Megkezdődött a XXV. Nemzetközi Ökumenikus Szabadegyetem

Az egyhetes rendezvény célja, hogy a magyar fiatalok – határon belüliek és határon túliak -, felekezeti hovatartozástól függetlenül, bibliai alapon beszélgessenek, vitatkozzanak az élet fontos kérdéseiről.

 

kep_1A rendszerváltás idején a tiszadobi gyermekváros környezete adta a helyszínt, később a Nyíregyháza belvárosában lévő Luther Márton Kollégiumba került át a programsorozat. A szabadegyetemi kereteknek megfelelően a rendezvények nyilvánosak.

A programok közül kiemelkedik Fábri Györgynek, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorhelyettesének, médiaszakértőnek és a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerülete felügyelőjének Osztod? Követed? című keddi előadása. Szerdán mások mellett Sarkadi-Nagy Szilvia pszichológus Megosztó személyiségek, csütörtökön György Péter médiakutató-esztéta Oszd meg és uralkodj, pénteken Kuti Klára, a pécsi egyetem kultúrantropológusa A javak újraelosztásáról című előadását hallgathatják meg a résztvevők, szombaton pedig Bodó Sára református teológus tart előadást Megosztott szeretet címmel.

Szakkoli a NÖSZ-ön

Az EMMI Szociális és Felzárkóztatási Államtitkárságának munkatársai látogatták meg a NÖSZ hallgatóit szerdán. Török Ildikó a hazai cigányság múltjáról, kultúrájáról beszélgetett a fiatalokkal. Fitz Emma az államtitkárság feladatait ismertetve kitért a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia alapelveire, e stratégia beavatkozási területei közül pedig az esélyteremtő programokról beszélt, kiemelve a gyermekszegénység elleni küzdelmet és az oktatási programokat. Rácz Tibor ezt követően a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat létrejöttéről, helyzetéről és jövőjéről beszélt a NÖSZ résztvevőinek.

Osztod? Követed? – A keddi előadás összefoglalója

Régen” voltak a média-teremtők és volt a befogadó közönség, a kettő élesen különvált. Az újmédiát a közösség teremti, ezért is nevezik más néven „közösségi médiának”. Az erről szóló tudásunk rendkívül bizonytalan – szögezte le elöljáróban Fábri György, a NÖSZ 2. napi előadója. A téma kutatója, az Eötvös Loránt Tudományegyetem tanára, rektor-helyettese azzal szembesítette hallgatóságát, hogy a Facebook-ot 2004-ben fejlesztették ki a Harvardon, 2008 táján terjedt el szerte a világon. Vagyis az, ami nélkül a kapcsolattartásunk, a tájékozódásunk manapság elképzelhetetlen, az egy évtizede még egyáltalán nem létezett. Lehetséges, hogy három év múlva pedig már nem lesz, mert valami jobbat találnak ki helyette! Az, hogy az újmédia átrendezi a viszonyainkat, konkrétan MOST történik, a folyamat jelen időben zajlik és nem tudjuk, hogy mi fog belőle következni. Követed?DSC_1272

A legnagyobb magyar nyelvű hírportál, az Index a közzétett tartalom 2/3-át a blogokból veszi, vagyis mi felhasználók produkáljuk a tartalmat – többnyire kontroll nélkül. A tartalom-előállítás része a lájkolás, a kommentelés, hisz többnyire az ad jelentőséget egy adott tartalomnak, hogy az milyen sok embernek tetszik. Ennek azonban semmi köze az értékhez. Vagyis az anonim vélemény-nyilvánítás – mely tűnhetett eleinte a szabadság és a demokrácia legnagyobb vívmányának – köszönő viszonyban sincs azzal a felelősséggel, amely épp a végtelen nyilvánosságból következik. Osztod?

A letűnt felelősséget, a negligált tekintélyt, a nélkülözött hitelességet is érintve Fábri György emlékeztetett rá, hogy mindez az y-generációnál fiatalabbakból fantasztikus készségeket, képességeket hoz elő, az idősebbeknek pedig csupán csak sokkal nehezebb a dolguk. Fábri szerint – aki egyébként a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének felügyelője – kulcskérdés, hogy az iskola, vagy épp az egyház, a maga intézményi mivoltában visszaszerezze tekintélyét, a szülők, tanárok, lelkészek pedig emellett a hitelességüket. Szerinte ehhez „csak” professzionálisnak kell lenni.

Javak újraelosztása

Közös utazásra hívta a szabadegyetem résztvevőit a receptkönyvek és gasztroblogok világába Kuti Klára antropológus, a Pécsi Tudományegyetem tanára, a NÖSZ visszatérő meghívott vendége.

DSC_1390A táplálkozás kultúra jó példa a mindennapi ismeretek megosztásának témájában, hiszen társadalmilag jól berendezett automatizmus, ami jól körülhatárolható szokásokat is magában hordoz, az internetes kommunikációnak köszönhetően azonban egy folyamatosan mozgásban lévő, megújuló műfajról beszélhetünk.
De a receptek, illetve receptgyűjtemények korábban sem voltak lineárisak (ki az, aki elejétől a végéig olvas és használ egy szakácskönyvet?), sokkal inkább multilineáris felhasználás jellemző rá, mint a kottaolvasásra: több szálon futnak az ismeretek és állnak össze az agyunkban komplex ismeretté. És bár ezt a jellemvonást a blogkommunikáció jobban leképezi, a receptek hagyományozódása mindig is hálózatokba ágyazódott: nagymamák adták tovább unokáiknak, illetve a szöveges szakácskönyveket is kéziratos receptek, széljegyzetek, megjegyzések egészítik ki, ezek a mindennap használatos (női) írásbeliség nyomai.
A táplálkozás azért is hálás téma a blogoszférában, mert mindenkit érint, ezért népszerű és folyamatosan lehet róla beszélni. Magától értetődő, mégis rengeteg vallomást, vagy akár kinyilatkoztatást, szöveget lehet róla írni, mert ez egy nagyon jó eszköz arra, hogy megmutassuk, kik vagyunk.
És bár a könyv mint műtárgy, mint a blogvilágból való kitörés bizonyítéka (blogot bárki írhat, de a szakácskönyv megjelentetéséhez már kialakult, biztos olvasótáborra van szükség), a netes kommunikáció non plusz ultrája most is megjelenik, a blogírás fontos stílusjegyeit – mint például az azonnaliság – nem feltétlenül hordozza magában. A blogírás legfontosabb motivációi Kuti Klára szerint a közvetlenség, a tapasztalatcsere, a közösségiség, az erőforrás-megosztás(nem vagyunk egyedül), az önkéntesség és a hozzáférés szabadsága. Utóbbi három tényező adja a mindenkiségélményét, amely ellentmondásos viszony, hiszen egyszerre közösségi élmény mégis valamivel mindenki ki akar tűnni, hogy a többi hasonló tartalomtól elkülöníthető legyen.

Kuti Klára előadásában a megosztás nem az ételek megosztásának értelmében került elő, hanem az internetes kommunikáció – és így a gasztroblogok sajátosságaként -, amelynek köszönhetően gyors, hirtelen terjesztést tesz lehetővé és hatalmas hálózat kiépítését.
Fontos azonban kiemelni, hogy a hálózatosság, főként a táplálkozás tekintetében nem most kezdődött: a hagyományozódás mellett a személyre szabottság mindvégig jellemezte ezt a műfajt.
A receptek tekintetében érdekes a szerzőség kérdése is, hiszen bár szabad szerkesztésű tudástárról van szó, ahol az étel szerzője az, aki megfőzi, mégis előkerül a szerzői tekintély problémája, hiszen előszeretettel kötünk recepteket vagy receptkönyveket bizonyos személyhez (például Gundel palacsinta, Horváth Ilona). Az aprítás, a dinsztelés vagy főzés folyamata nem egy szerző érdeme, hanem a hagyományé. A mindennapi ismeretek termelésében és fogyasztásában nagy szerepe van tehát az ételekkel foglalkozó irodalomnak, ahol a személyes és a nyilvános stílusjegyek sajátos keveredése is megfigyelhető. A gasztroblog pedig egyfajta határmezsgye a cselekvés (főzés) és az olvasás között.

Megosztó személyiségek

Sarkadi Nagy Szilvia, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium iskolapszichológusa mindenek előtt leszögezte, hogy ilyen pszichológiai fogalom, hogy „megosztó személyiség” nincs. Majd saját példáján érzékeltette azt, amit az ige is állít (Kinek mondotok engem – Mt.16. 13-16): a másik emberről megfogalmazott vélemény leginkább a kinyilatkoztatóról szól… Marilyn Manson, Madonna, Jézus – mint kellőképpen megosztó személyiségek – elemzése után kirajzolódtak a közös vonások.DSC_1305

Eszerint a megosztó személyiségekre mind emlékszünk, rajongunk értük vagy elutasítjuk őket, de semmiképp sem közömbösek, tehát érzelmi viszonyulást váltanak ki. A megosztó személyiségek mindig feszegetik a határokat, megkérdőjelezik az érvényes normákat és változásra ösztönöznek. Hogy hogyan viszonyulunk, reagálunk rájuk, az függ az előzetes tapasztalatainktól, hogyan állunk önismeret és önértékelés dolgában, számít a kor, a nem, de a szocioökonómiai státusz is – vagyis hogy a megítélt emberhez képest mennyire vagyunk szegények vagy gazdagok. Hogy egy megosztó személyiséggel kapcsolatban hogyan érzünk, nagyban függ a változással kapcsolatos beállítódásunktól, és általában a hangulatunktól. Aki épp bal lábbal kelt, azt kétségkívül sokkal nehezebb meghódítani…

Sarkadi Nagy Szilvia rendkívül izgalmas és érdekes előadásából egyébként azt is megtudtuk, hogy ha nem akarunk megosztó személyiségek lenni, akkor elfogadónak, toleránsnak, empatikusnak, pozitívnak és mindenkor befogadó kommunikációt megvalósítónak kell mutatkoznunk, olyannak, aki „egy közülünk”. Mivel ez elég fáradságosnak tűnik azok számára, akik amúgy mégis inkább megosztó személyiségek, egyszerűbb, ha rákapnak a rágóra.

DSC_1308 DSC_1309 n_sz_2_ másolata n_sz4_ n_sz7_ n_sz16_ n_sz18_ n_sz19_ DSC_1490 DSC_0019 DSC_0029 DSC_0054 DSC_0068

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .