A bátorság és a roma ifjúság napja

Szöveg: Balogh Jenifer
Fotó: Veszprémi Erzsébet

A német nemzetiszocialista hatalomátvétel után, már 1933-ban működtek koncentrációs táborok. Ezek a lágerek a náci uralom központi elemét, faji ideológiájuk kiteljesítésének helyszíneit képezték. A cél a „a munka általi megsemmisítés”, illetve az alacsonyabb rendűnek minősített emberek legyilkolása volt.

 

Himmler 1934-ben vette át a lágerek feletti irányítást, ekkor már a kisebb táborokat folyamatosan megszüntették, és egyre nagyobbakat hoztak létre. Az első ilyen megsemmisítő tábor Auschwitzban volt. Az első transzportok 1940-ben érkeztek, egy év múlva Himmler elrendelte egy újabb táborrész kiépítését Birkenauban. Ez volt a legnagyobb és egyben a legembertelenebb láger: itt működtek a krematóriumok, a gázkamrák és itt alakították ki a cigányok számára a családi tábort.
A „Zigeunerlager” 32 lakó- és 6 kiszolgáló barakkból állt, az ide szállított foglyok Z betűvel és mellette sorszámmal voltak regisztrálva. A táborban a cigánycsaládok együtt maradhattak, mivel a családjuktól elszakított emberek kezelhetetlenek voltak az SS-katonák számára. Itt még embertelenebbek voltak a körülmények, mint a tábor többi részében, ennek következtében járványok tizedelték az embereket, naponta húsz-harminc halott volt egy-egy barakkban. A gyerekek között elterjedt egy rákszerű vírusos betegség, a noma, amitől az állcsontjukig lyukadt át az arcuk. A családi tábor foglyait nem vitték dolgozni, így arra sem volt lehetőségük, hogy ételt szerezzenek maguknak.
Ezt a helyzetet látva, Himmler 1943 júliusában a teljes megsemmisítésükről döntött. A cigányláger lakói megtudták, hogy 1944. május 16.-án a kivégzésüket tervezik. Ekkor a férfiak, nők, gyerekek fellázadtak, ormótlan fegyvereket készítettek. A kövek, vascsövek, deszkadarabok, a szögesdrótok nem vehették fel a versenyt a SS felszerelésével, viszont a váratlan ellenállás hatott. Sikeresen visszaverték az első támadást. A harcban sok cigányt lemészároltak, de sok náci is elesett.
Erre a lázadásra és a holokauszt roma áldozataira emlékezünk május 16.-án, az alkalomra május 21.-én gálaműsort rendeztek a Nemzeti Színházban, melyre az Evangélikus Roma Szakkollégium is ellátogatott Budapestre. A gálaműsor 2006 óta kerül megrendezésre. Az ötletet az Európai Roma Fórum elnöksége hagyta jóvá, egy volt koncentrációs táborban tartott tanácskozásán.
A Nemzeti Színházban rendezett műsor címe „371 csillag”, mely a cigánytáborban született gyermekek számát jelenti. Személy szerint engem a gyerekek legyilkolásának története érintett meg a legmélyebben. A különböző módszerekkel végrehajtott mészárlás puszta gondolatát is betegnek tartom, melyeket hidegvérrel, sokszor a maguk kedvére végeztek a náci katonák és tisztek. Azt a fájdalmat elképzelni sem tudom, amit az édesanyák érezhettek, mikor pár napos csecsemőiket elszakították tőlük, hogy aztán „megsemmisítsék” őket.
Azt gondolom, hogy az általam megtekintett megemlékezés legfontosabb momentuma az összefogás, melyet nekünk cigányoknak kell tovább vinnünk. Ahogyan a lázadás is bizonyította, összefogással a legkilátástalanabb helyzetekkel és az elnyomással szembe lehet, és szembe is kell szállnunk. Ahogy Romani Rose, polgárjogi aktivista, a Német Szintik és Romák Központi Tanácsának elnök fogalmazott: „…szeretnénk megerősíteni a tudatot, hogy a szintók és romák nem csak áldozatok voltak. Kisebbségünk holokauszt történetének része azok bátorsága is, akik kilátástalan helyzetben is szembeszálltak gyilkosaikkal.Ez az önérvényesítésért folytatott létfenntartó küzdelem méltó a tiszteletünkre és helyet érdemel történelmi emlékezetünkben.”

további fotók az előadásról

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .