A 24. Nemzetközi Ökumenikus Szabadegyetem új vonása, hogy a szervezésbe bekapcsolódott az Evangélikus Roma Szakkollégium, így a hagyományos közönség –főleg erdélyi és partiumi hallgatóság – a Keresztény Roma Szakkollégium Hálózatában az Európai Unió támogatásával tanuló ifjúsággal egészült ki. Hogy az idei téma pedig az Integráció vagy asszimiláció? –Benne vagy?

Integráció vagy asszimiláció? Benne vagy?

Nemzetközi Ökumenikus Szabadegyetemként él tovább az a nyári program, melyet 1990-ben rendeztek meg először a tiszadobi Andrássy kastélyban határon túli és anyaországi fiatalok ökumenikus táboraként. Sőt, az akkori idők szavának megfelelően a nyugati szórvány is képviseltette magát a rendezvényen, a ki- és megbeszélni való apropót, a témát pedig évről-évre a Biblia, egy-egy bibliai alak példázata adta, de a hősidőkről szólva nem szabad megfeledkeznünk a puszta együttlét, a találkozás öröméről sem. Az idők változása sok mindent hozott magával, sok jó rendszerváltás-kori gondolat halt el, ment ki a divatból végképp. A tiszadobi együttlétek jelentősége azonban nem csökkent, csak a helyszínt adó Andrássy kastély nagyszabású rekonstrukciója kényszerítette ki a változást. Új helyen, egyházunk egyik nyíregyházi intézményében, a Luther Kollégiumban szervezik most már három éve az eseményt. S ha már a szabolcsi megyeszékhely belvárosába költöztek, a szabadegyetemi elnevezéssel nyitottá tették a nívós előadásokkal sűrűn tűzdelt programot minden érdeklődő számára.

A fő szervező, Laborczy Géza evangélikus lelkész változatlan szándéka, hogy a szabadegyetemi programsorozat egy új típusú keresztény értelmiség formálódásának az alkalma legyen, a gondosan megválasztott többrétegű témák apropót adnak arra, hogy a szabadegyetemen kereszténységünk lényegéről beszélgethessenek a fiatalok, a meghívott előadók ehhez adnak új ismereteket, új szempontokat.
A 24. Nemzetközi Ökumenikus Szabadegyetem új vonása, hogy a szervezésbe bekapcsolódott az Evangélikus Roma Szakkollégium, így a hagyományos közönség –főleg erdélyi és partiumi hallgatóság – a Keresztény Roma Szakkollégium Hálózatában az Európai Unió támogatásával tanuló ifjúsággal egészült ki. Hogy az idei téma pedig az Integráció vagy asszimiláció? –Benne vagy? kérdésekkel írható körül, szinte magától értetődőnek mondható. Az egyhetes programsorozat alkalmával hamar nyilvánvalóvá vált, milyen közelről érintik ezek a kérdések a hallgatóságot, csak másképp. Kisebbségben él a romániai magyar csakúgy, mint a hazai cigányság, ám míg a határon túli magyarok számkivetettsége mélységes megindultságot vált ki az anyaországi magyarokból, a hazai cigányság sanyarú helyzetét maga tartja fenn! A NÖSZ programja pedig arra világított rá, hogy minden kisebbség elutasítása a többségi társadalom részéről egy tőről fakad, a csoportnorma elveti a másságot és csak nehezen veszi magának a megismerés fáradságát…

Fekete bárányok vagy fehér hollók?
Az ember közösségi lény és alapvetően azon igyekszik, hogy harmóniában létezzen a csoportjával, a társadalom kisebb-nagyobb közösségeivel. Közben pedig individuum, egyszeri és megismételhetetlen, azzal az elemi igénnyel, hogy feltétlen különbözni szeretne mindenki mástól. Szerencsés esetben felnőtt korunkra képesek vagyunk egyensúlyt teremteni, a közösségi normák megszabják a kereteket. Aki pozitív irányban tér el a többségtől, fehér hollónak számít a maga kiválóságával, míg a negatívba tartók fekete bárányok lesznek.
Sarkadi Nagy Szilvia, a jó hírű, főként “fehér holló” tanulókat befogadó fővárosi Radnóti Gimnázium iskolapszichológusa épp a labilis keretekben látja az egyik magyarázatát annak, miért olyan nehéz manapság az eligazodás, az alkalmazkodás. A 13. kerületi, kizárólag roma gyerekeket oktató általános iskolában, valamint a borsodi aprófalvak közegében is jártasságot szerzett szakember arra is ráirányította a figyelmünket, hogy például a köznevelési törvény hányféle szakkifejezéssel írja körül a másságot: hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű, veszélyeztetett – ha összeadjuk, ők jelentik a többséget…
Napjainkban – a gazdasági válság okozta kiszolgáltatottságban, a nagyfokú elszegényedésben – fokozottan vágyunk az összetartozás érzésének megélésére, miközben egyre nő a türelmetlenség. Sarkadi Nagy Szilvia kérdései segítettek annak felismerésében, hogy a másság elfogadásával a többségi társadalom tagjai nyernek, gazdagodnak: jó embernek lenni ugyanis jó.

Üvegplafon és detektívtükör
Irigykedő előítélet? Sőt, van megvető, gondoskodó, rajongó előítélet is. Így osztályozta dr. Hüse Lajos a Debreceni Egyetem Orvosegészségügyi Centrum Egészségügyi Karának tanára azt a jelenséget, amely egyébként a társadalomban való eligazodásunk megkönnyítését lenne hivatott szolgálni. Szék – ha láttam egyet, lényegében mindet ismerem, mégsem süti rám senki, hogy előítéletes lennék az ülőbútorokkal szemben. Merőben más a helyzet, ha embertársainkat kategorizáljuk vélt vagy valós tulajdonságaik alapján, rendre aszerint ítélkezve, hogy saját társadalmi pozíciónkhoz képest mire számítunk tőlük.
A koordináta rendszer vízszintes tengelyén a versengés vagy együttműködés, vagyis a kölcsönös függés relációja szerepel, függőlegesen az alacsonyabb és magasabb státuszt ábrázolta a kutató. Azok iránt érzünk irigykedő előítéletet, akik nálunk magasabb státuszban vannak ugyan, de versengünk velük, például a munkaerőpiacon. Az előítélet megvető jellegű lesz azok iránt, akikről úgy gondoljuk, alattunk vannak, de az együttműködés mezejébe érve például a fogyatékkal élők iránt gondoskodó, paternalista színezetet kap az előítéletünk, s rajongóba fordul azok iránt, akik magasan fölöttünk helyezkednek el… Az üvegplafon kifejezést korábban arra a jelenségre használták a szociológiában, amely megakadályozza a nők karrierjének bizonyos szint fölé emelkedését a versenyszférában. Dr.Hüse Lajos a kisebbségekre vonatkozóan kiterjeszti az üvegplafon jelenségét: az előítéletes ember úgy gondolja, az általa megvetett kisebbséghez tartozók ne végezzenek az övénél magasabb társadalmi presztizst adó munkát. Ez alapján tehát a takarító roma elfogadható, a roma rendőr vagy tanár azonban nem, az üvegplafont mindenki szereti maga alatt elhelyezni.
A detektívtükörként leírt jelenség hasonlóan fájdalmas felismerésekre késztette a NÖSZ hallgatóságát. A roma szakkollégiumban is tanító előadó saját kutatási eredményei szerint a magyar középosztálybeli szülők úgy találják, hogy a hazai iskola túl sok lexikális ismeretet követel, túl gyors a tempó, csak bizonyos képességeket és kompetenciákat ismer el. Amikor az interjú látszólag új fejezethez érkezve a romákról vallott véleményeket kezdte feltárni, az alanyok úgy találták, a cigány gyerekek azért sikertelenek az iskolában, mert túl lassúak például és intellektusuk alapján alkalmatlanok, hogy megfeleljenek a követelményeknek. Hüse Lajos arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy alanyai menet közben sem döbbentek rá, hogy kettős mércét alkalmaznak, igazuk biztos tudatában bélyegezték meg a megvetett kisebbség tagjait olyasmiért, amit saját gyerekükre vonatkoztatva a rendszer hibájának látnak.
Mi lehet az előítéletek felszámolásának módja – fogalmazódott meg a legfontosabb előrevivő kérdés. A szakember szerint a leghatékonyabb fegyver azinkonzisztens információ. Minden integrációs programban, felzárkóztatási kísérletben következetesen a „nemvárt” fejlemények kommunikálása hozhat hosszabb távon változást. Egyébként pedig csak az együttműködéstől remélhetünk fordulatot: egyenlő feladat és felelősség megosztás munkában, tanulásban, amit természetesen azonos jutalmazás és elismerés követ.
EUfória vagy EUfóbia?
Ha az Európai Unió felbomlana – háború lenne. Nem azonnal, de előbb-utóbb bizonyosan – jelentette ki dr. Tóth Norbert nemzetközi jogász, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Intézetének tanára Nyíregyházán, a NÖSZ 4. napján. A 49 országot magában foglaló öreg kontinensen, ahol több mint félmilliárd ember él, az unió jelenti a béke legfőbb garanciáját. A sok tekintetben mutatkozó válság jelek ugyanakkor nem hagynak kétséget, hogy valószínűleg változtatni kell a konstrukción. Az új szerződés kiérlelését nehezíti, hogy a polgárok egyik országban sem mutatnak különösebb érdeklődést a közös EU-ügyek iránt.

Tóth Norbert rámutatott, noha az alapszerződésben nem szerepel a kereszténységre vonatkozó utalás – amit sokan nehezményeznek is -, az Európai Unió alapértékei egyértelműen keresztény értékek: az emberek közti egyenlőség, a velünk született és elidegeníthetetlen emberi jogok és a tolerancia. Nem lényegtelen körülmény, hogy a témának egy egész hetet szánó, átlagosan mintegy 60 érdeklődőt vonzó rendezvénysorozatot is az EU finanszírozása tette lehetővé…
A nemzetközi joggal foglalkozó szakember sajnálatosnak tartja, hogy az Európai Uniónak nincs kisebbségi politikája, noha becslések szerint a polgárok 10-15 százaléka kisebbségben él. A nemzetközi jogszabályok kisebbségekre vonatkozó joganyagát ugyanakkor az unió irányadónak tekinti a vitás kérdések megítélésekor. Példának hozta a szakember, hogy ez alapján adott igazat az Európai Bíróság Szlovákiának Magyarországgal szemben, Sólyom László korábbi köztársasági elnök emlékezetes komáromi látogatása kapcsán.
Képzelt Erdély – avagy miért hagytuk, hogy így legyen?
A NÖSZ vendége volt György Péter író, esztéta, aki csütörtök este legutóbbi könyvét, az Állatkert Kolozsváron –Képzelt Erdély c. kötetét mutatta be, péntek délelőtt pedig a XX. század kulturális konfliktusairól tartott előadást Miért hagytuk, hogy így legyen címmel. Az ELTE professzorának nemrégiben megjelent könyve az Erdéllyel kapcsolatos hazai klisék, sztereotípiák felülvizsgálatára ösztönöz bennünket. Valójában fogalmunk sincs, mi történik ott, de makacsul hisszük, hogy Erdély a miénk. Ideje lenne átértékelni viszonyulásunkat: Trianon nem isteni ítélet eredménye volt, benne voltak a magyarok.

– István korában még rendben volt minden: fiát az idegenek megbecsülésére inti. Mikor rontottuk el?
– Ezer év túl sok, nem kell olyan messzire visszanyúlni, hisz a feudális Magyarország nem is volt etnikailag magyar Magyarország. Egyszer elrontottuk a kiegyezéskor 1867-ben, aztán jóvátehetetlenül elromlott Trianon után, és ebben benne van szerintem a holokauszt, amikor hirtelen úgy vélték, hogy a zsidók nem magyarok. Ezen nem vagyunk túl, ki kellene mondani, hogy a magyarok saját magukra emeltek kezet! Németországban egy fiatal nemzedék megkérdezte a szüleit: Hol voltatok? Mert őket komolyan érdekli, hogy egy valóban kulturált, nagy hagyományokkal rendelkező országban hogyan történhetett meg, hogy egy tanulatlan osztrák káplár úgy behülyítette őket, hogy a világ XX. századi történelmének legalávalóbb, legpokolibb gazemberségét követték el. És ez egy olyan probléma nekik, ami őket érdekli! Ám a magyarokat nem érdekli, hogy miért csináltuk. Kényszeríteni nem lehet senkit, hogy akarja megtudni, mi történt, hogy akarjon jobb lenni.
– Mert mi a tét? Mi múlik ezen?
– Ez egy nemzet önismeretének alapja, véleményem szerint. Ha Magyarországon nem fogjuk tudni, hogy mi történt velünk a XX. században, tehát mi történt 1920-ban, 1944-ben, 1956-ban, és nem fogjuk megérteni, hogy ebben milyen felelősségünk volt, és ezek hogyan függenek össze, hogyan épülnek egymásra, akkor nincs értelme politikai nemzetről locsogni! Üres beszéd.
– Pedig nem tűnik úgy, mintha készek lennénk annak belátására, hogy a mai bajaink mind ezekhez a „történelmi pillanatokhoz” vezethetők vissza…
– Mindent lehet. Lehet nem elhinni, nem elfogadni, ettől még jól le lehet élni egy életet. Csak ha politikai közösséget akarunk, akkor meg kell értenünk, hogy 1944 nyarán 430 ezer embert vittek el ebből az országból úgy, hogy az országnak egy szava nem volt rá! Egy szava nem volt… Akkor meg kell érteni, hogy ’56 után elment innen 250 ezer munkás, értelmiségi, fiatal, idős, és erre is rálegyintett mindenki. Ha nem akarjuk megérteni, hát nem, de csak a saját időnket veszítjük, senki másért.
– A NÖSZ egy hete alatt a résztvevők épp ezekhez hasonló kérdésekkel viaskodnak és ajándék, hogy főiskolás roma fiatalok is vannak a vitázók-beszélgetők között. Mit tart erről?
– Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy immár harmadik alkalommal itt lehetek. Akik itt vannak hívő emberek, akik akarnak valamit csinálni! Nem a hatalommal akarnak foglalkozni, hanem tenni szeretnének. Ennél fontosabbat én nem ismerek, mint a szolidaritás gyakorlatát, gyakorlását. Mert ha a modern egyház letesz arról, hogy a szegényekkel együtt létezzen és törődjön velük, annak valóban rémes következményei lesznek.
Befogad és kitaszít a világ
Nagy hatással volt a hallgatóságra Kuti Klára kultúrantropológus előadása. A világok harca című program azt tisztázta, hogy a különböző kultúrák találkozása mindig emberek érintkezése révén jön létre, a kérdés pedig az, hogy ilyenkor valóban a kultúrák konfrontálódnak, vagy a különböző személyiségek. Az egész heti program során bejárt gondolatmenetet végül Korányi András egyháztörténész előadása zárta. A világnézetek összecsapását felvázolva a politikai ideológiákra irányította a hallgatóság figyelmét, majd a kimondatlanul is legfontosabbnak számító kérdés megválaszolása következett: „a másik ember azért van az életemben, mert nélküle nincs esélyem üdvözülni. Nem csak arról van szó, hogy hit kell az üdvösséghez. Ha bezárkózom a szobámba és nagyon hiszek, az még nem biztos, hogy az üdvösség útja, mert elméletben szeretni nem lehet, az csak emberi találkozásokban, közösségekben valósulhat meg” – fogalmazott Korányi András, tehát keresztényként abba kell hagynunk a harcot.

A 24. Nemzetközi Ökumenikus Szabadegyetem ezúttal sem csak előadásokból állt. Bemutatkozott a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat tagintézményei közül kettő: a katolikus fenntartású szegedi és az evangélikus nyíregyházi. Megismerhették a résztvevők az L.Ritók Nóra nevével fémjelzett Igaz Gyöngy Alapítvány tevékenységét, a kézműves Szunó termékek mögött rejlő integrációs munkát. Nagy sikerű koncertet adott a Belibuba folk-jazz együttes, amit fergeteges moldvai táncház követett. Rádiótörténeti kiállítás nyílt, működött a teológiai és irodalmi csoport, idén is alakult drámapedagógia csoport, Csatlós Lóránt nagyváradi színművész irányításával színpadképes produkcióig jutottak, ahogyan a média-csoport is kisfilmmel jelentkezett az esemény zárásakor. Ennek elkészítésében Le Marietta és Balog Zsolt segített, általuk kapcsolódott be a NÖSZ a Not in Our Town (Nálunk aztán nem!) elnevezésű amerikai kezdeményezésbe. Ennek lényege a helyi közösségek megerősítése, hogy képesek legyenek bármifajta kirekesztéssel szemben állást foglalni és megvédeni a gyűlöletbűncselekmények potenciális áldozatait a média, a helyi önkormányzati és lelki vezetők aktív közreműködésével. Ennek apropóján pénteken délután szimbolikus sztereotípia-elengedést tartottak a Luther Kollégium udvarán: a résztvevők egy-egy fájdalmas kirekesztést, előítéleten alapuló bántást vetettek papírra, hogy a sok fájó emlék most feloldódjon, kimosódjon.