Születésnapomra!

Születésnapomra!

Oly korban éltem én e földön,
hol vissza kéne bújni rögtön
anyám,
s apám

féltő karjaiba. De nem teszem,
Rácz Rikárdó az én nevem, mely
hevít,
s feszít.

Vagyok, akinek születtem,
magyar hon gyermeke lettem.
Be szép
beszéd!

Születni, elvegyülni és kiválni,
nyomorból egészen az égig szállni.
Ésszel.
Késsel.

Leszek tűzoltó, s katona,
álmokat kergető ostoba
szegény
legény.

Leszek költő, pap és óriás,
boldog ember csupán, senki más.
Hittel
hidd el!

Álmodtam egy szép világot.
Álmomban egy délibábot
vártam,
s láttam.

Nem nyafognék, de már késő,
hisz látom mily csalódás ő
nekem
nekem.

A kéz ökölbe szorulhat,
de embertől ne várj újat.
Kudarc
e harc.

A szemembe könny szökött,
minden egész eltörött.
Dirib-
darab.

De ím anyám könnyű álmot ígér.
Bocsátanot nyerned bűneidér’
feles-
leges.

Nyújts vigaszt Uram az embereknek,
fényt a sötét elméjűeknek!
Mindörökkön-
örökké!

Ámen!

Kedves Béla

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .