Már nem is emlékszünk, mikor és hogyan kezdődött a kapcsolatunk L. Ritók Nórával és az általa igazgatott Igazgyöngy Alapítvánnyal… Az ERSZK kezdeteitől szervezünk látogatásokat Toldra. Volt, hogy saját készítésű kókuszgolyóval érkeztünk, máskor a nekik gyűjtött ruhaadománnyal, 2018 tavaszán pedig a Passiót, Jézus szenvedéstörténetét mutattuk be a toldi közösségi házban; és volt, hogy L.Ritók Nóra érkezett meghívásunkra a Nyíregyházi Egyetemre, hogy a Másik Magyarországról meséljen nekünk.  

Csak a földrajzi távolság az oka, hogy nem intenzívebb a kapcsolatunk, de így is fontosnak érezzük, hogy a nyíregyházi roma szakkollégium minden generációja megismerkedjen a művészeti nevelésből kisarjadt komplex esélyteremtő modellel. Az értelmiségi pályára készülő fiataloknak tudniuk kell azokról a próbálkozásokról, amelyek az általános tendenciákkal, a körülményekkel dacolva a romák fejlesztésében, integrálásában sikeresnek mutatkoznak. Hogy a saját környezetükben szerzett élettapasztalatok nyomán ne érezzék reménytelennek és kilátástalannak azt, amire egyébként igyekszünk módszeresen felkészíteni őket: tudniuk kell, hogy vannak működő, bizonyított, jó gyakorlatok. Az októberi tematikus hétvégének ez volt az egyik fontos célkitűzése.

A szakmai műhelymunka nyitányaként a fiatal anyák klubjának foglalkozásába csöppentünk bele a toldi közösségi házban: a beszélgetés vezetője, Horváth Mária pillanatok alatt bevonta a szakkolisokat is a befogadásról, csoportba tartozásról szóló polémiába. Amikor az ölben tartott apróságok mind egyértelműbb jelét adták, nekik elég volt a felnőttek komolyságából, Lencse Máté, a tanoda vezetője vette át a szót. A pedagógia szakos bölcsész fiatalember 2012-től van a hajdúsági zsákfaluban, az ELTE oktatói státuszát cserélte le… Nekünk tartott prezentációjában erős érvekkel demonstrálta L.Ritók Nóra évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott felismerését még a művészeti iskolából: a komplex problémára csak művészetpedagógiával, neveléssel nem lehet válaszokat találni. Mivel a család által átörökített szocializációs minták a legmeghatározóbbak az értékrend, a kommunikáció, a konfliktuskezelés, az életstratégia tekintetében, a változtatás szándékának a családi mintázatok megváltoztatására kell irányulniuk.

„Az Igazgyöngy húszéves fejlesztési ciklusának 13. évében járunk” – ezt már Eszenyi Katalin, a toldi projekt igazgatója mondta, aki ismertette a bevett fejlesztési formákat, a munkahelyteremtés vívmányait, a kríziskezelés megannyi módozatát. A sok-sok apró sikert és az időről időre visszatérő kudarcokat. Izgalmas beszélgetés tárta fel ezek okait, a „tanult tehetetlenség”-ből következő folytonos változtatási, megújulási kényszert, az ezekből fakadó felismeréseket. A közösségi házban még kézbe vettük a helyi lakosok által írt és szerkesztett (!) Toldi Hírmondó legutóbbi számait, majd felkerekedtünk, hogy megnézzük az alapítvány különböző egységeit: a tanodát, a Gyöngy 1. és Gyöngy 2. létesítményeit. Nemcsak az Igazgyöngy híressé lett kézműves termékeivel, a Szunó-val (magyarul Álom, és a művészeti iskolában készült gyermekrajzok motívumait felhasználó textil- illetve asztalosmunkákat jelöli) és az Amari-val (jelentése Miénk, a márkanév alatt a saját biokertészetükben termelt és a környéken begyűjtött bogyósgyümölcsök felhasználásával készült befőttek, lekvárok) ismerkedtünk, de közben a kötetlen beszélgetés kiterjedt mindenre, ami a szakkolisok érdeklődését felkeltette.

Azt ugyan sajnáltuk, hogy a messzeföldön is híres projekt kitalálóját, folyamatos fejlesztőjével ezúttal nem találkozhattak a mostani ERSZK-sok, mert L.Ritók Nórának halaszthatatlan okokból el kellett utaznia ezen a napon, ám annál meggyőzőbb az itt folyó munka komolysága: munkatársai az ő távollétében is teljes mélységében számot tudnak adni szerteágazó tevékenységük okairól, céljairól, a meghaladni kívánt helyzet makacs csapdáiról…

 

 

Az októberi szakmai műhelymunkának pénteken még egy célállomása volt: Debrecenben a Wáli István Református Cigány Szakkollégium egy korábbi látogatását viszonoztuk a kapcsolatépítés, a hálózatosodás jegyében. Kellemes hangulatú, könnyen oldottá vált találkozásban volt részünk, hisz fiataljaink nemrég Egerben, a KRSZH-tanévnyitón is találkoztak, de számít az is, hogy a WISZ-nek olyan tagja is van, aki az ERSZK-ban kezdte felsőoktatási tanulmányait, most pedig már a doktorandusz-képzésnél tart… A legfontosabb szempont mégis a kedves és nyíltszívű fogadtatás és vendéglátás volt, amit ezúton is köszönünk debreceni testvérintézményünknek, és vezetőjének, Mózes Áronnak.

A tematikus műhelymunka második napján, szombaton Szilágyi Esztert hívtuk segítségül intézményünkbe, hogy segítsen megragadni az ujjaink közül kifolyó időt! A debreceni Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium tanulmányi vezetője intenzív időmenedzsment tréninget tartott. A cél az időkezelés hatékonyságának a növelése, emellett a tudatos, célorientált tervezés és priorizálási képesség fejlesztése volt. A tréning általánosságban célozta az énhatékonyság, produktivitás, tudatosság, szervezett életvitel fejlődését, de konkrétan a tanulási hatékonyság növelését is. Rögös utat jártak végig a fiatalok a halogatás, túlvállalás, nemet-mondás nehézségeinek felismerésén keresztül a tudatos tervezés kihívásáig, majd az Eisenhower-mátrixig: Mit kezdjünk a nem fontos és nem sürgős, illetve a nem fontos, de sürgős feladatokkal? Szilágyi Eszter számos egyéni, páros és kiscsoportos játékos feladaton keresztül igyekezett eszközt adni a szakkolisok kezébe, melyek intellektuálisan, mentálisan, de fizikailag is igénybe vették a társaságot. Az egésznapos intenzív munka gyümölcsei még érlelődnek… együtt reménykedünk a gazdag termésben.

 

 

 

 

A második szemeszterbe fordulva megtartottuk az első szakmai műhelymunkát. A roma kultúra értékei felé fordulva pénteken a példaadó életutak sorozatban vendégünk volt Arató Miklósné főnővér. Este cigány táncházat rendeztünk, melyre érdeklődő vendégek is érkeztek. Szombaton Debrecenbe utaztunk, a V. Protestáns Cigánymissziós Találkozóra.

Rendszeresen hívunk olyan előadót az Evangélikus Roma Szakkollégium tematikus hétvégéinek programjába, aki személyes életútjával, megküzdött sikerével tud példát és hitet adni a fiataloknak.

A nagykállói Arató Miklósné Rózsa, a Sántha Kálmán Szakkórház Gerontopszichiátriai Osztályának főnővére nehéz sorsban nevelkedett, amikor annak lett volna az ideje, szó sem lehetett tanulásról – a kisebb testvéreit nevelte, vezette a háztartást. Már háromgyermekes édesanya volt, amikor ráismert rég elnyomott álmaira. Előbb segédápoló lett, nagy nehézségek árán álláshoz jutott, majd lépésről-lépésre haladt tovább. Az érettségit követte az alapdiploma a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán, majd egyszerre két Msc-diplomát is szerzett. De nem a végzettségeinek köszönheti csupán főnővéri állását: azért külön keményen meg kellett harcolnia. Szorgalommal, szakértelemmel, megbízhatósággal kellett megvédenie a pozícióját. Harcairól, küzdelmeiről is őszintén, egyenesen beszélt a szakkollégistáknak, arra intve őket, hogy egyetemistaként és a munka világában a hozzáértés, a szakmaiság legyen az első, de otthon, a családjuk körében ne próbáljanak azon a nyelven megszólalni, amit tanulmányaik során sajátítanak el. Arató Miklósné nem tekinti befejezettnek tanulmányait – hajlik rá, hogy lánya, egyik első és kiváló szakkollégistánk, Arató Andrea példáján felbuzdulva Phd-fokozatot szerezzen. Arató Miklósné arra mutatott példát szakkollégistáinknak, hogyan lehetséges a roma identitás teljes megóvása mellett családanyaként, nagymamaként, kiváló háziasszonyként a többségi társadalom elismerését és tiszteletét kivívva karriert építeni olyan hierarchizált és tekintélyelvű szervezetben, mint az egészségügy.

Este a Khamoro Cigány Tánc Egyesület elnöke, Farkas Zsolt és a Romano Glaszo együttes alapítója, Lakatos György volt a vendégünk. Az ERSZK zenészeivel – Balázs Achillesszel, Beri Károllyal és Lakatos Filip Csabával – együtt muzsikálva fantasztikus estét varázsoltak! Lényegesen több volt ez, mint cigány tánc! Vendégeink nem csak táncot akartak tanítani, de a roma kultúrából minden mást is, ami kapcsolódik: viselkedést, viszonyulást, magatartást, tartást – és persze ritmust, mozdulatokat, a táncrendet, lépéseket is… Jó volt megtapasztalni, hogy a szakkollégisták közül többen is birtokában vannak annak a hagyománynak, amelyet vendégeink is képviselnek, ellentétben a divattá tett populáris megjelenítéssel. (Balogh Melissza és Lakatos Filip Csaba, illetve Cozma Patrícia táncát vendégeink elégedetten nyugtázták.)

