Szakmai műhelymunka – ’25 február
Nagy Judit, az Oltalom Szeretetszolgálat vezetője látogatott hozzánk érzékenyítő előadásra a februári szakmai műhelymunka péntekjén.
Amint megkezdődött az egyetemi szorgalmi időszak, mi is elkezdtük a kommunikáció órákat és a bibliakört, újraszerveztük az önkéntes alkalmakat tanodákban, Fete-helyszíneken, Oltalomnál. Komoly erőfeszítést tettünk annak érdekében, hogy még a felvételi jelentkezési határidő előtt, 7-én délután segíteni tudjunk olyan középiskolásoknak, akik esetleg majdan az ERSZK-ba is kopogtathatnak egyetemi polgárként. Február 21-23. között pedig megtartottuk a félév első tematikus szakmai műhelymunkáját.
Nagy Judit, az Oltalom Szeretetszolgálat vezetője látogatott hozzánk érzékenyítő előadásra a februári szakmai műhelymunka péntekjén. A hajléktalanellátásban 23 éve dolgozó szakember először a szakkollégisták véleményére volt kíváncsi: milyenek a hajléktalanok? Előbb kicsit bátortalanul, de mind tempósabban sorolták a jelzőket a fiatalok: szegény, beteg, reménytelen, megtört, kiszolgáltatott, fáradt, igénytelen, piás, hálátlan, elégedetlen… Innen indult a beszélgetés, majd a hajléktalanság legjellemzőbb okainak feltérképezése következett. Eladósodás, családi viszály, munkanélküliség, tartós betegség, alacsony iskolázottság, bűncselekmény, függőség… a teljesség igénye nélkül…
Megtudtuk, hogy az 1965-78 között született, állami gondoskodásban, intézményi keretek között nevelkedettek esetében például garantált volt a hajléktalanság! GYIVI– hajléktalanság – börtön, talán így még pontosabb, a lényeg, hogy kizárólag az intézményi létezést ismerték, és ez determinálta a sorsukat. A sorsok, az életcsapdák ugyanis meghatározók. Senkinek sem életcélja hajléktalannak lenni – mutatott rá a szakember, hajléktalan az lesz, akinek nincs olyan természetes védőhálója, ami megtarthatná krízis esetén. Ha senkinek a segítségére nem számíthat. Mert egyébként bárki válhat hajléktalanná manapság, csak pár rossz lépés választ el tőle! Mint rámutatott, huszonéves hallgatósága kivétel nélkül „szívességi lakáshasználó”, ha a szülői házban él. S ha nincs családi segítség a továbbtanuláshoz, gyorsan lesz milliós adósság a diákhitelből…
Magyarországon minden februárban összeírják a fedél nélkül élő embereket, a statisztika mintegy 10 ezer embert tart számon, de 20 ezer is lehet a szakértő szerint. Megismerkedhettünk a hajléktalanokat ellátó intézményrendszerrel, benne az Oltalom Szeretetszolgálat egységeivel. Mint kiderült, Nyíregyháza rendkívül szerencsés helyzetben van, ugyanis a Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásában működő Oltalom szinte minden ellátási formát elérhetővé tesz a városban – máshol ez nem így van. Más kérdés, hogy az Oltalomnál is telt ház van, és legalább 40-50 olyan hajléktalanról tudnak a szociális munkások, akik télen is az utcán élnek. Az alaptörvény deklarálja a szociális biztonsághoz való jogot, az életvitel szerűen utcán élés azonban büntetőjogi kategória…
A februári szakmai műhelymunka első napját közös bowlingozással zártuk, s azzal a felismeréssel, hogy ezt majd még gyakorolni kell – annál is inkább, mert a társaság jól érezte magát.
Szombat délelőtt személyiségfejlesztő, önismereti tréninggel folytattuk a munkát. Lakatos Filip vezetésével olyan egyéni, páros és kiscsoportok feladatok váltakoztak, amelyek a „befelé figyelést” célozták, majd pedig az értékválasztásnál időztünk hosszabban. A délutáni folytatásban a teljesen felesleges szupererőt, -képességet is kibontották a csoport bizonyos tagjai, a többség azonban a kommunikációs önvédelemről, a verbális agresszió elleni fellépésről még novemberben tartott tréning utánkövetési alkalmán vett részt. Felfrissítettük akkori felismeréseinket, majd megpróbáltunk olyan szituációkat alkotni és kamera előtt bemutatni, amelyben már alkalmaztuk az új tudást. A Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület projektjében ezúttal Szilágyi Annával és Bernáth Gáborral dolgoztunk együtt – köszönjük!
Kapcsolódó galéria
