Ki kell iktatnunk az előítéletet

Ullestad püspök Nyíregyházán
A Nyíregyházi Főiskolán bérelt helyiségekben, szerény körülmények között működő Evangélikus Roma Szakkollégium /ERSZK/ a kertvárosi gyülekezeti központban fogadta az iowai vendégeket terített asztallal. A szakkollégista, egyébként népzene szakon tanuló Musa József és mentora, egyházunk nyíregyházi középiskolai kollégiumának igazgatója, a „szintén zenész” Martinovszky István magyar zenével kísérte az ebédet, majd a szakkollégium igazgatója, Molnár Erzsébet lelkész mutatta be azt a munkát, melynek végső célja, hogy kettős identitással élő roma értelmiségiek segítsék a halmozottan hátrányos helyzetű cigányság felemelkedését. Fabinyi Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke a hazai cigányság helyzetét igyekezett érzékeltetni, vázolva egyházunk társadalmi szerepvállalását is a súlyos állapot felszámolására irányuló munkában. Kérdésekre válaszolva Laborczi Géza, a kertvárosi gyülekezet lelkésze, az ERSZK igazgató tanácsának elnöke ahhoz hasonlította a roma hallgatókat segítő műhely létrehozását a válságokkal küzdő, szorongó és megosztott társadalomban, mintha darázsfészekbe nyúlnánk. Főszerephez jutottak az amerikai önkéntesek az itteni tevékenységükről szóló beszámolóval, ez különösen a Wartburg College hallgatóinak volt értékes forrás – úgy hírlik, közülük többen is külföldi misszióra készülnek otthoni tanulmányaik végeztével. Steven L. Ullestaddel, az Északkelet-iowai Egyházkerület püspökével az idő szorításában csak rövid interjúra nyílt lehetőségünk.
– Mit tart jelenleg egyháza legfontosabb feladatainak?
– Elsősorban saját egyházközösségünket szeretnénk építeni, tovább szeretnénk bővíteni – mert bővítésre szorul. A fiatalokat szeretnénk ebbe a tevékenységbe bevonni. Fontosnak tartom külföldi kapcsolataink ápolását – éppen ezért vagyok most itt Kelet-Európában, hogy a magyarországi Evangélikus Egyházzal is kapcsolatot teremtsünk. Szeretnénk, hogy fiataljaink találkozzanak egymással, részt vegyenek a missziói munkában.
– Európai programjának állomásait látva jól kirajzolódik, Luther Márton és Szent-Erzsébet történelmi emlékhelyei mellett a holocaust és a kelet-európai romák problémája érdekli. Miért éppen ezek?
– Tudatában vagyunk annak, hogy Luther Márton mennyit szenvedett és mennyi üldöztetésben volt része. Tudatában vagyunk annak, hogy a kelet-európai országokban a különböző kisebbségeket mennyi szenvedés érte. És az a hitvallásunk, hogy a Szentírást mindenhova el kell juttatni, hogy segítse a szükségben szenvedőket
– Hogyan látja a magyarországi romák helyzetét? Nyilván korábban sokat hallott-olvasott róla, de mik a tapasztalatai?
– Egész más megtapasztalni, mint olvasni róla! Azt látjuk, hogy Magyarországon egyházunk együtt érez a szenvedő, nélkülöző kisebbséggel. Közösséget épít, próbál munkát biztosítani és az Úr szavát eljuttatni ezekhez az emberekhez, hogy az életük megváltozzon.
– Tehetnek-e ennél többet Amerikából? Kristen Wall nyíregyházi működésében megtapasztaltuk, félelem és előítélet nélkül, őszinte odaadással képes fordulni az elesettekhez, kitaszítottakhoz, mintát adva ezzel az előítéletekkel sújtott magyarországi többségi társadalomnak…
– Nagyon büszkék vagyunk Kristenre, ahogy ezt ő itt végig tudja csinálni! A kisebbséggel szemben minden országban vannak előítéletei a többségnek. A mi országunkban is. Ám egyre inkább ki kell iktatnunk az előítéleteket, hogy olyanokká váljunk, mint Kristen!
– És lesznek követői Magyarországon?
– Ó igen! Reméljük, hogy jövőre öt önkéntest tudunk Magyarországra küldeni. Hogy pontosan milyen helyszínekre és milyen feladattal, arról még nem született döntés.
– A Magyarországi Evangélikus Egyház és az Amerikai Evangélikus-Lutheránus Egyház Északkelet-iowai Egyházkerülete együttműködési megállapodásra készül. Mi lehet a tartalma ennek az együttműködésnek Ön szerint?
– Még nem deklaráltuk. De biztosra veszem, hogy fontos eleme lesz a Szentírás terjesztésében való együttműködés, hiszen ebben teljes az egyetértés köztünk.
Veszprémi Erzsébet
/megjelent az Evangélikus Élet 2013. május 26.i számában/

dsc_0378_