Önkéntesek akcióban

Ebben a tanévben különösen hangsúlyossá vált a szakkollégisták társadalmi szerepvállalása: nem csak a partnerszervezetekkel való együttműködésben, a programokon való részvételben mutatnak aktivitást, de a korábbinál intenzívebben fordulnak a tőlük fiatalabbak felé. A hátrányos helyzetű általános- és középiskolások mentorálása, a tanodai önkénteskedés egyre nagyobb teret kap a szakkollégiumi tevékenységek rendszerében, ami nem az ERSZK-t bemutató, továbbtanulásra ösztönző direkt programok helyébe lépett, hanem azokat kiegészíti.

A két rendezvénytípus között azonban kétségkívül van összefüggés: intenzív együttműködésünk az Arany János Tehetséggondozó Kollégiumi Program szereplőivel Baktalórántházán, Ibrányban például úgy kezdődött, hogy csak el akartuk mondani, hogy vagyunk. Sokféle módon tudunk segíteni a felsőoktatásba igyekvőknek terveik megvalósításában, nem függetlenül azoktól az aggodalmainktól, nehogy a mind szigorúbb követelmények miatt elfogyjon a célcsoport a felsőoktatásból…

A továbbtanulási jelentkezési határidőt megelőző látogatást azonban újabbak követték, lépésről-lépésre formálódott a kapcsolat az érettségi előtt állók és az egyetemi tanulmányokat folytató szakkollégisták között. Ennek fókuszában a minél jobb érettségi és ezzel együtt a sikeres felvételi áll. A szakkolisok látogatása közös matekozást, angolozást jelent, illetve szükség szerint azokkal a tantárgyakkal foglalkoznak, amire igény mutatkozik. A tapasztalat az, hogy a pályaválasztásban, intézményválasztásban, magának az egyetemi felvételi procedúrának a megismertetésében is segítségre szorulnak az érettségire készülő középiskolások. Olykor egészen alapvető információkhoz nem jutnak hozzá, ha másért nem, hát az internet-hozzáférés hiánya, szűkös volta miatt. Ezt felismerve, Oláh Róbert az ERSZK asszisztense folyamatosan prezentálja a felvi.hu-t, lépésenként vezeti be a középiskolásokat a felsőoktatás gazdag kínálatába.

 

Ebből az is következhet egyébként, hogy nem a  szabolcsi megyeszékhely kínálatában, hanem egy  távoli egyetemen találja meg valaki a számára      legjobb, elképzeléseinek legmegfelelőbb lehetőséget.  Ha így alakul, akkor a KRSZH többi intézményét  ajánljuk a roma, illetve hátrányos helyzetű fiatalok    figyelmébe… Az együttműködés ott tud kibontakozni,  ahol a tanárok is jó szívvel fogadják igyekezetünket,  és rugalmasan közreműködnek a találkozások  megszervezésében, mert nem saját munkájuk  kritikájaként értékelik, hanem segítségként élik meg  a szakkollégisták közreműködését.

Vannak ugyanis a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkózásáért, integrálásáért dolgozó szakemberek között számosan, akiknek magától értetődő, hogy az értelmiségi pályára állt, felsőoktatásban tanuló fiatalok milyen hathatós segítői lehetnek az ő munkájuknak. Egy roma egyetemista már akkor példakép a tanodában, ha benyit az ajtón, ha megjelenik hús-vér valójában a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek között. De aztán segít tanulni, gyakorol egy kis helyesírást, tollbamondást a kisiskolással, és amikor hibát javít, nem dorgál, nem tesz szemrehányást. Beszélget, érdeklődve kérdez és figyelmesen meghallgat. No meg sokat játszik, gitározik, énekel velük. Jófej.

Az ibrányi Iránytű tanodában Hajdu Zsolt szakmai irányításával különlegesen hatékonyak tudunk lenni. A kiváló szakember egyrészt felkészítette a tanodásokat a szakkollégisták fogadására, másrészt pedig minden újonnan érkező egyetemistát bevezet azokba a pedagógiai célkitűzésekbe, amelyekben a közreműködésükre számít. Minden alkalommal szempontokat ad a gyerekek tevékenység közbeni megfigyeléséhez, gondoskodik arról a tartalomról, a célravezető módszerekről, játékformákról, amelyek garantáltan élményszerűvé teszik a találkozást. Ebből csak egy villanásnyi példa, hogy péntekenként, ha a szakkollégisták jelen vannak, az aznapi legjobb tanodások tőlük kapják meg az Iránytű tanoda saját pénzben mért prémiumát, a karátot.
A szakkollégisták egyébként szakjuktól függetlenül feltűnően jól mozognak a kicsik között. Ha létezik olyan, akkor ösztönösen jó pedagógiai érzéket mutatnak: figyelemmel fordulnak a gyerekek felé, ugyanakkor egy-egy laza mondattal, minősítés nélkül teszik helyre a rendetlenkedő, elkanászodó rosszcsontokat, igen nagy hatásfokkal. Hogy erre ritkán van szükség, az megint Hajdu Zsolt munkáját, az általa meghonosított „házi szabályok” következetes alkalmazását dicséri. Mindenesetre, a szakkollégisták tanodai működéséről az jut eszünkbe, valószínűleg az otthonról hozott minták alapján tudnak elfogadók lenni a kisebbekkel, feltétlen szeretetet és tiszteletet tanúsítanak. Ugyanakkor azt az értékrendet jelenítik meg – közvetítenek szavaikkal és hitelesítik magatartásukkal -, amely már életútjuk saját, önálló tapasztalatai nyomán az oktatási intézményrendszer és hangsúlyosan az Evangélikus Roma Szakkollégium hatása, s amely alkalmassá teszi az egyént a sikeres beilleszkedésre, a társadalmi integrációra.


És akkor ezeknek a találkozásoknak az érzelmi oldaláról még szót sem ejtettünk! Mindennél beszédesebbek azok a fotók, amelyek a kicsik arcán tükröződő csodálatot, feltétlen rajongást örökítik meg! A szakkollégistákat pedig minden találkozás azzal a fantasztikus érzéssel ajándékozza meg, hogy másoknak segíteni, másnak javára tenni fantasztikusan felemelő, sajátjaikért fáradozni pedig különösen… És hogy ő képes erre! Ha saját iskolai sikeressége döccen is olykor, mert becsúszott egy B-vizsga, értékes személyiség és pótolhatatlan a maga nemében.

Nem véletlen, hogy akik május elején belekezdtek a tanodai önkéntességbe, lelkesen folytatják is, csupán a hamar érkezett vizsgaidőszak okozott némi zavart az olajozott gépezet működésében. De sosem annyit, hogy egyszer is meghiúsult volna a rendszeressé tett ibrányi tanodai látogatásunk.
Így aztán nem is csodálkozhatunk, hogy egyik szakkollégistánk, a sok éve versenytáncos, egyébként pedig szociálpedagógiát tanuló Varga Ákos ebben a tevékenységben önállósította magát. Pár szakkollégiumi szervezésű önkénteskedés után már egyéni indíttatásból kísérte kirándulásra a tanodásokat, illetve rendszeres táncoktatásba kezdett köreikben.
Az önkénteskedés másik formája Nyírteleken, a Filadelfia Gyülekezet „roma lányos-projektjében” valósul meg. A kislányok korai iskolaelhagyása, az idő előtti családalapítás megelőzésére, a továbbtanulási motivációk ébresztgetésére, az iskolai sikeresség előmozdítására életre hívott pályázati programban kifejezetten korrepetálást kért tőlünk Kovácsné Györfi Viktória projektvezető. Ez személyre szóló segítést jelent, a szervezés ennek megfelelően bonyolultabb. Egyrészről, ki kellett derülnie, hogy a jellemzően görögszállási szegregátumban élő lányoknak melyik tantárgy okoz nehézséget, másrészről, az adott tantárgyból melyik szakkollégistában buzog elég önbizalom, hogy bevállalja a közreműködést. S aztán hétről-hétre meg kellett találnunk az alkalmas időpontot a személyes találkozásra, függetlenül attól, hogy ki hova jár iskolába, milyen szakköre, edzése, elfoglaltsága, vagy épp gyakorlata, ZH-ja, elővizsgája van… A tanév ritmusához képest megkésetten elkezdett korrepetáció miatt egyelőre nem lehetünk biztosak benne, hogy a kislányok bizonyítványán meglátszik a mi működésünk, bár az év végi javító dolgozatokba, feleltetésekbe már „belelógott a kezünk”. Annyit azonban kétséget kizáróan megérezhettünk, hogy érdemes a szervezési nehézségeket felvállalva a szeptemberi folytatásról gondolkodnunk, mert az együttműködés ugyanúgy hat a benne résztvevőkre, mint a tanodában: a szakkollégisták személyes példájánál és közreműködésénél talán semmi sem hatásosabb motiváló erő a megismert életviszonyaikhoz képest értelmes életcél után kutató roma gyerekek számára az alsóbb iskolákban.

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .