Advent Bodrogkeresztúron
Csodás adventi hétvégét töltött együtt a két evangélikus roma szakkollégium december 13-16. között Bodrogkeresztúron, a Betlehem Evangélikus Pihenőházban.
Mint ismeretes, a 2011-ben létrejött nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium (ERSZK) után 2018-ban Pécsett is hasonló intézmény alakult (PERSZ-E). A magyarországi viszonyok között jelentősnek tekinthető földrajzi távolság ellenére ezúttal a negyedik közös programot szerveztük meg, az elsőt már 2019 októberében, Balatonszárszón…
A pénteki honfoglalást, a rövid áhítatot követően időnk nagy részét arra szántuk, hogy ismét összeismertessük egymással a pécsi és nyíregyházi közösség tagjait, hisz működésünk természetéből fakad a folytonos megújulás – diplomások júniusban mennek, elsősök szeptemberben jönnek. A vegyes csapatokba szerveződött fiatalok előbb nevet választottak, logót terveztek és himnuszt írtak, majd bibliaismereti és romológiai feladatokat oldottak meg harsány vidámsággal. Méltó jutalmuk sem maradt el!
A szombat:
A pécsi és a nyíregyházi roma szakkollégium közös tematikus műhelymunkájának második napját külön-külön kezdtük: dunántúli barátaink a Jövő elkezdődött címmel ötleteléssel, tervezéssel töltötték a délelőttöt. Egy másik helyszínen a nyíregyházi csapat kézműveskedéssel hangolódott az ünnepre: az Adventi TeszVesz alkalmat adott a saját karácsonyfánk elkészítésére is – már az estére gondolva.
Aztán megint csapatokba szerveztük magunkat – szigorúan másképp, mint előző este –, hogy felfedezzük Bodrogkeresztúr nevezetességeit. A pécsi szakkoli stábja kincskeresésbe rejtette a feladványokat, a csapatok menet közben online kapták az új helyszín rejtélyes körülírását, s a fiataloknak szelfivel, videóval kellett dokumentálni, hogy odataláltak. A 3-4 fokos télben igencsak szaporázták lépteiket a templomrom, a kilátó, az ivókút, a falu legrégebbi épülete, avagy épp a csodarabbi sírja között. A játék végén, megérkezéskor elsziszegett spontán megnyilvánulásokat, cifra véleményeket inkább nem idézzük, ellenben elismerésünket fejezzük ki a „tortúra” lelkiismeretes végrehajtásáért!
A szombat:
A pécsi és a nyíregyházi roma szakkollégium közös tematikus műhelymunkájának második napját külön-külön kezdtük: dunántúli barátaink a Jövő elkezdődött címmel ötleteléssel, tervezéssel töltötték a délelőttöt. Egy másik helyszínen a nyíregyházi csapat kézműveskedéssel hangolódott az ünnepre: az Adventi TeszVesz alkalmat adott a saját karácsonyfánk elkészítésére is – már az estére gondolva.
Aztán megint csapatokba szerveztük magunkat – szigorúan másképp, mint előző este –, hogy felfedezzük Bodrogkeresztúr nevezetességeit. A pécsi szakkoli stábja kincskeresésbe rejtette a feladványokat, a csapatok menet közben online kapták az új helyszín rejtélyes körülírását, s a fiataloknak szelfivel, videóval kellett dokumentálni, hogy odataláltak. A 3-4 fokos télben igencsak szaporázták lépteiket a templomrom, a kilátó, az ivókút, a falu legrégebbi épülete, avagy épp a csodarabbi sírja között. A játék végén, megérkezéskor elsziszegett spontán megnyilvánulásokat, cifra véleményeket inkább nem idézzük, ellenben elismerésünket fejezzük ki a „tortúra” lelkiismeretes végrehajtásáért!
A vasárnap
A távoli Baranyából érkezett egyetemistáknak, de az új nyíregyházi szakkolisoknak is élménydús program volt a vasárnapra időzített hegyaljai buszos kirándulás! Viszonylag egymáshoz közeli helyeket iktattunk a programba, hogy ne a távolság leküzdése vigye el az értékes közös időt, de utazásunk mégis teljes benyomást adott a szőlőültetvényekkel sűrűn behálózott panomáráról…
Első állomásunk az a tállyai evangélikus templom volt, ahol Kossuth Lajost keresztelték! Gerlai Pál evangélikus lelkész épp erre tekintettel tartotta a vasárnap délelőtti istentiszteletet a templomban, mert egyébként az évnek ebben a szakában a helyi gyülekezet inkább az imatermet használja. A történelmi falak között ránk szabott liturgiával, illetve igemagyarázattal szolgált a hegyaljai evangélikusok lelkésze, illetve Molnár Erzsébet, az ERSZK lelki vezetője és igazgatója. Érintve Tállyán az Európa mértani közepét jelző köztéri alkotást, Mádra vettük az irányt.
Mád jelentős zarándokhelye a világ zsidóságának, 1944-ig, illetve a vészkorszakig rabbiiskola működött a községben, szombatonként élettel telt meg a gyönyörű zsinagóga… Az 1795-ben barokk stílusban épült ortodox zsinagóga a háború után az enyészeté lett, az ezredfordulón azonban egy New York-i alapítvány és a magyar állam finanszírozásában teljes rekonstrukcióval és restaurálással visszaadták régi pompáját. A mellette található rabbiház múzeumként szolgál és mutatja be a hegyaljai zsidók mára letűnt, de egykor virágzó kultúráját. Kirándulásunk következő állomása Tokaj volt, a Rákóczi Pincében borkóstoló várt minket hatféle hegyaljai borral – természetesen a legszárazabbtól egészen a királyok boráig-a borok királyáig, a hatputtonyos aszúig! Az általános tapasztalat azt mutatta, hogy akkor már nem fáztak annyira a szakkollégisták!
Igazán azonban akkor engedtek ki, amikor a vacsorát követő cigány táncház, illetve tánctanítás megkezdődött. Egykori szakkollégistáink, a hodászi Balázs Sándor Herceg és Balázs Achilles előbb mini-koncerttel – főleg magyar, de néhány cigány autentikus népdallal – hangolt bennünket, majd a nagyecsedi Lakatos Filip és nővére, Lakatos Tifani tanította a legendásan híres ecsedi tánclépéseket. Mint köztudott, a nagyecsedi táncok – együtt a magyar és a roma – a szellemi örökség védett értékei közé tartoznak, s ezt a fiatalok „anyanyelvi szinten” tudják, avatottan tanítják. A vérpezsdítő muzsika és a virtuóz táncok valahogy feledtették az előző esti mulatság fáradalmait, így vasárnap este is jó hangulatú bál kerekedett, ami egyetemista, fiatal felnőttek esetében nem is annyira meglepő. Tudva azonban, hogy hétfőn hosszú utazás vár a pécsiekre hazáig, és a nap korai reggelivel kezdődik, időben véget vetettek a vidám éjszakázásnak… Abban a reményben, hogy hamarosan ismét találkozunk, mert nagyon jó volt együtt!
Kapcsolódó galéria
