Folytatódott az a vitaest sorozat az Evangélikus Roma Szakkollégium szervezésében, mely a Nemzeti Tehetségprogram támogatásával októberben kezdődött. A kisebbségi lét után ezúttal a társadalmi tőke került terítékre. A vitaest házigazdája most Oláh Róbert, az ERSZK munkatársa volt.
Ha azt a szót halljuk, hogy tőke, mindnyájunknak a pénz jut eszébe. Első hallásra talán nem is tudunk mit kezdeni azzal a szókapcsolattal, hogy társadalmi tőke. Pedig azóta van, hogy társadalomba szerveződtünk, tehát a kezdetektől. A szociológia azonban csak 1920-ban kapja fel, először L.J.Hanifan használja, mint a jóakarat, az összetartozó vonzalom, a társadalmi kapcsolatok rendszerének szakkifejezését. Jobban kibontja Coleman 1988-ban, aki a személyek közti kapcsolatok széles körében az erőforrást mutatja fel. Majd jön Putman 1993-ban, aki a társadalmi tőkére, mint közjószágra tekint, és az erős civil szervezetek alapjának tartja. Mára a modern társadalomtudományban egyre inkább előtérbe kerül a társadalmi tőke, gyakran hivatkoznak rá a kutatók, szakirodalma könyvtárnyira bővült.
A közgazdász diplomával végzett Oláh Róbert előadása fontos kitérőt tett annak hangsúlyozására, hogy a társadalmi tőke és az erkölcsi tőke összekapcsolódása nélkül nehéz helyesen értelmezni a kifejezést. A negatív hatás azonnal nyilvánvalóvá válik, ha például azokra a terrorszervezetekre gondolunk, ahol a kapcsolatrendszer egészen kifinomult, csak épp mások gyűlöletére és kirekesztésére irányul. Az előadás hangsúlyozta, hogy a társadalmi és erkölcsi tőke együttese a diktatúrák legfőbb ellensége.
A szegénység és társadalmi tőke kapcsolatának vizsgálatakor – ahol a kapcsolati háló kifejezetten erős, de hiányzik a pénz – megismerkedtünk Mohammad Yunus bangladesi közgazdász később Nobel – Békedíjjal elismert szegénységcsökkentő programjával, annak legfontosabb elemeivel: bizalom, nők szerepe…
A szakkollégistákat felvillanyozta a hír, miszerint Magyarországon is történt kísérlet a modell megvalósítására, kíváncsi kérdésekkel kértek újabb és újabb adalékokat a néhány évvel ezelőtti mikro-hitel próbálkozás kudarcairól. A vitaesten a mai magyar társadalom jó példái is felszínre kerültek, majd a beszélgetés gondolatmenete azt boncolgatta, hogy a mostani szakkollégisták majdani hivatásukban, értelmiségi szerepkörükben hogyan sáfárkodhatnak jól a rendelkezésükre álló társadalmi tőkével, milyen ismeretek és készségek segítik hozzá őket, hogy hasznára lehessenek közösségüknek.