is képesek.
Ákos megválasztásával az is eldőlt, hogy akkor ennek neki látnak – az ERSZK vezetője, Molnár Erzsébet és munkatársai pedig készségesen a vállalkozás mellé álltak, noha most is meg vannak róla győződve, hogy a szakkollégisták között is sokan vannak rendkívül nehéz helyzetben, s bizony két ösztöndíj-fizetés között sokuknak hosszú a hónap, pláne, ha a családnak is küldenek belőle…
„Adjatok és néktek is adatik” (Luk 6.38) posztolták a szakkollégium közösségi oldalán, „Fogjunk össze a gyengékért, mert együtt erősek vagyunk” – nyomatékosították még az üzenetet, a klubban pedig gyűlni kezdtek az adományok. Otthonról, az ismerősöktől, az ismerősök ismerőseitől érkeztek a jó minőségű ruhaneműk, játékok, iskolaszerek. Egyre határozottabban körvonalazódott, hogyan lenne hatékony az akció.
A fiatalok úgy döntöttek, a nyírteleki Kedvesház kollégium lakóinak egy-egy megpakolt cipősdobozt készítenek. Több szakkollégista is vállalta, maga elkészíti egy-egy kislány vagy kisfiú meglepetését, de hogy kijöjjön a 23, néhány dobozt még közösen, az addigra bőséggel érkező adományokból töltöttek meg plüssökkel, más játékokkal, egy-egy sállal, kesztyűvel, zoknival, bögrével, édességgel. A válogatáskor külön csomagba kerültek a téli, meleg holmik, főleg a férfiruhákat szánták az Oltalom Szeretetszolgálat hajléktalan klienseinek. De az érkező zsákok, táskák tartalmából egész családok ruhatárát fel lehet frissíteni, ki lehet egészíteni, így az ibrányi tanodás gyerekek kis- és nagytestvéreinek, szüleinek is örömöt lehet vele szerezni.
Az elmúlt héten célba értek az ajándékok. A Kertvárosi Gyülekezet adventi sorozatának keretében kedden adták át a szakkollégisták a hajléktalanoknak szánt holmikat Laborczi Géza igazgatólelkésznek, illetve az Oltalom munkatársainak, hisz ők tudják a legjobban, a rájuk bízott emberek közül kinek mire van szüksége. Csütörtökön Ibrányba mentek, a gyűjtés nagy része a szombati ruhabörzén talált új gazdára az Iránytű Tanoda projektzáró hosszú hétvégéje keretében. A becuccolásban segédkező tanodás gyerekek azonban jó érzékel szúrták ki a csomagok közül azokat, melyek játékot rejtettek, nem is voltak hajlandók a raktárba vinni kincseiket!
Szerdán a Kedvesház családi napján, a kedvesházi gyerekek szülei és testvérei körében kézből kézbe adták a cipősdobozokat az ünnepi műsor és a karácsonyfa közös feldíszítését követően. Ez volt az az alkalom, amikor az átadásra vállalkozott 11 szakkollégista személyesen átélhette az ajándékozás örömét: gyönyörködhettek a sugárzó gyermekarcokban, a megajándékozottak boldogságában.
Adni jó – adjatok, és néktek is adatik! A sokaknak magától értetődő igazság tartalmat nyert azoknak a fiataloknak az életében is, akik nagyjából ugyanabból a helyzetből igyekeznek kitörni, amiben a megajándékozottak vannak. Mintha a saját árnyékukat lépték volna át: nélkülözéseik közepette is képesek voltak lemondani a juttatásuk, ösztöndíjuk egy részéről, de – ami ugyan ennyire fontos – idejüket, energiáikat, és a szeretet erejének bizonyságát adták az akció megszervezésével, a logisztikával a siker érdekében, hogy örömöt szerezzenek a még náluk is nehezebb helyzetben élő embereknek, családoknak.
A szakkollégium képzési programja révén egyébként azzal is tisztában vannak, hogy adni szerényen és hivalkodás nélkül illendő, hogy könnyű legyen elfogadnia annak, akinek nincs más választása… Egy népe boldogulásáért, felemelkedéséért küzdő szakkollégistának azonban másik küldetése is van: rést ütni az előítéletek falán. Előállítani a „pozitív váratlant”, a nyilvánosságnak megmutatni az ajándékozó, adakozó, a másokkal együtt érző roma példáját – ezt nem lehet diszkrét csendességben! Majd csak akkor, ha a dolgok nem azáltal dőlnek el a legtöbbek szemében, hogy kinek milyen színű a bőre.

Beszámoló még itt evangelikus.hu!

és itt:

EVANGÉLIKUS FÉLÓRA

és

Az ERSZK közössége továbbra is fontosnak tartja, hogy középiskolásokkal találkozhassunk. Meggyőződésünk, hogy csak a tanuláson keresztül visz az út a felemelkedéshez, és ezt a szakkollégistáink tudják a legmeggyőzőbben kifejteni. Másrészt, a szigorodó felsőoktatási felvételi követelmények tudatában, időben kell gondoskodnunk intézményünk hallgatói utánpótlásáról. November végén – december elején két középiskolába is ellátogattunk.

Elolvasom