Roma identitás – hodászi tükörben

Szakmai programunk fókuszában márciusban a roma identitás állt. Március 11-én Rézműves Melinda néprajzkutató volt a vendégünk, majd 19-én mi látogattuk meg őt Hodászon. A szakkollégisták mostani generációjának is ismernie kell ugyanis azt a sok-sok értéket, melyet ez a mintegy 3000 lelkes nyírségi település megjelenít. Felkerestük a roma tájházat, a Madzagóvoda örökségét továbbfejlesztő Gyerekházat, a görögkatolikus cigány templomot és részesei voltunk a Magyar cigány hősök című vándorkiállítás megnyitásának az Alkotóházban.

 

Rézműves Melinda az első roma származású diplomás volt Hodászon. Az Ő édesanyja volt a legendás Lina néni, aki 1968-ban létrehozta a Madzagóvodát, hogy a telepi gyerekek se maradjanak pedagógiai fejlesztés nélkül. Amikor a néprajz szakos egyetemista a Kárpát-medencei tájházakról tanult, döbbent rá, hogy minden nemzetiségnek, kisebbségnek van, csak a romáknak/cigányoknak nincs tájházuk! A hodászi roma tájházat egy arra alkalmas porta megvásárlásával még Lina nénivel, és édesapjával, Rézműves Mihállyal együtt hozták létre 2001-ben. Rézműves Melinda akkoriban budapesti értelmiségiként tudományos munkát végezett – számos könyv, köztük az első hazai cigány olvasókönyv és munkafüzet szerzőjeként, szótárfejlesztőként, kutatóként dolgozott –, majd a Közművelődési és Vidékfejlesztési Programiroda Egyesület megalapításával visszaköltözött falujába, hogy közösségszervezőként tegyen az övéiért. Létrehozta az Alkotóházat a roma képzőművészet, zene és irodalom bázisaként, számos Európai Uniós-projekt – mint a Nagyapám kincse, a Mirinkle (Gyöngyszemek) – révén aktivizálja a helyi és környékbeli települések lakóit a roma kultúra értékeinek, hagyományainak megőrzése érdekében. Helyi közösségeket szervez, képzéseket hoz helybe, a hodászi roma telepre…

Nem tekintjük véletlennek, hogy az Evangélikus Roma Szakkollégiumnak szinte a kezdetektől volt – néha egyszerre négy – hodászi tagja, de szakmai irányultságuk alapján a társintézményekbe is jutott a hodászi roma fiatalokból! Egyszerre, együtt az identitás megtartásának és a progresszió képviseletének nincs hitelesebb nagykövete és cselekvő építője jelenleg, s ez a mostani találkozáskor is kitűnt az ERSZK-ban. Népismereti előadását erős személyes adalékokkal fűszerezte, beszélt a romani nyelvről, a dialektusok egyenrangúságáról, majd részleteket láttunk a Sorsunk című filmből.

A program második részeként Hodászra látogattak a szakkollégisták. Tanulmányi kirándulásunkat a Tájházban kezdtük, természetesen Rézműves Melinda volt az idegenvezetőnk. Szakszerű értelmezését meghallgatva a romák lakhatási viszonyairól, a hajdani Madzagóvoda portájára vettük az irányt. A zsinórral lehatárolt szabad téren kezdődött Lina néni missziója, erőfeszítéseinek jótékony hatását felismerve építettek oda először egy, majd két csoportszobát az 1970-es években társadalmi munkában… Az ezredfordulót követően máshol létesült korszerű óvoda a roma/cigány kisgyerekeknek, Lina néni hagyatéka pedig nemrég gyerekházként kelt ismét életre a pályázati támogatásból megvalósult felújítás nyomán.

Ezt követően a hodászi romák életének megváltoztatásáért küzdő másik kulcsszereplő, Sója Miklós öröksége következett: a közeli görögkatolikus cigány templomban Kónya Árpád parókus elevenítette fel Sója tiszteletes cigány missziójának elemeit, az áldozatos szolgálat máig érvényes hatásait. Még sokáig hallgattuk volna a történetet, de a Csanády Gábor által tervezett, 1997-ben felszentelt templomból a sürgető telefonhívásra nyargalnunk kellett az Alkotóházba: kezdődne az Együtt szabadon – Magyar cigány hősök című vándorkiállítás megnyitója!

A 32 jeles cigány hőst bemutató roll-up-okat az udvaron állították fel, hogy az épület legnagyobb helyiségében a közönségnek legyen helye – de így sem fért be mindenki. A hiánypótló tárlatot egyébként a Terror Háza Múzeum állította össze, így magától értetődő, hogy hangsúlyos szerepet kaptak az 1956-os forradalom és szabadságharc hős roma/cigány mártírjai, akik többen voltak, mint a romák részaránya a teljes lakosság körében. A kiállítás azonban emléket állít az első generációs roma értelmiség legmeghatározóbb képzőművészeti, zenei, színművészeti, irodalmi hőseinek is, de az úgynevezett hétköznapi hősnek tekinthető pedagógusoknak, szociális munkásoknak, közösségszervezőknek, amilyen Berki Judit, Debre Istvánné, Hága Antónia, Orsós Éva, Kovács Zoltán, Rostás László vagy éppen Rézműves Mihályné Lina. Az ünnepi beszédeket követően Oláh Gergő énekkel tűzdelt motivációs előadása zárta a programot, üzenetére leginkább épp a roma szakkollégisták tudtak rezonálni a teremben.
Köszönjük a hodászi élményeket!

(Az Alkotóház képzőművészeti projektjében készülnek az ablaktáblák, spaletták! Ezek egyikén egy nagyecsedi szakkollégistánk állt modellt. Mutatjuk a galériában!)

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .