Márciusban Tokajban jártunk, ahol rendkívül intenzív csapatépítő tréninben volt részünk. Hallgatóink beszámolóiból szemezgettünk.
Réz Anett: Az Evangélikus Roma Szakkollégium új tagjaként számomra ez a tréning volt az első olyan alkalom, amikor a csapattal hosszabb ideig együtt lehettem, és közelebbről megismerhettem a többieket.
A tréningek nekem nagyon tetszettek, érdekes feladatokat oldottunk meg egyénileg és csoportosan is, melyek kimondottan arra voltak orientálva, hogy megismerjük egymást, új dolgokat tudjunk meg társainkról, és mi is mutathassunk nekik újat magunkból…
Iskolai tréningek során már vettem részt hasonló feladatokban, de az teljesen más volt, a környezet, a hangulat miatt. Ott azért érezni azt a kis feszültséget, hogy tanulmányi anyag része, és kicsit nyomás alatt van az ember olyankor, ellentétben a mi kis hétvégi tréningünk hangulatával.
A sűrű időbeosztás ellenére, jól éreztem magam, és hasznosnak gondolom a téringeket, mivel sok új tulajdonságot tudtam meg azokról a társaimról, akiket már a szakkollégiumon kívülről ismertem, és azokat is jobban megismerhettem, akikkel a szakkollégium során találkoztam először, és a feladatok közben mindenki nyitottabb volt a csoporttal. Köszönöm a lehetőséget!
Orgován Gergő: Számomra a legkevésbé kedvelt program a szombat esti táncos éneklős mulatság volt. Nem szeretem az ilyesfajta „bulikat”, a népzenét se, és egyáltalán nem vagyok az a táncolós éneklős típus. Ennek ellenére a csoport érdekeit szemelőt tartva ott maradtam majdnem éjfélig. Nem akartam negatív példaként szerepelni. Összességében nagyon jól éreztem magam ezen a kis „víkenden”, remélem, hogy az áprilisi téring is minimum ilyen jól fog telni, mint a Tokaji.
D. Cintia: Több tréningen is vettem már részt, de az itt eltöltött három nap alatt nagyon sok újdonságot tapasztaltam. Az önkitöltős feladatok, tesztek segítségével megtudhattuk, mely típusba tartozunk, mi jellemzi személyiségünket, milyen munkák illenek hozzánk. Nagyon tetszettek a játékos feladatok, illetve a logikán alapuló feladatok megoldása is, hogy sokszor nagyon bonyolult dologra gondolunk a megoldást illetően, de végezetül kiderül, hogy a megoldás nagyon egyszerű.
Egyetlen feladat nem tetszett, de lehet, hogy csak betegségem miatt nem tudtam díjazni a játékot: három szívószálat kellett tartani egy csoporttaggal, hogy ne essen le a szívószál, de közben a pároknak kicsit neki kellett menni, hogy kiessen a kezükből a szívószál. Voltak, akik hatalmas erőbedobással mentek neki a másiknak, sokan egymásra vagy székekre estek, borultak… Az első kör még tetszett, de a második körnél eléggé agresszívre sikeredett a játék számomra. Eléggé megoszlottak a vélemények arról, hogy kinek tetszett, illetve kinek nem, ez a kissé erőszakos játék.
Krutilla József: Egyik kedves ismerősöm hívta fel a figyelmem az Evangélikus Roma Szakkollégiumra, a jelentkezési határidő előtt egy héttel. Engem a nyelvoktatás vonzott, bár akkor még nem is gondoltam, mennyi lehetőség rejlik ebben az egészben: ösztöndíj, nyelvoktatás, különböző tréningeket szerveznek nekünk, szakemberek foglalkoznak velünk, stb.
Így éppen hogy, de időben bekerültem, és nem bántam meg egyáltalán, sőt! Igyekszem minden lehetőséget megragadni és kihasználni! Egy bő hónapja vagyok még csak tagja a szakkolinak, de már voltam Budapesten prezentációs tréningen, és most ez a csodás hétvége Tokajban!
Mivel még új vagyok, ezért eddig nem volt alkalmam sajnos jobban megismerni a csoporttársakat, bár az eddigi találkozásokkor teljesen pozitív kép alakult ki a többiekről… A szombati nap végére már észrevehetően oldottabb, barátságosabb volt a légkör, sokkal nyitottabbak lettünk egymás iránt… Tökéletesre sikeredett ez az egész!… Volt például közös táncgyakorlás, bár amilyen falábam van, inkább csak próbáltam utánozni. Nem szeretek táncolni, de ezt még én is élveztem… bármiben benne vagyok, ha jó a társaság! És akkor az volt!.. Vasárnap mindenkinek egy grafikonon kellett ábrázolnia az életének fontosabb eseményeit. Sajnálattal hallottam, hogy min mentek keresztül ilyen fiatalon, viszont látom bennük, hogy próbálják túltenni magukat a nehézségeiken, és egyre feljebb és feljebb kerülni ezen a grafikonon. Amit pozitívan éltem meg, hogy mindenki hátára ráragasztottunk egy lapot, „Az a jó benned, hogy:” felirattal. Név nélkül ki kellett egészíteni, mindenkire mindenkinek írnia kellett, hogy mit szeret a másikban. Meglepődtem, mert bár szinte csak itt a tréningen ismertek meg, nagyon jól esett, amit rólam gondolnak. Ezt a lapot egy jó darabig megőrzöm! Toni mondta, hogy majd akkor vegyük elő, ha rossz lesz a kedvünk. Fog segíteni, az biztos.
Szabó Zsanett: Úgy mentem el erre a csapatépítő tréningre, hogy azt reméltem, az új tagokkal és a régiekkel együtt egy teljesen megújult közösségként térünk majd haza Nyíregyházára. Hozzáteszem ez részben meg is valósult, aminek nagyon örülök. Már a csomagok bepakolásánál nagyon jó volt a hangulat, a csoport férfi tagjai megleptek minket, lányokat egy szál fehér szegfűvel nőnap tiszteletére… Szombat délelőtt több feladat is elnyerte a tetszésemet. Főleg amikor a rajzaink alapján csoportokat alkottunk és csapatonként egy családleírást kellett készíteni a saját megszemélyesített figuráinkból. Négy fiúval voltam a csapatban, ….nek sikerült háttérbe szorítania, mint mindig, így az a történet az ő elképzelései alapján íródott meg. Ennek ellenére is nagyon élveztem velük a munkát… Kettéosztott csapatban zenét komponáltunk, amit mi nyertünk meg. Nekem viszont a másik csapat dala jobban tetszett, mint a miénk…. Nem tetszett az utolsó nap grafikonos ábrázolása. Nem szeretek sok ember előtt beszélni, személyes dolgokról pedig még inkább nem. Érezni is lehetett, hogy többen voltunk, akik tartózkodtak a megnyilvánulástól ennél a feladatnál.
Czap Kinga: Egy hétvégét töltöttünk Tokajban, a Kelep Hotelben. A szállás elképesztően jó volt és vele együtt a hangulat is, az ételek és a környezet is kifogásolhatatlan volt. A kis csoportunk nagyon jól összehangolódott. Tetszettek az összeállított programok, habár, véleményem szerint egy kis lazítás jól jött volna mindenkinek. Túlzsúfoltnak éreztük a programok egymás után következését, nem volt idő picit lazítani, élvezni a helyet, ahol vagyunk… A játékos programok voltak a legjobbak. Illetve a kedvencem az volt amikor mindenkit egy sajátos állatnévvel kellett jellemezni. Igazán vicces volt.
Dulanyi Erzsébet: Megtudtunk olyan dolgokat egymásról, mit eddig nem; illetve az életutunkat is valamilyen szinten megismerhették, hiszen az egyik feladat során megmutattuk, kiknek hol voltak a mély pontjai, s mi volt az… A közös családi történet írása is fokozatosan hozta közelebb egymáshoz az embereket, vagy a közös rajz. Ezek a feladatok mind kovácsolóan hatottak ránk…rengeteget viccelődtünk, nevettünk. Az utolsó éjszakai borkóstolós vacsora meghozta a „mulatozós hangulatot”. Addigra már mindenki felszabadult, mindenki mindenkivel táncolt. Ha voltak is köztünk konfliktusok, elmondhatom, hogy megoldódott. Sokat nevettünk, és sokkal többet beszélgettünk olyanokkal is, akikkel eddig csak keveset, így megismerhettük egymást, illetve magunkat is a személyiségtesztekből. Kiderült az is, hogy nagyon keveset tudunk egymásról, egymás életéről; szerintem több ilyen programnak kellene lennie, hiszen mindenki jól érezte magát, és pozitívan hatott. Annyi kis észrevétel volt csupán mindenki részéről, hogy legalább 1 óra szabadidős programot szerettek/szerettünk volna, ha csak pihenésre is.
Lényegében minden tetszett, több ilyen tréningen szeretnék részt venni a jövőben, hisz csapat építő, összehozza az embereket
Koczányi Klaudia: Úgy látom, hogy elhalványult egy olyan határ közöttünk, ami gátolná a jóízű együttnevetést. Megmutatkozott ez abban a feladatban, amikor a társainkat egy állattal kellett jellemezni. Voltak vicces megoldások és mindenki együtt nevetett. Másik példa a közös rajzolás az egyik társunkkal, amit felettébb élveztünk. Ezáltal úgy érzem, hogy a kapcsolatunk egy kicsit komolyabb lett annál, mint amilyen eddig volt. Ezelőtt néha-néha megálltunk pár szót váltani, de azóta többször is beszélgettünk már.
Saját magamról fejlődés terén azt vettem észre, ami a tesztekből derült ki: fontos számomra, hogy az emberek, akikkel beszélgetek, érezzék, hogy figyelek rájuk és érdekel is az, amiről éppen beszélnek. Mindig teljes figyelemmel próbálok figyelni rájuk, de amikor ez papíron is előttem volt, meglepett és tudatosult bennem. Ez az önismeretnek egy része lehet.
Orgován Lilla: Nem tudtam elképzelni, hogy mit fogunk csinálni, mert ez előtt én még nem vettem részt ilyen programon. Az elején tartottam és féltem tőle. Mit fogunk csinálni? Hogyan fognak a többiek viszonyulni hozzám? …Még az első nap nem is, de a következő nap választ adott a kérdéseimre. Mindenki nyitott volt, és én is próbáltam mindenkivel beszélgetni amennyit csak tudtam. A tréning nagyon jó lehetőséget biztosított számomra, hogy jobban megismerjem a csapat tagjait, bár nem mindenkivel sikerült beszélgetnem… A program kicsit zsúfolt volt, de nagyon jól éreztem magam. Minden alkalommal próbáltam aktív lenni és minden tőlem telhetőt megtenni, azért, hogy jól érezzem magam, és akik körülöttem vannak azok is. Volt, amikor kicsit sértve éreztem magam (állathoz hasonlítottuk egymás és rám azt mondták, hogy elefánt), de sikerült megbeszélni és máris jobban éreztem magam… Az utolsó feladat során mindenkinek mindenki írt valami szépet a hátán lévő lapra, ez volt a hétvége megkoronázása… Kedvesnek, figyelmesnek, barátságosnak, aranyosnak látnak, de a laza is ott volt a lapon. Nagyon örültem, hogy ezeket írták, mert ezt visszaigazolásnak vettem, hogy a csoport tagjává váltam.
Ez volt életem egyik legszebb hétvégéje, amit egy rendkívül szép környezetben és helyen töltöttem el, egy vicces és barátságos csoporttal, és rendkívül segítőkész, kedves trénerekkel. Köszönöm
Uhrin Klára: …már az utazás elején megfeledkeztem saját gondjaimról…Jól esett a fogadtatás:a finom reggeli,a sok-sok meleg tea és persze a többiek korareggeli ábrázata. Miután láttam, hogy más is hasonlóan fáradt, nem is volt olyan nehéz egymásra hangolódni a játékok során.
Vártam is ezt a találkozást a csapattal, kíváncsi voltam az „új felállásra”.Szeretek megismerni új embereket, jókat beszélgetni, és nevetni. Ezekre mind lehetőséget adott ez a hétvége. Nagyon tetszettek a játékok, jó volt egymásra találni néhányakkal és jól esett azokhoz is közelebb kerülni (óvatosan), akik kevésbé nyitottak. Néhány feladat elég mélyen érintett és elgondolkodtatott, szembesített is a magam hiányosságaival, de szerencsére (?), nem volt sok idő mélázni ezeken, mert hamar következtek az újabbnál-újabb játékok.(Épp jó volt az arány a komolyabb és könnyedebb feladatok között)
Nekem nem hiányzott a több szabadidő sem (bár azt is hasznosan tudtam volna tölteni), sikerült teljesen feloldódni és két napig félretenni a szokásos „napi menetrendet”. Ez elég ritka, amiért nagyon hálás is vagyok. Az esti zene pedig engem is meglepetésszerűen ért, örültem neki
Szerintem az előző félévi tréninghez képest… sokkal oldottabb légkör uralkodott, kinyíltak azok is, akik eddig nem mertek (vagy nem akartak) részt venni a tényleges csapatmunkában.
Köszönjük szépen minden „szervezőnek, rendezőnek és rendező-asszisztensnek,producernek és szponzornak” stb… hogy részesülhettünk ezen javakban!
