Születésnapomra!
Oly korban éltem én e földön,
hol vissza kéne bújni rögtön
anyám,
s apám
féltő karjaiba. De nem teszem,
Rácz Rikárdó az én nevem, mely
hevít,
s feszít.
Vagyok, akinek születtem,
magyar hon gyermeke lettem.
Be szép
beszéd!
Születni, elvegyülni és kiválni,
nyomorból egészen az égig szállni.
Ésszel.
Késsel.
Leszek tűzoltó, s katona,
álmokat kergető ostoba
szegény
legény.
Leszek költő, pap és óriás,
boldog ember csupán, senki más.
Hittel
hidd el!
Álmodtam egy szép világot.
Álmomban egy délibábot
vártam,
s láttam.
Nem nyafognék, de már késő,
hisz látom mily csalódás ő
nekem
nekem.
A kéz ökölbe szorulhat,
de embertől ne várj újat.
Kudarc
e harc.
A szemembe könny szökött,
minden egész eltörött.
Dirib-
darab.
De ím anyám könnyű álmot ígér.
Bocsátanot nyerned bűneidér’
feles-
leges.
Nyújts vigaszt Uram az embereknek,
fényt a sötét elméjűeknek!
Mindörökkön-
örökké!
Ámen!
Kedves Béla