Az önkéntes munkának sokféle formája létezik, de nehéz igazodni a korona-vírus okozta megváltozott helyzethez. Bezártságra, a személyes találkozások korlátozására ítélve nem könnyű kitalálni, hogyan tehetjük magunkat mégis hasznossá! Mutatjuk, hogyan kezelték a kihívást szakkollégistáink.
Az Evangélikus Roma Szakkollégium tagjai – mivel egyetemisták – folyamatosan kapják az otthoni karanténban elvégzendő feladatokat. Ahhoz, hogy egyetemi tanulmányaik követelményeinek meg tudjanak felelni, az egyes tárgyaikat teljesíteni tudják, megannyi tananyagot juttatnak el hozzájuk a Neptun-rendszerben, s oktatóik egyúttal gondoskodnak arról is, hogy teljesítményüket értékelni lehessen a szemeszter eredményes lezárása érdekében. Természetesen szakonként, karonként, egyetemenként más-más elvárással találják szemben magukat a fiatalok, beszámolóikból, cseteléseinkből azonban bizton tudható, hogy jellemzően nem unatkoznak. A végzéshez közeledő, szakdolgozatot író, államvizsgára készülő szakkollégistáinkra ez különösképpen igaz.
A képet színesíti, hogy az ERSZK-tól is folyamatosan kapnak feladatokat: megtanulandó anyagot és az elsajátítást demonstráló, beadandó munkát is elvárunk.
Sajátosságunk, hogy a társadalmi felelősségvállalás kötelezettségét különösen preferáljuk, az Evangélikus Roma Szakkollégium tagjai havonta 10 órányi önkéntes munkát végeznek annak érdekében, hogy a maximálisan megszerezhető ösztöndíjban részesüljenek. A korona-vírus okozta veszélyhelyzetben, amikor gyakorlatilag leállt az életünk, elég nagy kihívás az önkéntes munka teljesítése – másrészt pedig a szolidaritás jegyében talán még sosem volt akkora szükség az önkéntességre, mint éppen ebben a helyzetben. Felismerve, milyen nagy kockázatot jelent a hátrányos helyzetű gyerekek tanulmányi eredményességére az iskolák bezárása, a digitális szakadék, arra buzdítottuk kezdettől a szakkollégistákat, hogy segítsék a környezetükben – családjukban, rokonságukban, szomszédságukban – élő kisebbeket az iskolai előmenetelben. Okunk van azt gondolni, hogy a mi bíztatásunk nélkül is megtették volna, hisz a már egyetemista fiatalok tisztában vannak a tanulás jelentőségével, a társadalmi mobilitásban – a felemelkedésben – betöltött szerepével, ugyanakkor kötődnek úgy sajátjaikhoz, hogy megteszik, amit lehet, pusztán hogy segítsenek. De hogy mindezt dokumentálják is, azt kérnünk kellett…
A karanténtanulás segítése mellett, néhányan karitatív szolgálatba is bekapcsolódtak: önkormányzatok, intézmények, illetve civil szervezetek segítő munkáját erősítették. Adományt, meleg ételt, kinyomtatott házi feladatot kézbesítettek dacolva a veszéllyel.
Fotóalbumunk arról mesél, hogyan segítik a szakkollégisták környezetükben a kisebbeket, hogy a karanténoktatás ne jelentsen végletes és végleges leszakadást a hátrányos helyzetű, szegregált viszonyok között élő gyermekek számára, illetve hogyan támogatják a rászorulókat az elemi szükségletek kielégítésében. Büszkék vagyunk a szakkollégistákra!
