Az esztendő utolsó, decemberi szakmai műhelymunkáját már hagyományosan a spirituális modulba illesztve szervezzük: az advent jegyében készülünk karácsonyra, valamelyik evangélikus gyülekezettel keressük a közösséget. Idén ez budapesti kirándulásba ötvözve jelent meg, igyekeztünk kihozni belőle a legtöbbet. A Gondviselés alakította nyilván, hogy épp ezen a hétvégén a Független Színház produkciójában – Balogh Rodrigó rendezésében és Dömötör Edina előadásában – a Kugler Art Szalonban Richard O’Neill színdarabját, a Legnehezebb szó című előadást tűzték műsorra, s tekintettel a korábban már bemutatott Roma Hősök projektünkre, nem hagyhattuk ki a lehetőséget… No, de a Kugler Art Szalon egy új világot tárt elénk, amit muszáj volt behatóbban is megismerni!
A Rózsák terén található evangélikus kollégiumot céloztuk, amikor útra keltünk az Index elől december 15-én, péntek délután. Szokásosan feszesre szerveztük a programot: a gyors honfoglalást és vacsorát máris követte az első találkozás.
Bolba Mártát, a józsefvárosi gyülekezet lelkészét szerettük volna közelebbről is megismerni, hírét hallva annak az elhivatott munkának, melyet a főváros VIII. kerületében már évek óta nagy-nagy elkötelezettséggel visz. Mint ismeretes, ebben az évben Ő kapta az Egyházfórum Alapítvány elismerését, a Bátorság az egyházért emlékérmet. („A plakett olyan személyeknek adható, akik keresztény hitükből fakadó szabadsággal és bátorsággal nem mindennapi lépésre szánták el magukat valamelyik magyarországi keresztény egyház megújulása, megtisztulása és hitelének helyreállítása érdekében.”)
Románné Bolba Márta, a Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség lelkésze azon fiatal teológusok kiváló képviselője, akik tudnak és mernek 21. századi módon gyülekezetet/egyházat építeni, képesek Isten országának valóságát megjeleníteni. A főváros egyik legreménytelenebb helyén, a VIII. kerületi Magdolna negyedben építi a reménység szigetét. Az evangélium erejével és a civil szerveződés számos eszközével küzd a perifériára került emberekért, azokért is, akiket a társadalom egy része inkább kivetne magából: a hajléktalanokért és a menekültekért. Szót emel a hatalmasok visszaélései ellen, nem hagyja, hogy közéleti szerepvállalása miatt egyházi tisztségét politikai érdekek szennyezzék be. Teszi a dolgát higgadt tárgyilagossággal, megvesztegethetetlen következetességgel. Hiteles személyisége, bátor kiállása az egyháztól távol élő emberek számára is vonzó és követésre méltó – olvastuk a Fidentia pro ecclesia emlékérem alkalmából született laudációban, és ennek hitbéli hátterét, hétköznapi küzdelmeit ismertük meg a személyes találkozás alkalmával a kollégium dísztermében létrejött találkozás alkalmával.
A szakadó eső nem okozott késlekedést, pontosan érkeztünk a Sütő utcába, a Kugler Art Szalonba. Az V. kerületi bérpalotában, a tágas nagypolgári lakásban kialakított kulturális tér, mely – mint megtudtuk a helyszínen – Kőszegi Edit áldozatos munkássága révén a cigány képzőművészet, népművészet és iparművészet együttes bemutatását, támogatását tűzte ki céljául, egy szempillantás alatt beszippantott bennünket. Dömök Edina helyszínre adaptált előadásában azt a monodrámát láthattuk, mely a Skóciában ma is aktív Jess Smith író, polgárjogi aktivista esetét meséli el a skót miniszterelnökkel. Attól volt varázslatos, mert a sztorit megismertük a nyíregyházi workshopon, ám trénerként a mi személyes ismerősünkké vált Dömök Edina ezúttal színészi képességeit csillogtatva, kedve szerint rakosgatott bennünket sütivel és teával kínálgatva az „itt és most”-ból a skóciai travellerek emberi jogi küzdelmébe. Az előadásnak nem lett vége a tapssal, mert a Független Színház nekünk is felkínált, éppen akkor tartó ötnapos tréningjének résztvevői játszottak velünk tovább, szituációkba, jelenetekbe ágyazott interaktív programmal.
A péntek mindenkinek másként ért véget a budapesti adventi éjszakában, de a másnap ismét a Sütő utcában talált bennünket. Előző este nagyon nem volt lehetőség megismerni a helyet, amelyet Kőszegi Edit filmrendező létrehozott a Deák téri evangélikus sziget tőszomszédságában…
Vetített képes, videókkal tűzdelt előadásából bepillantást nyerhettünk a játékfilmes forgatókönyvíróból lett dokumentarista életművébe, de még inkább: megértettük a megtett utat. Kőszegi Editet az a felismerés indította el, miféle torzulásokat, társadalmi anomáliákat generál a hazai cigányság sorsában, a róluk alkotott képben a többségi társadalom elvárásainak való megfelelési kényszer. Nem maradt más választása, mint küzdeni ellene, reális és hiteles ábrázolását adni a magyarországi cigányság helyzetének. Mint elmesélte, beleszeretett abba az őszinte és érzelem-gazdag világba, melyet a roma képzőművészek révén ismert meg. Innen pedig nem volt megállás, az itthon és külföldön, a nyugat-európai fővárosokban szervezett nagy sikerű kiállításokkal párhuzamosan kialakult a Kugler Art Galéria páratlan kortárs roma-képzőművészeti gyűjteménye is, az a varázslatos világ a festményekkel telezsúfolt falakkal határolt térben, mely a szakkollégistákat is megbabonázta. S minden reménység szerint rányitotta a szemüket arra a nagyon fontos tudásra, hogy bár keskeny ösvényen, de nem járatlan úton indulnak a roma értelmiségi lét felé, sokan jegyezték már be nevüket az értékteremtők sorába a hazai cigányságból.
A dél már a budai várnegyedben talált bennünket, Találkozás múlttal, jelennel a Budavári evangélikus templomban – hirdette a programunk következő bekezdése. Bencze Imre evangélikus esperessel a zene, a közös éneklés könnyítette meg az ismerkedést, majd az adventi gyertyagyújtást követően az ilyenkor esedékes megfelelési kényszerekről, a szégyenben maradástól való félelemről (Ézsaiás 54:4-5) beszélt a Budán szolgáló lelkész, majd a budavári evangélikusság és templomuk történetébe engedett bepillantást.
Közben megérkezett Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, akivel már nagyon vártuk a találkozást, hisz a korábbi alkalmakhoz képest jelentősen megváltozott az Evangélikus Roma Szakkollégium összetétele. Püspök úr a kezdetektől szívén viselte intézményünk sorsát, a szakkollégistákkal való személyes találkozást és megismerkedést is. A kötetlen beszélgetésnek, ajándékozásnak ismét az idő sürgetése vetett véget: a Sziklakórház Múzeumban pontos megjelenést vártak el tőlünk.
Különösen a DE Egészségügyi Karán tanuló szakkollégisták számára volt tanulságos, de mindenkinek érdekes a XX. század poklában tett látogatás, a budai hegyek alagútrendszerében kialakított titkos légókórház illetve atombunker megismerése. A 2. világháborús viszonyokat feltáró, az emberfeletti áldozatvállalást tanúsító egészségügyi személyzet helytállását bemutató kiállítás, a korhű orvosi műszerek, berendezések megismerése, illetve az atomháború árnyékának veszélye egy órába sűrítve nem volt kifejezetten vidám program…
Mégis elégedetten szálltunk buszra, hogy Nyíregyházára vegyük az irányt, mert bőséges tapasztalattal gazdagodtunk. Sok olyannal is, amivel még a leggondosabb szervezői előkészítés során sem lehet számolni… Végül minden a helyére került. A decemberi szakmai műhelymunkáról pedig elmondhatjuk, hogy sok tekintetben megerősít, felvértez, tanít, új és értékes felismeréseket, eszméléseket szül…