A szakmai hétvége második napján, szombaton Debrecenbe utaztunk, a Református Nagytemplomban egész napos rendezvényen vettünk részt. “Teremts bennem tiszta szívet” – az ötödik protestáns cigánymissziós konferencia címéül választották ki Dávidnak ezt a könyörgését. Több mint ezer résztvevő között meghallgattuk Kurdi Zoltán metodista cigánymissziói lelkész, Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Langerné Victor Katalin, a Belügyminisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára, Dr. Puskás István debreceni alpolgármester, Durkó Albert, a pünkösdi egyház cigánymissziójának vezetője, dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet nemzetiségi ombudsman-helyettes, Gábor Rupi, a korondi baptista cigány gyülekezet lelkésze gondolatait, délután pedig a cigány/roma testvérek bizonyságtételét.


Szakkollégistánk, Pilling Szabina Flóra így számol be a debreceni cigánymissziói találkozó nyomán ébredt érzéseiről és gondolatairól:

Mély érzéseket keltett bennem az, hogy részt vehettem az V. Protestáns Cigánymissziós Gyűlésén, magyar emberként és az Evangélikus Roma Szakkollégium tagjaként.

A mise, amin részt vettem, megmutatta számomra, hogy mennyire is nehéz a romáknak beilleszkedni a társadalomba, hiszen a legtöbb ember kirekeszti, lenézi és elítéli őket. Ezen szeretnék változtatni, mert úgy gondolom, hogy minden ember megérdemli az egyenlőséget, hiszen senki nem tehet arról, milyen körülmények közé születik. A tiszteletes asszony által elmondott dolgok, hogy Isten segít mindenkinek megtalálnia az útját – szívemhez szólt, valamint láttam magam körül az Istenhez fohászkodó sok megtört arcot, akiknek segítségre van szükségük a helyzetük javításának érdekében. Úgy éreztem, Isten most mutatta meg az én utamat, hogy minden tőlem telhetőt meg kell tennem, ezzel biztosítva a segítségemet embertársaimnak.

Azt tapasztaltam, hogy a kisebbséghez tartozó személyek nem elég tájékozottak a lehetőségeikkel kapcsolatban, hiszen gyakra megkülönböztetés áldozataivá válnak.

Ezért is jelentkeztem a szakkollégiumba, mivel én is hasonló helyzetben vagyok, de szeretnék kiállni a rászorulók érdekeiért, hiszen mindenkinek egyenlő esélyeket kell biztosítanunk.                              

Meg fogok tenni mindent annak érdekében, hogy elérjem ezt.

Húsvétra készülve idén is színre vittük Jézus szenvedéstörténetét, a Passiót. Nagyjából egy hónapos próbafolyamatot követően a Nagyhéten, március 28-án három helyszínen mutattuk be az előadást. A biharkeresztesi közösségi házban általános iskolás gyerekek, a toldi művelődési házban pedig felnőttek ültek a nézőtéren. Hogy elvihettük hozzájuk „az üzenetet”, azt az Igazgyöngy Alapítványnak köszönhetjük. A napot Debrecenben, az evangélikus gyülekezetben zártuk, ez is misszió volt, csak másképp…

Elolvasom

Hatodik alkalommal rendezték meg szombaton Debrecenben, a Tóth Árpád Gimnázium tornacsarnokában a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat teremlabdarúgó tornáját. A Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium rutinra tett szert a szervezésben: két egymást követő évben nyerték el a KRSZH Focikupát, s vele a torna rendezésének jogát. A Kocsis Fülöp, érsek-metropolita fővédnökségével megrendezett versenyre meghívást kaptak az egyetemi roma szakkollégiumok is, így kilenc csapat sorakozhatott fel az ünnepélyes megnyitóra és a sorsolásra.

Elolvasom

„Ez a mi dolgunk”  címmel rendezte meg a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat (KRSZH) tanévnyitó konferenciáját idén a debreceni Wáli István Református Cigány Szakkollégium szeptember 9-11. között. Mint ismeretes, a KRSZH öt éve működik, és már 250-nél is több hallgatója van a történelmi egyházak által idén már héttagúra fejlesztett szervezetnek. Az induláskor a jezsuita rend Budapesten, a görögkatolikus egyház Miskolcon, a reformátusok Debrecenben, míg a Magyarországi Evangélikus Egyház Nyíregyházán alapított intézményt az egyetemek közelségében a roma értelmiség felnevelésére. Egy évvel később a római katolikus egyház Szegeden hozta létre hasonló profilú műhelyét, majd Debrecenben is létrejött egy görögkatolikus fenntartású szakkollégium, a most induló tanévnek pedig az a sajátossága, hogy a református egyház a fővárosi egyetemeken tanulókra is kiterjeszti hatókörét, Budapesten is megkezdte működését egy református szellemiségű roma szakkollégium. Hagyomány a KRSZH-ban, hogy a tanévet közös konferenciával és tanévnyitóval indítják, ennek helyszíne évről-évre változik, Nyíregyháza után idén Debrecen volt a házigazda.

Elolvasom