Tedd teljessé a mosolyt

A Magyarországi Evangélikus Egyház és annak diakóniai szolgálata az ország tíz településén szervezte meg a Tedd teljessé a mosolyt! mottóval meghirdetett akciót.

Barázdált arcú, szakállas férfi mellé kéredzkedek egy árnyékos padra: beszélgessünk, míg a babgulyásra, az ételosztás kezdetére várunk. Készségesen enged bepillantást életébe: a korábbi géplakatos elvesztette jó állását és elvált, akkoriban még debreceni volt. Az elmúlt tíz évben belakta Nyíregyházát. A Bokréta utcai hajléktalan szállón éjszakázik telente, krízisidőszakban ott megvan a zsíros kenyér – vacsora is. Ebédelni ide a Rákóczi utcai nappali centrum népkonyhájára jön, ez már csak azért is jó, mert a szomszédos, máig KGST-nek nevezett piacon olykor még sikerül valami alkalmi munkához jutni, de néha munka nélkül is adnak pénzt, ételt, ajándékot a jobb érzésű piacosok, akik ismerik. Mosni, fürödni a Szarvas utcán szokott, a baptista egyesületnél van egy szekrénykéje is, amiben a motyóját tartja. Onnan most egy edénykét magával hozott, mert úgy tudja, esetleg vihet is el az osztáskor – és akkor meglenne a vacsorája… Felderül a gondolatra, hogy még dél sincs, mikor kilátás van az esti betevőre…

Szemők András közben elkészült. Laborczi Géza evangélikus lelkésznek rutinosan jelent a nyugalmazott katona, sorakozhatnak a járművek, kezdhetik a porciózást a munkára váró önkéntesek. A gulyáságyú négy hatalmas főzőedényében 60 kiló hús, 60 kiló bab fortyogott csendesen mostanáig, a kilónyi, fél kilónyi egyéb adalék felsorolásával nem bíbelődik a főszakács, aki épp ilyenkor van elemében, mikor 800 adag ételt kell elkészíteni. Gencsi Sándor, a népkonyha vezetője Páter Bernadettet, Markos Adrienn Kittit, Kovács Debórát, Mészáros Orsolyát, Módy Virágot tereli befelé az udvarról, az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium önkéntesei épp annak a négyszáz adag ételnek a kiosztásában fognak közreműködni, amit itt helyben, az Oltalom klienseinek szánnak. Az emeleti ebédlőben megilletődötten fogadják az Északi Egyházkerület püspökét, pedig a kék pólóba bújt Fabiny Tamás most éppenséggel nem különbözik semmiben a többi segítőtől.

A kertvárosi gyülekezet tagjai, az intézmények munkatársai megrakják közben a Joób Olivér Gondozó és Rehabilitációs Szeretetintézmény tanyagondnoki autóját, a Roma Szakkollégium önkéntesei, Konczányi Klaudia, Posváncz József és Szabó Zsanett a Bolyai téri gyülekezeti központba és az anyaóvóba induló autók rakományával törődnek. A gulyáságyú környéke elcsendesedik az udvaron, az utcafronti részen pedig mind nagyobb a jövés-menés, a piaci forgalomból egyre többen térnek be feltűnés nélkül, edényt rejtő szatyorral – és nem csak hajléktalanok.

Eközben a Bolyai téri gyülekezeti központban nem sokan várakoznak. A Joób Olivér Szeretetintézmény vezetőjéből, Hornyák Enikőből csalódottan tör fel a kérdés: miért? pedig hirdettük, hívtuk az embereket…

Mikor szóba elegyedünk a várakozókkal, megértjük. A tisztes, családi házas Kertvárosban szemérmes a szegénység, ki-ki a maga módján küzd a nélkülözéssel, s bár nagyon is jólesne az ajándékba kapott tartalmas finomság, nehéz hagyni, hogy ez látszódjon.

-A szegénység, az elszegényedés egyre komolyabb társadalmi probléma – erősíti meg Laborczi Géza igazgató lelkész, a nyíregyházi akció motorja -, s ebben gazdasági, politikai és közösségi szinten kinek-kinek megvan a maga tennivalója és felelőssége. Hamis küldetéstudat lenne azt hinni, hogy egy ilyen akcióval ebből bármit is meg tudunk oldani! De ráirányíthatjuk a figyelmet arra a láthatatlan hálóra, amit a helyi közösségek feszítenek ki, s a hálót az ilyen kezdeményezéssel tovább szőhetjük, megerősíthetjük, s rámutathatunk, hogy ezt más is végezheti. De felhívjuk szolgálatunkkal arra is a figyelmet, hogy a rászorulók rétege egyre nagyobb, ezért a szociális ellátórendszert szakmailag és pénzügyileg is úgy kell működtetni, hogy ne zuhanjanak még kilátástalanabb helyzetbe.

-A Magyarországi Evangélikus Egyház és annak diakóniai szolgálata az ország tíz településén szervezte meg a Tedd teljessé a mosolyt! mottóval meghirdetett akciót. Nagyon örvendetes, hogy mindegyik helyszínen van egyházunknak olyan szociális intézménye, amely ennek megvalósítására képes volt, de a munkatársakhoz mindenütt önkéntesek is csatlakoztak, akik nem kényszeredetten, hanem jó lélekkel fordultak a rászorulókhoz és valóban mosolyt csaltak az arcokra – teszi hozzá Fabiny Tamás, a diakóniai munkáért is felelős püspök. – Azt írja a zsoltáros, hogy amikor megtapasztaltuk, hogy jóra fordította Sion sorsát az Úr, akkor megtelt a szánk nevetéssel és olyanok voltunk, mint az álmodók! Gesztusnak szánjuk és azt reméljük, hogy az egyszázalékos felajánlások révén még többet segíthetünk, erősíthetjük egyházunk társadalmi szolgálatát.

-Az egyszázalékos kampányt tévé-hirdetéssel is le lehetne tudni és kényelmesen várni, hogy a NAV utalja a pénzt… – ellenkezünk a provokatív közbevetéssel.

– Egyrészt az a tapasztalatunk, hogy nem is olyan könnyű betörni a médiába, azt meg főleg nem egyszerű elérni, hogy az emberek megtegyék felajánlásukat! Egész döbbenetes felismerésünk volt – más szervezetekkel együtt -, hogy a magyar adózóknak csak a kisebbik fele ajánlja fel adója egy százalékát a civil szervezeteknek, és annak is csak a fele rendelkezik az egyházi egy százalékról. Pedig ez egészen kicsi odafigyelést igényelne, voltaképpen nem kerül semmibe, de általában hiányzik társadalmunkból az adakozás kultúrája. De mi nem óriásplakátokkal vagy médiakampánnyal szeretnénk hatni, hanem emberek szolgálatán keresztül. A mosoly átragad a másik emberre. Szeretném, ha egész társadalmunk mosolygósabb tudna lenni egyházunk derűt sugárzó szolgálatán keresztül is.

A Bolyai térről a városkörnyéki bokortanyák felé veszi az irányt Fabiny Tamással együtt Benczúr László tiszteletbeli egyházkerületi felügyelő, valamint az országos irodát képviselő Kocsis István pályázati referens. Portáról-portára járva beszélgetnek az ételes dobozok fölött, itt hamar gazdára lelt a Bolyai téri „felesleg” is. Közben a Csillag utcai anyaóvó lakóihoz is eljutott a meleg étel, ám az oda tervezett látogatásra csak a koraesti órákban kerülhetett sor, a mandabokori közösségi ház szentelését követően.

Hasonló események zajlottak ezen a szombaton Békéscsabán, Dombóváron, Tótkomlóson, és Győrött is besegítettek az önkéntes diákok a Szeretetházban készült székelykáposzta kiosztásába. Örménykúton nem csak az ételosztás tette örömtelivé és mosolygóssá a napot, de a falunappal egybekötött rendezvény egyúttal a leánygyülekezet megalakulásának alkalmává is vált. Celdömölkön a Lakos Ádám Evangélikus Szeretetszolgálat munkatársait is sokan segítették, hogy a környező települések lakóihoz is eljusson a segítség, Bonyhádon családi napot tartott az evangélikus közösség. Szarvason Cantate vasárnapjára időzítették a 800 adag étel kiosztását, ahogyan a miskolci Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola is, a borsodi megyeszékhelyen helyi vállalkozók is csatlakoztak a jó ügyhöz. Budapesten 50 hideg élelmiszercsomagot osztottak hajléktalanoknak: a Deák téri Evangélikus Gimnázium és a gyülekezet fiatal önkéntesei adták a környéken időzők kezébe a gyülekezet Nőegyletének tagjai által vásárolt és csomagolt adományokat.

Megjelent az Evangélikus Élet 2013. május 4-i számában.
Szöveg: Veszprémi Erzsébet

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .